41. Egy újabb újságcikk

Fél 11 körül Harry elővette az iPhone-ját, és felkiáltott.

-Te jó ég. Már fél 11 van. Milyen gyorsan elment az idő!

-Komolyan? -álltam meg és csodálkozva néztem rá.

-Valami baj van? Nem tetszett a mai nap? -nézett rám szomorúan.

-Dehogy. nincs semmi baj. Csak az, hogy hamar elment a mai nap.

-És hogy érezted magad? Nekem életem legszebb napja volt a mai. Örülök, hogy ennyi mindent elmondtál nekem, és azt is köszönöm, hogy meghallgattál. Ennél már csak az esküvőnk lesz szebb. -mosolygott ravaszan.


-Te már ilyeneket tervezgetsz? -nevettem rá, és egy apró puszit nyomtam az orrára.


-Háát. -dölöngélt. -Igen. Szeretném, ha te állnál mellettem fehér ruhában az oltár előtt. -mondta, majd szorosan magához ölelt, majd ajkai enyémhez értek és egymáson pihentek. Ezektől a mondatoktól meg is hatódtam egy kicsit. Ez volt ezt est, vagy a nap fénypontja. Ezt a pillanatot Harry telefoncsörgése zavarta meg. Do hívta, hogy van-e kulcsunk, mert már mindenki elment aludni, ő meg nem akarja nyitva hagyni a lakást.Az érthető. Harry kérdően nézett rám, én pedig megráztam a fejem, hogy nincs.


-10 perc és ott vagyunk. -nyomta ki Harry a telefont, és elindultunk a srácok háza felé. Mivel nem akartuk, hogy miattunk ne tudjanak aludni, gyors léptekkel mentünk végig a csendes londoni utcákon.


Do már pizsiben várt minket.


-Köszönöm. Most pedig mehetsz akciózni. -kacsintott a barátnőmre Harry. -Mi is azt tervezzük. -fejezte be a mondatát Harry, majd a fenekembe markolt.


-Hahaha. Vicces vagy. De azért köszönöm a jó tanácsot Humor Herold. -mondta Dorothy, miközben kulcsra zárta az ajtót. Harry egy laza mozdulattal felkapott, és felvitt a lépcsőn, majd a franciaágyában landoltam. Ruhám cipzárját lehúzta, az egyik magassarkúm az ágy mellett, a másik a szoba másik végében hevert. Harryről szinte szó szerint téptem le a zakóját, és az ingét. Egyszerre felém hajolt, és forró lehelete átjárta testem. Ujjaival az arcomtól egészen a derekamig végigfutott a testemen, amitől kirázott a hideg, majd pedig apró puszikat adva hideg testemre. 10 percen keresztül puszilgattuk egymást, különböző területeken, majd Harry a lepedőbe markolt, és elégedett mosollyal felém fordult.


-Remélem ez megkoronázta a mai napot. -mosolygott felém, és hasamba harapott.


-Tökéletes volt. -mosolyogtam felé, majd hozzá bújtam.


-Na. Látom ismét átváltottál aranyos kislányba. -mosolygott felém ravaszul. Ez a megjegyzés azért kicsit jól esett, de azért oldalba böktem. Pedig tudtam, hogy igaza van.


-Zavar? -néztem rá boci szemekkel.


-Nem. Dehogy. -mondta, majd egy puszit adott az arcomra. -Imádlak. -mondta, majd lekapcsolta a villanyt.


Rengeteget sétáltunk a városban, és alig aludtunk az elmúlt napokban, úgyhogy hamar el is aludtunk. A fiúknak nem volt a holnapi napra semmi programjuk, úgyhogy kivételesen nem állítottuk be az ébresztőnket. Én általában ha sokáig lehetne aludni, akkor mindig felkelek korán. Ez most sem volt másként. már 9 óra után pár perccel felkeltem. Egy darabig csendben feküdtem az ágyban, és álmodoztam, és próbáltam visszaidézni az álmom, de nem sikerült. Csak képek ugrottak be. Az esküvőnket álmodtam meg Harryvel. Biztos, hogy ez volt a témája, viszont Adam megzavarta az esküvőt. A többire nem emlékszem. És az a baj, hogy az álmaim gyakran valóra szoktak válni. Félreértés ne essék, annak örülnék, ha Harry felesége lennék, de annak már annyira nem, ha Adam megzavarná az esküvőt. De persze ez még a jövő zenéje. Mivel úgy éreztem ezt a témát  átgondoltam hallgatóztam, hogy ébren van-e valaki rajtam kívül. Nem is ellett sokat várnom, mire meghallottam, hogy valaki lemegy a lépcsőn, így én is kimásztam Harry mellől, és lementem.
Halk léptekkel lépkedtem le a 15 lécsőfokon.


-Jó reggelt. -köszönt halkan Niall.


-Szia. Hát te? -néztem rá csodálkozva. Azt hittem valamelyik lány ébredt fel.


-Nem tudtam aludni. Túl szép volt a tegnap este. -kacsintott rám.


-Ohh. Még Harry és ajánlotta Dorothynak, hogy huncutkodjatok egy kicsit. Ez akkor megvolt. -nevettem rá.


-Igen. Amúgy én annyira reméltem, hogy te jössz le. Ugye csinálsz valami reggelit? -nézett rám, egy serpenyőt tartva a kezében.


-Igen. Persze. Mit kérsz?


-Nem tudom. Nekem tökéletesen megfelel egy sima szendvics is. Meg azt akkor a többiek is meg tudják enni, még akkor is, ha délben kelnek fel. -mondta Niall, miközben én a konyhában mászkáltam össze-vissza.


-Jó rendben. Viszont akkor menj el, és vegyél hozzávalókat. ugyanis csak vaj van itthon. Szóval kell felvágottat, kiflit és zsemlét, paradicsomot és uborkát. -adtam neki az utasításokat, mire ő bután nézett rám.


-Na szóval akkor mi kell? Felírnád egy papírra? -nézett rám kisfiúsan, én meg felfirkáltam egy cetlire, hogy mi kell. -Milyen felvágott legyen?


-Sonka, meg szerintem szalámi. bár még azt annyira nem tudom, hogy a többiek mit szeretnek. Szóval azt döntsd el te. -adtam át neki a cetlit, ő pedig elindult be a városba. Mielőtt kiment volna az ajtón, azért a lelkére kötöttem, hogy siessen.
Amíg Niall elment addig gyorsan felöltöztem. Szerencsére a az egyik táskám lent volt a nappaliban, és abban is voltak ruháim. Esett az eső, és szomorkás volt az idő. Ez a hangulatomat is kicsit elrontotta, és az pedig a ruházatomon is meglátszott. Egy szürke nadrágot vettem fel fekete pólóval és fekete cipővel. Hogy mégse legyen olyan szomorkás az összeállítás egy baglyos nyaklánccal dobtam fel:

Gyorsan felraktam egy kis sminket, és újra a konyhába mentem. Raktam a teafőzőbe vizet, és elővettem bele egy eper ízű teát. Bár én szívem szerint kakaót ittam volna, vagy tejeskávét, de nem volt itthon tej. És anélkül nem lehet megcsinálni egyiket sem. Gyorsan írtam Niall-nek egy üzenetet, hogy hozzon azt is. reméltem, hogy észre veszi. Megnyugodtam, mikor 5 perc múlva írt egy üzit, hogy ok. A tea nagy nehezen lefolyt, én pedig megterítettem. 9 tálat tettem ki először, hiszen elfelejtettem, hogy Zayn ma jön haza a kórházból. Ekkor esett le, hogy van aki még Niall és én előttem is korábban kelt. Meli. Halkan felmentem Zayn szobájába, hogy tényleg elment-e. A szoba üres volt, tehát Meli már a kórházban volt.
Felhívtam Melindát, hogy mi van, és elmondta, hogy már úton vannak hazafelé a kórházból. 
Még mindig nem hallottam föntről semmi hangot, úgyhogy még kicsit kimentem a kert felé. Már éppen indultam vissza amikor Zayn elordította magát:


-Helló emberek!


-Pszt. -csitítottuk szinte egyszerre Melivel. -A többiek alszanak. De jó, hogy itt vagy. öleltem meg.


-A többiek? -érdeklődött, miközben még mindig szorosan magához szorított.


-Ha elengedsz, és tudok beszélni, akkor elmondom. -nevettem felé, mire ő egyszerre elengedett. -Amúgy még alszanak. Niall pedig elment kaját venni. Kb már másfél órája.


-Mit vársz Nialltől. Miért őt küldted vásárolni? -nevetett Zayn.


-Mert nem volt más. Meg nem is gondoltam bele. Niallt küldeni kajáért, tényleg nagy hiba volt. Pedig pont ő ért meg, hogy csináljak reggelit.


-Na mindegy. üljetek le. meséljetek valamit. -ültettem le őket az asztalhoz.


-Nem tudok semmit. Olyan jó végre itthon lenni. Már nagyon untam a kórházi kosztot. fúj. -kezdett bele Zayn.


-Azt elhiszem. Tudom milyen szar. Bár én szerencsére csak egy napot ettem ott. És a sebet még mindig fáj?


-Igen. De túlélem. Erős vagyok, és persze szerencsém volt. -mosolygott hősiesen a sötétbarna szemű srác. -És az arcod. Elég csúnya. Mármitn, hogy a seb. -magyarázta i magát.


-Már kezdtem megijedni. Amúgy az fájt, amikor kiszedték a varratokat, most pedig, ha nagyon meleg vagy nagyon hideg víz ér hozzá, akkor fáj. De én is túlélem. -mosolyogtam felé.


-Muszáj lesz. -mondta nevetve, Niall pedig berontott a lakásba.


-Mi történt? -néztünk rá mind hárman ijedten.


-Ezt nézzétek. -mondta idegesen, és felénk dobott egy-egy újságot...




Na sziasztok. 1000 bocsi, hogy ilyen későn írtam, de nem volt szinte egy szabad percem sem ma estig, és nem is lett meg a 15 ember kommentje a 40. résznél. viszont aminek örültem, hogy 46 tetsziket kaptam. Ettől hihetetlenül boldog lettem, és remélem ennél már csak több lesz, kevesebb nem. Kérlek mondjátok meg azt is, ha valami nem tetszik. Szívesen fogadom a véleményeket. Nem csak a jókat, hanem a rosszakat is. 26 tetszik, és 16 komment után hozom a következőt, szóval tessék kommenteni is. Max 2 perc az életetekből, de nekem sokat jelenthet az is. :) 
Kövessetek a twitteren: https://twitter.com/#!/i/connect És iratkozzatok fel rendszeres olvasónak!
És még lenne egy kérdésem: 17000 oldalmegjelenítésnél változtassak képet itt a blogon, vagy inább maradjon ez??
Anna xX.