44.Egy váratlan látogató

-Szia Anne. -jött be vidáman a kórterembe Meli.


-Hát te meg mit keresel itt? -rohant oda Laurához Do.


-Semmit. -lökte félre Do-t a lány, és elrohant.


-Mit csinált ez a szemét? -rohant oda hozzám Meli.


-Le van kapcsolv az infúzió hívj gyorsan egy nővért, vagy valakit. -adta az utasítást Do, én pedig éreztem, hogy ismét gyenge vagyok.
A nővér egyszerre megérkezett, és elindította az infúziót.


-Hogy lehet valaki ennyire szemét? -mérgelődött Meli.


-Ő már csak ilyen. De szerintem már feladta. -mondtam gyengén.


-Hát remélem. Amúgy Anne, fal fehér vagy. Minden oké? -nézett rám ijedten Do.


-Valamilyen szinten azért legyengült. De reméljük, holnapra minden rendben lesz. Bár ez hülye ötlet volt, hogy leállították az infúziót. -mérgelődött a nővér.


-Nem is mi voltunk.-nézett a nővérre ijedten és egyben idegesen Do, és elmesélte, hogy mi is történt valójában.


-Pedig nem is láttam, hogy bejött volna valaki. Mindig én sem vagyok a nővérpultnál. Bár azt láttam amikor elment.-mondta a nővér, és ki is ment. 


-Üljetek csak le. -mutattam 2 székre. Mire a lányok odaültek.


-Anne. Jól vagy? -rontott be hozzám könnyes szemmel Harry.


-Igen. De te honnan tudod, hogy mi történt? -néztem rá csodálkozva, hiszen a dedikáláson kéne lennie.


Nem szólt semmit, csak a kezemet szorongatta, majd felém mutatta a telefonja képernyőjét. A twitter üzeneteit nyitotta meg. Azok közül is a legutolsót, amit Laura írt neki: ,,Elbúcsúztál a barátnődtől? mert már csak holtan fogod látni. Csók, Laura" . Megijedtem, és nagyon ideges lettem. Le is ejtettem a telefont. 


-Amúgy mit csinált? -aggódott tovább. A kezemet továbbra is szorongatta, és puszilgatta az arcomat.


-Le akarta kapcsolni az infúziót, de szerencsére Do és Melinda időben jöttek.


-Jajj csajok. Köszönöm. El sem tudom mondani milyen hálás vagyok. -ölelte meg a lányokat Harry.


-Ez csak a véletlen műve, de Annenek hatalmas szerencséje volt. A nővér azt mondta, ha később jövünk, komolyabb baja is lehetett volna a barátnődnek. -kezdte Do.


-Na, most már tényleg elegem van. -mondta ökölbe szorított kézzel Harry.


-Azt mondta, hogy ma visszamegy Budapestre, úgyhogy nyugalom lesz. -néztem fel a barátomra, aki a telefonját nyomkodta. Egyszer csak felém mutatta. Ezt írta ki twitterre: ,,Én csakis Anne Gand-et szeretem. Senki mást!!!♥"


-Jajj, de aranyos vagy. én is csak téged szeretlek. De nagyon. -mondtam halkan, és egy csókot adtam neki.


-Még jó, hogy csak engem. -kacsintott, és megsimogatta az arcom.


-Amúgy, menj csak vissza dedikálni, mi majd tt maradunk és vigyázunk rá. -ajánlotta fel Meli.


-Köszönök mindent lányok! Aztán vigyázzatok az én kis gyönyörűségemre. -simogatta meg a kezem, és adott egy búcsúcsókot.


-Vigyázunk rá nyugi. Na menj csak. -mosolygott rá Do, Harry pedig elrohant.


-Anne. Pihenj nyugodtan. Vagyis pihenned kell. Dorothy hozzak kávét a büféből? -indult kifelé Meli.


-Azt megköszönném. -mosolygott Dorothy, és egy széket emelt oda az ágyam mellé. -Nem lesz semmi baj. Mi itt leszünk. Te pedig pihenj nyugodtan.


Fáradt voltam, és még mindig gyengének éreztem magam, hála Laurának, így könnyen lehunytam szemeimet, és pihentem. Azt még hallottam, amikor visszajött Meli, de utána nem sokkal már aludtam. Rémálmaim voltak, így nem sikerült kipihennem magam. Aztán mikor úgy döntöttem, nem próbálkozok tovább az alvással meghallottam egy beszélgetés részletet.


-Do, te mit veszel fel Gemma-ék esküvőjére?


-Még nem tudom. De lassan el kéne döntenem, hiszen már csak 4 nap, plusz a mai.


-Ó. Tényleg. Az esküvő. -riadtam fel.


-Héj. Anne. Mi történt? -néztek rám ijedten a lányok.


-Mi van, ha nem gyógyulok meg arra? Azt Harry soha nem bocsájtaná meg, és én sem magamnak. -mondtam kicsit könnyes szemmel.


-De. Minden rendben lesz addigra. Ne is gondolj semmi rosszra. -mosolygott rám bíztatóan Do.-Amúgy a szüleiddel beszéltél?


-Igen. Anyu eléggé ki van akadva, és azt modnta beszél majd Laura szüleivel, bár a szülei sem sokkal jobbak, mint a lányuk. Apu azért nyugodtabb volt, hiszen szerinte az a lényeg, hogy most már jól vagyok. Úgyhogy tudják. -mosolyogtam a lányokra.


-Viszont Anne. Nekünk gyorsan le kéne mennünk ide a papírboltba, kis üdvözlőkártyaért. 10 perc max, és itt vagyunk. -mondta Meli, és felálltak.


-Persze, menjetek csak nyugodtan. Sziasztok. -mosolyogta feléjük, ők pedig kimentek.


Pár percre felnéztem twiterre, hátha van valami újdonság de nem volt semmi érdekes, úgyhogy le is tettem a telefonomat, és a plafont bámultam, ahol egy pók mászkált össze-vissza. Egyszer csak nyitódot az ajtó, és egy ismerős hangot hallottam. Arcomon egy kis mosoly is felfedezhető volt.


-Szia. Bejöhetek? -kérdezte a váratlan látogató.


-Persze, gyere csak. -mondtam mosollyal az arcomon.




Na sziasztok. Ez lenne a 44. rész. Remélem tetszik. Bár azt veszem észre a visszajelzésekből, hogy annyira nem. a Mostani, és a régebbi tetszikek száma között akár 10 is lehet a különbség, ami azért nem semmi. Miért van ez? Ha valami nem tetszik azt is írjátok meg légyszíves. Mert én most nem tudom, hogy mit csinálok rosszul. És még egy hatalmas kérés, kérlek ajánljátok a blogot mindenkinek :))
Mindenesetre most is 27 tetszik és 17 komment után jön a következő rész :))
Anna xx.