45. Ilyen lesz a mi esküvőnk is, ezt ne feledd!

-Szia Gemma. -öleltem meg a lányt.


-Szia Anne. Minden oké? -húzott oda mellém egy széket.


-Persze. Most már minden rendben van. Csak ne lennék ilyen gyenge


-Héé, nyugi. Minden rendben lesz. -mosolygott felém bíztatóan.


-remélem is. Soha nem bocsájtanám meg magamnak, ha nem tudnák elmenni az esküvőtökre.


-Anne. Ne kezd. A lányok mondák, hogy ezen görcsölsz. Addig minden rendben lesz. De ha mégsem, akkor sem dől össze a világ.


-Jólvan. De még úgyis van négy napom meggyógyulni. A nővér meg úgyis azt mondta, hogy holnapra már sokkal jobban leszek.


-Akkor meg mit aggódsz itt? -nevette el magát. -Na de nem csak ezért jöttem. Hanem kérdezni szeretnék valami. Szerinted nem túl korai, így 20 évesen az esküvő, és a gyermekvállalás?


-Nem, dehogy. Főleg ha szereted Bob-ot. Az egyik barátnőm 19 éves volt, amikor megszületett a kislánya, akinek a mai napig semmi problémája sincs. Szóval nem korai, ha szereted a jövőbeli apukát. -kacsintottam a lányra.


-Persze, hogy szeretem. Csak tudod anyu 22 volt amikor összeházasodott apuval, és látod válás lett belőle. -mondta komolyan, és szomorúan Gemma.


-De annak nem az volt az oka, hogy korán összeházasodtak, hanem más. Nem?


-Najó. Ebben igazad van. 


-Na látod. És bár a szüleid elváltak a gyerekkorodat 2 szülővel tölthetted. Viszont ha nem mész hozzá Bob-hoz akkor a te gyereked az egész életét apa nélkül fogja leélni. Mert gondolom megtartod a babát, és nem is akarod örökbe adni.


-Te jó ég. Ez eszembe sem jutott. Persze, hogy én akarok felnevelni a kicsikémet. -mondta Gemm, miközben a hasát simogatta. -És köszönöm a segítséget.


-Igazán nincs mit. Amúgy hogy döntöttél? -néztem rá,  remélve,hogy azt a választ kapom, amit szerettem volna.


-Együtt neveljük fel a kicsit, és szombaton szeretettel várunk az esküvőnkön.


-Jajj de jó. És amúgy kislány, vagy kisfiú lesz?


-Kisfiú. -simogatta meg ismét a hasát.


-Na és a nevén gondolkodtatok már?


-Igen. Pont tegnap döntöttük el. Oliver lesz a neve. A vőlegényem nem szereti a nevét, azért nem szerette volna, ha a kicsi is a Bob nevet kapta volna. -mondta, miközben kezeit büszkén pihentette a hasán.


-Viszont, ha nem haragszol nekem mennem kell. Úgyis jönnek a lányok. H máskor nem, majd szombaton találkozunk. Jobbulgass. -ölelt meg Gemma, és ki is ment.


Nem is csukta be az ajtót, mert Do és Melinda egyszerre be is jöttek. Nem kellett sokat maradniuk, mert  10 perc múlva megjelent Harry.


-Jajj. Már azt hittem soha nem fogynak el a rajongók. Amúgy sziasztok! -vonult be ,,ünnepélyesen" a barátom.


-Szia kincsem. -mondtam mielőtt egy csókot adott volna.


-Mi újság? Már most sokkal jobb színed van. Nem fal fehér az arcod.


-Nincs semmi. Amúgy igen, már sokkal jobban vagyok. Képzeld Gemma volt bent nemrég nálam. -kezdtem a mesélést, de Harry leállított.


-Tudom. Összefutottam vele a büfében. De azt nem volt hajlandó elmondani, hogy miért volt bent. Vagyis azt, hogy miről beszélgettetek.


-ÁÁ. semmi lényeges. legyintettem.


-Biztos? -nézett rám felvont szemöldökkel Harry. Mintha érezte volna, hogy valami nincs rendben.


-Már semmi komoly. megbeszéltük a dolgokat. -magyarázkodtam. Hiszen ha Gemma nem akarja elmondani, akkor nekem sem kéne...


-De ugye nincs semmi baj anyuval, Gemmaval, vagy a kicsivel.


-Dehogy. Mindenki ép, és egészséges. Nyugodj meg. -simogattam meg a kezét.


-Jó. még egy kérdés. Te mikor jöhetsz haza?


-Na látod ez jó kérdés. Most fog kifogyni az infúzióm, és jön a nővér cserélni, majd megkérdezzük.


-Szép estét a szerelmeseknek! -zavart meg minket a csókolózásban a nővér.


-Ohh. Jó estét. Anne mikor jöhet haza? -támadta le egyszerre a 40 körüli nőt Harry. Szokása, hogy furán viselkedik a nővérekkel. Pesten meg is ölelt egyet.


-H nem lesz semmi baja, akkor holnap befejezzük az infúziózást, és még egy napot bent tartjukk, ez csütörtök, és másnap reggel haza mehet ha az megfelel.


-Tökéletes. Akkor tudsz jönni az esküvőre. -ölelt át Harry a nővér pedig miután elintézte a dolgát kiment.


-Viszont Hazza drága neked is menned kéne, nekem meg pihennem kell. 


-De én nem akarlak itt hagyni. -szorította meg a kezem.


-Hidd el minden rendben lesz. Na nyomás haza aludni. 


-Ha kapcsok jóéjtpuszit, már megyek is. -kacsintott rám, én pedig egy szájra puszit akartam neki adni, de ajkamat ajkához húzta, és csókká vált a jóéjtpuszi.


Miután Harry elment én is hamar elaludtam, és reggel is sokág hagytak aludni. Ez a két kórházban töltött nap olyan hosszúnak tűnt. Harry és a többiek is az esküvő szervezésében segítettek, így nem nagyon akadt látogatóm. Anyuék meg ugye Budapesten voltak. Sehol senki. Én pedig a rendelkezésemre álló nyugalmas két napot olvasással töltöttem. A Kockázatos szerelmet sikerült is kiolvasnom, és belekezdtem egy napló olvasásába is. Amikor olvastam hamar elment az idő, de amikor türelmetlenül vártam, hogy legyen már péntek, akkor bezzeg nemhogy előre, hanem hátrafelé ment az óra mutatója. De csütörtök este boldogan feküdtem le. Egyrészt azért, mert Harry írt, hogy holnap bejön értem, másrészt azért, mert holnap végre itt hagyhatom ezt a szörnyű helyet. Már sokkal erősebbnek éreztem magam. Szinte olyan voltam mint régen.


Reggel korán keltettek, mert még el kellett végezni pár vizsgálatot. 9-kor aláírtam a zárójelentést, és Harryvel kézen fogva távoztunk. Én azt hittem a fiúk házához megyünk, de egy pláza előtt fékezett le.


-Valamit fel kell venned holnap. -vonta meg a vállát, és berángatott egy Gucci  üzletbe.


Mikor beléptem egyszerre megakadt a szemem egy kék ruhán. Szerencsére pont az én méretem volt, és Harry szerint hihetetlenül jól is állt, így nem is vacilláltam tovább, kiválasztottam ezt a ruhát, és hozzá egy fekete magassarkút. Akármennyire erősködtem a barátom nem engedte, hogy én fizessek, így amíg az egyik eladó egy táskába rakta a ruhám a másiknak fizetett.

Pénteken én még azért nagyrészt pihentem, de otthon Gemmáéknál is segítettem. A süteményeket kellett külön tálcákra rakni, és mikor mindennel végeztünk megmutatta Gemma az esküvői ruháját. Én csak képet tudtam mutatni, hogy hogy áll de Harry anyukája egyszerre elrohant, és a ruhához színben pont illő ékszereket adott a kezembe.

-Neem. Mrs. Styles ezt ne fogadhatom el. -tiltakoztam, de végül mégis csak nálam maradtak az ékszerek.

Az éjszakámat a fiúk házában töltöttem, ahol már szombat reggel nagy volt a sürgés-forgás. Míg Do és Meli reggelit készített Eleanor a hajakat csinálta meg Danielle pedig mindenkit kisminkelt. Senkinek nem volt aznap egy szabad perce sem. A templomi esküvő 5 órakor kezdődött, ahol Harry anyukája kicsit sírt is. Bár tényleg szép, és megható volt az egész szertartás. Az énekek, a hangulat, és minden. A polgári esküvő után egy vendéglőbe mentünk, ahol rajtunk kívül nem is volt senki. Mielőtt leültünk volna az asztalokhoz Gemma anyukája a kertbe hívott minket. Én leültem a kertben lévő zongora elé, és eljátszottam a Titanic főcímdalát, majd hirtelen a fiúk jelentek meg mellettem, és kérték, hogy játsszam el még egyszer, ők pedig majd énekelnek. Gemma és az anyukája már akkor könnyeztek mikor én zongoráztam, hát még amikor Harry is énekelt. 

Miután mindenki végzett a vacsorával ismét a kertbe hívtak minket. Egy férfi, és egy nő állt ott, mikrofonnal a kezében. Mikor pedig mindenki kiért elkezdték az éneket. Egy dalt a Rómeó és Júlia című filmből.

Bob megölelte Gemmat, és táncolni kezdtek. Olyan aranyosak voltak így együtt. Én is kicsit megkönnyeztem, mikor letöröltem az előbújt könnyeket Harry hátulról megölelt, és a fülembe súgta:

-Ezt ne feledd: Ilyen lesz a mi esküvőnk is, vagy jobb. -mondta, és adott egy csókot. A könnyek pedig ismét kiszöktek a szememből, Harry pedig szorosan magához szorított.


Na sziasztok. Bocsánat, hogy ilyen későn hoztam az új részt, de nem volt nálam a gépem egy kis ideig, és ez sokat jelentett. De remélem megérte várni. Véleményeket kérnék. 30 tetszik, és 17 komment után hozom a következő részt, de persze ha több tetszik, vagy komment van, az engem egyáltalán nem zavar.

Anna xX.