40. Készen állsz, hogy eltöltsd velem életed legszebb napját?

-Bocsánat, hogy ilyen későn zavarlak titeket, de Anne, nem vetted fel a telefont, szóval gondoltam úgyis útba esik a házatok beszólok. Nem akarok sokáig zavarni. -kezdett bele zavartan Fred.


-Nem zavarsz. De mi történt? -idegeskedett Harry, miközben keze a combomon hevert.


-10 év börtönt kapott.- mondta mosollyal az arcán.


-Ki? Adam? -ugrottam fel örömömben.


-Igen. Nem volt valami meggyőző az ügyvédje, és persze az ő vallomása sem. Szóval ha minden jól megy, még az esküvőtök napján is a rácsok mögött ül. -mosolygott ismét Fred, és felállt az asztaltól.


-Te jó ég. Ez fantasztikus. holnap megünnepeljük? -emelt fel Harry örömében?


-Ez természetes. -mondtam, és hosszas csókolózásba kezdtünk. Közben pedig Liam kiengedte Fredet.


-Ez valami hihetetlen. Nem kell ezzel a mocsokkal többet foglalkozni. -szorított magához Harry, és visszamentünk a nappaliba a többiekhez. Do már nem bírt egy helyben állni, és ha ment, akkor össze-vissza dölöngélt. Mi tagadás, jól megünnepelte a szülinapját. De végülis neki is csak egyszer van 17. szülinapja.


Fél 2 körül lehetett, amikor jobbnak láttuk, hogy Dot, Niallt, és Lout felvisszük a szobájukba. Ők kicsit többet ittak mint kellett volna... Harry és én azért visszafogtuk magunkat. Mi is ittunk, de csak mértékkel, mert holnap már délelőtt el akartunk menni valamerre.
Miután felkísértük Doékat a szobájukba, egyszerre elmentünk mi is aludni. Beállítottam az ébresztőmet fél 10-re, és már szinte egyszerre el is aludtunk.
Reggel kicsit megijedtem, mikor megszólalt a Titanic főcímdala. Harry már ott ült mellettem. Mikor látta, hogy felébredtem, egyszerre felém fordult.


-Jó reggelt. -nyomott egy puszit az arcomra. -Készen állsz, hogy eltöltsd velem életed legszebb napját?


-Igen már nagyon várom édesem. Amúgy mit tervezel? -hajoltam fölé, és apró puszikat adtam az arcára.


-Hát arra gondoltam, hogy a Hyde park körül mászkálhatnánk, és este pedig szeretnélek elhívni vacsorázni. Hogy hova, azt nem árulom el. -mondta, és közel húzott magához. -Tetszik.


-Persze. Maga a program is, és az is, hogy veled lehetek. -mosolyogtam felé.


-Mertél volna mást mondani. -kacsintott rám. -Na de most sipirc öltözni.-csikizett meg. Szerintem délutánra elég egy laza nyári cucc, meleg van odakint. 


Egyszerre felkeltem az ágyból, és a szekrényemhez mentem. Kiválasztottam egy nyári ruhaösszeállítást, és bementem a fürdőbe. Hajamat kifésültem, és előröl a tincseket hátratűztem.  Egy masnis fülbevalót tettem fel. Szememet tussal kihúztam, és szempillaspirált tettem fel. Egy csillagos farmer shortot vettem fel, mályva színű pólóval, és a fehér Convere tornacsukámmal. Amíg én készülődtem Harry és felöltözött. Egy kockás rövidnadrágot vett fel, szürke pólóval.

-Indulhatunk? -fogta meg a kezem.


-Persze. -mondtam, és elindultunk le a lépcsőn. Gyorsan még reggelit akartunk csinálni, de Meli megelőzött minket.


-Jó reggelt. -lépett elő a konyhából.


-Szia. -mondtuk szinte egyszerre.


-Kértek reggelit? -ültetett le minket az asztalhoz.


-Köszönjük. Hogyhogy ilyen korán fent vagy?  -érdeklődtem, miközben Meli kihozta a szendvicseket.


-Hát. Minél előbb be akarok menni Zaynhez. Úgyis ez az utolsó napja a kórházban, ha minden oké.


-O. Az szuper. -mondta tele szájjal Harry. Én pedig egyet kortyoltam a narancslémből.


-Na Meli. Köszönjük. Mi is majd benézünk Zaynhez. De most megyünk, még kicsit elmegyünk valamerre. Három óra felé odamegyünk. Mégegyszer köszönjük.


-Nincs mit. Jó szórakozást. -mondta Melinda, mi pedig elindultunk. 


Harry büszkén megfogta a kezem, és végigvonultunk a városon, egészen a Hyde Parkig. Közben csak egy kávéra álltunk meg a Starbucksnál. Elvitelre kértünk egy-egy tejeskávét, és már folytattuk is tovább az utunkat. A parbak leültünk egy szabad padra. Harry egyik kezével a kezemet fogta, másik kezével a combomat simogatta.


-Szeretlek, sőt imádlak. -monda, majd hosszas csókolózásba kezdtünk. Hátamat simogatta, én peidg göndör fürtjeivel játszottam. Perceken keresztül csak csókolóztunk. teljesen kizártam a külvilágot és csak mi ketten voltunk. Senki más. 


-én is nagyon szeretlek, és nem akarlak elveszíteni. -súgtam a fülébe, és az ölébe ültem. Rengeteget beszélgettünk, és még mindig megtudtam egy-pár új infót Harryről, és szerintem ő is rólam. Rengeteget nevettünk, de voltak komolyabb témáink is. Szülei akkor váltak el, amikor Harry 7 éves volt. Nagyon sokat sírt miatta, de most jó a viszonya mind a két szülőjével. Szerencsére. Én nagyon sajnálom azokat akiknek elváltak a szülei, de legalább nincs vita a szülők között.


Fél 3-kor felálltunk a padról, és elindultunk a kórház felé. Előtte bementünk a Burger King-be, egy negyed órára, de utána egyszerre a kórházba siettünk. Mikor Zayn meglátott minket, egyszerre megölelt minket.


-Hát minden rendben van? Olyan jó titeket együtt látni. És mind a ketten boldogok vagytok Áhhh. Minden olyan tökéletes. -áradozott, és még indig magához ölelt minket.


-Öhmm. Zayn. Nem kapok levegőt. -nevetett Harry.


-Jabocs. -engedett el minket a barna szemű srác.


-Amúgy te hogy vagy?-faggattam, miközben ő is leült egy székre.


-Már gyógyul. Sőt szerintem nagyon szép. -mutatta meg a sebet.


-Ne már. Így féltékeny leszek. Bár tudom, hogy nem a kockák a lényegek most, de akkor is. -durcáskodott Harry.


-Meg se szólalj. -böktem oldalba, mire ő egyszerre átkarolt. -Amúgy tényleg szépen begyógyult. 


-Szerencsére igen. És a te arcod fáj még? -érdeklődött Zayn.


-Kicsit. De túl lehet élni. Remélem nem fog örökre ott maradni a nyoma.


-Nyugi. Nem fog. -mondta, és biztatóan nézett rám. Nem sokkal később Zayn szülei jöttek be a szobába, mi pedig úgy döntöttünk, elindultunk. Úgyis egy órát bent voltunk nála. Már fél 5 körül járt az idő, amikor kiértünk a kárházból.


-Kincsem. Ha most hazamész, és érted megyek hétre az jó? -nézett csillogó szemekkel rám.


-Tökéletes. Akkor itt te elmész arra? -mutatta a fiúk háza felé vezető útra.

-Igen, hogy el tudjak készülni. Pontban hétkor ott vagyok. -mondta, és egy gyors arca puszival elköszöntünk egymástól. Előkerestem a kulcsom, és gyors léptekkel rohantam a szálloda felé. Fura volt úgy haza menni, hogy nem volt otthon senki. A fürdőszopát céloztam meg elsőként. Lezuhanyoztam, és hajat mostam. Miközben a hajam száradt kiválasztottam a ruhámat. Egy fehér virágos ruhát vettem fel, krém színű magassarkúval: 

Hajamat csak megszárítottam, így enyhén göndör lett. Szemet szemceruzával kihúztam, és egy kis szemhelyfestéket, és szempillaspirált is kentem fel az arcomra. Alapozót a sebem miatt még mindig nem használhattam. Már 20 perccel előbb elkészültem, úgyhogy egy 15percre felnéztem twitterre, és facebookra. Twitteren akiket láttam, hogy írtak visszakövettem, és akik kérdeztek, azoknak válaszoltam. Mikor az órára néztem 18:57 volt. Kikapcsoltam a gépem, megigazítottam a hajam  a tükörben, és felvettem a magassarkúmat. Az óra pont átváltott 19:00-ra, amikor Harry becsöngetett. Egy szál vörös rózsát nyújtott át, és kezet csókolt. Öltönyben volt, és a zakó és az ing mellé csokornyakkendót vett fel. Igazi úriember volt.

-Hölgyem? -nyújtotta felém a kezét, én pedig belékaroltam.

Nem sokat sétáltunk, amikor egy szépen kivilágított étterem előtt álltunk meg. A pincér elvezetett minket az asztalunkhoz. Minden szépen meg volt terítve. Mi kiválasztottuk, hogy mit kérünk, majd megszólalt a zongora. A Für elise-t játszották. Harry felállt, és kérte, hogy én is álljak fel. Átölelt és táncoltunk.Vagyis inkább néha-néha lépkedtünk a zene alatt. Miközben megölelt, egy kis dobozt rakott bele a táskámba.  

                                      

 Mikor visszaültünk a helyünkre izgatottan nyitottam ki a dobozt. Egy gyönyörű ezüst nyaklánc volt benne szívecskés medállal: 

-Köszönöm. De ezt miért kaptam? -néztem rá csodálkozva.

-Hát, tudod, hamarosan 2 hónapja lesz, hogy együtt vagyunk. Gondoltam, kicsit előbbre hozom az ajándékozást. -mondta zavartan.

-Köszön. -hajoltam át az asztalon, és egy puszit adtam neki. -Felrakod? -álltam oda mellé, ő pedig a nyakamba tette, és becsatolta a láncot.

Miután az étteremben befejeztük a vacsorát, úgy döntöttünk, még kicsit sétálunk a Temze partján. Már besötétedett. Kézen fogva, lassan elindultunk a folyó partján. A Telihold fénye gyönyörűen megvilágította Temzét, mi pedig szépen lassan sétáltunk a parton, kizárva a külvilágot. Olyan volt, mintha csak mi lennénk ketten a világon. 

Na sziasztok. Ezerbocsánat, hogy csak most hoztam a részt, de kicsit megcsúsztam. És máris itt vagyunk a 40. résznél. Most sajnos kérdést nem tudok feltenni, nincs semmi ötletem, de ha lesz az 50. rész előtt, akkor felteszem. Most csak annyit kérdeznék, hogy nektek mi volt a kedvenc részetek az eddigi 40 közül? És még egyet: Változtassak képet 15000 megtekintőnél? :)
25 tetszik, és 15 komment után jön a következő. A többnek pedig csak mégjobban örülök. Imádlak titeket.
Anna xX.