18. Búcsú

Köszönöm a kommenteket, és a visszajelzéseket, ez egy eléggé szomorú rész lett. Ajánlom, hogy ahova írtam hallgassátok meg a mellékelt zenéket!!


-Na akkor mi legyen? -törte meg a csendet Harry.

-Hát nem tudom. Féltünk. -mondta szomorúan Mrs. Styles.

-De ha sikerül a műtét, akkor minden rendben lesz. -mondtam biztatóan.

Én szeretném ha Harryt megműtenék. Nagyon kicsi az esély arra, hogy bármi is történne, és ha például már holnap meg tudnák műteni akkor talán a turnén is ott tudna lenni.

-Ebben igaza van Annenek. -szólt oda édesanyjához Gemma.

-Na jó igaz. És Harry te mit gondolsz? 

-Jó hogy észre vesztek. -nevetett. -Amúgy már a kórházban töltött éjszakáktól is rettegek, hát még a műtéttől. De ha eltávolítják a daganatot, akkor utána nem kell vele foglalkozni.

-Jólvan, akkor szólunk a főnővérnek. -szólt aggódva Mrs. Styles.

Nem is kellett kimenni, a nővér papírokkal a kezében bejött a szobába.

-Na, hogy döntöttek? -mosolygott.

-A műtét mellett maradunk. -mondta határozottan Harry.

-Rendben, itt vannak a papírok, egy aláírást kérnék. Akor egyeztetek a főorvos úrral, hogy mikor lehetne a műtét.

-Harry. Nagyon bátor vagy. -mosolyogtam rá.

-2 órás műtét? -csodálkozott Gemma.

- 2 óra, és utána gond-nélküli élet. -mondta optimistán Harry. 

-Jólvan öcskös nyugi. nem lesz semmi baj. -mosolygott a lány.

-Amúgy Harry. Most már szólhatok a fiúknak? -érdeklődtem.

-Persze. Sőt. Hívd fel őket most. Kérlek.

Kimentem a kórház elé. Napszemüvegemet felvettem, hogy ne látszódjon, hogy sírtam, és nehogy beindítsam az újságírók fantáziáját.
Útközben viszont Zayn hívott. Nem akartam felvenni, mert azthittem kettőnkről akar majd beszélni, de szerencsére nem erről akart beszélni.

-Anne. Mi van Harrvel? -kezdte egyszerre.

-Szia Zayn. Harryt elütötték, és kórházba került. Vért is vettek tőle, hogy kiderüljön, nincs-e valami belső sérülése. A baleset miatt nem is volt, de a máján van egy daganat, ami műtéttel eltávolítható. És Harryt hamarosan műteni fogják. -vázoltam fel a történteket, és hallottam, hogy Zayn közben pakol.

-Te jóságos ég. Pakolok, és azonnal indulok vissza Londonba. Van egy gép, ami 20 perc múlva indul, azzal ott is leszek. Jobbulást neki. szia. -nyomta ki a telefont a rác.
Egyszerre a srácokat hívtam Zayn után. Niall hívott legutolján, úgyhogy most őt hívtam fel.

-Niall. Harryt meg kell műtani. Egy daganat van a máján. -hadartam el.

-Anne. nincs kedvem poénkodni. Tényleg ilyen nagy a baj?

-Niall drága, a barátom életével soha nem poénkodnék. igen, ilyen nagy a baj. Minél előbb gyertek be a kórházba. Köszipuszi.

-Jójó. Megyünk. Szia. -tette le a telefont.

Mikor bementem a szobába, már egy kék ruhás férfi volt bent. Nem sokkal előttem érhetett oda.

-Szóval, a műtétre, akár már ma este is sor kerülhet, ha most előkészíttetem a műtőt, 1 óra múlva kezdhetjük is. Mert nekem a holnapi nap nem jó.

-Igen, rendben. -mondta könnyes szemmel Mrs. Styles.

Gemma és az anyukája Harry jobb kezét fogták, én pedig a bal kezét simogattam. Közben a fiúk is megjöttek. Niall már mikor belépett az ajtón sírni kezdett.

MINENKÉPP HALGASSÁTOK MEG A MELLKELT LINKEKET ELŐSZÖR EZT: http://www.youtube.com/watch?v=zQME-ChSwNM

-Anyu, Gemma, Anne, srácok. Nekem rossz előérzetem van.
Anyu. Neked vagyok a leghálásabb, hiszen neked köszönhetem az életemet. Rengeteget tanultam tőled, és  mai napig tudom, bármikor számíthatok rád. Ha beteg voltam te éjszakákon át őrködtél az ágyamnál. Ezt nem lehet meghálálni. Pár nappal anyák napja előtt ilyen szenvedésen kell átmenned miattam. Imádlak, nálad jobb anyát még ha keresnék se találnék. Ezekre a szavakra már az én szememből is előbújtak a könnyek, Mrs. Stylesról ne is beszéljünk.

-Gemma. a testvérek néha összekapnak, de attól még testvérek maradnak. Rengeteget veszekedtünk, de mégis mindig kibékültünk. Ha kellett haver voltál aki meghallgat, de ha kellett akkor stylist de ha éppen valami tantárgyból segítség kellett, akkor korrepetáló tanár. Imádlak.
Ebben az egy órában mindenkihez szólni szeretett volna. A sorban én következtem. Volna...

-Niall. Te kis Nando's imádó. Ha kellett akár éjszaka is meghallgattál. Imádtam amikor fizettem neked, hogy csinálj nekem szendvicset, és semmi együttérzés nélkül megetted. Tudom melléd nem érdemes kajával leülni, mert úgyis elcsórod. Mázli, hogy rajtad nem látszik meg a sok kaja. Imádlak tökfej. Úgy ahogy vagy.

-Louis. Egyszer vettem neked egy sárgarépát. Csak sajnos fel kellett használni a vacsihoz. Még a legrosszabb napjaimon mosolyt tudtál csalni az arcomra. Köszönök mindent. Eleanort pedig el ne merd hagyni.

-Liam. te is mindig kapható voltál a hülyeségre. imádtam amikor végig kellett veled néznem a Toy Storyt. Légy boldog Daniellel.

-Na de hol van Zayn? aggodalmaskodott.

-Haza utazott. -ki sem mondtam, máris belépett az előbb említett srác.

-Sziasztok. -mondta, és egyszerre Harryhez rohant. -Anne mindent elmondott, kitartás haver.

-már mindenkitől elbúcsúztam, már csak te maradtál.

-Féltékeny vagyok rád, mert jól nézel ki. A lányok olvadoznak tőled. Jó haver voltál, bárhol bármikor mellém álltál.
A bandával, ti voltatok a második családom. Bármikor mellém álltatok. Imádtalak titeket.

-Anne, téged direkt a végére hagytalak. Bár nagyon rövid ideje ismerlek, nagyon közel engedtelek magamhoz. Még soha egy lány iránt nem éreztem úgy, mint irántad. Ezt szavakkal el nem tudom mondani. Amikor veled vagyok olyan, mintha egy rózsaszín világba kerültem volna. Már az első pillanattól kezdve imádlak. Az egész éltemet el tudnám veled képzelni. Nélküled semmit sem érne az életem. Gondoskodsz rólam, mint anyu, és mellettem állsz, mint barát. Nagyon sok az egyben. Imádlak, mindennél jobban. Anyu, kérlek vigyázz rá. Ha a műtét után nem találkoznánk, akkor majd odaát. -egy forró csókkal koronázta meg a beszédet.

A MÁSIK ZENE PEDIG: http://www.youtube.com/watch?v=nHfeDpV8KkI&feature=related

Én már a sírástól levegőt sem bírtam venni. Egy búcsúcsókkal elköszöntem tőle, mert jött az altatóorvos, hogy elaltassa, és bevigyék a műtőbe.
Beadta neki az orvos az injekciót, majd elindultak a műtő felé. Mi ameddig lehetett elkísértük, engem Zayn és Niall átkarolt, és úgy kísértek végig a folyosón. Amikor már tovább nem mehettünk Harry fáradtan és sápadtan felénk mosolygott és integetett.

-Mi, nők már zokogtunk, de a fiúk szeméből is előbújtak a rakoncátlan könnycseppek. Niall a kezemet szorongatta közben, Liam és Louis pedig a barátnőjükét. Zayn pedig Gemma körül Sírdogált.

-Anne. Nyugi. -nyugtatgatott Niall, pedig ő sem volt higgadt.

-Ilyet most ne mondj. A barátom, aki számomra minden, ott fekszik kések alatt már több Mint egy órája, és még semmi hír. Ekkor a főnővér rohan ki.

-A műtét közben komplikáció lépett fel, most Harry életéért küzdünk. -mondta sietve

Erre a fiúk is sírni kezdtek, én pedig már émelyegtem és ki voltam száradva, a sok sírástól. Odamentem Harry anyukájához, és erősen megöleltem, de nem bírtam megállni a lábamon, úgyhogy leültem, arcomat tenyerembe helyeztem, és ott zokogtam tovább...


Sziasztok. Ez a rész szerintem nagyon szomorú lett, én amikor írtam már majdnem sírtam, amikor pedig a zenékkel együtt elolvastam, előtört belőlem a sírás. Remélem belőletek is hasonló érzelmeket váltott ki.
4 komment, és 8 tetszik után jön a következő.
Anna xX.

17. Megvan az eredmény

-Hát gondolom ez a papír önöknek nem mond semmit. -jelentette ki.

-Hát, nem nagyon. De mégis mi történt?-ijedezett Harry anyukája.

-A fiától, mikor behozták vért is vettünk, hogy biztosak legyünk benne, hogy nincs semmi belső sérülése, és hogy minden rendben. A baleset miatt nem is történt semmi, viszont a májával valami nincs rendben, tehát további vizsgálatok szükségesek.

-Te jóságos ég. És mennyi idő amíg meglesznek az eredmények? Mert másfél hét múlva a banda Amerikába megy.

-Ha most azonnal elkezdjük a vizsgálatokat, holnap estére meg is lesznek az eredmények.

-Rendben. De mi a gyanú? -idegeskedtem.

-Arról még nem mondhatok semmit. De sok jót nem ígérhetek. Harrynek elmondják, vagy inkább majd én?

-jobb lenne, ha öntől tudná meg. -mondta szomorúan Harry anyukája, majd bementünk a kórterembe.

-Mi történt? -ugrott fel Harry.

-Harry. A vérképed szerint, valami nincs rendben a májaddal, lehet, hogy nem is olyan kicsi a baj. De, hogy pontosan mi történt, azt még nem tudjuk, tehát további vizsgálatok szükségesek még.

Harry szeme könnyekkel telt meg, és sírva kérdezte: -És mikorra derül ki, hogy mi is a bajom?

-Ma már elkezdjük a vizsgálatokat, és akkor holnap estére meglesz az eredmény. -mondta komolyan a főnővér, és kisétált a szobából.

-Anyu. Anne. Ez ugye nem igaz? -ölelt meg minket egyszerre sírva.

-De, kincsem igaz. -mondta szomorúan Mrs. Styles.

Harryt nagyon nehéz volt megnyugtatni, de úgy gondolom ez nem meglepő. 10 perc után, már azért kicsivel nyugodtabb lett, nem sokkal később pedig jött is a nővér, hogy elkezdhessék a kivizsgálást.

-Fél óra múlva már itt is vagyunk! -mosolygott a nővér.

Mi addig a szobában maradtunk. A fiúknak még nem akartam elmondani, hogy mi történt, majd csak akkor szólok, ha meg lesznek a végleges eredmények.
Már majdnem lecsukódtak a szemeim, a sírás is elálmosított, és előző éjszaka sem aludtam sokat.
Felhívtam anyát, hogy ott van-e még a kávézóban. Pont akkor mentek el az utolsó vendégek, de megkértem, hogy főzzön nekünk egy kávét, és hozza be. Mikor elmondtam neki, hogy mi történt, ő is aggódni kezdett.

-Kicsim. Harry édesanyja is ott van veled? -érdeklődött.

-Persze. Ő egy hosszú kávét kér. de lemenjek érte, vagy feljössz?

-Felmegyek, ez természetes. Indulok is. Szia. -rakta le gyorsan a telefont.


-Anne. Nem is tudtam, hogy kávézótok van. Az tök jó dolog. -mosolygott.

-Háát, nem olyan rossz. Tény és való. Főleg ilyenkor, amikor az ember 2 napja alig alszik. -mosolyodtam el.

-Jó estét. -suttogott anyu.

-Mrs. Styles! Ő itt az anyukám, Anne.
-Anyu, ő itt Harry anyukája. -mutattam be egymásnak őket.

-Szia. -nyújtották egymás felé a kezeiket.

-Igazán sajnálom, ami a fiaddal történt, de remélem nem lesz semmi komoly baja. kezdte anyu.

-Én is nagyon remélem. Nem bírnám ki, ha valami gyógyíthatatlan betegsége lenne.-törölgette a szemeit.

-Erre ne is gondolj! -nyugtatgatta anyu. Közben pedig Harry és a főnővér is visszajött.

a barátom egyszerre az ágyra feküdt. Nagyon gyenge volt, az arca pedig a falnál is fehérebb volt. Kezdtem félni. még soha nem volt ennyire maga alatt.

-Mrs. Styles. Mivel tudjuk, hogy a turné miatt minél hamarabb kellenek az eredmények, megsürgettük a labort, tehát holnap fél 10-re már itt lesznek az eredmények. Remélem megfelel.

-Nagyon köszönjük. -mondtuk egyszerre.

-Anyu. Én nagyon félek. -mondta legyengülten Harry.

-Kisfiam. Nyugodj meg. minden rendben lesz. Jó kezekben vagy. -mosolygott felé.

-Pihenj ám nyugodtan. Mi itt leszünk veled, de neked most szükséged van egy kis alvásra. -mosolyogtam biztatóan felé.

Nem is kellett sok idő, amíg szemei lecsukódtak. Mi az este folyamán szinte végig csendben ültünk. Legalább is én.
Anyuék halkan el beszélgettek. Nekem már nem volt erőm arra se, hogy kinyissam a számat. A széken el bólogattam.
Fél 11-kor anyu bökött meg, hogy ő megy. De holnap bejön majd.

-Várj anyu. Haza megyek, lefürdök, meg veszek más ruhát, aztán jövök is vissza. Ugye nem baj? -néztem Harry anyukája felé.

-Dehogyis, menj csak. Gemma, Harry nővére, úgyis most jön haza munkából, úgyhogy azt mondta, benéz az öccséhez.

-Rendben. köszönöm. Sietek vissza.

Anyuval csendesen ballagtunk végig a nyugodt londoni utcákon. Mikor felértünk a lakásba öcsém még pizsiben ült a Tv előtt.

-Anne. i van Harryvel. -futott oda hozzám.

.Majd anyu elmondja. -passzoltam át anyunak a kérdés. Tudtam, hogy ő jobban el tudja magyarázni a 8éves öcsémnek, hogy mi a helyzet. Addig én a fürdő felé vettem az irányt.
Hajamat gyorsan megszárítottam. Egy kis alapozót vittem csak  fel az arcomra. Előkaptam a legelső farmert meg pólót ami a szekrényben volt. Nem öltöztem ki annyira, mert jobb dolgom is volt, mint azon izgulni, hogy hogy nézek ki.

Kirohantam a szobámból, és indultam volna ki az ajtón, de öcsém megállított, és egy kis kék papírt nyomott a kezembe.
Ő írta Harrynek. Nem bírtam ki, hogy útközben ne olvassam el.
,,Kedves Harry, remélem hamarosan újra együtt tudunk videojátékozni. Gyógyulj meg."
Ez aranyos volt tőle, biztosan Harry is örül majd neki.
Fél 12-kor már bent voltam a kórházban. Akkorra már ott volt Gemma is.

-Szia. Anne vagyok, az öcséd barátnője. -mutatkoztam be.

-Szia. Gemma vagyok, Harry egyetlen nővére. -nevetett.

-Csajok, nem lenne baj, ha kicsit magatokra hagynálak titeket?- nagyon fáradt vagyok, és nem bírom nézni, hogy szegény Harry itt fekszik, sápadtan, és nincs semmi eredmény. Holnap korán reggel jövök már, addig is vigyázzatok rá. 

-Persze, majd csak anya. Ez természete dolog. -nevettet felé a gyönyörű lány.

Egész jól telt az este. Gemma rengeteget mesélt magáról, és a családjáról, és én is felvázoltam neki izgalmas életemet.
Hajnali fél 4-kor gemmának már szinte pálcikákkal kellett tartani a szemét, úgyhogy mondtam neki, hogy aludjon nyugodtan, én úgyis itt leszek.
Harry nyugodtan aludt, de arca még mindig sápadt volt.
Fél 7-kor megjött Harry anyukája is. Ő ébresztette Harryt, de nem járt sok sikerrel. Én fölé hajoltam, és egy hatalmas puszit nyomtam az arcára, Erre egyszerre felébred, és egy kis mosolyt is fel lehetett fedezni fehér arcán.

-Még nincsenek meg az eredmények? -kérdezte álmosan.

-Nem, még nincsenek drágám. -mondta szomorúan az anyukája.

-Gemma. hát te is itt vagy? -mosolygott nővére felé.

-Hát persze, öcsi. -nevetett felé a gyönyörű lány.

-Jó napot! megvannak az eredmények. -jött be halkan a főnővér.

-És mi van, -kérdeztem sírva.

-Harrynek egy daganat van a máján. Szerencsére még időben észrevettük, és ha ezen a héten meg tudnánk műteni, akkor minden rendbe jöhet. A dolog innentől kezdve önökön múlik. Engednék a beavatkozást?

Éreztem, hogy lábaimon nem bírok megállni,úgyhogy a síró Harry mellé leültem, és az én szememből is patakként jöttek a könnyek. De a szobában mindenki le volt döbbenve.

-Jó lenne ha még ma meghoznák a döntés. -jelentette be komolyan a nővér, majd kisétált az ajtón.

Még 5 percig csendben ültünk a kórteremben, utána pedig a beszélgetés tárgyára tértünk...


Na sziasztok. Ez most kicsit hosszú lett, de remélem tetszik. 4 komment, és 7 tetszik után hozom a folytatást, de ha több tetszik és komment van az engem nem zavar. Sőt! :))
Előre is köszönöm. Anna Xx

16. Még ez is

Csak rohantam végig a zsúfolt londoni utcákon, könnyes szemekkel.
Berohantam a kórházba, a sürgősségi osztály felé.

-Jó napot kívánok! Anne Gand vagyok.

-Jó napot, önnel beszéltem telefonon? -mosolygott felém a hölgy.

-Igen, én voltam. Mi történt Harryvel? -kérdeztem sírva.

-Jöjjön kérem!-vezetett be egy szobába, ahol Harry aludt. Arca sebes volt, és egy infúzió is volt bekötve neki. Az ágya mellett volt egy szék, oda leültem. Kezemmel eltakartam arcomat, és vártam, hogy felébredjen.
Fél óra múlva álmosan dörzsölte meg szemeit.

-Anne, de jó, hogy itt vagy. -mosolygott felém fáradtan.

-Harry. Drágám. Mit csináltál? -néztem bele könnyes szemeibe.

-Hát először is. A bolhából elefántot csináltam, felfújtam a dolgokat, és  elrohantam. Hogy hova, azt nem tudtam, mindaddig, amíg egy kocsi rám nem dudált, utána pedig egy mentőautóban tértem magamhoz.
Akkor már rájöttem, hogy hibáztam, és egyszerre kértem, hogy értesítsenek téged. Nem akarlak elveszíteni. Kérlek ne haragudj.-nézett rám szomorúan.

-Jajj Harry. Én nem haragszom. -mondtam, majd egy puszit nyomtam az arcára.

-Harry. Minden rendben van? -lépett be az ajtón egy fehér ruhás nő.

-Igen. De mikor mehetek már haza? Utálok kórházban lenni. -idegeskedett és megszorította a kezemet.

-Hát az eredményeid holnapra lesznek meg, tehát az éjszakát még mindenképp itt kell töltened. Mondta komolyan.

-Ne már. -mondtuk egyszerre, a nővér pedig kiment a szobából.

-Amúgy Harry. A többieknek nem kéne szólni? -néztem rá felhúzott szemöldökkel.

-De kéne. Viszont ha az amerikai turnéig nem leszek jobban, akkor meg is ölnek. Most reméllhetőleg csak lecsesznek.

-Felhívjam őket? És nyugi. Minden rendben lesz, és örülj, hogy ennyivel megúsztad.

-Jó. kössz anya. -mondta lenézően, de utána mosolygott, tehát nem volt nagy a baj.

-Ha már itt tartunk. Anyukád tudja, hogy mi történt?

-Nem, még nem. -mondta, majd az ajkába harapott.

-Na! Azt most azonnal intézd el, addig én is felhívom a fiúkat. -néztem rá komolyan, és kimentem a kórteremből.
Liam volt akit először megtaláltam a névjegyzékben, így tehát őt hívtam fel.

-Na végre. Anne! Mi történt, -vette fel a telefont.

-Szia Liam. Harryt elütötték. itt vagyok a kórházban nála. Ha tudtok gyertek be hozzá, ha lehet mindannyian.

-Ne. Ez komoly? De Harryvel konkrétan mi történt, mármint milyen sérülései vannak?

-Hát az arca eléggé sebes, és eltört az orra. De magánál van.

-Jó rendben. Köszönöm, hogy szóltál. indulunk is. Szia! -hadarta Liam, és letette a telefont, én pedig bementem Harryhez, aki már egész nyugodtan feküdt az ágyon, a telefonja pedig már az éjjeliszekrényen volt.

-Na? -vontam kérdőre.

-Hát anyu nem vette fel a telefont, úgyhogy nincs semmi hír. De nagyon megsértődnél ha most pihennék egy kicsit?

-Dehogy! Pihenj csak! Én itt leszek. -mondtam, majd megszorítottam a kezét.

Szegényem nagyon ki lehetett. 10 perc múlva már el is aludt. Nem sokkal később Lou írt egy sms-t, hogy dugóba keveredtek, de 20 perc múlva itt lesznek, ne hagyjam elaludni Harryt. Gyorsan válaszoltam neki, hogy már késő, és újra megfogtam Harry kezét, de ez a romantikus pillanat nem tartott sokáig.
Harry telefonja szólalt meg. ,,anya hív" jelezte ki a telefon.
Nem akartam felébreszteni, úgyhogy felvettem.

-Csókolom Mrs. Styles. Anne vagyok, Harry barátnője. -vettem fel a telefont.

-Jajj szia. Harry már nagyon sokat beszélt rólad. -mondta kedvesen.

-Oh, ez aranyos volt Harrytől. -mosolyodtam el zavaromban.-Ő most éppen alszik.

-Akkor ne ébreszd fel. De mi van vele?

-Hát valamit félreértett, és a sötétben elfutott a háztól, és hát elütötte egy autó, de semmi komoly baja nincs. Csak az orra tört el, és tele van horzsolásokkal.

-Uram atyám. De köztetek minden rendben van ugye? Vagy mit értett félre?- aggodalmaskodott.

-Hát buliztunk, és Zayn már kicsit részeg volt. Harry pedig rövid időre magamra hagyott, és akkor jött oda. Táncolni kezdtünk, aztán amikor Harry észre vett minket a fejünkhöz vágta, hogy tőlünk nem ezt várta, aztán pedig elrohant a sötét utcákon át valahova. Utána akartam futni, de már nem láttam merre ment. a következő nap reggel pedig hívtak a kórházból, hogy jöjjek be harryhez. De most már minden rendben. -vázoltam fel a történteket.

-ajj drágám, Harry néha elég lobbanékony tud lenni, de a lényeg, hogy minden rendben van. Én most dolgozok. Bízom benned, tudom, ha te ott vagy mellette akkor biztonságban van, úgyhogy csak ha végeztem akkor megyek be. De mond meg neki, hogy hívjon fel.

-Jó redben. Átadom neki.

-Köszönöm Anne. Szia. Puszillak mindkettőtöket. -köszönt el.

-Igazán nincs mit. Csókolom. -mondtam, ő pedig ki is nyomta a telefont.

7percet és 38 másodpercet beszéltünk. Lassan Harryt is fel kellett keltenem. Még vártam 5 percet, utána egy puszit nyomtam a szájára, és arcát simogatni kezdtem.

-Mi történt? -kérdezte álmosan.

-Mindjárt jönnek a fiúk. -mondtam, és haját füle mögé tűrtem.

Kicsit még csókolóztunk, közben Harry a kezemet simogatta. A fiúkat, és a bartnőiket is ez a látvány fogadta.

-Na látom minden rendben.-ölelt meg Eleanor.

-Sziasztok. -mosolygott Harry.

-Szia te barom! Csak hogy tudd. Halálra aggódtuk magunkat miattad. -ordibált Niall.

-Pszt. Tudom, hülye voltam Ne haragudjatok. -mondta szomorúan.

-És meddig maradsz bent? -kérdezte Danielle.

-Ha rajtam múlna már itt sem lennék. Amúgy ha minden rendben akkor holnap.

-Hát ajánlom. -nevetett Louis.

Mikor megjöttek a srácok Harry sokkal felszabadultabb lett.

-Csajok. Kávét? -ajánlottam fel.

-Ha tőletek hozol, akkor igen. -nevetett Liam.

-Drága Liam! Ha jól tudom, te fiú vagy. -kacsintott rá Danielle.

-Amúgy Anne, mi is elmegyünk veled. -nézett rám Eleanor.

,,Felvettük a rendelést", és elindultunk hozzánk.

 -Kicsikém, minden rendben van veletek? -nézett rám aggódva anyu.

-Persze, de úgyis mondtam. -öleltem meg közben. -Remélem nem gond, ha az éjszakát a kórházban töltöm vele.

-Sőt, a mostani kávét is én fizetem. Mondta, és már adta is őket.

Mikor beértünk a szobába a fiúk szinte már fetrengtek a földön.

-Köszönjük. -mondta Niall, könnyes szemekkel.

Még egy fél órán keresztül el hülyéskedtünk, a végéremár mindeni boldog volt, még Louisnak az ápolónőnek is feldobta a kedvét.

-Na, mi lassan megyünk. -hozta meg a döntést Liam.

-Igen. Sziasztok! Szedték össze magukat.

-Köszönöm, hogy benéztetek. -mosolygott rájuk Harry.

Kikísértem őket a szobából. mindenkit megöleltem. Niall maradt utoljára. Az ölelés közben egy kis papírt nyomott a kezembe, és se szó se beszéd, el is ment.
Közben pedig egy fiatal nő ment be Harry szobájába, nem sokkal később pedig én is visszamentem.

-Jajj. Szia Anne. mosolygott felém.

-Csókolom Mrs. Styles. -nyújtottam a kezemet a gyönyörű nő felé.

-Szia. Harry már rengeteget mesélt rólad, és tényleg olyan szép meg aranyos vagy, mint amilyennek leírt. -erre a szavakra el is pirultam.

-Na, én most egy kicsit magatokra hagylak titeket. -mosolyogtam feléjük.

Kimentem, és az első dolgom az volt, hogy elolvassam a papírcetlit.

,,Kedves Anne,
Amikor ezt a levelet olvasod, én már lehet, hogy én otthon leszek. Mindenkinek jobb lesz így. Majd ha jössz Amerikába, akkor ott találkozunk.
Ui.: én még mindig szeretlek, és szeretni is foglak. Bár próbállak elfelejteni, remélem sikerül.
Puszi: Zayn "

Remélem sikerül neki feldolgozni a dolgot, hiszen ln szeretném, ha haverok lennénk. Ezt egy sms-ben megfogalmaztam, és elküldtem neki.

,,Zayn, remélem jó döntést hoztál, jó lenne, ha haverok lehetnénk. Sem több, sem kevesebb. Anne Xx."

miután elküldtem, visszamentem a szobába. Kicsit Harry családjáról beszélgettünk, majd a főnővér lépett be a kürterembe.

-Mrs. Styles. -kijönne velem egy pillanatra?

-Persze. Anne is jöhet? Neki ugyan úgy joga van tudni mik az eredmények. -mosolygott rám.

-Rendben jöjjenek. -mondta komolyan... Éreztem, hogy valami fontos dolgot akar mondani.

Mikor kimentünk a kezünkbe adta az eredményeket, és szomorúan magyarázta, hogy mi mit jelent, nekem a szememből pedig egy könnycsepp gurult ki... 

Na sziasztok. Köszönöm a kommenteket, és a tetszikeket. Majd 3 komment és 7 tetszik után jön a folytatás ;)
Puszi: * Anna 

15. Semmi hír

Már vagy 2 órája vártam Harry szobájában. Mászkáltam fel-alá, vagy csak ültem sírva a fotelban. De már nem bírtam tovább. Kotorászni kezdtem a táskámban, és elindultam ki a teraszra.
Niall és Zayn álltak kint. Zayn pont cigizett, és közben Niallel beszélgetett.

-Sziasztok. -szóltam szomorúan.

-Naaa. Party van. -karolt át Niall.

-Ne. Niall, most kérlek ne. Amúgy is, látom mára befejeztétek. 

-Háát igen. nagyjából. -mosolygott. Látszott rajta, hogy nem sikerült rosszul az este, de nem volt annyira részeg.

-Harry? -érdeklődtem könnyes szemekkel.

-Elvileg a te pasid, neked kéne tudnod. -mondta bunkón Zayn. Erre inkább nem szóltam semmit, de mégis Zaynhez kellett fordulnom.

-Zayn. Elkérhetném az öngyújtódat?

-Mert minek? -csodálkozott a mélybarna szemű srác.

-Háát szerinted?  -mondtam egyhangúan, mire ő felém nyújtotta az öngyújtóját.

-Köszi. -mondtam, kis mosollyal a számon, és meggyújtottam a cigit.

-Anne. -csodálkozott Niall.

-Nyugi ír manó. Nem cigizek, csak ha ideges vagyok. Ami ritka. De most már nagyon kellett. Szóval NEM, hangsúlyozom nem vagyok függő.

-Jó. Elhiszem. de mi történt? -érdeklődött, mire Zayn oldalba bökte. de én azért elmeséltem neki.

-Hát ugye mi késve érkeztünk a buliba. Addigra már Zaynben is volt egy kis pia. Harry magamra hagyott egy kis időre, ekkor jött oda hozzám Zayn, és táncolni kezdtünk. Harry pedig félreértette a dolgot. -mondtam, és szememből egy könnycsepp gurult ki, amit Zayn törölt le a pulcsijával.
Most már alig látszott a fiúkon, hogy ittak, tehát lehetett velük értelmesen beszélni.

-Uhh. Sajnálom. De remélem minden rendben lesz. Olyan aranyosak vagytok együtt. -mosolygott Niall.

-Jó lenne... De most ez szintén nem rajtam múlik.

-Anne. beszélhetnénk. -nézett rám komolyan Zayn. Erre Niall fogta magát bement a lakásba.

-Mondjad.

-Na szóval. Nem is tudom hol kezdjem. Azt ugye már tudod, hogy szeretlek. tudom, hogy te csak is Harryt szereted, de én ezt így már nem bírom. Amikor meglátlak, érzem, hogy megérte felkelnem. Én próbáltalak elfelejteni, de nem megy. Főleg úgy, hogy minden nap látlak. Ezért úgy döntöttem, hogy.. -nem folytatta tovább a mondatot. a Cigije füstjét felém fújta, majd fejét lehajtotta.

-Zayn. Azthiszem ezt megbeszéltük. Bár ez így most nagyon rossz, hogy miattam vagy ilyen szar állapotban. De mégis mit akarsz? Kérlek ne csinálj hülyeséget! -néztem felé.

-Hát arra gondoltam, hogy kicsit haza megyek a családomhoz. Úgyis hiányoznak már. ebben az egy hétben még úgysem  lesz semmi közös programunk a fiúkkal. Szóval kicsit elvonulok... -mondta szomorúan.

-Háát. A te életed, a te döntéseid. Csak ne csinálj semmi baromságot. Nem bírnám ki, ha valami hülyeség miatt bajod esne. -néztem felé. Hiszen ő az egyik legjobb haverom.


*Zayn szemszöge*

Már vége volt a bulinak. A fiúk a barátnőikkel elmentek aludni. Anne és Harry pedig már a buli kezdete után nem sokkal elvonult.

-Niall.- nem jössz ki velem a teraszra, amíg elszívok egy cigit, -néztem a szőke srácra.

Már 3-4 perce kint ültünk, és beszélgettünk, amikor megjelent Anne. Szívem, mint mindig hevesen vert, mint mindig. De úgy éreztem, most kell tisztáznom vele, hogy mi van.
Nagyon meglepődtem amikor az öngyújtómat kérte el, hát még amikor megláttam a cigit a kezében. Bár azt mondta, csak akkor szívja ha ideges, és most tényleg látszott rajta, hogy nagyon ki van. Nem tudtam mi történt. Amikor elmesélte, bűntudatom lett. Megint miattam vesztek össze. Olyan szerencsétlen vagyok. Még azt sem hagyom, hogy szegény Anne boldog legyen.
Elmondtam neki az érzéseimet, és közöltem vele, hogy egy kis időre haza megyek. utána meg úgyis megyünk Amerikába.
Erre arca sápadt lett, és valami olyasmit mondott, hogy az én életem, az én döntésem, és kérte, hogy ne csináljak baromságot. Ezek szerint mégis csak félt, sőt, lehet, hogy szeret is...
Elnyomtuk a cigit, és elindultunk a lakásba. Anne egyszerre Harry szobájába vonult be. Amin csodálkoztam. bár lehet, hogy várja. Nem nagyon hallottam semmi zajt, lehet, hogy szegény álomba is sírta magát.


*Anne szemszöge*

Elnyomtam a cigit. Kicsit segített megnyugodni, de még persze mindig nagyon szar kedvem volt. Visszavonultam Harry szobájába, és vártam, hogy hazajöjjön. Még 1 órán keresztül mászkáltam fel-alá, majd lementem a nappaliba.
Eleanor is lent volt a konyhában. ő már pizsiben volt, és álmosan nézett rám.

-Anne! -te hogyhogy még nem alszol? és még át sem öltöztél...

-Eleanor ne is mond. nem szívesen beszélek róla, hogy mi történt. Hidd el, szívem szerint már én is aludnák. -panaszkodtam.

-Na mesélj! mi történt? -ültetett le a kanapéra.

Minden elmondtam neki. De most már megfogadtam magamba, hogy senki másnak nem mesélem el. Így is elegen tudják már...

-Emlékszel. Múltkor is minden rendbe jött. -mosolygott felém.

-Igen, csak akkor Harry nem szaladt el a semmibe. Hívni sem  tudom. Ki van kapcsolva. 

-Nyugi. Pihenj egy kicsit. nagyon ki vagy már. Kérsz egy teát? -nézett rám biztatóan.

-Köszönöm. Elfogadok valami nyugtató hatásút. 

 Nem sokkal később ki is hozta a konyhából. Egy plédet és egy párnát is vett elő nekem. Olyan aranyos tőle, hogy mindig odafigyel rám.
Fogtam a teámat, bekapcsoltam a tv-t és betakaróztam. Sehol nem ment semi érdekes film, meg semmi olyasmi érdekelt volna, úgyhogy iután megittam a teámat, lefeküdtem. A telefonomat magam mellé raktam, hátha Harry felhív.

Nem nagyon aludtam az éjjel. fél óránként megébredtem, remélve, hogy Harry hazajött. De reggelig nem történt semmi.
A fiúk. Vagyis Liam és Niall már fél 9kor lerohantak a lépcsőn, valami kaja után nézni.

-Anne. -nézett rám csillogó szemekkel Niall.

-Niall. Most ha nem haragszol meg nem akarok nagy munkába kezdeni. Alig aludtam. 

-Jajj tényleg. El is felejtettem. Semmi hír? -nézett rám szomorúan.

-Nem. -mondtam szomorúan. -Na, virslit ha főzök az jó? -néztem álmosan.

-Tökéletes. hármat kérek. -próbálkozott felvidítani, de nem járt sikerrel.

Gyorsan megfőztem jó pár virslit. Amíg főttek kimentem a fiúkhoz kicsit beszélgetni.

-a lányok hol vannak? -érdeklődtem.

-Danielle még készülődik. -nevetett Liam.

-Louis meg Eleanor pedig lehet, hogy hancúroznak. -nevetett Niall.

-Hahaha. De vicces valaki. Vagy csak féltéken? -nézett rá felhúzott szemöldökkel Liam.

-Nem, nem hancúrozunk, de butus. -lépett oda Niall mögé Eleanor és Louis kézen fogva. Ők is olyan szépek így együtt, de most eszembe jutott, hogy Harryről még mindig semmi hír. Kezdtem izgulni.

-Jó reggelt. -öleltem meg mindkettőjüket.

-Anne. Eleanor mondta, hogy mi történt, sajnálom. -mondta Lou.

Visszarohantam a konyhában, mert megfőttek a virslik. Egy tálra raktam, és kivittem a fiúknak. Közben Danielle segített megteríteni, Eleanor pedig kenyeret szelt. Ezért remélem feltűnt a fiúknak, hogy el vannak kényeztetve rendesen.
Bár mindenkinek készítettek tálat, az enyémet nem kellett elmosogatni, csak csendesen ültem az asztalnál.

-Fiúk, és esetleg lányok is. Kaja után egy kis videojáték? -nevetett Louis.

-Rendben. -válaszolták egyszerre a srácok, majd később Danielle és belement.

-Eleanor? -néztem rá.

-Áhh, én béna vagyok az ilyenekben, inkább ruhát keresek mára. -nevetett. -Segítesz?

-Persze. Szívesen. -szóltam kicsit vidámabban.

A fiúk leültek a tv elé. Mi pedig elindultunk fel, Louisék szobájába.
A telefonomért visszafutottam, hátha hív Harry...

Elanornak nagyon szép ruhái vannak. Ő egy szoknyát akart felvenni. Egy szürke masnis felsőt, és egy fekete szoknyát vett fel, sportcipővel.

Már fél órája válogattunk, el is feledkeztem Harryről. Egyszer csak megcsörrent a telefon.

-Igen tessék. -vettem fel, az ismeretlen számot.

-Jó napot kívánok. Helen Balman vagyok, 

a The Royal London Hospital-ból. Anne Gand-el beszélek?

-Igen, Anne Gand vagyok.

-Harry Sytles kért, hogy értesítsem önt, hogy a fiú itt van a kórházban, kérem minél előbb jöjjön be hozzá. Nagyon fontos lenne. Köszönöm. Visz-hall.

Kezeim és lábaim remegni kezdtek. Szemeim könnyel teltek meg.


-Öhh, inkább ne. Harry engem hívott, ha akarja, hogy a többiek is tudjanak róla, akkor valószínűleg nekik is szólt volna. Szóval kérlek ne szólj senkinek.
Gyorsan választottam valami egyszerű ruhát. Lerohantam a lépcsőn, és ki a lakásból. A fiúk néztek utánam, hogy mi történhetett, de én csak rohantam be a kórházba.
Ha valami baja lesz Harrynek, azt én nem bírom ki.....

Sziasztok. Most ismét kérnék minden olvasót, hogy kommenteljen, aki pedig nem tud, az kattintson a tetszik gombra, mert nem ígérem, hogy 4 komment és 6 tetszik után hozom megint a következőt.Szóval hajrá. Előre is köszönöm.  *Anna*

                                                                                          

14. Ezt elszúrtam

-Melyik barom hagyta nyitva az ajtót? -szólt idegesen Liam.

-Te jó ég mi történt. -futottunk oda mind a heten.

-Hát csak valamelyikőtök nyitva hagyta az ajtót. 

-Basszus. Ez azthiszem én voltam. -vallotta be Niall. -Amikor visszafutottam a napszemüvegemért. -na haragudjatok. -mondta a szőke srác, majd sírni kezdett.

-Jó, jó. nyugi Niall. reméljük nem történt semmi. -nyugtatgattam.

-Hát igen. Fiúk, menjetek fel, és nézzetek körül. Hitelkártya, bankkártya, pénz, ékszerek, meg ilyenek.. -adta az utasítást Eleanor.

Én Harryvel futottam fel az emeletre.

-Segítsek? -néztem rá.

-Igen. Ott, a bal oldali fiókban vannak a hivatalos irataim. Ha azok megvannak, akkor minden ok.-mondta idegesen.

Belenéztem a fiókban, ahol minden meg volt. Személyi igazolván, lakcímkártya, bankkártya. Minden meg volt. Tehát Harry szobájában nem járt senki.
Bementem Liamhez, majd utána Louishoz. Náluk is minden rendben volt.
Niall szótlanul ült az ágyán.


-Héé, ír manó. Minden rendben? -mosolyogtam felé.

-Szerinted. Ha valamit elloptak az mind az én hibám. A fiúk emiatt utálni fognak. Azthiszem enniy volt a One Direction-ös pályafutásom. -sírt a vállamon Niall.

-Te nem vagy normális. Ezért nem rakhatnak ki. Meg hát azért nem küldenek el ilyen könnyen. amúgy Liamnél, Louisnál és Harrynél is rendben van minden. körbenézzek nálad?

-Igen. Légyszíves.  Íróasztal, legfelső fiók.

-Minek kellene bent lennie?

-Lakcímkártya, bakkártya, pénz, és az arany nyakláncom.

-Ezek megvannak. Most benézek Zaynhez, hogy ott minden oké-e. Nyugi te szőkeség. -mosolyogtam.

-Zayn. Hahó. Minden ok? -néztem be az ajtón.

-Anne! Szerintem valami nagy rajongó lehetett itt. Egy alsógatyám hiányzik csak. Legalább is a szekrényem fel van túrva, és az egyik alsóm hiányzik csak. -mosolygott a srác.

-Na. Ez szuper. Viszont szegény Niallnek bűntudata van. Átjössz velem hozzá? -néztem felé.

-Persze, rendben. -mondta, és felállt a fotelből.


*Zayn szemszöge*

Már rájöttem, hogy csak egy alsóm tűnt el, tehát lazán leültem a fotelba.  Nem sokkal később Anne állt az ajtóban. Szívem sokkal gyorsabban vert. Olyan aranyos, hogy ennyira aggódik értem, vagyis értünk. Ő a mi pót anyukánk.
Aztán hívott, hogy menjünk be Niallhöz, hogy nyugodjon meg. Vele bármikor szívesen megyek bárhová. Próbáltam közelebb menni hozzá, de azért nem olyan feltűnően persze. De ezzel csak magamnak ártok, hiszen ez egy reménytelen szerelem, sajnos. Próbálom elfelejteni, de nem megy. Főleg úgy, hogy nap mint nap találkozok vele, és látom, hogy egy másik sráccal boldog...
Lehet, hogy nekem kéne ez ellen tenni. Hogy nekem is jobb legyen...


*Anne szemszöge *

Benéztünk Niallhöz, aki még mindig sírt. Úgy sajnáltam. Meg is öleltem, utána pedig Zayn elmondta, hogy csak egy rajongó volt, akinek feltétlenül kellett az alsója...

Liam ordított, hogy a fiúk is tudják, hogy minden ok.

-Na végre. Akkor Anne drága. mehetünk? -mosolygott Harry.

-Persze. -mondtam, majd erősen megszorítottam a kezét. -És mégis hova megyünk.

-Én a Temze partjára szeretnék. Ha neked is megfelel. -mosolygott, majd apró puszikat nyomott az arcomra.

-Tökéletes. Bár nekem a lényeg, hogy veled legyek.

Hamar odaértünk. A padok 1 méterre voltak a folyótól. Hatalmas volt a nyüzsgés. De minket ez nam zavart. ki tudtuk zárni a külvilágot. Hosszasan csókolóztunk  de 5 perc után egy lány zavart meg minket.

-Bocsi. Harry! kérhetnék egy aláírást? -mosolygott.

-Ahha. -mondta unottan.

-Na, Harry. Lehetnél kicsit kedvesebb. -csaptam a combjára, miközben ő már aláfirkantotta a papírt.

-Köszönöm, és ne haragudjatok, hogy megzavartalak titeket, de Horvátországból jöttem, és ma vagyunk itt utoljára. már többször is láttalak titeket, de nem akartam zavarni, remélve, hogy lesz majd valami dedikálás, de nem. Ezért jöttem csak ide. Ezer bocsánat, és sok boldogságot! Sziasztok. -mosolygott.

-Jajj, semmi gond. Szia. -mondtam, Harry pedig bólintott.

-Na hol is tartottunk? -nézett rám ravaszan. válaszolni már nem hagyott. Ajkait már éreztem. Ujjaival a nyakamat simogatta, másik keze pedig a combomon pihetn. Én göndör hajába túrtam, és a hátát simogattam.
Egyszer csak megcsörrent a telefonja.

-Ahhj. Hogy nem lehetünk nyugodtan kettesben. -mérgelődött.

Nem sokat beszéltek, és nem is jöttem rá, hogy kivel, és mi volt a téma. Mert csak Harry annyit mondott, hogy oké, rendben, ja. Meg hasonlók. Most ez vagy az anyukája, vagy az egyik banda tag lehetett.

-Ki volt az? -érdeklődtem.

-Niall. Este bulit rendezünk, de csak így magunk között. Nekünk kéne megvenni a piát. Tehát vásárlásra fel4 -nevetett Harry.

-Haha. Rendben, viszont, nekem még akkor haza kéne ugranom ruhákért. Elkísérsz? 

-persze. -mosolygott.

Először hozzánk mentünk. Anyu itthon volt az öcsémmel, apu pedig kivételesen a kávézóban.

-Na, Anne Gand. Téged is látni. -nevetett.

-Ne haragudjatok. -mondtam lehajtott fejjel.

-Jajj, te csak poén volt. Én örülök nektek, meg úgyis mondta, hogy Harryék hamarosan elutaznak. -nézett rám szomorúan anya.

-Köszi. imádlak. gyorsan keresek valami göncöt estére. -mondtam és berohantam a szobámba.

-Harry! Lealázhatlak egy menetben? -röhögött öcsém a barátomra, és már indultak is a videojáték felé.

Ezt a ruhát választottam, a magassarkú meg rajtam maradt. 
Beraktam egy táskába, és már indultunk is le a boltba. Nem akarták elhinni Harrynek, hogy elmúlt 18, de azért a végén megkaptuk amit akarunk. 2 üveg vodkát, 2 üveg bort és egy áfonyalikőrt. Az üdítőket már más intézte.
Eltelt egy kis idő mire visszaértünk a házhoz. Kb 10 óra lehetett. A zene már messziről hallatszott.
Úgy látszott maradt még alkohol, mert már elég jó volt a hangulat. Liam és Louis a barátnőjükkel táncoltak, Niall pedig egy tál kajával  romantikázott.
Zayn nem volt sehol. Mi leraktuk az alkoholt, és táncolni kezdtünk.

-Mindjárt jövök édes -ordibálta Harry a fülembe.

Közben viszont Zayn vánszorgott oda. Átkarolt, és táncolni kezdtünk. Nem tudtam ellenkezni, mert nem hagyott, de féltem, hogy Harry észre vesz. És hát így is lett.

-Anne. Azért tőled nem ezt vártam. Zayn, tőled meg főleg nem. -ordibálta könnyes szemmel, és kirohant a lakásból.

na szép. Megint elrontottam, az amerikai turné előtt nem sokkal. Erre is csak én vagyok képes. Utána akartam futni, de  eltűnt a sötét utcában. Kénytelen voltam megvárni a reggelt. De bulizni nem nagyon volt kedvem, tehát Harry szobájába gubbasztottam, kisírt szemekkel, és vártam, hogy visszajöjjön....

Sziasztok. Látom nagyon sokat rá kattintottatok a tetszik gombra. Úgyhogy 6 tetszik, és 4 komment után hozom a kövit. Puszi: *Anna

13. Friends?!

Hajnali fél 5-kor Niall és Zayn ordibálására ébredtünk. Valószínűleg akkor érhettek haza a buliból.

-Pszt! -szólt oda Harry.
Erre ébredtem fel. Szememet megdörzsöltem, és kómásan a fiúkra néztem. Össze-vissza dülöngéltek, és mászkáltak. Ezt már nem bírtam nézni.

-Harry! Vigyük fel őket a szobájukba!-néztem a barátomra álmosan.

Bólintott, majd elindultunk a srácok felé. Én Niall-t akartam felsegíteni, de Zayn belém karolt, úgyhogy nem volt más választásom, fel kellett kísérnem a sötétbarna szemű srácot.
Amire felértünk rendesen letapizott.

-Zayn! Kérlek most hagyd abba! -néztem rá dühösen, bár tudtam, hogy csak az alkohol miatt csinálja ezt.
A szobájába vezettem, és ő egyszerre az ágyra feküdt, szerencsére. Megvártam míg elaludt, mert féltem, hogy valami hülyeséget csinál.

5 órára értem be Harry szobájába. Addigra ő már elaludt. óvatosan befeküdtem mellé, és nem sokkal később már el is aludtam.

-Good Morning! -súgta az ajtóból benéző Louis.

-Mi az? -kérdezte durcásan Harry, miközben párnájába nyomta a fejét.

-2 óra múlva már egy rádióinterjún kell lennünk.

-ó basszus! -ugrott ki az ágyból Harry

-Jójó, nyugi. A lányok már csinálják a reggelit. Amúgy Zayn és Niall mikor ért haza? -kérdezte Lou.

-Fél 5-kor értek haza, úgyhogy szerintem még hagyd őket aludni. -kacsintottam a kékszemű srácra, és elindultam a konyhába segíteni a csajoknak.


*Zayn szemszöge*

-Hahóó, jó reggelt!-keltegetett Louis.
Ilyenkor egy kanál vízben is meg tudnám fojtani. Nem elég, hogy alig aludtam, és másnapos még ő is zaklat.
-Remélem nem feledkeztél meg a rádióinterjúról. -kérdezte, majd kisétált a szobámból.

a tegnapi estéből csak képek ugrottak be. Egy csomó koktél, jó pár csaj köztük az este végén Anne. Arra tisztán emlékszem, hogy ő kísért be a szobámba, és arra is, hogy elég rendesen letapiztam. :$ Bár ez nem is egészen tudat alatti dolog volt, hiszen én, hát, szeretem. Viszont amikor  hazaértünk Harry ölében volt a feje, és úgy aludt. Ez pedig biztos jel arra, hogy kibékültek...
Gyorsan magamra kaptam egy sötétbarna ülepes nadrágot, egy fehér Armani pólóval. Semmi extra, a rádióban úgysem látnak, a lány aki tetszik pedig úgy tekint csak rám mint a haverjára. Innentől kezdve pedig már úgyis mindegy...
Álmosan és másnaposan leballagtam a fépcsőn. Már mind a négy srác ott ült az asztalnál.

-Hol vannak a lányok? -érdeklődtem.

-A konyhában készítik a reggelinket. -vigyorgott felém Niall.

-Tetszik. -mosolyogtam, majd elindultam a konyhába. Eleanor és Danielle csinosak voltak, Anneről már ne is beszéljünk. Még egy hétköznapi ruhában is elbűvölő.



*Anne szemszöge*

-Jóóóó reggelt lányok! -vánszorgott be a konyhába Zayn.

-Jó reggelt. Na látom megártott a tegnapi buli. -mosolyogtam felé.

-Uhh, ne is mondd! Nagyon meglátszik?- aggodalmaskodott.

Áh, nem olyan vészes. -nyugtatgatta Eleanor.

-Valaki megmondaná, hogy hol van fájdalomcsillapító? -idegeskedett, közben pedig a kötszerek közt turkált.

-Zayn! Ott soha nem fogod megtalálni. -mondtam, majd előrántottam a fájdalomcsillapítót a gyógyszeres szekrényből.

-Huhh, köszönöm, megmentettél. -ölelt meg közben.

Kivittük a pirítósokat és mindegyikünk leült a barátja mellé. Egyik oldalon Harry, a másikon meg Zayn ült.

-amúgy miről nyilatkoztok? -érdeklődött Danielle.

-Az Amerikai turnéról, meg a hallgatók kérdéseire válaszolunk 20 percben. -mondta röviden Liam.

-Zayn! Jobban vagy már? -mosolyogtam felé.

-Háát már azért sokkal jobb. -válaszolta

-Na mehetünk? Érdeklődött Eleanor.

A fiúk elindultak az autók fele, mi pedig a lányokkal a sor végén sétáltunk.

-Danielle, Eleanor. Ti hova mentek míg a viúk interjút adnak? -kérdeztem

-Anyunak kell valami biztosítást elintéznem, Danielle pedig felajánlotta, hogy elkísér. És te mit tervezel?

-Hát tegnap voltunk Harry kedvenc fagyizójában, és ott összebarátkoztam egy lánnyal. Vele találkozok.

-De délután az enyém vagy! -vágott közbe Harry.

-Na megérkeztünk! -szólt a sofőr, és kiszálltunk a kocsiból.

-Azért Anne, ha lehet mindent ne mondj el rólunk. -kötötte lelkemre Harry.

-Jó rendben. -egy puszit nyomtam a szájára, és elindultam a fagyizó felé. -Csörögj ha végeztetek! -szóltam még vissza.


-Jó napot, helló! - léptem be a fagyizóba.

-Anne? -nézett rám csodálkozva Dorothy. 

-Igen. A fiúk rádióinterjún vannak. Gondoltam benézek.

-Igen, már hallottam róla. Örülök neked. -ölelt meg. -Kérsz valamit?

-Egy kis adag csoki-vaníliát elfogadok köszi. -mondtam, ő pedig egyszerre elkészítette.

,,Hölgyeim, és Uraim. kedves hallgatóink! Amint már ígértük  percen belül élőben kapcsoljuk a One Directiont!" -jelentette be a műsorvezető

 -Amúgy Anne, te gondolom sokat tudsz a srácokról. Kérdezhetek?

-Persze. Nyugodtan. Amire tudok válaszolok. -mosolyogtam közbe pedig barna szemébe néztem.

-Szóval. Niall tényleg mindig eszik?

-Háát gyakrabban mint a többiek. -nevettem fel.

-Hihi. De mégsem látszik meg rajta. 

-Tudod szinte minden nap járnak konditerembe.

Jó hát gondoltam, és tényleg a Nando's csirke a kedvence? Csak mert lehet, hogy akkor oda megyek dolgozni.

-Hát te aztán nagy rajongójuk vagy. Neked kéne tanítanod engem. -mosolyogtam, ő pedig elpirult.

,,Szép napot! " szólaltak meg a srácok a rádióban.

Az interjú közben Dorothyval egy csomót röhögtünk, de újdonságokat nem tudtunk meg.

-Na. Ebből szinte mindent tudtam. -dicsekedte.

-te jó ég. Az nem semmi. -nevettem.

-Hát mit vársz egy directionertől?

-Na jó, jogos. De amúgy mikor nem dolgozol?

-Hát például holnapután. mert miért? -nézett rám csodálkozva.

-Hát gondoltam összefuthatnánk.

-Te jó ég. Már egy hónapja itt vagyok Londonban, és most találtam csak barátot. Ha már annak mondhatlak?. -mondta zavartan

-Ez csak természetes. Amúgy a srácok barátnőin kívül, nekem is te vagy az első barátom.- Öleltem meg.

Nem sokkal később Harry futott oda hozzám. Felemelt, és futni kezdett velem.

-Akkor holnapután fél 3-kor az itteni Starbucksnál? -ordibáltam oda.

-Igen! -mondta, és közben integetett..

A kocsiban Harry ölében ültem, és mindent elmondtam ami az elmúlt egy órában történt. Viszont az jobban érdekelt, hogy mit tervez a mai napra. Az eddigi ötletei mint tetszettek. Remélem ez is jó lesz...

Sziasztok. Hát ez egy kicsit hosszú lett, de remélem tetszik. Köszönöm a kommenteket. 4 komment és 6 tetszik után hozom a következőt. Ha több van annak pedig csak örülök.
Puszi: *Anna