Kéz a kézben, a Temze partján

-Harry, mond már el hogy hova megyünk. -néztem rá boci szemekkel.
-Áhh ennek már megtanultam ellenállni. -tolta ki rám a nyelvét.
-Najó, hagyom magam vezetni. De azért remélem nem valami hülyeség lesz. -mondam szomorúan.
-Miért szerinted a Temze partjára menni és ott sétálni hülyeség? -nézett rám ingerülten, majd a szájára csapott.
-Hoppá. Gondoltam, hogy ezt beveszed. -kacsintottam rá.
-Gonosz vagy. -nézet durcásan.

-Jajj nemár. -öleltem meg közben, amit szerencsére viszonzott, tehát nem olyan nagy a baj.

-Anne, komolyra fordítva a szót. -kezdte hivatalosan.

-Te jó ég. Mi történt. -néztem rá félve.

-Tudod, én nem a kávézóban láttalak téged először, hanem már egyszer körülbelül 3 hete a Starbucksban, utána pedig, talán egy hete, egy ruha boltban is.  Már akkor éreztem, hogy te más vagy mint a többi lány. Most pedig a véletlen összehozott minket. Én erre még a második találkozásnál sem mertem volna gondolni. És most, itt állsz mellettem. -közelebb hajolt hozzám, leheletét éreztem, arcunk között fél centi ha volt, de ez is hamar megszűnt. Forró csókjait éreztem arcomon. Hátamat simogatta, én göndör hajába túrtam.
Mikor arcunk eltávolodott egymástól, gyönyörű kék szemébe néztem, ő pedig megszólalt.
-Remélem ezzel mindent elmondtam. -ölelt meg.

-Én pedig válaszoltam. Ilyesmi választ vártál? -mosolyogtam rá.

-Háát, ha már ennyire őszinte voltál, én is az leszek. Féltem, hogy Lou után nem csinálod meg ezt... -közben kezeit szorongatta.

-Tudod, Louis és köztem ami volt, az csak az alkohol miatt történt, és azért, mert nem tudtam, hogy van barátnője. Őt is bírom, irtó jó a humora, és a szemei is gyönyörűek, de ő úgy jön be mint pasi. Te pedig úgy is mint ember. Te is nagyon helyes vagy, és ha mosolyogsz, kiskanállal kell felkaparni a padlóról, ha a szemedbe nézed, akkor pedig olyan mintha már nem is a földön lennék, és amikor megcsókoltál, a szívem majd kiugrott a helyéről. Louisnál, pedig nem éreztem semmit. Harry szeretlek. -mondtam már sírva.

-Ne sírj. Én is oda-vissza vagyok érted. Anyu után te vagy a legfontosabb nő az életemben. Már most. -ölelt meg.


Erre már nem találtam szavakat. Közelebb hajoltam hozzá, ajkába haraptam, majd megcsókoltam. Nyakánál összekulcsoltam kezeimet, ő is hajamba túrt, másik keze pedig a hátamon volt. Hosszasan csókolóztunk a Temze partján.

-Nem ülünk be hozzátok a kávézóba, vagy valahova? -tette fel a kérdést.

-Tudod mit, menjünk el hozzánk egy kávéra,  utána pedig feljöhetnél a lakásba is. -nevettem felé.

Bólintott, hogy rendben. Kezét kezembe tette, és megszorította. 10 perc séta után meg is érkeztünk.
Anyunak leesett az álla, hogy én meg Harry, tehát egy párt alkotunk.

- Mrs. Gand. Amint látja, a lánya és én egy párt alkotunk. Én már első látásra beleszerettem, 3 hónapja. Teljesen más, már most vele az életem. Remélem elfogadja a kapcsolatunkat. - mondta teljesen komolyan.

-Anyu, Harry baby mindent elmondott. Remélem nem állsz közénk. -nevettem rá.

-Kicsim, a te életed. Harry szimpatikus srác. Sok boldogságot. Ja és Harry, remélem nem okozol csalódást sem nekem, se Annenek. -majd ránk mosolygott.

-Mit kértek. Anne, a szokásos Latte 3 cukorral ugye?
Én erre csak bólintottam. Harry egy hosszú kávét kért sok tejjel.

Voltak a kávézóban kifejezettem romantikus helyek. Az egyik ilyenre ültünk. Félig sötét sarokban babzsákfotelek.  Középen egy fa asztallal.

-Harry. Ez most amúgy komoly. Ezt nem hiszem el ez csak egy álom. -áradoztam.

-Megcsípjelek, vagy megcsókoljalak, hogy felfogd? -kacsintott, majd odafutott hozzám, mint egy ötéves kisfiú az anyukájához. Megcsikizett, majd apró puszikat adott az arcomra.

Hamar elment az idő. 1 órát voltunk a kávézónkben, de olyan volt mintha csak 10 perce ülnénk itt. Elindultunk haza. Előbb megkérdeztem anyut, hogy csináljak-e vacsit. Ő a kezembe nyomott egy bevásárló listát, hogy menjünk el a boltba, úgyis útba esik. Vacsival ne vesződjek, valami gyorsat dobjak össze, úgyis fél óra múlva jön.

Gyorsan beugrottunk a boltba,  ott is el hülyéskedtünk, Harry pedig vett egy sárgarépát a drága jó barátjának Louisnak.

-Na hát itt laknánk. Mutattam a házat Harrynek.
-Ez valami csodálatos. Nagyon szép. -ámuldozott.

-Na dobjunk össze valami vacsit. Van ötleted? -néztem felé.

-Na, hát igazából nem nagyon tudok főzni, de amikor még anyuval laktam gyakran csinált zöldséges tésztát. Tészta és bele mindenféle zöldség meg valami kis hús. Nagyon szerettem.

-Hmm jól hangzik, akkor megcsináljuk?

-Én csak asszisztálok a művésznőnek. Felemelt, és megforgatott. Ez nem lehet valóság, hogy Harry Styles karjai közt vagyok...

Felaprítottunk egy csomó zöldséget, de sárgarépa nem volt itthon, ezért Harry feláldozta a Lounak szánt meglepetést. A tésztát kifőztük, a zöldségekkel, és a hússal pedig olajban megpirítottuk. Nagyon finom lett. Mi már megettük. Senki nem volt itthon. Öcsém valamelyik barátjánál volt, apu meg még dolgozott. Amire anyu hazaért, még langyos volt a tészta, ami az előbb említett személynek nagyon ízlett.

-Nagyon jó kis szakácsok vagytok. Lehet, hogy Anne ezentúl rádhagyom a főzést. -nevetett, én pedig védekezésként befutottam Harryvel a szobámba.

-Aztamindenit. Gyönyörű a kilátás. Nagyon szép a szobád, olyan hangulatos.

-Harry, nem tudom te hogy vagy vele, de én elfáradtam ma.

-Én is. Esetleg lezuhanyozhatnák itt nálad? -nézett aranyosan rám.

-Persze, de hoztál váltó cuccot? -néztem rá, és közben már vártam, hogy a képébe röhögjek, hogy milyen kis szerencsétlen.
Erre a fekete Adidas táskájából kirántotta az alsógatyáját, és egy fehér pólót pizsinek.

-Na de Harry. Te készültél?? -néztem rá ledöbbenve.

-Háát, egy kicsit igen, remélem nem gond. Amúgy meg te is hoztál pizsit tegnapra. Bőő. -tolta ki rám a nyelvét.

-Megharapom. -futottam utána röhögve.
Anya nem  is nézett minket hülyének. A lánya egy alsógatyában és egy ingben futkosó srác kergetőznek a nappaliban.
Harry nem volt szégyenlős, és nem zavarta a társaság.
De azért inkább a szobában folytattuk a veszekedést.
-Na, fürdeni szeretnék. -nézett rám lebiggyesztett szájjal Hazza.

-Na spuri. -nevettem felé.
Közben én is előkerestem valami alvó cuccot, meg egy ágyneműt Harrynek, amit fel is húztam, több kevesebb sikerrel. a Takaró huzatja az kifordítva volt, de nem gáz, kibírja.
Közben megcsörrent a telefonja. Én vettem fel. Zayn hívta, hogy hol van, már égen-földön keresték. Kicsit meglepődött, amikor mondtam, hogy itt van nálunk, de beletörődött, és a végén olyan rosszfiúsan hozzátette, hogy: ,,de eztán semmi rosszalkodás." ezzel el is köszönt, és jó éjszakát kívánt.

Mikor Harry drága végre kijött, én is lezuhanyoztam gyorsan. Mire visszaértem Harry drága már be is volt takarózva.

-Csak nem fázol? -néztem rá csodálkozva.

-Egy öleléstől minden jobb lenne. -tárta ki felém a karjait. befeküdtem mellé, és megöleltem. Szívem csak úgy dobogott. Hány lány lehet, most rám féltékeny.. gondoltam magamban..

Lekapcsoltuk a villanyt. de azért még kértem Harryt hogy beszélgessünk még egy kicsit. Hiszen még nem sok mindent tudok róla.

-Na tehát Harold Edward Styles vagyok. Angliában születtem. Családi állapotom eggyig egyedülálló, most pedig kapcsolatban. -mondta nagyon komolyan.
Én nem bírtam ki röhögés nélkül. De a végére már együtt  nevettünk.
- Na és te? ki vagy? -nevetett.

-Anne Gand vagyok. Budapesten születtem, de 8 éves korom óta csak utazgatunk, de most, talán siker itt maradnunk Londonban. Legalább is remélem. És én is kapcsolatban vagyok. -a mondat közben pedig megfogtam a kezét.

-Kincsem. -már a megszólítástól kétszeresére emelkedett a pulzusom. Hát még amikor heves csókolózásban kezdtük. a szívem az átlagosnál négyszer többet vert percenként.

Olyan jó volt Harry karjai között elaludni, és ott is ébredni. Olyan mintha egy tündérmese részesei lennénk.
már nagyon vártam a holnap amit, ha minden igaz együtt töltünk, csak mi ketten..

Sziasztok. Ez most kicsit hosszabbra sikeredett.
Olyan jó látni, hogy ennyien olvastok. Nagyon boldog vagyok.  Most 4 komment után hozom a következő részt,( és persze akkor ha van időm). Addig is ajánljátok a blogot, hogy minél több olvasóm legyen. Köszönöm. *Anne