38. Szeretlek!

-Harry várj. -szóltam utána, és szemeből kiszöktek a könnycseppek. Pár percig szólni sem bírtam. -Szeretlek. -súgtam neki halkan, mire ő szorosan magához szorított.


-Akkor nem haragszol? -nézett rám könnyeitől csillogó szemekkel.


-Azt nem mondtam. Azért ezt nem tudom csak így egyszerűen elfelejteni. Miért csináltad ezt? -szorítottam meg közben a kezét.


-Nem tudom. Nyomult rám, de nagyon. Kérni akartam még egy sült krumplit amikor odajött hozzám, aztán elkezdett valamit hablatyolni arról, hogy mennyire utál téged, és ő nem is szereti a One Directiont, csak féltékennyé akar tenni, meg zavarja, hogy hírességgel jársz. Aztán akkor lekapott. Kicsit se gyerekes viselkedés. -mondta lenézősen.


-Hát még ha csak ezt tudtád. -nevettem felé.


-na, mert mit csinált? Elég gáz a csaj.


-Elvileg most veled randizik. -nevettem el magam, és megmutattam neki az üzenetet, amit írt.


-te jó ég. Ez nagyon gyerekes. Csak hogy tudd. Én mindig is csak téged foglak szeretni. -mondta, és apró puszikat adott az arcomra, amit most már nem elleneztem. -Amúgy a többit is elolvashatom?


-Ha akarod. -mondtam, és elpirultam. Láttam rajta, hogy végigolvasta, és egy kicsit meg is hatódott.


-Szóval te nem is haragudtál rám? -nézett rám mosolyogva.


-Áhh. Szóval elolvastad. Igazság szerint magam sem tudtam, hogy mit érzek. De most már biztos vagyok abban, hogy szeretlek. -mondtam, miközben felálltam és odamentem hozzá.  Ölébe ültem, kezemet nyaka köré kulcsoltam, és megcsókoltam.


-én is. Ígérem többet nem csinálok ilyet. -mosolygott felém, és közben a hátamat simogatta.


-Ajánlom. -mosolyogtam, és egy újabb csókot kaptam tőle. -De ugye nem mész vissza Londonba? -néztem bele zöld szemeibe, miközben göndör haját csavargattam.


-Ma nem, de holnap fellépés. Szóval muszáj lesz. -mondta szomorúan.


-De kár. Ráadásul semmit sem láttál Budapestből.


-Dehogynem. Meg hát melyik külföldi látott már pesti kórházat belülről?


-Hahaha. Vicces vagy. Jó igaz, láttál pár nevezetességet, de még tudnák párat mutatni. Holnap mikor mész haza?


-Délután. vagyis 5-kor kezdődik a koncert, és előtte egy órával ott kell lennünk. Ha jól emlékszem neyed egykor indul a gépem. te nem jössz vissza velem Londonba?


-Hát nem tudom. Lehet. A nagyiék ma voltak bent nálam, szóval láttam őket,  és 2 és fél órát beszéltünk.


-Na légyszi. Gyere vissza velem! -kisfiús mosolyával rám mosolygott, és boci szemekkel nézett felém.


-Ha anyuék megengedik, akkor visszamegyek. -mosolyogtam rá.


-Tudtam, hogy a boci szem, és az aranyos mosoly beválik. A szüleid szerintem biztosmegengedik. Ha szeretnéd elintézem, hogy ma este hazaengedjenek.


-Azt hogy? -néztem rá csodálkozva. persze az ötlet az tetszett.


-Bízd csak rám. csak figyelj, és tanulj. -mondta, és kiviharzott a teremből.


5 perc múlva egy nővér kíséretében jött be a szobámba.


-Anne. A barátod mondta, hogy szeretnél már ma haza menni. -kezdte Tünde, a főnővér.


-Igen. Ez így igaz. Megoldható lenne? -néztem rá, remélve, hogy igent mond.


-Megoldható. Akkor elkészítem a zárójelentést. Ha van itt cuccod pakolj, és öltözz fel. Fél óra múlva hozom a papírokat.


-Köszönjük. -ölelte meg Harry a főnővért, aki elég furán nézett rá. Én felhívtam anyut, mert tudtam, hogy a zárójelentésnél az ő aláírása is kell. Negyed óra múlva már bent is volt. Együtt összepakoltuk a cuccaimat, és vártuk, hogy jöjjön a főnővér.


-Anne. Kicsim. Nem kéne felöltözni? -nézett rám tágra nyílt szemekkel anyu.





-Ja. De. mondtam és berohantam a fürdőbe. Egy kék pólót vettem fel egy farmer shortal és fehér tornacipővel.


-Egyszerű de nagyszerű. -dícsért meg Harry.


-Jó napot, sziasztok. itt a zárójelentés, tehát Anne, hazamehetsz. A varratokat holnap reggel 8-kor szedik ki, arra gyere vissza kérlek. A krémet amit kaptál pedig használd még a többi sebedre. Az arcodhoz ne nyúlj. Alapozót pedig még egy 2 hétig ne használj a seb körül. Egy aláírást kérek, és már mehetnek is. Jobbulást, és vigyázz magadra. -mondta a nővér. Felemelte a lapokat, és el is ment.


Anyu egyszerre haza vitt minket. Kivételesen apu főzött. Vagyis ez nem kivételes,  hanem az volt az, hogy ehető volt a főztje. Palacsinta. Kifejezetten ízlett. miután megettük mindenki elment a saját szobájába. Mikor Harryvel sikeresen visszapakoltuk a cuccait a nappaliból a szobámba elmentünk anyuhoz, aki még a konyhában tevékenykedett. 


-Anyu. Akkor holnap vissza mehetek Londonba? 


-Ha igazán szeretnél, akkor igen. Harry te pedig ígért meg, hogy vigyázni fogsz rá.. -mosolygott felé, és a fakanalat, amivel főzött felénk fordította.


-Ígérem, vigyázni fogok rá. -tette a szívére a kezét.


-Ajánlom. na sipirc aludni. Fél 1 van. jó éjt. -mondta anyu, és a szoba felé tessékelt minket.


Még egy kicsit beszélgettünk az ágyban, aztán kifutottam anyuhoz, hogy holnap hétkor keltsen, mert kiszedk a varratot, amitől egyébként nagyon félek. Mikorra vissza mentem Harry már majdnem aludt, tehát lekapcsoltam a villanyt, és én is próbálkoztam az alvással, de nagyon féltem a varratok kiszedése miatt, úgyhogy csak 2kor sikerült elaludnom.
Reggelre úgy néztem ki mint aki most kelt fel a kómából. 5 óra alvás után ez várható volt.


-Félek. AMúgy jó reggelt. -öleltem meg Harryt, miközben anyu felhúzta a redőnyt. 


-Nyugi. Nem fog annyira fájni. -simogatta meg az arcom másik oldalát.


Gyorsan leültünk reggelizni. Anyu melegszendvicset sütött, és valami gyógy teát főzött, aminek nem volt valami jó az íze... Miután végeztünk aggódva néztem az órára. Fél 8 múlt öt perccel. Gyorsan berohantam a fürdőbe is ott átöltöztem. Harry pedig a szobámban öltözött. Egy farmert vett fel szürke egyszínű pólóval. Én egy csíkos pólót vettem fel farmer rövidnadrággal, és fekete szandállal. Kicsit matrózosra sikeredett az összeállítás, de nem rossz: 

Mire mindketten készen lettünk már háromnegyed 8 volt. Sietősen rohantunk le a lépcsőn, és utána egyszerre a kórházba.  Nem tudom anyu hogy csinálta, de 10 perc múlva már ott is voltunk. Bár nem volt semmi értelme olyan korán odamenni. 9 óra után 10 perccel hívtak be. 5 perc alatt kiszedték a varratokat, de az kész kínszenvedés volt. Nagyon fájt. Könnyes szemmel léptem ki a teremből mire Harry egyszerre odafutott hozzám.

-mit csináltak? -mérgelődött.

-Nyugi. Csak a varratokat szedték ki. De nagyon fáj. De lényeg a lényeg, már ezen is túl vagyunk. -mosolyogtam felé.

-Nem nézitek meg az országházat? Szerintem az Budapest legszebb nevezetessége. -kezdett bele a programok szervezgetésébe anyu.

-jólvan. Negyed egykor indul a gép. Az lehet, hogy 11 körül legyen ebéd?

-Igen persze. Úgyis csak melegíteni kell. 11kor találkozunk. sziasztok. -köszönt el anyu és el is száguldott a kocsival. mi pedig elmentünk az országházhoz. Mivel egy kisebb tömeg gyűlt körénk előbb beengedtek minket. A fél órás idegenvezetés alatt Harry csodálkozva nézte a hatalmas épületet. Bár már én voltam bent, nekem is tudtak új dolgokat mutatni. Fél 11 volt, mire hazaértünk. Még Harry kedvéért elmentünk a hősök terére és ott fotózkodtunk, és 11 óra után 5 perccel már otthon is voltunk. 10 perc alatt megebédeltünk ,és gyorsan összepakoltunk. Anyu kivitt minket a reptérre, és még ötször elmondta, hogy vigyázzunk magunkra. délben már a repülőn ültünk, és már nagyon vártuk az indulást. Pontban begyed egykor a repülő fel is szállt. Közösen hallgattunk zenét útközben, de nem szóltunk egymáshoz, inkább a gyönyörű tájat bámultuk. A felszállás után 1 órával megszólalt a hangosbemondó.

-Tisztelt utasaink! -szólt egy kedves női hang.

-Mi történt? Még 1 óra van Londonig. -nézett rám aggódva Harry.

-Nem tudom. De igazad van. Még biztos, hogy nem Londonban vagyunk. De mi történt? -szorítottam meg a kezét.

Na sziasztok. Íme ez lenne a 38. rész  Remélem tetszett. 24 tetszik és 14 komment után jön a következő rész. Akik névtelenül kommentelnek azokat kérném, hogy egy keresztnevet, vagy egy monogramot írjanak a komment alá, mert aki semmi ilyet nem ír, annak nem számolom bele a megjegyzését. Kövessetek twitteren, és ajánljátok a blogot.

Anna xX.