46. A titkos napló

Az utolsó vendégek fél 4 körül mentek el. A végére csak Gemma, Bob, Mrs. Styles, Harry és én maradtunk. Mivel csak bérelték a helyet nekünk kellett mindent elpakolni. Minden vendég kapott egy-egytálca süteményt, de még így is maradt egy csomó így Niall nagy örömére mi is kaptunk 5 nagy tálca sütit. 3 napig ez kb kitart. Felsöpörtünk, összeraktuk a székeket és a padokat, leszedtük a terítőket és 6 órára sikerült mindent az eredeti állapotába visszaállítani. De még ezután is egy nehezebb dolog következett. El kellett pakolni a cuccokat Gemmáék házáig. A menyasszony és a vőlegény persze az este folyamán mindenkivel koccintott az este végére, így ők nem ülhettek a volán mögé. Harry és Gemma anyukája volt az esküvő főszervezője is, így neki nem is lett volna ideje inni, de persze nem is akart, mert minden az ő irányítása alatt volt. Tehát neki jutott az a feladat is, hogy a cuccokat elvigye Gemmáék házába. Mikor elment, mi négyen leültünk egy asztalhoz körbe.


-Na és drága nővérkém mikor mondhatjuk rád, hogy újdonsült anyuka? És én mikor lehetek keresztapa? -nézett Gemmre az izgalomtól csillogó szemmel Harry.


-5 hónap múlva születik meg Oliver, és 3 hónapos korában szeretnénk  a keresztelőt megtartani. - kezdett bele Gemma, de Bob megszakította.


-Honnan tudod, hogy te leszel a keresztapja? -csodálkozott.


-Mert nem én? -kérdezett vissza lebiggyesztett szájjal a barátom.


-Amúgy de. Nyugi. -bökte oldalba Bob Harryt.-Na de most mi kérdezünk. Mikor mondod majd azt Anne-nek, hogy menyasszonyom, és mi mikor hívhatjuk Mrs. Stylesnak, vagy éppen kismamának?


-Egy éven belül. -jött Bob kérdésére a határozott válasz.


-Ja jó. -nevettem el magam, ő pedig nem szólt semmit, csak válaszul ajka ajkamhoz ért, és szorosan átölelt.


-Köhömm.-köszörülte meg a torkát Gemma.-Ha már a keresztelőnél tartunk. Harry, szeretném ha nem csak keresztapja lenne a mi kis Oliverünknek, hanem keresztanyja is. Anne személyében. Egrészt azért, mert ő a barátnőd, másrészt pedig azért, mert neki is köszönhetem, hogy most már Bob feleségeként beszélgetek veletek.


-De mégis miért? Mit csinált Anne? -nézett hol Gemmára, hol pedig rám Harry.


-Beszélgettünk. A többit majd ő elmondja. -rendezte el ennyivel a lány.


-Értettem Mrs. Herbert. -nevetett pimaszul Harry.


-Jajj. Még soha senki nem hívott így. -mondtam meglepődve Gemma.


-Pedig szokj hozzá, mert 60-70 évig még így foglak hívni, vagyis fognak. -csókolta meg Bob a feleségét.


-Kisfiam, Anne. Hazaviszlek titeket gyertek. Gemma, ti a következő körben jöttök. -forgatta a kocsikulcsot Mrs. Styles, mi pedig beszálltunk az autóba. 10 perc alatt otthon is voltunk. Még mindenki aludt, hiszen a srácok is fél 4 után indultak haza. Halkan beosontunk a szobánkba, felvettünk egy kényelmesebb ruhát, besötétítettünk, és nem sokkal később már aludtunk is. Fél 2-kor viszont már fel is ébredtünk. Én pont arra, hogy Harry óvatosan elengedi a kezem, és felül az ágyban. Álmosan dörzsöltem meg a szemeimet, mire ő ijedten nézett rám.


-Én ébresztettelek fel? Ne haragudj. -feküdt vissza mellém.


-Igen. De úgyis jó ez így, mert akkor meg este nem tudtunk volna aludni. 


-Szerintem akkor is elfoglaltuk volna magunkat.-kacsintott Harry, és a nyakamba harapott.


-Amúgy a többiek? -érdeklődtem tovább, mert lentről zajokat hallottam.


-Hát, valaki biztos van már lent, de ők is nemrég ébredtek fel, bújt oda hozzám a barátom.


-Értem. Lemegyünk? Szomjas vagyok. Meg kicsit éhes is. 


-Én is éhes vagyok, úgyhogy mehetünk. -indult kifelé Harry.


-Várj, én egy melltartóban meg egy bugyiban nem mutatkozom a többiek előtt. Lehet, hogy tőled megszokták, hogy meztelenül, vagy félmeztelenül rohangálsz odakint.


-ja, hogy téged zavar, ha más így lát. -emelt fel, és megpörgetett. Kifejezetten vicces, és romantikus kedvében volt. Én miután letett csak nevettem, és bementem a fürdőszobába. Mikor benéztem a tükörbe megijedtem. A hajam össze-vissza állt, és a szemfestéket sem mostam le, így az is elkenődött. Beletelt egy kis időbe míg elfogadható külsőt varázsoltam magamnak. Az öltözködéssel nem nagyon foglalkoztam, hiszen ma ne terveztük, hogy elmegyünk bárhova is. Ezért egy farmer shortot vettem fel, csíkos pólóval, és a kék Converse cipőmmel.

Mikor lementünk mindenki a nappaliban ült, és gofrit evett. Mikor jöttünk le a lépcsőn csak Meli, Zayn és Liam fejét láttam, de mikor leértünk észrevettem, hogy Gemmáék is itt vannak. Elhozták a süteményeket Niall nagy örömére.


-Sziasztok. -ölelt meg minket Gemma. -Harry látom nem hazudtoltad meg magad. Erről amúgy le kéne szoknod.


-Miért? Zavar titeket, ha egy szál alsóban mászkálok? -nézett körbe Harry.


-Nem. már megszoktuk. -legyintett Louis, mire a többiek elismerően bólintottak.


-Kértek gofrit? -jött ki Danielle a konyhából, kezében egy tálcával.


Szinte mindenki vett és megreggeliztünk, így délután 2 körül.


-Nem jöttök ki a kertbe? Olyan szép az idő. -ajánlotta fel az ötletet Eleanor, mi pedig mentünk utána a kinti nagy asztalhoz.


-Sütögessünk! -kiabált Niall.


-Jó ötlet. úgyis most hoztunk ilyen sütnivalókat. -rohant be Meli, de 2 perc múlva meg is jelent, kezében egy csomó sütésre váró étellel. Míg Louis és Harry sütögettek én bent csináltam Limonádét.
Danielle, és Liam elugrottak a pékségbe friss kenyérért, és fél 4 órakor már mindenki ,,ebédelt".
Gemmáék fél 7ig maradtak, addig el beszélgettünk, és hülyéskedtünk.


-Vigyázzatok magatokra. Sziasztok. -ölelte meg meg Harry a nővérét, és a hasát is megfogta. Olyan kis édes, ahogy aggódik, és figyel Gemmára, és a kisfiára.


Mi este még közösen a srácokkal megnéztünk egy filmet, majd 9 óra körül mindenki már a saját szobájában volt. Mi Harryvel még kicsit beszélgettünk, szóba került az is, hogy ő már mennyire szeretne keresztapa vagy csak apa lenni, de én még azért úgy érzem nem állok készen arra, hogy anya legyek. Nem szeretném elhamarkodni a dolgot.


Reggel, vagyis inkább hajnalban én már mászkálásra ébredtem. Zayn és Meli szobájából hallottam lépteket. bár az már majdnem futásnak is mondható volt.


-Mi történt? -néztem rájuk ijedten.


-Egy,egy egér van a szobánkban. -jelentette ki félve Meli.


-Vannak valahol egérfogóink? -kezdtem egyszerre a probléma megoldását.


-Igen. Viszont, én nem tudom, hogy kell használni. A konyhán van a mosogató alatt,  a tisztítószereknél.


-jó. elintézem. -vettem át az ügyet, mert láttam, hogy Melinda eléggé fél, és Zayn sem volt valami bátor.


-Köszönjük. Mi azt hiszem lent alszunk tovább. Ja, és lehet, hogy kicsit kupi van, mert próbáltuk megtalálni hol is lehet az a kis fenevad. -nevetett Zayn, így már rájöttem, hogy ő talán nem is fél. max egy kicsit.


-Jólvan. menjetek csak. -mondtam, én pedig már 2 egérfogót tartottam a kezemben. Bementem a szobába, ahol még érezni lehetett Zayn parfümjének illatát. Tényleg kicist felforgatták a szobát. a ruhák össze-vissza a szekrény kicsit eltolva. Az egyik egérfogót a szekrény mögé raktam, a másikat pedig az ágy alá akartam rakni. Éppen betoltam, amikor éreztem, hogy valamiben megakad. Benyúltam, és egy fekete notesz szerű füzetet húztam ki az ágy alól. Belelapoztam. nem is akartam beleolvasni, csak végigfutottam a lapjait, hogy mégis mi lehet az, mikor egyszer csak hirtelen megláttam valahol a nevem. Már ekkor eldöntöttem, hogy most már nem alszok vissza, hanem beleolvasok. Tudom kicsit bunkóság, de kíváncsi voltam ki, és mit ír rólam.
A kis notesz elejére lapoztam, ahol szép betűkkel le volt írva: ,,Zayn Malik titkos naplója''...




Na sziasztok! Lelkiismeret furdalásom van, hogy csak most hoztam az új részt. Ne haragudjatok, de tegnapelőtt nagyon fáradt voltam, tegnap pedig a vihar miatt nem tudtam netezni. De most végre sikerült ezt a részt is összehoznom. Remélem tetszik. Véleményeket kérnék, és még egy kérésem lenne, ajánljátok az oldalt mindenkinek aki szereti a One Direction-t. 31 tetszik és 17 komment után jön a folytatás.
Anna xX. :)