59. Tökéletes meglepetés

-Jóó reggelt. Van negyed órád, hogy elkészülj. Anyukád kivisz minket a reptérre. -keltett fel Harry egy puszival.


-Ahj te jó ég. Hány óra van. -dörzsöltem meg a szemeim.


-Fél 7. fél óra múlva indul a gép. Öltözz, sminkelj, és reggelizz gyorsan. -sürgetett, én pedig kipattantam az ágyból. Harry-n farmer térdnadrág volt, egy fehér Armani póló, és egy piros Converse cipő, ezek szerint nyári ruhát kéne nekem is keresni. A szekrényemből csak gyorsan kikaptam egy farmer short-ot, és egy korall színű trikót választottam hozzá, strandpapuccsal. Harry elég nyáriasan öltözött, úgyhogy én is előkerestem a napszemüvegemet is.

Reggelire anyu csinált gofrit, úgyhogy gyorsan megreggeliztünk, és bepakoltuk a két kis bőröndöt a kocsiba.


-Jajj, a jogsim. -szált ki hirtelen anyu a kocsiból, és felrohant.


-Na, áruld már el, hogy hova megyünk. -öleltem meg Harryt, az autó hátsó ülésén.


-Meglepi, még mindig, de mindjárt ott vagyunk. -mondta, és ebben a pillanatban már anyu is megérkezett, és elindultunk a reptér felé. 
Kicsit késésben voltunk Harry azt mondta, 7-kor indul a gép, mi pedig 15 perccel előtt értünk csak oda.


-Kérjük, a Londonból Budapestre tartó gép utasait, hogy szálljanak fel a repülőre. -szólalt meg egy női hang.


-Magyarországra megyünk? -kérdeztem boldogan Harrytől. -mindig örülök, ha haza utazhatok, ez már maga jó kis meglepetés volt. 


-Igen, ezt már tudod. -mosolygott, majd megcsókolt.


-De Magyarországon belül hova? -kérdeztem csodálkozva.


-Titok. De gyere. -mondta, majd megfogta a kezem, és elindultunk, hogy felszálljunk a repülőre.


Mielőtt felszállt volna a gép, mégegyszer megkérdeztem Harry-t, hogy mik a tervei, és majd elszólta magát, de végül nem jöttem rá, ő pedig nem akarta, hogy megtudjam, mit tervez, ezért a Budapestre érkezésig némasági fogadalmat tett. 
Ennek köszönhetően egész úton zenét hallgattam, és bámultam ki az ablakon. 
Harry pedig a kezemet fogta, és fejét vállamon pihentetve aludt.


-Kérjük utasainkat kapcsolják be a biztonsági öveket, a gép hamarosan leszáll.


-Édes, mindjárt leszáll a gép. -simogattam meg az alvó Harry fejét.


-Máris? -csodálkozott, és megdörzsölte a szemeit.


A reptéren Harry egyszerre a kijárat felé vezetett, ahol egy taxis várt minket.


-Jó napot! Ahogy megbeszéltük. -mondta a barátom, és odaadta a bőröndöket a sofőrnek.


-Szóval, most már hajlandó vagy elmondani, hogy hova megyünk? -pusziltam meg Harry nyakát.


-Jajj. Nem. -kaptam meg egyszerre a választ. Elővett a zsebéből egy piros kendőt, és bekötötte a szemem.


Útközben egymás kezét fogtuk, de nem szóltunk egymáshoz semmit. A taxis rádiót hallgatott, mi pedig csendben ültünk hátul.
Végül hosszú utazás után megszólalt a sofőr.


-Megérkeztünk. -állította le a motort. Harry egyszerre fizetett, és miután kiszálltunk, el is hajtott.


-Üdvözöljük Vonyarcvashegyen. Kellemes időtöltést, és jó szórakozást kívánunk. -vette le  mosolyogva a kendőt. 


-Vonyarc? Balaton? Harry, köszönöm. -mondtam, és örömkönnyek hullattak a szememből.


-Tetszik? -kérdezte, miközben szorosan magához ölelt.


-Csodálatos. Szóval ezt szerveztétek titokban a hátam mögött anyuval. -mosolyogtam rá.


-Igen. Tudom, hogy mennyire fontos neked Magyarország, és, hogy mennyire szereted a Balatont, ezért gondoltam ez egy jó ajándék, tőlem, neked. -csókolt meg.


-Imádlak, és soha nem akarlak elveszíteni. Te vagy a tökéletes pasi. -mondtam, és még a könnyektől mindig csillogott a szemem. Harry kezével letörölte a könnyeimet, és szorosan magához ölelt.


Életem egyik legromantikusabb pár perce volt ez. A Balaton part, és életem szerelme. Kell ennél több?


-Na, menjünk be. -mutatott mosolyogva a parton álló házra.


Megfogtam a bőröndömet, és gyorsan kipakoltam. Előkerestem a strandcuccomat, és már indultunk is ki a strandra.
Egy nagyobb fa árnyéka alá lepakoltunk, és már indultam volna is a vízbe, amikor Harry felkapott, és berohant velem a vízbe.


-Na, mikor lesz már mélyebb? -kérdezte, mikor a 120-as táblánál is még nem volt mély a víz.


-áhh, már mindjárt, vagyis remélem. -mosolyogtam Harryre, aki egy pillanatra megállt, de már ment is tovább. Amikor már majdnem a nyakáig ért a víz, visszaszámolt.


-3, 2, fog be az orrod, nagy levegő, 1. -monda, és beledobott a vízbe.


-Vicces vagy. -mondtam, majd hátulról rá ugrottam, és lenyomtam a víz alá.


Egész délután a vízben hülyéskedtünk, vagy a parton napoztunk. Sőt, még egy kicsit röpizni is tudtunk. A rajongók tök rendesek voltak. Néztek minket, de nem támadták meg Harryt aláírásokért, és képekért. Örülök, hogy nem zavarták meg a napunkat.
Éppen bent a házban csináltam vacsorára, amikor Harry kihívott.


-Anne, drágám. Naplemente. Gyere. -egyszerre lezártam a gázt, és kimentem a barátomhoz.

-Ez tényleg gyönyörű. Nem csodálom, hogy szereted a Balatont. -mosolygott felém.

-Ugye? öleltem át.

-Számoljunk vissza. -ugrott fel hirtelen. -5, 4. -kezdte, majd én is csatlakoztam. -3, 2, 1. -és a nap már el is tűnt.

-Egy Oscar-díjas romantikus filmbe illő jelenet ez. Nem tudom, mi lenne velem, ha nem ismertelek volna meg. Te vagy a mindenem. -csókolt meg hosszasan Harry.

-Én már szavakkal nem is tudom kifejezni, hogy mit érzek. -szorítottam meg a kezét.

-De már csak egy hónap van, életem, vagy életünk legszebb nyarából. Ősztől neked suli, nekem pedig fellépések, dedikálások, stúdiózások, és hasonló dolgok.

-Erre ne is gondolj, én igyekszem hamar megtanulni, és a hétköznap estéket, és a hétvégéket akkor együtt tudjuk tölteni. -mosolyogtam felé bíztatóan.

-Igen, kivéve, ha én a világ másik végén leszek. -húzta el a száját, és szemei csillogtak, de nem sírt.

-Megoldjuk. Úgy gondolom, sok mindent megéltünk már együtt, az már majd meg sok kottyan. De tudod mit. -mondtam, és leszedtem az egyik fekete-fehér, fonott karkötőmet, és Harrynek adtam. -Ha lesz olyan, hogy nem leszel itt velem, akkor majd erről eszedbe fogok jutni. -kötöttem fel a kezére a karkötőt.

-Ez lesz a kedvencem. -mondta, majd a szemembe nézett, és megcsókolt.

Miután már sötétedett, és jöttek a szúnyogok bementünk, és megettük az addig elkészült palacsintákat. Többet már nem volt erőm sütni, de szerintem elég is volt annyi.

-Gyere be a hálóba, és koronázzuk meg ez estét. -mondta Harry, és már le is vette a pólóját.

Felmentünk a hálószobába, és rövid időn belül le is kerültek a felesleges ruhadarabok. Forró teste enyémhez simult, és sűrű lélegzetvételeit fülembe hallottam.Simogattam, karmolgattam, és az egész testét végig csókolgattam. Gyengéd volt, és szenvedélyes. Az egész együttlét csodálatos volt.

-Életem egyik legszebb napja volt ez a mai. Köszönöm. -csókoltam meg Harryt, még mielőtt lekapcsoltuk volna a lámpát, és elaludtunk volna.

Na sziasztok, ismét kicsit megkésve hoztam a részt. Sajnálom, de nem nagyon voltam gépnél a nap folyamán. Épségben megérkeztem, és már csak egyszer fogok hosszabb időre eltűnni a nyáron. Örültem, hogy sok tetsziket kaptam, és 2 új olvasóm is lett ebben az egy hétben. Az oldalt ennek ellenére továbbra is lehet reklámozni, hiszen még mindig szívesen fogadom az új olvasóimat.

Arra gondoltam, hogy a 60. résznél lehetne azt csinálni, hogy ti írtok szavakat, én pedig azokat beleírom a következő részbe. Bármilyen szót írhattok, én pedig igyekszek egy frappáns részt összehozni.

Szóval ha van kedvetek, akkor írjatok. 
A kommentekre, amik megérnek egy választ, arra válaszolok, mielőtt felraknám az újabb részt.
a 60. rész 44 tetszik, és 24 komment után jön.
Anna xX.

58. Mit tervezel?

-Anne, ma találkozol Mrs. Wilmer-el, a North London Collegiate School igazgatójával. -ébresztett minket anyu. Mindketten reflexszerűen magunkra húztuk a takarót, anyu pedig elhúzta a sötétítőt.


-Neeee. -ordítottam álmosan.


-Anne Gand. A jövődről van szó, tehát indulás, varázsolj magadnak elfogadható külsőt. -utasított anyu a fürdőbe, én pedig nem ellenkeztem, és bevonultam.


Gyorsan lefürödtem, hajat mostam, és akkor eszembe jutott, hogy a ruhámat nem is hoztam be, úgyhogy egy törülközőt körbe tekertem magamon, és a konyha felé igyekeztem, gondoltam anyu ott van, de tévedtem. Még Harryvel beszélgetett a szobámban.


-Mit vegyek fel? -kérdeztem idegesen. -azt hiszem izgulok.


-Hát azt mondta az igazgató asszony, hogy nem kell túl hivatalosan venni a dolgot, de konkrétan nem monda, mit vegyél fel. Nézett rám anyu.


-Valami ünnepi jó lesz? -néztem értetlenül anyura.


-Persze. De gyerünk öltözni. -csettintgetett.


-Jó rendben. Mondtam, és gyorsan leszedtem a vállfáról az ingem.


A fürdőben gyorsan magamra kaptam a fehér ingem, és egy farmert. Mivel kint nem volt valami jó idő, azért egy zakót is vettem a blúz mellé, és szokás szerint, egy krémszínű magassarkút húztam. Pár elegánsabb kiegészítőt is előszedtem a kis dobozomból, és kész is voltam, már ami a ruhákat illeti.



Aztán semmi smink nélkül kimentem, és egyszerre leültem a laptopom elé. Sem facebookra, sem twitterre nem jelentkeztem, be, csak az iskola honlapjára mentem rá, és megnéztem pár képet. Nem akartam túl sminkelni magam, nehogy rossz benyomást keltsek. A honlapon is azt láttam, hogy a lányok alig festik magukat, ja igen, azt még nem említettem, hogy ez egy lányiskola. Csak lányok járnak oda. Mindegy. Egy évet talám kibírok, vagyis muszáj lesz.


Jól megnéztem a képeket, aztán bementem a fürdőbe, és egy kis sminket raktam fel. Szemceruza, meg egy kis szempillaspirál. Ennyi.
Miután teljesen kész lettem, kimentem a szobámba, ahol nem volt senki, úgyhogy a konyha felé vettem az irányt. Anyu és Harry éppen konzultáltak valamiről, de mikor megláttak, egyszerre csend lett. Mit terveznek?


-Hmm.  Csinos. -Ölelt át Harry, majd a nyakamba harapott, igen vannak ilyen pillanatai.


-Köszönöm. -mosolyodtam el, és bárszinte minden nap mond valami kedveset, mindig képes zavarba hozni, ő ilyen. Életem pasija.


-Anyu. Elviszel? -mosolyogtam anyura.


-Persze. Harry, jössz teis, vagy inkább a srácok házához vigyelek? -pörgette anyu a kocsikulcsot.


-Ha Anne-t nem zavarja szívesen megyek. -mosolygott, és magára kapta a pulcsiját.
-Na, gyere.Induljunk. Nagyon izgulok. -fogtam meg türelmetlenül Harry kezét.


A kocsiban mi hátul ültünk. Én nem szóltam semmit. A hasam görcsölt, szédültem, és minden bajom volt. Már többször az is megfordult a fejemben, hogy mi van, ha mégsem vesznek fel.


-Nyugi. Sikerülni fog. Okos, és ügyes vagy, szóval simán bekerülsz. - simogatta meg a karomat Hazza.
-Persze, hogy sikerül, de ha nem tűnt volna fel, megérkeztünk. -zavart meg minket anyu.




Mikor kinéztem az ablakon, egy kisebb épületet láttam. Körülötte pedig egy kisebb park, és egy sportpálya.

-Na, én itt leülök, és megvárlak. -csókolt meg gyengéden Harry, és leült egy padra, én pedig a bejárat felé sétáltam. Egyszer majdnem vissza is fordultam.

A 40 év körüli portás megmutatta, hogy hol van az igazgatói iroda, én pedig remegve bekopogtam.

-Szabad. -jött egyszerre a válasz.

-Jó napot. -köszöntem félénken. - Anne Gand vagyok. -fogtam kezet az igazgatóasszonnyal.

-Üdvözlöm. -kedte,és egy darabig magyarázott az iskoláról, és arról, hogy csak különleges alkalmakkor vesznek fel az utolsó évben diákokat, de a jeles bizonyítványom miatt, kevés gondolkodás után felvettek. -Nagyjából az iskoláról ennyit. Jöjjön. Körbevezetem. -állt fel a hölgy, és kimentünk az irodából. Megmutatta a jól felszerelt szaktantermeket, és körbejártuk az egész isolát.

-Jaaj. Azt el is felejtettem. Az iskola egyenruhája egy barna szoknya, barna kardigán, és fehér ing, ha lehet, akkor színben hozzá íllő magassarkúval, vagy topánnal. Ezt szigorúan vesszük. Nem ez a mindennapi viselet, csak az ünnepekkor kell ebbe jönni, meg ha az osztályfőnök jelzi.

-Rendben. Köszönök szépen mindent. A felvételt, a körbevezetést, és minden egyebet. -mosolyodtam el zavartan.

-Szívesen. Reméljük ebben az egyévben is öregbíteni fogod iskolánk hírnevét. Jajj, és ez lesz majd az osztálytermetek. Belülről nemtudom megmutani, de idekell majd jönnie reggelenként. Most lekísérem, hogy tudja, hogy jut el ide. -mondta mogorván. -és még valami. Nem tűrjük, a túl kihívó öltözködést. Még 12. osztályban se. De ez szerintem önnél úgysem fordulna elő.

-Nem, semmiképp nem fog. -biztosítottam az igazgatót.

-Szeptemberben találkozunk. Viszont látásra. -köszönt el a tőle megszokott hangnemben, semmi kedvesség.

-Na mi volt. -ölelt meg egyszerre Harry.

-A suli szép meg minden, de elég szigorú. Egyeruha, semmi kihívó ruha, bár ez rám úgysem jellemző, és semmi balhé. Remélem nem valami katonai iskolába irattak be. -nevettem el magam.

-Csak nem, egy fagyi Do-nál? -állt fel Harry.

-Felőlem. mehetünk. -fogtam meg a kezét, és elindultunk.

-Jó napotkívánok. -ment be hivatalosan Harry, de a végére elröhögte magát. Do-nak viszont sikerül komolynak maradnia.

-Jó napot kívánok. Mit adhatok? -nézett bele Harry szemébe.

-A szokásosat. Egy csoki-vanília, és egy eper-vanília lesz. -mosolyogtam, közben pedig 3puszival köszöntöttem a barátnőmet.

-Tessék, amúgy hol voltatok? Olyan elegáns vagy Anne. -nézett végi rajtam Dorothy.

-Az új sulimban, ahova a szüleim beirattak .-mondtam savanyú képet vágva.

-Hova mész tovább? Mármint hol végzed el a 12.-et? -nézett rám értetlenül.

-North London Collagiate School. -mondtam unottan.

-És A-s vagy B-s leszel -érdeklődött továbbra is izgatottan.

-B-s, de miért?

-Anne. Osztálytársak leszünk. -ölelt meg boldogan.

-Na, legalább van valami jó is a mai apban. -mosolyodtam el.

-Tök jó lesz. Egy egész éven át boldogíthajuk egymást.

-Te jó ég. De azért remélem a tanulásra is jut idő, mert már most elezdjük a buli szervezését. -szólt bele Harry is.

-Milye buli? MI? -nézett ránk Do.

-Ha leérettségizünk, akkor csapunk egy nagy házibulit. -mondta Harry.

-Zsíííííír. De, vendégek, úgyhogy nekem mennem kell. Siasztok. -ölelt át minket a lány, és ment dolgozni.

-Szivi, mit szólnál, ha elmennénk Zaynhez? Ma még bent van nem?

-Az tök jó ötlet, menjünk.- mosolyogtam, és elindultunk a kórház felé.

Útközben anyu jól leordította a fejem, hogy miért nem hívtam a beszélgetés után, majd elmeséltem neki, hogy mi a helyzet.Megnyugtatott, hogy semmi kiképzősuliról nincs szó, úgyhogy megnyugodtam.

A végén még anyu percekig beszélt arról, hogy milyen fontos nekik a jövőm, meg minden, de aztán végül félbeszakítottam.

-Anyu, itt vagyunk a kórházban, Zayn szobája előtt, mennem kell. Szia. -köszöntem el, és reméltem, nem rág be rám.

Zayn már sokkal jobban van. az éltkedve, és az eredeti arcszíne is visszatért. Harryvel jól el beszélgettek, velem csak pár szót váltott, de talán jobb is, hogy a 2 fiú jóba van, szerintem a félreértés óta még nem beszélgettek ennyit.

-Köszönöm, hogy bejöttetek, visont már fél órája nincs látogatási idő, szóval nem akarlak küldeni titeket, de menni kéne. -mosolygott Zayn.

-Jólvan rendben. Szia. -ölelt meg Harry, majd én is a srácot.

A házunkig vezető úton alig beszéltünk, de mikor bekanyarodtunk a utcánkba, Harry elengedte a kezem, 2 kezével megfogta arcomat, és a szemembe nézett.

-Hihetetlen. 3 hét múlva irány Malajzia. Már nagyon várom, hmmm mi lesz ott. -kacsintott rám, és a szemében láttam, hogy mire is gondol.

-Én is várom, hidd el. -mondtam, és megcsókoltam.

Mikor hazaértünk, értetlenül néztem a nappaliba lévő kis bőröndre.

-Hát ez meg mi. -néztem anyura, ő pedig kérdően Harryre nézett. Mit terveznek ezek, már napok óta?

-Jajj igen, el is felejtettem mondani. Anne. pakolj össze 3 napra elegendő ruhát. Nyári ruha. Rövidnadrág, törülköző, és fürdőruha, meg amit még gondolsz. -mosolygott ravaszan Harry.

-Hát jó. Csak nyári cuccok kellenek? -néztem rá értetlenül. Nem tudtam mit akart, de megcsináltam amit kért. -Malajziába nem csak 3 hét múlva megyünk?

-De. Pakolj, mert reggel korán kelünk. -irányított a szobámba Harry, én pedig beleszórtam egy kisebb cucctáskába pár top-ot,  rövidnadrágokat, fehérneműket, meg amiről úgy gondoltam, hogy kell (tusfürdő, fogkefe, fogkrém, féső, sminkcuccok)

Mire befejztem Harry is ott volt mellettem. Mindketten gyorsan lefürödtünk, és bebújtunk az ágyba. Szorosan mellébújtam, adtam neki egy csókot,majd a fülébe súgtam:

-Mégis hova megyünk? Áruld már el, légyszi. -néztem rá kölyökkutya szemekkel, bár ez szerintem a sötétben nem látszott.

-Majd megtudod. 7 pecsétes titok. -nevetett, és beletúrt a hajamba.

Na sziasztok. Hát azért megenyhültem, és hoztam még egyrészt a nyaralás előtt. Azért remélem ez is tetszik nektek, bár fáradtan írtam.

A véleményetekre nagyon kíváncsi lennék, legyen az akár pozitív, akár negatív. Nem mondom, hogy ennyi meg annyi komment után jön a következő, mivel nyarani leszek vasárnapig, hétfőn hozok új részt, de addig örülnék ha sok tetsziket, és sok kommentet kapnék. Ne lustuljatok el!

További szép nyarat!

Anna xX.

57. Meglepetések

-Vigyázz magadra. -nyomtam egy puszit Zayn arcára, és elrohantam.


-Jó napot, szia. -mentem oda a pult-hoz, és kicsit sokkot kaptam. -Laura, te meg mit keresel itt. -szinte már támadtam, de Harry visszahúzott.


-Csak itt nyaralunk, és úgy éreztem muszáj beszélnünk. -kezdte, alg hallhatóan.


-Nincs miről beszéltünk, tűnj el az életemből, örökre. -mondtam, és egyik kezem a lány arcához közeledett, de Harry leállított. Ismét.


-Szívem, legalább hallgasd meg. -simította meg a hátamat Harry.


-Na szóval, én nagyon megbántam amit tettem. Tényleg mindent. A suliban való keveréstől elkezdve, a szülinapod elrontásán át a Harryvel való csókolózásig. Mindent. Hülye voltam, és ezzel nem oldottam meg semmit. Akkor is népszerűbb voltál mint én, és a szépségeden sem változttott semmit. Sőt meg Harryvel sem szakítottál. Rájöttem, minden hülyeség hiába volt. Kérlek ne haragudj. -ölelt át a lány, nekem pedig egy kis könnycsepp szökött ki a szememből.


-Semmi gond, iszol valamit? Meghívlak. -ajánlottam fel boldogan.


-Köszi nem kérek semmit, esetleg majd máskor benézek, de most meg kell keresnem anyuékat. További szép napot. -köszönt el már ő is mosolyogva, és elment.

-Mi jöhet még? Zayn jól van, Laura bocsánatot kért. Tök szuper minden. -mondtam, és megcsókoltam Harryt.

-Engem még valami zavar. Az, hogy nem rabolhatlak el csak úgy. -kacsintott, és egy perverz vigyorral rámnézett.

-Hahaha. -mondtam unottan, és kiszolgáltam az egyik vevőt.

Harry 7-ig bent volt nálam a kávézóban, de utána Felix-el hazamentek, vagyis csak hazaindultak, aztán 5 perccel később Harry futott vissza.

-Valamit elfelejtettem. -mosolygott, majd megcsókolt. -Najó. Nem ezt. Bizonyára te vagy Roxi, mivel Kitty volt délelőtt.

-Zsenikém, mond már el, mit akarsz. -nevettem Harryre.

-Na szóval. Itt vannak az aláírások. Liam-e, Niall-é, és végül az enyém. -nyújtotta oda Roxinak a papírokat Harry.

-Jajj. Köszönöm, nagyon boldog vagyok. -ugrált Roxi, Harry pedig tényleg haza ment, vagyis a harmadik otthonába, hozzánk.

Az este nem volt annyira zsúfolt. Vagyis többen inkább csak elvitelre kérték az italokat, és csak 2-3 asztalnál beszélgettek. Elvileg szombaton 11-kor zárunk, de még fél 12-kor is a pult mögött ásítoztunk Roxival. De akkor már elegem lett a dologból, így kedvesen szóltam az ott romantikázó párnak, hogy zárni szeretnénk, úgyhogy 5 perccel később már ők sem voltak ott. Lezártam a kasszát, közben pedig Roxi elmosogatott. Viszonylag hamar, háromnegyed 12-kor leáramtalanítottam, és bezártam. Éjfél előtt 3 perccel pedig már otthon voltam.
Arra számítottam, hogy már mindenki aludni fog, de Harry még a laptopomat nyomkodta. Mikor hallotta, hogy megjöttem hirtelen kilépett mindenből, és lehajtotta a gépet.


-Remélem nem valami 18 karikás oldalon mászkáltál. -nevettem felé, és megcsókoltam.


-De, már 3 videót fel is töltöttem, remélem nem zavar. -nevetett pimaszul, majd lerántott magam mellé.


-Harold Edward Styles, ma nagyon vicces kedvedben vagy. -csikiztem meg. -viszont én hulla fáradt vagyok, úgyhogy menjünk aludni.


-Hát jó. -mondta szomorúan és bekullogott a szobámba.


-Majd bepótoljuk a dolgokat,- nevettem rá, ő pedig szorosan magához ölelt az ágyban.


-Na. Jó éjt. -mondtam, és lekapcsoltam az éjjeli lámpát.


Reggel csak én keltem fel korán, Harry még aludt, úgyhogy egyedül, és persze csendben készülődtem.
Mivel vasárnap volt, kicsit ünnepélyesebben öltöztem fel. Fehér felsőt vettem, fekete shorttal (amit a kötényem úgyis eltakart) és egy barnás magassarkúval. A hajam eléggé össze-vissza ált, viszont már nem volt időm a vasalásra, ezért egy napszemüveggel tartottam meg. Szememet szemceruzával kihúztam, és szempillaspirált használtam. Nem vittem túlzásba a sminkelést. Minek?

A nap egész pörgős volt. Mármint a reggeli, és a délutáni része. 11-től 3-ig nyugalom volt. Nem akartam egyedül hagyni a lányokat, ezért csak felhívtam Zaynt, aki megnyugtatott, hogy minden oké, jól van, és Melivel is beszélt, ami még inkább megnyugtatta, szóval minden oké.

Harry egész nap Felix-el volt, úgyhogy nem is jöttek be, 1-kor írt egy sms-t hogy finom volt az ebéd (nem tudom mit főztek) és most valami filmet néznek. 

Anyuék a vártnál korábban, este 7-kor megérkeztek. Vasárnap általában korán be tudnak zárni, ezért bevállalták, és hazaküldtek.

-Hát te? -nézett rám kicsit ijedten a barátom.

-Anyuék megjöttek, és azt mondták, hogy jöjjek haza, én meg nem ellenkeztem. ja, és azt mondták, várjuk meg őket, mert mondani akarnak valamit. -öleltem át Harryt.

-Háát jó. Mit szólnál, ha addig videojátékoznánk hárman? -húzott le a tv elé.

-Felix-el? -néztem körül.

-Igen, épp a zuhany alatt énekel, de mindjárt jön. -nevetett. -Azért te jobb vagy nála, nyugi. -kacsintott rám.

-Hahaha. Nem tört még ki egy ablak sem a fürdőben?

-Nem, és igen, én is örülök, hogy itt vagy. -jött ki Felix a fürdőből.

-Jó, na haragudj. Videójáték fél 10-ig? -ajánlottam fel, főként azért, hogy másra tereljem a témát.

Hamar elment az idő, 3/4 10-kor hirtelen felugrottam, és eszembe jutott, hogy az öcsémnek ilyenkor már a szobájában a helye.

-Hát jó. Megyek. Jó éjt. -pacsizott le Harryvel, nekem meg adott egy puszi féleséget.

Mi is kikapcsoltuk a játékot, és beleültem Harryvel, és amíg meg nem jöttek anyuék csak csókolgattuk egymást.

-Sziasztok. Kincsem fáradt vagyok, viszont valamit el kell mondanom. -kezdte anyu, és kicsit megijedtem.

-Az a helyzet, hogy ugye tudod, el kell végezned a 12. osztályt, és le kell érettségizned, ezért beírattunk London legjobb gimnáziumába.

-Ja, jó tudni. álltam fel idegesen, de Harry visszahúzott.

-Édes. gazuk van, ha valamire vinni akarod, akkor muszáj leérettségizned. Okos vagy, simán megcsinálod. -simogatta meg a hátam.

-Az oké. De mi az, hogy úgy íratnak be valahova, hogy nem is tudok róla? -háborodtam fel.

-Mert jót akarunk, és neked is így lesz a legjobb. Az igazgató a jegyeid alapján simán felvett, így utolsó évre is, de azért kért, hogy menj be hozzá, egy elbeszélgetésre, holnap. -jelentette ki komolyan anyu.

-Hát jó. Még jó, hogy nem terveztem semmit. -húztam el a számat.

-Akkor is elmentél volna. -mondta szigorúan apa.

-Na jó. Viszont nekem mára ennyi elég volt, úgyhogy megyünk aludni. Jó éjt. -rohantam be a szobámba, és szegény Harry előtt becsaptam az ajtót.

-Héé. Nyugi. -jött be utánam.

-Hogy nyugodjak meg. Mi az, hogy ki se kérik a véleményem? -kérdeztem még mindig felháborodva, bár titkon örültem is, hogy London legjobb középsulijába járhatok.

-Mert ismernek, és tudták, hogy neked ott jó lesz, és jó is lesz. Büszke vagyok, hogy a barátnőm ilyen okos. -puszilta meg Harry a homlokom. -Aztán majd a sikeres érettségiket meg megünnepeljük.

-Mindenképp. De lehet egy kérdésem?

-Akár kettő is. -mosolygott.

-Mit néztél annyira a neten? Ugye nem csalsz, vagy ilyesmi.

-Kicsikém. Magyarország időjárását néztem. -mosolygott még mindig.

-De mégis miért? -néztem rá kérdő tekintettel.

-Majd megtudod. Jó éjt. -kacsintott, és lekapcsolta a lámpát.

Na sziasztok, bocsánat, hogy kicsit később hoztam a részt, de nem vvoltam gépközelben az elmúlt 2 napban. És most pedig csakis rajtatok múlik, hogy hozok-e részt holnap, vagy hétfőn, mivel kedden már ismét nyaralni megyek, tehát megint elvonulok egy kis időre.

Ha összejön a 23 komment, és 43 tetszik hétfőig, még rakok fel a nyaralás előtt új részt, ha nem, akkor csak jövő hétfőn (30.-án) jön a folytatás :)

Addig is, tessék ajánlani a blogot, mert már régóta 60 rendszeres olvasóm van. Persze ennek nagyon is örülök, de volt olyan, hogy szinte naponta kaptam új olvasókat, most már ez annyira nem így van, de remélem mire hazaérek a nyaralásból többen leszünk.

Kommentelésre, és tetszikelésre fel!

Anna xX. 

56. Váratlan vendég

Reggel, vagyis hajnalban a telefonom ébresztett.


-Te jó ég, hány óra van? -dörzsölte meg a szemeit Harry.


-Negyed 6. Aludj csak vissza nyugodtan, ha gondolod. -mondtam miközben kinéztem az ablakon. borult volt az ég, és az ablakba kitett hőmérő is csak 17 fokot mutatott, ezért kicsit melegebb cuccokat választottam. Egy szürke farmert, egy fehér, feliratos felsőt, és egy Supermen-es pulcsit. Mivel tudtam, egész nap rohangálni fogok, ezért a piros, kicsit kopott Converse cipőmre esett a választásom. A szettet pedig egy piros szemüveggel dobtam fel.

Hajamat copfba kötöttem, szememet szemceruzával kihíztam, és egy kis szempillaspirált használtam.


-Hmm. Micsoda illatok. -mentem be mosolyogva a konyhába.


-Rántotta. Remélem megfelel. -ölelt meg boldogan Harry.


-Tökéletes, és a tea is finom. -mondtam, miközben gyorsan megreggeliztem, így hajnalba.


-Mi lesz a mai programod? -nézett felém, miközben belekortyolt a teájába.


-Hát valószínüleg végigdolgozom a napod, de azért majd hazanézek, ha gondolod főzhettek is,de rendelhettek kaját is. Az utóbbi azt hiszem Felixnek jobban tetszene. -mondtam mosolyogva.


-Ki tudja. Majd ráveszem a főzésre. Amúgy Ő szinte olyan mintha az öcsém lenne. Tök jól megértjük egymást.


-Ennek örül, viszont nekem mennem kell, mert nem lesznek kész a péksütik 6-ra. álltam fel sietősen. Felkaptam a táskámat, és ki is rohantam. -A kulcs. -futottam vissza gyorsan a szálloda elől.


-Szia Kitty, ne haragudj, hogy késtem, de még kicsit új nekem ez a hajnali kelés.Te hogy bírod? -mondatomat egy nagy ásítás kísérte.


-Meg lehet szokni. -mosolygott rám a lány, aki egész fittnek tűnt, így reggel fél hat után 10perccel.


Beraktam sülni a péksüteményeket, és beindítottam a kávéfőzőket. Az első vendégek pedig már hat óra után pár perccel megérkeztek. A reggeli csúcs. Ez kb. 6-tól max 8-ig tart. Utána már kicsit nyugisabb a dolog, ami csak azt jelenti, hogy nincs hosszú sor, hanem 10 percenként jönnek vendégek, de persze ez is nagyon jó.


-Szép jó reggelt a hölgyeknek. -jött be vidáman Harry és Felix.


-Sziasztok. -adtam egy csókot a pulton keresztül Harrynek. -Mit kértek?


-Felix? -nézett az öcsémre Harry.


-Kakaóscsiga kakaóval. -adtam a választ öcsém helyett.


-Nem, azt kérek amit Harry. -javított ki Felix.


-De aranyos, akkor egy csokis fánk de nem tejeskávéval, hanem kakaóval. 


-Ismersz. -nevetett Harry. -De én a kakaó helyett tejeskávét kérek. kevés volt ez a 7 óra alvás.


Kicsit otthagytam a fiúkat, és megcsináltam Harrynek a tejeskávéját, a tesómnak pedig a kakaóját, majd adtam nekik 2 fánkot.


-Üljetek csak le, nekem most itt kell maradnom, de ha lesz pár szabad percem odamegyek.


-Jólvan. -mosolygott Harry, és a leghátsó asztal felé indultak.


-Anne, bocsi hogy nem szóltam, csak nem akartam zavarni, de kerestek. -jött oda kicsit zavartan Kitty.


-Ki volt az? -kérdeztem aggódva.


-Valami Zayn. -mondta egyszerűen a lány.


-Te jó ég. Zayn. Bocsi, hátra kell mennem a barátomhoz, mindjárt jövök. -mondtam, és felkaptam a telefonomat.


-Harry, Zayn most hívott, most hívom vissza, mondtam, és már hívtam is Zaynt.


-Szia Anne. Be tudnál jönni, 3 körül műtenek, és nagyon izgulok, szükségem van valakire, aki megnyugtatna. -mondta aggódva a srác.


-Persze, mikor menjek? Ha negyed 3 fele ott vagyok az jó? -kérdeztem miközben fel-alá járkáltam.


-Tökéletes, köszönöm. Majd meghálálom. -mondta, és letette.


-Zayn 3 körül műtik, bemegyek hozzá negyed 3 körül, jössz velem?


-Hát, az a helyzet, hogy én inkább most néznék be hozzá, az öcséd úgyis 11-kor találkozik a haverjaival, és akkor ha megjöttem 2 körül itt maradok a kávézóban, hogy szólni tudjak ha valami van. -mosolygott aranyosan Harry.


-Ezt nagyon köszönöm. A srácokhoz is mész? -érdeklődtem tovább.


-Igen. Kéne pár cucc holnapra. Miért?


-Hát tudod van az egyik segítő lány, és ő rajongó, főleg Liamtől szeretne aláírást, de a többiektől is kérhetsz ha otthon vannak. Csak ennyi. Roxinak hívják.


-Rendben, viszont akkor én megyek is. -mondta majd felállt, karjait átfonta derekamon, és megcsókolt. Én a pult felé, ő pedig az ajtó irányéba indult.


Amig Harry meg nem jött, addig nagyon izgultam, és stresszes voltam. Legszívesebben megbeszéltem volna valakivel, de Kitty nem ismeri a srácokat, Do-ékat meg nem akartam a hülyeségeimmel fárasztani. 


-Na szia. Anne, mehetsz, én itt maradok. -váltott le gyorsan Harry.


-Minden ok még? -néztem felé a ggódva.


-Nagyon izgult. Azért egy kicsit sikerült megnyugtatnom, de azt hiszem neked jobban menne, szóval siess. -sürgetett Harry.


-Ha bármi van, hívj. -mondtam, és már rohantam is ki a kávézóból.


A kórház recepcióján kedvesen útba igazítottak, én pedig mint egy őrül úgy rohantan be Zaynhez.


-Minden rendben? -öleltem meg.


-Nem. Semmi nincs rendben. Nagyon félek. Mi van, ha nem sikerül a műtét? És itt maradok? 


-Ne, ilyenre ne is gondolj, minden rendben lesz. -szorítottam meg a kezét.


-De ha mégsem, akkor minden ami az enyém volt az a családomé lesz majd, és Melinek is mond meg majd hogy szeretem és... -folytatni akarta de megszakítottam.


-Zayn. Te 2 óra múlva már megint meg fogsz ölelni, épen és egészségesen. -molyogtam rá, és éppen bejött egy nővér.


-Zayn, altatnak, és megyünk. -mondta szigorúan.


-Rendben, Anne, megvársz. Kérlek. -mondta, és egy könnycsepp gördült le az arcán.


-Igen, persze. És ne feledd, légy erős, és optimista! -adtam neki egy puszit, őt pedig eltolták a műtőbe, egy darabig én is mehettem, de aztán el kellett válnunk. Én leültem, őt pedig elvitték.


20-30 percig csak idegesen ültem, vagy járkáltam fel-alá, amikor nagy meglepetésemre Louis jelent meg.


-Szia. Miújság? -ült le mellém.


-Szia. már fél órája bent vannak, semmi hír. De te hogyhogy itt vagy? -néztem rá kérdő tekintettel.


-Eleanornak 2 utcával arrébb van fotózása, gondoltam ez most fontos, úgyhogy eljöttem. De te nagyon feszült vagy.


-Ne is mondd. Zayn olyan naív. Szegény nagyon fél. -mondtam és Louis szép kék szemeibe néztem.


-De nagyon aranyos vagy, hogy itt vagy vele. 


-Ő a legjobb fiú barátom, ez alap dolog. -mondtam büszkén, és Lou próbált oldani a feszültségen. Vicceket és vicces sztorikat mesélt. Volt amin sikerült nevetnem is. Akkor jóval gyorsabban ment az idő. Már több mint egy óra telt el, amikor kijött egy nővér.


-Minden endben. Összevarjuk a sebet, és már kész is. -mondta egy kis mosollyal az arcán.


-Ez szuper. -ölelt meg hirtelen Louis, és végigsimította kezét a hátamon.


-Látszik, hogy megnyugodtál. Az arcod nem fehér, és őszintén mosolyogsz. -nézett bele a szemembe.


-Igen, nagyon örülök. -mondtam, Zayn pedig kitolták a műtőből.


-Hamarosan felébred, ne nagyon terheljétek meg. -mondta a fiatal nővér, és elment.


-Anne, nekem mennem kell, mert Eleanor végzett, mondd meg Zaynnek, hogy hívjon fel valakit. Harryn kívül mindenki otthon van. Szia. -köszönt el mosolyogva, és elment.


Én kb 20 percig még csnedben vártam Zayn mellett, majd felébredt.


-Látod, sikerült, és minden rendben van. -mosolyogtam rá.


-Igen, és igazad volt, és örülök, hogy itt vagy. -ölelt meg.


-Ez természetes. szorítottam magamhoz, és nagyon örültem, hogy minden rendben. 


Még kicsit beszélgettem Zaynnel, de megszólalt a telefonom.


-Anne, gyere ide a kávézóba, téged keresnek. Fontos. -mondta idegesen Harry.






Na sziasztok. Nagyon lassan lettek meg a kommentek és a tetszikek. Vagyis most kivételesen inkább csak a tetszikek. Ettől nagyon szomorú lettem, mi nem jó? Mi nem tetszik? 
Örülök a kommenteknek, és már attól is boldog vagyok, ha valaki annyit ír, hogy jó lett, hamar következőt vagy hasonlóakat, de örülnék ha néha kicsit többet is írnátok, ha nem tetszik, azt is írjátok meg, nyugodtan.
Mostantól pedig azokra a kommentekre amik választ kívánnak azokra válaszolni fogok, úgyhogy mostantól ne azt nézzétek, hogy mennyi komment van (vagyis ne a számot), hanem hogy mennyi ember kommentelt (tehát engem ne számoljatok bele)
Most is 43 tetszik, és 23 komment után jön a folytatás. Várom a kommenteket, és köszönöm az eddigieket is :) 
És még valami, kérlek nézzetek be ide is, barátnőmmel közösen kezdtünk egy blogot, mai cél a minimum 10 rendszeres olvasó, ha több van, az sem probléma, szóval olvassátok, iratkozzatok fel, és kommenteljetek. http://annedorothyand1d.blogspot.hu/
Anna xx.