71.Vendég

A képernyőn egy kép állt, twitterről.

,,@carolineflack1: Jó kis este volt, ugye @Harry_Styles? ;) x.

Erre pedig Harry a következő választ írta:  ,,<3 x."

Az első könnycsepphez jöttek a társai is, és sajnos a lányok sem tudtak mit tenni, hisz semmi olyat nem mondhattak, ami megnyugtathatott volna. Hisz igaz,ami igaz. az igaz Harry írt Caroline-nak. Nem elég, hogy hatalmasat csalódtam, emellett az önbecsülésem is csökkent. Mi az, ami Caroline-ban megvan, de bennem nincs? Talán ő szebb, de Harry rengetegszer elmondta nekem,hogy neki nem csak a külső számít, és rengetegszer elmondta, hogy gyönyörű vagyok.Talán mind ez hazugság volt? Kérdések rengetege vetődött fel bennem, amikor becsengettek.

A mosdó felé kanyarodtunk, hogy kicsit lemoshassam az arcom, de még így is az lett az irodalom órai sugdolózások témája, hogy kicsit Anne-t megcsalta a barátja. aztán, miután kicsengettek hagosabban is kitárgyalták a kapcsoltunkat, miszerint Harry sosem szeretett igazán, Caroline sokkal szebb mint én, és hogy ők mennyire tudták, hogy a kapcsoltunk ezt nem fogja kibírni.

Így is lett. Fel sem bírtam fogni. Egyre rosszabbul lettem. Szédültem, és fájt mindenem. Hazakérezkedtem az ofőtől, és viszonylag könnyen el is engedett.

Otthon nem volt még senki, úgyhogy gyorsan főztem magamnak teát, és egy tábla csoki társaságában bevonultam a szobámba.

Így utólag gondolva, talán mégsem volt olyan jó ötlet, hogy haza jöttem, hiszen szinte minden Harryre emlékeztetett. Rengeteg közös kép a szobámban, az albumok, a tőle kapott kiegészítők, a pólója, amit épp pizsamának használok, és minden. A szobám összes pontjához tudtam valami eseményt kapcsolni, ami vele kapcsolatos. 

Egész délután csak zokogtam, és már többen is hívtak telefonon, senkinek nem vettem fel. A végén pedig elegem lett, és kikapcsoltam a mobilom. Akkor viszont megcsörrent a vezetékes telefon, aminek nem sokan tudták a számát, viszont fel kellett vennem, hiszen anyuékat is kereshetik ezen.

-Igen, tessék? -szóltam bele kisírt hangon.

-Anne. Végre. Zayn vagyok. Minden oké? -kérdezte aggódva. 

-Szia. Nem. De nekem már úgyis mindegy. -mondtam, és ismét rám tört a sírás.

-Ez nem igaz. Harrytől ezt nem vártam tőle. Nagy f*szság volt a részéről.

-Hát, én elfogadom a döntését,de szólhatott volna, hogy dobtalak Anne, végeztem veled. Így most nagyon fáj.

-Elhiszem, de kérlek ne csinálj hülyeséget. Cigiből ne sokat, semmi elé ne ugorj ki, semmi érvagdosás. Semmi. Higgadj le, és esetleg ha tudok, akkor majd odautazok pár napra Londonba  Neked pedig addig ott van Dorothy, és már Rebecca is hazautazott. Ők majd segítenek feldolgozni. Én pedig próbálok nem neki menni Harrynek.

-Ne csináld. Annyit nem ér. Amúgy is, a ti barátságotok fontosabb. -állítottam le a haveromat, aki tényleg megcsinálta volna amit mondott. Hangjából is csak úgy sugárzott az ingerültség.

-Jó,én sem csinálok butaságot, és te sem fogsz, viszont már 2 perce tart az énekpróbánk, úgyhogy mennem kell. Puszi. szia. -köszönt el sietősen.

-Köszönöm, hogy hívtál, szia. -tettem le a telefont.

A nap további részébe a szobámba ültem, és nem beszéltem senkivel. Anyu tudta mi történt, Dorothy elmesélte neki, de apu, és Felix még nem tud semmit. Épp ezért, öcsém boldogan kiabált be, hogy Harry keres telefonon, és kérdezi, hogy miért vagy kikapcsolva.

-Nem szeretnék vele beszélni. Nincs kedvem. -mondtam unottan, és bevágtam magam mögött az ajtót.

Öcsém átadta az üzenetem, viszont utána kedvesen bejött a szobámba, egy csésze kakaóval, és keksszel.

                          (ajánlott zene- Mindképp hallgassátok meg. miközben olvassátok!)

-Anne, mi a baj? Mi történt? Harry ideges volt,te sírsz, ugye nem szakítottatok? -kérdezte aggódva.

-Hát, Felix. Nem tudom. Azt hiszem, vagy már olyan okos, és érett 13 évesen, hogy ezt megértsd. Harry más lánnyal volt, és hát, azt hiszem ez több min barátság. De nekem nem szólt, hogy vége. Ez bánt a leginkább.

-Ne. Én úgy sajnálom. Olyan jó lenne, ha mégis majd kibékülnétek. Én nagyon bírtam Harryt is. És te is olyan boldog voltál mellette. Ez olyan rossz. -ölelt meg öcsém, amin kicsit meglepődtem.

-Igen, eléggé. De ti akkor is itt vagytok nekem. -erőltettem magamra egy mosolyt.

-Ez a lényeg. Kérsz kakaót? -nyújtotta felém a bögréjét.

-Nem, köszönöm. Viszont pár kekszet adhatsz, mert még ma nem ettem semmit.

-Tessék, itt az egész zacsi. Én már nem kérek többet. Viszont, megyek, mert még nekünk holnap suli. Utálok szombaton iskolába menni. Nektek bezzeg már szünet van. 

-Nyugi. Egy napot kibírsz. -mosolyogtam rá. -Kitartás.

-Hát, arra inkább neked van szükséged. Jóéjt. szeretlek.- Köszönt el.

-Én is Felix, én is. Már lassan 18 éve.

A hétvégén megtanult, de mást ne nagyon csináltam. Kedvem,erőm, és energiám sem volt hozzá.

Hétfőn reggel semmi kedvem nem volt suliba menni, mert tudtam, hogy még mindig rengeteg kérdést, és megjegyzést fogok kapni. Nem is lett másként. Mire vége lett a 7. órámnak, teljesen kikészültem.

Gina-ékban nem csalódtam, és egész nap hallgathattam hogy ők menyire tudták, hogy szakítani fogunk. Emellett pedig több kíváncsi rajongó bombázott meg a kérdéseivel, hogy ,,Tényleg szakítottatok?" ,,Miért?" Nekem ennyi bőven elég volt, úgyhogy miután az utolsó órámnak vége lett, hazarohantam.

-Kicsim. Nyugi. Gyere, egyél ebédet. -köszönt anyu, mikor szinte kitéptem az ajtót.

-Sziasztok. Nincs étvágyam. -mondtam egyhangúan., és bevonultam a szobámba. Gyorsan megtanultam, utána gyújtottam egy füstölőt, rágyújtottam, és felnéztem twitterre. Nem kellett volna. Ott is csak a sajnálkozó, és utálkozó üzenetekkel találtam szemben magam. 

-Szép napot Anne. -jött be a szobámba Do, és Rebecca.

-Sziasztok. -nyomtam el gyorsan a csikket.

-Ne, ugye nem cigiztél? -ült le mellém idegesen Becca.

-Hát. Ha ideges vagyok, megesik. -húztam el a számat.

-Ne csináld, tudom, hogy szar, de annyit nem ér, hogy kárt tegyél magadban. -folytatta a lány.

-Igen Anne. Ez így tényleg nem lesz jó. Nem eszel már napok óta, befordulsz, és még cigizel is. -vette át a szót Dorothy.

-Őszintén. Ti mit csinálnátok, ha a barátotok mással kavarna, miközben ti elvileg jártok? -kérdeztem idegesen.

-Hát, nem tudom. Biztos, hogy én is szarul lennék, de semmi pénzért nem gyújtanák rá. -mondta Reby.

-Hát, én akár azt is meg csinálnám  de mondjuk még Anne-nél ez is a jobbik eset. Csinált már nagyobb hülyeséget is, kisebb dolog miatt. 

-Jajj igen, Zayn mesélte. De Anne. A családod, mi, a barátaid, és még sokan mások mind itt vannak veled. -de váltsunk témát, mert attól semmi nem lesz jobb hogy itt keseregsz. -váltott témát Becca

A délután folyamán párszor még mosolyogtam is és nagyon hálás voltam a csajoknak. Egészen 7-ig itt voltak, de utána Do-nak mennie kellett külön matektanárhoz, azért mindketten elmentek, én pedig kicsit vidámabb lettem.

-Csajok, köszönöm, hogy bejöttetek. Sokat segítettetek. -öletem meg őket még az ajtóban.

-Igazán nincs mit. Tudod, hogy ránk mindig számíthatsz. -mondta Reby, Do pedig helyeselt.

-Sziasztok. integettem nekik, és bevonultam a szobámba. Kapcsoltam egy kis vidám  zenét, és betűbe foglaltam a érzelmeimet. Egy egész oldalnyi word szöveg lett belőle, de valahogy megkönnyebbültem, hogy kiadhattam magamból mindezt. Már épp menteni akartam, amikor kopogtak.

-Ki az? -baktattam oda az ajtóhoz. 

-Zayn. Vagyis....

Na sziasztok. Hát, ez lenne a 71. rész.Nagyon örülök  hogy ilyen hamar meglettek a kommentek és a tetszikek.Köszönöm!♥ Lehet, hogy kicsit rövid, de ezt pont így terveztem. Remélem itt is hamar meglesz a 46 tetszik, és 16 komment (most is meglett,ezért emeltem eggyel a kommenthatárt).

További szép szünetet!

Anna xX.

70. Majd együtt ünneplünk-vagy nem?

Az estét a fiúknál töltöttük. Mindenki lejött a nappaliba, és egészen éjjel 2-ig beszélgettünk, de még így sem sikerült mindent kitárgyalnunk.
Rebecca-t sikerült megismernem, és pont ilyennek képzeltem el. Kedves, nyitott, vidám, vicces, és tökéletesen passzol Zaynhez.
Mi voltunk az utolsók, akik éjjel felmentek, de senki sem hagyott ott minket olyan korán. Rebecca, és Zayn előttünk 10 perccel mentek fel. Már éppen elaludtunk volna, amikor eszembe jutott, hogy nem vettem be a vitaminomat, úgyhogy halkan leosontam a konyhába, ahol égett a villany. kíváncsi voltam, ki lehet ott.

-Hát te? nem alszol? -nézett rám álmosan Zayn

-Nem vettem be a vitaminomat. És te? -kérdeztem vissza.

-Nem tudok aludni, és kicsit náthás vagyok, úgyhogy épp teázom. Nem kérsz te is? -vett elő egy bögrét nekem is.

-Köszönöm.-vettem át mosolyogva . -Amúgy Zayn. Rebecca mennyi mindent tud rólad? -kérdeztem hirtelen.

-Mire gondolsz?- vonta fel a szemöldökét.

-Napló,műtét,cigi.... -soroltam.

-Nem, még nem mondtam neki, de majd ha eljön az ideje,úgyis beszélünk róla. A cigi úgyis tabu téma... Becca nem szereti ha cigizek, próbál leszoktatni, de azért a napi egy szál, az mindig kell.

-Zayn, Nem arról volt szó, hogy leszoksz róla? -álltam fel mérgesen.

-De, de tudod az nem olyan könnyű. Az orvos szerint, ez még nem túl ártalmas, az eddigi adagjaimhoz képest, és majd innen szépen lassan leszokok. Ebben talán Rebecca lesz a legfőbb segítségem.

-remélem is, hogy leteszed. Mondom én. -sóhajtottam.

-Anne, azthiszem te vagy az,akinek nem kell magyarázni, hogy miért káros. -nézett bele a szemembe.

-Igen, tudom. De nyugi, nem szoktam rá, de ha ideges vagyok, akkor gey-két szál elfogy. És amióta Harry távol van, egyre gyakrabban fordul elő.

-Nyugi, már csak picivel több, mint egy hónap. -állt fel az asztaltól, és elindultunk fel az emeletre.

-Jóéjt. -köszöntem el tőle.

-Neked is, és Anne. Kérlek ne rontsd el magad.-ölelt meg hirtelen.- Nem szeretném, hogy az történjen veled is, mint ami velem történt.

-Jó, ígérem nem fogom. -mosolyogtam rá, majd mindketten a szobánk felé sétáltunk a kivilágított folyosón.

-Hol voltál? -kérdezte félálmában Harry.

-A konyhában, Zaynnel beszélgettünk kicsit.

-Ja, értem. Mennyi az idő? Aludni kéne, mert már csak holnap estig vagy itt. -mondta szomorúan, én pedig bebújtam mellé az ágyra, és meztelen mellkasára feküdtem.

-Hamarosan 3. Jóéjt. -csókoltam meg lágyan, és leoltottam az éjjeli lámpát.



Reggel, vagyis délután magamtól keltem, de akkorra már Harry az ágyban telefonozott.

-Jó reggel kicsim. -csókolt meg gyengéden, és hosszan.

-Good Morning kedves Harold. -nevettem rá álmosan. -Ez a reggeli köszöntés nagyon hiányzott.

-Nekem a te lényed hiányzott. A szemed,az arcod, a hangod. Te. -mondta, majd vadul fölém hajolt, és megcsókolt. -Kellesz!

-Nem ellenkezem.-kacsintottam, majd fölé másztam.Végigsimítottam kezemmel a kideolgozott felsőtestét, rólam pedig szépen sorban lekerültek a ruhadarabok.
Forró testünk egymáshoz ért, és a vágy, amit egymás iránt éreztünk, nem csökkent. Akartam őt. Egyre hevesebben csókoltam, és szinte az egész testünk szorosan egymáshoz szorult.

-Köttök regge... -nyitott be Becca -Hupsz. öhm, bocsi. -mondta zavartan, és gyorsan ki is ment. Szerintem nem is látott semmit.

MI csak Harryvel összenevettünk, és folytattuk tovább, amit abbahagytunk. A meglepetés vacsora után együttléthez képest ez sokkal vadabb volt, de ugyanakkora élvezetet nyújtott.
Még negyed órán keresztül feküdtünk egymás mellett, és puszilgattuk egymást, de utána úgy dönöttünk, lemegyünk reggelizni.
Mikorra leértünk, a többiek már végeztek. Rebecca épp mosogatott. Amikor kézen fogva pizsiben lementünk reggelizni, kicsit megszeppenve nézett ránk.

-Öhm, Sziasztok. -köszönt zavartan. -mégegyszer bocsi, hogy benyitottam.

-Becca, semmi gond. Részünkről nem volt kellemetlen. Ahogy Zayn ismerem, már biztos ti is hancúroztatok, és voltak kis kalandjaitok. -kacsintott Harry a lányra, mire én oldalba löktem.

-Hagyd, és ne is foglalkozz vele. felejtsük el. -mosolyogtam a lányra, aki még mindig zavarban volt.

-Jó, megpróbálom. de ez akkor is annyira kellemetlen. -ült le mellénk Rebecca.

-Nem te vagy az első, aki benyitott. -poénkodott tovább Harry. 

-Hát, ez azért kicsit nyugtat. De fátylat rá. kértek pirítóst? Még kicsit meleg. 

-Hát, elfogadjuk- vágtuk rá egyszerre.

-Ki mit tervez mára? -csatlakozott hozzánk Zayn is.

-Hát, én délelőtt még itt vagyok nálatok,veletek, aztán délután pedig majd Harryvel leszek. Fél 5-kor megy a gépem haza. -vázoltam fel a napunkat.

-Akkor mi most el is köszönünk. Mi moziba megyünk, utána meg elhiszem valahova vacsorázni azt a csodát. -mutatott Becca-ra Zayn.

-Hát, akkor legytek jók, és vidámak. Rebecca,örülök, hogy megismerhettelek, Zayn, örülök, hogy beszéltünk. -öleltem meg őket.

-Igyekszünk, és én is remélem, hogy találkozunk még. -köszönt el Rebecca.

-Ne feledd amit mondtam, és majd beszélünk. -mosolygott Zayn, mi pedig felmentünk a szobánkba.

Anyu már kétszer hívott, úgyhogy gyorsan visszahívtam. Csak emlékeztetni szeretett volna, hogy a mai éjszakát már itthon töltöm.

-Igen anyu. Nem fogok itt maradni. -nevettem el magam.

-Ne szemtelenkedj. Ne mondd, hogy nem fordult meg a fejedben, hogy egy kicsit tovább maradsz csak úgy.

-Najó, de. Megfordult. Amikor először láttam meg Harryt. De mostmár lenyugodtam, és megyek a fél 5-ös géppel. Majd csörgök, hogy mikor érkezem. Szia. -köszöntem el sietősen, mivel a nap többi részét csakis Harryvel szerettem volna tölteni.
Már október végén New Yorkban sincs olyan meleg, szóval ősziesre vettem az öltözködési stílusom, és a csíkos pulcsim főlé, már kabátot, és sálat is vettem. pLsu Harrytől kaptam egy sapkát is, mert már tényleg nem volt valami meleg.

-Nemtudom mondtam-e már, de te minden évszakban gyönyörű vagy. -fogta meg a kezem Harry.

-Nem, még nem említetted, de te adsz rá okot, hogy gyönyörű legyek. -csókoltam meg a szálloda előtt.

A Central park felé vettük az irányt, és szép lassan sétálgattunk. Majd pedig beültünk a Starbucks-ba, egy kávéra, és hogy átmelegedjünk.

Az idő nagyon gyorsan ment. Szinte észre sem vettük, és máris fél4 lett. Hívtunk egy taxit, elmentünk a cuccaimért, majd ki a reptérre. Mire kiértünk, már 4 óra is elmúlt.

-Megkérjük a Londonba tartó járat utasait, hogy kezdjék meg a felszállást. -zavart meg minket egy keméyn férfi hang a bemondóból.

-Hát,akor ismét eljött a búcsúzás ideje. A felén már túl vagyunk. Nincs is olyan messze a karácsony. Arra otthon leszek, és majd együtt ünneplünk.Szeretlek. Tarts ki. -ölelt meg.

-Kibírjuk. Te pedig maradj ugyanígy hűséges, és várlak haza. Szeretlek. Nagyon. -csókoltam meg hosszasan, majd a hangosbemondó ismét megszólalt,én pedig a gép felé rohantam.

~ ♦ ~ ♦ ~ ♦ ~

Szünet feltűnően lassan telt, és már vasárnap alig vártam, hogy suliba mehessek. Ott legalább történik valami.

Összeállítottam a diákönkormányzat novemberi és decemberi programját, átnéztem a tanulnivalókat, és izgatottan lefeküdtem.

Azzal viszont este nem számoltam, hogy a többiek tudják, hogy kint voltam Harrynél, és találkoztunk.

Reggel már több csípős megjegyzést is kaptam Gina-tól,de volt pár normális ember, akik Harry, és a srácok felől érdeklődtek. Például Eva. és Flora is, akik nem csak az első szünetet, hanem az egész napot velünk töltötték. Nálunk egy évvel fiatalabb, szép lányok, nem őrült rajongók, de szeretik a srácokat.

Egészen jóba lettünk,és a későbbiekben is a megszokott helyen beszélgettünk szünetekben is.

~ ♦ ~ ♦ ~ ♦ ~

A sok tanulnivalóba belemerülve, fel sem tűnt, hogy milyen gyorsan mennek a napok. Mikor reggel ránéztem a naptárra sokkhatásként ért, amit láttam. November 24. Szerda. De nem csak ez ért sokként a mai nap folyamán.

Reggel a szokásos kávénkkal sétáltunk be a suliba, és vártuk Eva-t és Flora-t, de első óra előtt nem jöttek, és utána sem.

Azthittük betegek, vagy nem jöhetnek ki, de a második óra utáni szünetben láttuk pár osztálytársukat, így reméltük, hogy ők is jönnek majd.

Így is lett. Kimentünk a padhoz, én bedugtam az egyik fülesem, a másik fülemmel pedig Do-t hallgattam, aki jövő pénteken utazik ki Niall-höz. Ő nem meglepetésszerűen. Már mindent megbeszéltek, és ő is tűkön ül, a találkozás miatt.

(a rész éjjel íródott, és reggel megjelent a srácok új száma, a Little Things. Mivel úgy láttam, még csak pár ember látta ezt a részt, berakom ide ezt a zenét, mivel a véletlennek köszönhetően pont illik a rész végéhez.)

-Öhm, Anne. Ezt már láttad? -húzta el a száját Flora miközben felém mutatta a telefonja kijelzőjét.

-Nem csak ez van, nézd meg, mit írt rá válaszként. -húzogatta az úját a kijelzőn Eva.

A képernyőkre néztem, és csak bámultam a kiírást. Nem tudtam egy szót sem szólni, csak egy kövér könnycsepp gördült le az arcomon.

Na sziasztok! Ez lenne a 70.rész. Hosszú idő után.

Többetekben felmarült a kérdés, hogy miért nem viszem lejebb a komment, és tetszik határt. Erre annyi a válaszom, hogy azért, mert tudom, hogy összejönnek a tetszikek, a kommentek pedig el sem tudjátok hinni mennyire boldoggá tudnak tenni. Kell egy kis motiváció nekem is.

Egy kicsivel esetleg lejjebb tudom vinni,de jelentős csökkentés nem fogok végrehajtani  mivel elvileg 87 rendszeres olvasóm van, szóval simán meg kéne lennie a tetszikeknek, és a kommenteknek.

Többetekben is felmerülhetett a kérdés, hogy ki az az Eva és Flora. Erre az a válsz, hogy volt egy twitteres játék, amiben a ,, nyeremény" az volt, hogy szerepelhettek egy részben. Nem főszerep, de úgygondolom, jelentős szerepük van abban, hogy a történet tovább gördüljön.

Ha érdekelne titeket, lehet majd még ilyen hasonló játék, akár facebookon is.

Na, és nem is papolok tovább, a következő rész 45 tetszik, és 15 komment után jön!

Anna xX.

69.Rebecca

Reggel Harryvel szinte egy időben ébredtünk, legalábbis én próbáltam csendben kiosonni, de Ő megdörzsölte szemeit, és magához húzott.

-Hova sietsz? -mosolygott álmosan.

-Gondoltam csinálok reggelit, mire felébredsz. De hát, ez nem jött össze. -dőltem vissza mellé.

-Ne vacakolj ilyenekkel. -mondta, megcsókolt, meg rendelt reggelit.

-Igazad van. Amúgy, mik a terveid mára? -néztem rá, miközben előkerestem a ruháimat.

-Délelőtt sétálhatnánk egy kicsit a Central Parkban, délután meg szervezhetnénk programot a srácokkal. Ez így jó?

-Jajj, nagyon is. Már úgyis rég láttam őket. Louisról, és Liamről El-ék által hallok valamit, Zaynnel már rég beszéltem, Niall-t pedig csak twitteren látom, és mit ne mondjak  nagyon hiányoznak. -mondtam, miközben a kis bőröndömből elővettem a programnak megfelelő ruhát, és a fürdő felé vettem az irányt.

Megfésülködtem, Feltettem egy minimális sminket, és gyorsan magamra kaptam egy farmert, csíkos felsővel, és egy zakót is vettem hozzá, mivel már itt is őszies volt az idő.
Mivel Harry aztmondta, sétálni szeretne csak, nem túrázni, ezért a krémszínű magassarkúmat vettem fel a szetthez, és a ködös időjárás miatt, egy színben a szetthez passzoló horgolt sapkát is.

-Még mindig el tudsz varázsolni. -bókolt egyszerre, amikor meglátott.

-te pedig még mindig zavarba tudsz hozni. -mondtam, elmosolyodtam, majd szorosan magamhoz öleltem. Most kezdem felfogni, hogy mennyire is hiányzott...

-Na, de induljunk is. Hiszen már csak 2 napod maradt. -pakolt össze sietősen a barátom.

-Reggeli a Starbucks-ban? -Ajánlottam fel, mikor végeztem a pakolással.

-Hölgyem? -tartotta a karját mosolyogva, én pedig belekaroltam. odamentem a recepcióhoz, és leadtam a kulcsot, meg aláírtam a papírokat.

-Látom sikerült. -mosolygott a recepciós.

-Igen, köszönök mindent. Viszlát! -köszöntem el.

Nem vettük sietősre a tempót a reggelinél, inkább csak lassan kortyolgattuk a kávénkat, és ettük a briósunkat. Este nem sikerült mindent megbeszélnünk, úgyhogy folytattuk, ami akkor abba maradt.
Éppen az őrült rajongókról, és a színpadra feldobált melltartókról beszélt Harry, amikor megcsörrent a telefonom. Louis hívott.

-Anne. Ugye Harry veled van? Nem tudunk róla semmit, este elment, és reméltem, hogy megtalált.

-Igen. Nyugodjatok meg, minden rendben, itt vagyunk a Starbucks-ban. Épp reggelizünk. Aztán utána úgyis megyünk fel a szállodába hozzátok.

-Jó, kb mikor értek fel? -kérdezte a srác.

-Mert arra valami rendfélét is alkotni kéne. -szólalt meg hátulról Niall is, erre pedig mindenkiből kitört a nevetés.

-Hahaha. de vicces vagy ír manó. Akkor majd lassan sétálunk, de 20 perc múlva ott vagyunk. Hiányoztok.

-Te is nekünk Anne. -hallottam Zayn hangját is.

-Ki az az Anne? -kérdezte egy női hang hátulról, de mire vissza tudtam volna kérdezni, hogy ki volt az, Lou letette. Gondolom mindenki nekiállt rendet rakni. Bár, őszintén szólva, már megszoktam, hogy nem egy kitakarított szoba fogad, ha a fiúkhoz megyek.

-Na, menjünk akkor. -állt fel Harry az asztaltól, és kisétáltunk a kávézóból. A szálloda fele azon az úton mentünk, amit a tegnapi játék során Harry már megtett. Útközben vettünk egy fagyit, és lassan sétáltunk a szállodáig. 25 perc alatt értünk oda, mivel útközben, sokszor megálltunk, egy-egy csókra,puszira, vagy ölelésre.

-Anne. -futott felém Niall, már a földszinten.

-Jajj te. Hiányoztál. -öleltem meg mosolyogva.

-Te is. De most van 2 napod, hogy főzz nekem. -nevetett.

-Ja, vacsira majd összedobok valamit, de menjünk, a többieket is meg szeretném ölelni.

-Anne. -ugrott a nyakamba elsőként Louis. -Remélem jól sikerült az este. nézett rám a perverz mosolyával, majd Harryre kacsintott.

-De hülye vagy. Amúgy sem előtted élem ilyen téren az életem. -vágta oldalba Harry, és ők egy kisebb veszekedésbe kezdtek a 

-Szia Anne. -ölelt meg Liam is, már csak Zayn hiányzott a listáról.

-Anne, végre. -futott oda Zayn, majd megölelt. -Miújság?

-Semmi érdekes, engem inkább az érdekelne, veled mi történt ebben a 2hónapban?

-Jujj, hát ez, hosszú történet. -kezdte, de meghallottam, a telefonból már ismerős lány hangját.

-Sziasztok. -köszönt félénken a göndör hajú, barna szemű, gyönyörű lány. Haja vállára omlott, és csinos volt.

-Nem is kell sokat magyaráznom. Anne, ő itt Rebecca, a barátnőm. Rebeca, ő itt Anne, az egyik legjobb barátom, Harry barátnője.

-Szia. Rebeca vagyok. Már többzör hallottam rólad. -mosolygott kedvesen.

-Szia. Mondanám, hogy én is rólad, de ez nem így van. Örülök, hogy megismerhettelek. -öleltem meg a lányt. .Na, szóval, hogy is van ez? És mi van Melivel? -néztem kérdőn Zayn-re.

-Hát, már ez Londonban kezdődött. Mielőtt kiutaztunk volna, egy buliban megismertem Becca-t. Ez első pillanattól kezdve elvarázsolt. Akkor, nem mertem odamenni hozzá, mivel a barátnőjével volt, de másnap rákerestem a neten, és beszélgettünk. Sokat. Bebizonyosodott, hogy a mondás, miszerint Külső megfog, belső megtart, igaz.Megismertem, és egyre jobban megszerettem  találkozgattunk, és már az utazás előtt randiztunk. Nem is egyszer. Talán mi is olyanok leszünk, mint te is Harry. -mosolygott büszkén, majd megcsókolta a lányt. 

-Tényleg összeilletek. És őszintén gratulálok. Én is csak remélni tudom, hogy olyan szép kapcsolatotok lesz, mint nekem, és Harrynek van. -néztem rájuk, őszinte mosollyal.

-Anne, kérsz egy teát? -állt fel a kanapéról Rebecca.

-Elfogadom köszönöm. -szóltam utána.

-Zayn, tudom, kellemetlen, de megkérdezhetem, hogy mi van Melivel? Tudtommal a reptéren az zavart, hogy nincs ott veled.

-Ez nem igaz. Akkor is Rebecca hiányzott. Csak akkor még senki nem tudott a kettőnk kapcsolatáról. Meli pedig, hát nemtudom. Se szó, se beszéd, elhagyott. Leette a kapcsolatban státuszát, hiába hívtam, nem vette fel, kerestem otthon, nem találtam, írtam neki, nem válaszolt, és ezek után, több végiggondolkozott éjjszkának köszönhetően rájöttem, hogy a mi kapcsolatunk, sosem volt igazi. nem éreztem azt amit most érzek. Az elején kicsit bántott, hogy csak úgy otthagyott, de rájöttem, ennek így kellett történnie.

-Őszintén örülök. -öleltem meg Zayn-t, és utána nem sokkal megjött Rebecca a teákkal. Féltem, hogy nem fog neki tetszeni, hogy Zayn-t megöleltem, de nem látszott az arcán, hogy bántaná, majd eben a hitben Zayn, is megerősített.

-Nyugi, tudja, hogy jó barátok vagyunk, és hogy te mindenkinél jobban szereted Harryt. 

-ha már itt tartunk Hol van a drága? -néztem körbe, és rájöttem, hogy a szőnyeg, ahol 10 perce bunyóztak, az már üres.

-Fel a lépcsőn, majd jobbra a 2. ajtó. -mutatott az emelt fele Zayn.

-Köszönöm. A teát is. Én nem is zavarok tovább. -mondtam, majd felmentem a barátomhoz.

-Ez hihetetlen. -dőltem le mellé.

-Igen az, de ők, tényleg összeillenek. Pont, mint mi. -mondta, én pedig fölé hajoltam, és hosszasan megcsókoltam.




Na sziasztok. Ennyi lenne a 69. rész. hát, nem a legjobb, de remélem olvasható volt. A blogban szereplő Rebecca, annak a történetnek a főszereplője, és írója, amit már ide régebben kiraktam (http://onethingoneband.blogspot.com/, és egyben az egyik legjobb barátnőm is. 
A következő rész 52 tetszik, és 19 komment után jön, ismét. Várom a véleményeket. És még midig lesznek meglepetések.
Igyekszem a részeket minél előbb hozni, de nekem is suli van, ami azt jelenti, hogy nem tudok nap mint nap órákat itt ülni, de igyekszem életjeleket adni magamról.
Egy másik blog írója pedig álltalam üzenne az olvasóinak (http://untouchable-b-stories.blogspot.hu/)
Ő is tanul, ezért ő is ritkábban tud hozni részeket, de ne feledkezzetek meg róla, lesz még folytatás.
Ezek után pedig, kitartást a hétre mindenkinek :)
Anna xX.

68.Játék

A szünet előtti utolsó napot, végig izgultam. Az órákon alig tudtam figyelni, és amikor hazaértem, egyszerre pakolni kezdtem. Csak pár szükséges cuccot a 3 napra. A gép 4 órakor indult. Anyu kikísért a reptérre, és sok sikert kívánt, a tervem megvalósításához.
A gépen aludtam, mert tudtam, este nem nagyon lesz rá lehetőségem. Annyi mindent meg kell beszélnünk.
Mikor a gép leszállt, izgatottan álltam neki a szervezésnek.


*Harry szemszöge*

Reggel már boldogan ébredtem, mivel Anne-el ma vagyunk egy éve hivatalosan is együtt,  s már reggel próbáltam hívni, de nem vette fel a telefont. Talán azért, mert suliban volt. Ezzel meg is nyugtattam magam, és már elképzeltem az estét. Ami kb úgy nézett ki, hogy skypeolunk egész éjjel. Éppen az időpont egyeztetés miatt, gondoltam fel is hívom. De csalódnom kellett, mert még mindig ki volt kapcsolva. Kezdtem megijedni, és sok hülye gondolat kavargott a fejemben. Miért nem veszi fel a telefont, miért van kikapcsolva?
Épp egy hülye gondolatmenetet folytattam, amikor megszólalt a telefonom. Kezdtem reménykedni, de csak egy sms jött, egy ismeretlen számról, hogy sürgősen menjek le a portára.
Mikor leértem, a portás egy borítokot nyomott a kezembe, azzal az üzenettel, hogy egyszerre nyissam ki. Egy kis nyomtatott cetlit rejtett a lezárt boríték, a papíron pedig ez állt: ,,Kedves Harry Styles. Lenne kedved egy kis játékhoz? Ajánlom, hogy legyen, mert ha nem, komoly következményei lehetnek. A következő utasítást a kedvenc kávéd mellé kapod, a szomszédos Starbucks-ban "
Őszintén szólva, mikor elolvastam, kissé meglepődtem, és gondoltam, hogy valami őrült rajongó hülyeségei  de elvileg ők nem tudják, hogy hol lakunk. A vége kicsit megijesztett, úgyhogy követtem az utasítást, és átsétáltam a szomszédba.
A kiszolgáló lány tudta a dolgát, és a doboz mellé egy újabb borítékot kaptam, ezzel az üzenettel.
,,Szóval szót fogadtál. Remek. A cél még messze van. Miután kiléptél az épületből, sétálj végig a Central Park-on. ott majd valakitől kapsz egy üzenetet. Puszi :D"
Kezdtem ideges lenni. Nem szeretem, ha szórakoznak velem, így gyors léptekkel, végighaladtam a parkon. Már az utolsó pár méteren voltam, amikor egy utcai zenésztől megkaptam az üzenetet. A dolog kezd egyre furcsábbá válni. a borítékban ez állt: ,,Már nem vagy messze tőlem, remélem nem hagyod abba a kis játékot, mert a végén még a barátnődnek komoly baja esik. A következő állomáson kapsz egy utolsó borítékot, és a játéknak vége. Miután kiérsz a parkból,egy Burger King mellett lesz egy szálloda, a recepciós tudja mi a dolga."
Már szinte féltem, de követtem az utasítást, és 10 perc múlva, a portás nyújtotta felém a borítékot.
,,Remek munka. Menj fel a 3.emeletre, ott pedig már a jelek segítségével megtalálsz. Az ajtó nyitva. Várlak. :D"
Szívem hevesen vert, és lábaim remegtek, de fellifteztem és máris szembetaláltam magam az első nyíllal. Ezt még 5 hasonló követte, majd az egyik ajtón a GYERE felirat volt a ,,végállomás".
A biztonság kedvéért azért bekopogtam, de már nagyon féltem.Nekem annyira nem tetszik ez a játék.



*Anne szemszöge*

2 órába telt, míg mindent elintéztem, de végül sikerül. Felértem a célhoz, és mindent előkészítettem. hajamat besütöttem,egy szolid sminket tettem fel, és a fehér alapon, színes mintás koktélruhámhoz és egy krémszínű magassarkút választottam. A szettet pedig pár kiegészítővel bővítettem. Miután kész lettem, kitálaltam a megrendelt vacsit, és vártam.

Már vagy 2 órája nyomkodtam a telefonom, amikor jelzett a recepciós, hogy Harry úton van. Izgatottan felálltam az asztaltól,  megigazítottam a sminkem, és a hajam.
Kopogtak. Lassan felálltam, odasétáltam az ajtóhoz, és remegő kézzel nyomtam le a kilincset.


*Harry szemszöge*

Nyílt az ajtó, én pedig ledermedtem, majd miután az átmeneti kómámból felébredtem, boldogan öleltem magamhoz a célt.

-Anne? -néztem bele abba a rég nem látott kék szempárba.

-Anne. -mondta mosolyogva, a 2 csókunk között.

-Boldog évfordulót. -szóltam boldogan, mikor már meg tudtam szólalni.

-Boldog évfordulót nekünk. -mosolygott szintén, és megbontotta a pezsgőt.

-Na, de gyere. Már kihűlt a vacsi, megmelegítem. -mondta, majd a konyha felé vette az irányt. természetesen én is, és segítettem neki. Mikor leültünk az asztalhoz, talán akkor ébredtem fel a sokkból.

-Ugye tudod, hogy mennyire megijesztettél?

-Igen, tudom. De mond meg őszintén, ha csak egy sima levelet kapsz, hogy találkozzunk, itt, meg ott, elmennél? -nevetett. Ez az ami hiányzott. A nevetése, amit bár kamerán keresztül láttam, mégsem pótolta Őt.

-Jogos. Nem. -vallottam be. -De nagyon féltem. Nem tudtam ki az, és mit akar, és mivel azzal fenyegetett, hogy bajod esik, természetesen jöttem.

-Örülök, hogy itt vagy. -mondta, majd egy kis könnycsepp gördült le az arcán.

-Én is örülök. Nagyon hiányoztál. -ültettem az ölembe, majd miután megcsókoltam, bevittem a hálóba. Mivel elég nívós a szálloda, ahol kivette a lakást, vagy szobát, nem is tudom minek mondjam. Egy barna, bőr franciaágyon, tiszta fehér párna, és takaró. Nagyon hangulatos volt. Egy éjjeli lámpát kapcsoltam, és törökülésbe szembe ültem vele.

-Most érzem, mennyire üres volt nélküled az életem. -mosolygott, és mélyen a szemembe nézett.

-Ez a mosoly! -mutattam rá a barátnőmre. -Ez hiányzott, de ez kárpótolt minden eddig szenvedést. Tudod hány nap voltam durcás, szimplán azért, mert nem tudtunk beszélni? Tudod hányszor éreztem, hogy nélküled félember vagyok? -fogtam kezem közé arcát.

-Remélem annyiszor mint én. -mondta, elmosolyodott, elpirult, majd pedig hosszasan megcsókolt.

-Nem is tudom, mi lenne velem nélküled. Nem bírnám ki, ha elválasztanának minket. Ez a 2 hónap is nehéz volt. Én veled szeretném leélni az életemet. csakis veled. -mondtam határozottan.

-Harry, 1 év. 18 vagyok, még mindez messze van. Éljünk a jelennek. -kacsintott, és talán jól is értelmeztem a mondatát.

Magamhoz húztam, gyengéden megcsókoltam, és lassan, kicipzároztam a ruháját, és rólam is lekerültek a feleslegesnek vélt ruhadarabok. Testünk egymáshoz ért. kívántam őt. Minden egyes érintésétől kirázott a hideg,és egyre jobban kívántam.
A romantikus beszélgetés, és vacsora után, ez az együttlét sem volt vad, inkább érzéki, de így is nagyon élveztem, és szerintem Anne is.

-Aztmondják, a csúcson kell abbahagyni, és ennél jobb napom már úgysem lehet ennél jobb. És hulla vagyok. Nem semmi feladat megszervezni egy ilyen találkozót. -mondta, majd ásított egyet.

-Elhiszem. Jó éjszakát. -mosolyogtam rá, méjen a szemébe néztem, és adtam egy puszit a homlokára.

-Szeretlek. -súgta a fülembe, én pedig hagytam, hogy a mellkasomra hajtsa a fejét, és úgy aludjon el.

-Én is, én is szeretlek Anne. -súgtam halkan, és megsimítottam a haját.

Hamar elaludt, és éreztem minden egyes lélegzetvételét.
Vannak olyan pillanatok, amikor akkor jövünk rá, ha hiányzik valami, amikor megkapjuk. akkor látjuk, vele vagyunk teljesek, és milyen üres is volt nélküle az életünk.
Már szinte hozzászoktam a tényhez, hogy nincs velem, és most tűnt fel, hogy Anne nekem olyan, mint a levegő. Életfeltétel.
Még csak egy éve része az életemnek? Ez hihetetlen. De ebben az egy évben, sokmindent megtörtént. Randik, szerelmek,pletykák,féltékenység, veszekedések, csalódás, magány,titkok,és egy olyan kapcsolatot sikerült létrehoznunk,amit mindenki megirigyelhetne.
Nem 2 ember vagyunk, hanem 1. Mindent tudunk a másikról,és néha nem csak a barátnőm Anne, hanem a haverom  akivel hülyéskedek, a húgom, akitől tanácsot kapok,és néha az anyukám is, aki gondomat viseli.
Volt már jó pár barátnőm,de ők nyomába sem értek. Velük csak szerelmi kapcsoltunk volt de Ő más mint a többi. Különleges, és szeretem, nagyon...




Na hát sziasztok. Hamar meglettek a komemntek, és a tetszikek, aminek nagyon örülök, és szerintem erre a részre megérte várni. Remélem ti is így gondoljátok.
Nagyon örülök minden egyes komemntnek, de nagyon jó lenne, ha pár részletesen ki fejtené, hogy mi az ami tetszik, mi az ami nem, és hogy miért? Mert nekem számít a véleményeket.
A következő rész 48 tetszik, és 20 komment után jön. Addig pedig lehet reklámozni a blogot!
Anna xX.