Találkozás a srácokkal :)

Először is had mutatkozzak be. Anne vagyok. Budapesten születtem, de már nagyon sok fele jártam. Főként a szüleim munkája miatt. Apu elég sikeres ügyvéd, tehát miatta kellett sokat utazni. De már egy hónapja nem ültem repülőn. Ez jó jel. 14 éves korom óta járom szüleimmel a világot, immár tehát második éve. Voltam már Brazíliában, Argentínában, New Yorkban, Párizsban és még ok más helyed, de sajnos kevés olyan volt, ahol egy hónapnál többet maradhattunk volna. De most talán sikerült. London nagyon jó hely. Apu, ha minden igaz leszerződött egy irodánál 2 évre, tehát valószínűleg maradunk. Anyu a vendéglátó iparban dolgozott és dolgozik.
A szálloda, ahol lakni fogunk, gyönyörű. Saját szoba, hatalmas nappali és nagy étkező. Csodálatos.
A szállodától nem messze bérelt ki anyu egy helységet, ott kávézót szeretnénk nyitni, remélve, hogy a Starbucks mellett ez is egy kedvelt kávézó lesz. Már minden készen áll a nyitáshoz, ami holnap lesz. Nagyon hangulatos hely, rengeteg kávé, tea, kakaó, forró csoki és péksütemények. Nekem tetszik. Ha ráérek, majd persze besegítek anyának.
Este fél 9 felé járhatott az idő. Holnap 9-re lent kellett lenni a kávézónál a megnyitón. Gyorsan lefürödtem, hajat mostam, felnéztem facebookra meg twittwrre, de nem volt sehol semmi érdekes, tehát lefeküdtem aludni. Nem akartam kómásan menni a megnyitóra. Hamar el is aludtam, de gondolatban elterveztem, hogy mit veszek fel holnap.




-Anne, Anne, drágám 8 óra van. Kezdj el készülődni. -Jött be még hálóingben anya.
-Jóóó, még öt perc! -mondtam álmosan. De aztán feleszméltem, és ki is pattantam az ágyból. Az öcsém, már egy ingben mászkált a nappaliban, várta, hogy anyu kivasalja a zakóját és a nadrágját. Apu, már indulásra készen itt a reggeli kávéját.
Kinyitottam a hűtőt. Sajtot találtam, meg zsemlét hozott apu a boltból, tehát csak gyorsan azt ettem és egy kis teát ittam hozzá.
Berohantam a szobámba, megkerestem a ruhát. Kicsit kivasaltam.   
Kisminkeltem magam, nem akartam túlzásba vinni, de azért elegáns volt. Felvettem a ruhát, egy fekete magassarkúval és indultam ki  a nappaliba a többiekhez.
Apa már negyedkor elindult, hogy minden kész legyen 9-re. Anyu, az öcsém és én fél után egy kicsivel indultunk.
Mire beértünk már friss péksüti illat csapta meg az orromat. Előkészítettük a pezsgős poharakat, és meg is tölöttük őket. apu már 50-kor kinyitotta az ajtót, és jöttek is jópáran. Kilencre már jó sok ember megérkezett. Egy újság szerkesztője is ott volt, szerinte hatalmas cél, hogy hasonló szintű kávézót szeretnénk mint a Starbucks. (Hát igen, anyu mer nagyokat álmodni)

A nyitás után anyu a riporterrel beszélgetett, én a pult mögé álltam apuval együtt. Sokan jöttem, főleg reggel. Legközelebb már fél 7-kor fogunk nyitni, hogy azok, akik iskolába mennek, be tudjanak ugrani hozzánk.
A délelőtti csúcs után úgy gondoltam, egy nyugis délután következik, legalábbis 1-ig. Ezért elvállaltam, hogy ma akkor viszem a kávézót. Anyu boldog volt. Legalább pihenhet egy kicsit. Fél 11 körül alig kellett kávét főznöm, de azért mégis 7 asztal foglalt volt a 15-ből.

Fél 12 körül lehetett, amikor öt irtó helyes srác lépett be. Szívem majd kiugrott a helyéből.
-Sziasztok. Mit adhatok? -kérdeztem fülig érő mosollyal.

-Én egy cappuccino-t. Jelentette ki a sötétbarna szemű srác.
-Én egy melange-t kérnék, 2 cukorra. -szólt a szerény, barna szemű srác.
-Én, én, na tehát én egy Latte-t. Nyögte ki röhögve Louis. (ezt csak onnan tudom, mert a sötétbarna szemű, így hívta)
-Én is azt kérnék hölgyem. - kacsintott rám a göndör hajú, zöld szemű srác.
-És neked mit adhatok? -mosolyogtam a szőke fiúra.
-Öhmm, én inkább energiaitalt kérnék.
-Hell, Monster,Redbull vagy....
-Ne is folytasd. Redbull. - röhögött a szőkeség.
-Akkor egy cappuccino, egy melange, két Latte és egy Redbull. Mindjárt hozom.- mosolyogtam feléjük. -addig üljetek le. -tettem hozzá

Gyorsan elkészítettem a kávét, viszont meglepődtem, hogy a fiúk nem ültek le, hanem ott maradtak a pultnál. Persze ez nem volt probléma. De az, hogy a sötétbarna szemű fiúnak adtam a Latte-t, az kicsit égő volt. Pedig még mondogattam is magamban, hogy kinek mi lesz. De  szerencsére csak röhögtünk egyet rajta.
Olyan ismerősek voltak valahonan. Aztán megszólalt a rádióban a One Thing, erre ők lepacsiztak.
Jajj tényleg. Ők a One Direction!!! Itt a most nyílt kávézónkban, velem szemben. Mennyi rajongó mit meg nem tenne ezért..
-Ó srácok. -mosolyogtam rájuk.
-Gondolom ismersz minket. -kezdett bele Lou.
-A kis nagyképű. -ütötte meg hátulról a sötétbarna szemű.
-Na szóval. Igen ismerem a One Direction-t. De, hogy ki- kicsoda, azt nem tudom. -mondtam, és közben elpirultam.
-Na akkor tehát.- Lépet egy kicsit közelebb hozzám a göndör hajú, zöldszemű srác. - Én Harry vagyok, őőő Harry Styles.- közelebb jött és megölelt. Szívem hevesen vert. Az illatát pedig egy örök életre megjegyeztem.
-Én Zayn Malik vagyok. -mutatkozott be a sötétbarna szemű.
-Én Liam Payne vagyok. -mondta egyhangúan.
-Én pedig Louis Tomlinson vagyok. Imádom a csíkos pólókat (a pólójára mutatott), a sárgarépát és igazi mókamester vagyok. - ezen mindenki röhögött.
-Én Niall Horan vagyok. Imádom a Nando's  csirkét, meg persze a Redbull-t is szeretem.
-Na jó Niall, ezt tudjuk, de én személy szerint vártam, hogy kimondd. -röhögött Louis
-Én Anne Gand vagyok. 1 hónapja vagyok itt, és miénk ez a kávézó. Sajnos olyan híres nem vagyok mint ti. -kacsintottam feléjük.
-Majd leszel. A kávézótokkal együtt. -biztatott Liam.
-Na de egy pillanat, ki kell szolgálnom. -adtam egy hosszú kávét elvitelre egy férfinak, és visszamentem a fiúkhoz, akik ott sugdolóztak. Remélem nem róla beszéltek..
Zaynnek csörögtt a telefonja, majd intett a srácoknak, hogy menni kéne. Harry a pultra tett egy cetlit, mind az ötük telefonszámával.
-Ha szeretnél, eljöhetnél hozzánk egy kicsit bulizni. -szólt búcsúzóként Louis.
-Hívj bármelyikünket! Várunk. -mondta vidáman Harry, és megölelt.
Áhh akkor erről beszéltek. A cetlit remegő kezembe tartottam, de egyszerre beleraktam a pénztárcámba, hogy semmi baja ne essen.
Felhívtam anyát, hogy jöjjön ide 4-re, hogy leváltson, mert el kell mennem. Hogy hova, kivel és miért azt majd személyesen elmondom neki...

4-ig úgy pörögtem, hogy az hihetetlen. Csodálkoztam, hogy milyen sok a vevő. Persze ennek örültem, de én mégis csak 5 arcot jegyeztem meg igazán... :)
Óránként megnéztem, hogy meg van-e a cetli, hogy majd fel tudjam hívni valamelyiküket. Na de kit? Merült fel bennem a kérdés...