Egy mozgalmas nap

 20 perc utazás után, egy nagy épülethez érkeztünk. Gyorsan befutottunk, nehogy észrevegyenek minket.
A fiúk kézfogással, a két lány pedig öleléssel köszöntötte a fotóst, Tedet.
-Ted, ő itt a barátnőm, Anne Gand. -kezdett bele Harry.
-Szia, Anne vagyok. -nyújtottam a kezem a 25 év körüli srác felé.
-Szia, Ted vagyok. Általában én készítek képeket a fiúkról különböző magazinokba. Már 17 éves korom óta 
fotózok. Remélem nem okozok csalódást sem neked, sem a srácoknak.-mosolygott felém a barna szemű srác.

Először a fiúkról csinált képeket, mi addig a csajokkal el beszélgettünk, és kitűztük a közös vásárlás időpontját.    

,,Mióta vagytok együtt?"

,,A rajongók tudják már, hogy Harry Styles nem egyedülálló?"

És még hasonló kérdésekkel álltak elő az újságírók. Harry higgadtan kezelte a dolgok, míg én kicsit bepánikoltam, de szerencsére ő elintézte ennyivel: Most nem vagyunk hajlandóak nyilatkozni, esetleg egy másik időpontban, egy másik helyen.
Ez ma délután fél 5 lett, a helyszín pedig a kávézónk.
Fél 2 volt, tehát még volt 3 óránk.

A srácok már aggódva vártak minket a kocsiban.

-Azt hittem már rögtön interjút adtok nekik. - nevetett Lou.

-Neeem, nem. Majd fél 5-kor. -nyugtatgatta Harry.

Én már sírtam, mert még soha nem voltam ilyen helyzetben. De hogy az örömtől, a félelemtől, vagy egyáltalán mitől törtek ki a szememből a könnyek, magam sem tudtam, csak úgy.
De persze Harry karjai közt sikerült megnyugodnom. Szerencsére nem volt dugó sehol, így 2-re már a fiúknál is voltunk.
Mi a lányokkal bevonultunk a konyhába a fiúk addig videojátékoztak.
Gyorsan, rántott pulykamellet  és krumplit sütöttünk nekik. Ez hamar megvolt, tehát még előtte tudtam beszélni Harryvel, hogy mit mondjunk el és mit nem.
Zayn elvitt minket hozzánk ruháért meg pizsiért, mert úgy tervezzük, hogy a fiúknál töltöm az estét. Vagyis főként Harryvel.

Befutottam a szobámba, kikerestem a ruhámat. Hajamat csak előről kötöttem fel, hátul hagytam lógni.
Szempillaspirált kentem fel, és szemceruzával kihíztam szemeimet.
Ezt vettem fel, egy fekete magassarkúval: 
4-kor Harryvel kézen fogva, elindultunk a kávézóba. Anyu már tűkön ült. Örült, hogy ide rendeztük az interjúkat, így legalább a kávézót is híresebbé tesszük.
Fél ötre már 4 riporter, és 2 fotós már itt is volt, kicsivel később pedig jött még egy riporter.
Mindenre kíváncsiak voltak.
-Mikor, hol és hogyan ismerkedtünk meg?
-Harry miért nem hírességet választott barátnőjének?
-A fiúk mit szólnak a kapcsolatunkhoz?
Every night in my dreams I see you, I feel you 

That is how I know you go on.
Far across the distance and spaces between usYou have come to show you go on. "

Harry meglepődve nézett rám.

-Tudom, abba hagyom a kornyikálást. -mondtam zavartan.

-Én ezt inkább éneklésnek hívnám. -mondta mosolyogva, közelebb hajolt hozzám, és egy puszit adott. - Esetleg, majd egy fellépésen nem lenne kedved énekelni velünk? -nézett rám boci szemekkel.

-Ne viccelj már!

-Ez halál komoly. Daniellenek nincs valami jó hangja, Eleanor pedig nem mer kiállni több ezer ember elé, de neki is fel lett ajánlva, hogy énekelhet velünk, de ő nem élt a lehetőséggel, és te?

-Háát, ha a többieknek is tetszik akkor igen. -mondta hihetetlenül vidáman.

-Jó, majd akkor holnap megbeszéljük. Most nézzük tovább a filmet. 

Én már akkor elkezdtem sírni, amikor még a hajón voltak, Harry pedig csak akkor amikor leugrottak. Mikor én sírtam már erősen magához szorított, én pedig mikor  már ő is sírt a kezeit simogattam.
Végül mikor vége lett a filmnek, könnyes szemekkel lementünk, ittunk egy teeát, majd vissza is mentünk a szobába. Sehol nem volt senki. Lou szobájából hallottunk csak tv zajt. Mi sem zavartunk senkit, inkább mentünk aludni.

-Szívem. Holnap elvihetnélek egy gyönyörű helyre?

-Randizni szeretne a fiatal úr? -nevettem rá.

-Igen. Csak nem zavarja a kisasszonyt? -nevetett felém.

-Nem, nem dehogy is sőt boldog. De még is hova megyünk? -érdeklődtem

-Azt még nem tudom a lényeg, hogy veled. -mondta, és erősen magához szorított. Illatát egy örök életre megjegyeztem.  Harry  felém hajolt, és apró puszikat nyomot az arcomra. Kicsit félreérthető volt, pedig nem történt semmi, csak csókolóztunk, reméltem, hogy nem jön senki, de megtörtént.  Niall lépett be a szobába, aki mikor így meglátott minket, egyszerre kifelé vette az irányt, de Harry egyszerre utána futott, és elmagyarázta, hogy nem történt semmi, csak csókolóztunk. Szerencsére megértette.

-Egy gonddal kevesebb. -jött vissza Harry.

-Én már csak az újságcikkekre leszek kíváncsi. -mondtam halkan, de Ő meghallotta.

-Nyugi, bár én kicsit félek, de holnap majd minden kiderül.. Aludjál szívem. Jó éjt!

-Jó éjt. -mondtam aggódva.

Harry nem sokkal később el is aludt, én pedig azon fantáziáltam, mit találnak ki az újságírók, és milyen szöveg szerepel majd a képünk fölött. már egy csomó verziót elképzeltem mire álomra hajtottam a fejemet...

Sziasztok. Nagyon köszönöm a kommenteket. Nagyon hálás vagyok, úgy látszik megérte elkezdenem a blogolást. 4 komment után szintén jön a következő, és ha még nem szavaztatok, az előző résznél megtehetitek. ♥