36. Életem egyik legrosszabb napja

A következő dolog amire emlékszem az az volt, hogy a mentőautóban a vérző arcomat fertőtlenítik. Az arcom nagyon fájt, és a csuklómat mozdítani sem bírtam. Ijedtem néztem körbe. Egy számomra ismeretlen lány ült mellettem.


-Anne. Jól vagy? -nézett rám ijedten.


-Háát. nem mondanám. Nagyon fáj az arcom, és a csuklómat mozdítani sem bírom. -panaszkodta.


-Hát. Az nem valami jó. Amúgy Tina vagyok. Magyar directioner. Én hívtam ki a mentőket.Onnan ismerlek, és mi magyarok nagyon büszkék vagyunk arra , Harrynek magyar barátnője van. Szép, magyar barátnője. -tette hozzá.


-Jajj. Ez aranyos tőletek. És köszönöm. Ha ott hagysz, ki tudja mit történt volna. Köszönöm. -mosolyogtam felé, a mentő pedig megállt. Tina egy szó nélkül elrohant.


Engem egy üres kórterembe vittek. A vérzéseket sikerült elállítani. A kezemre, és a hátamra szereztem horzsolásokat, de az arcom érült meg a legjobban. A kocsi egyik vasdarabja felsértette a bal orcámat. Ott egy elég mély seb keletkezett. Emellett persze az arom többi része is tele volt horzsolásokkal.
10 perce feküdtem a szobában, bekötött csuklóval. Éppen azon gondolkodtam, hogy miért csinálta ezt velem Harry.


-Anne, kicsim. Normális vagy? -rontott be a szobába anyu. Már kezdtem reménykedni, hogy Harry jön, de sajnos nem. Persze anyunak is örültem, de valahogy a barátom látogatásának jobban felvidított volna.


-Hülye voltam tudom. De nagyon ideges lettem. -mondtam lesütött szemmel.


-Bár még nem tudom mi történt, de akkor is. Mi lett volna, ha komolyabb bajod esik? -agggodalmaskodott tovább.


-Nem tudom erre nem is gondoltam. Amikor ezt tettem, nem gondoltam semmire. Ideges voltam, és nem vetem figyelembe, hogy milyen következményei lehetnek a tettemnek. 


-Na látod. Alapján egy tök értelmes ember vagy, de ez a tetted nem arra vall. De mégis mi volt, hogy ennyire kibuktál? -faggatott. A szívem majd meghasadt, de elmeséltem anyunak, hogy ni történt.


-A mekibe rángatott be Harry. Ő kiült az erkélyre, én pedig beálltam a sorba. Akkor hívott Meli, hogy Zayn nincs jól, és meg kellett nyugtattam. Éppen én következtem a sorban, úgyhogy letettem a telefont, és megígértem Melinek, hogy visszahívom. Megvettem a kaját, és kimentem Harryhez, de kértem, hogy várjon egy kicsit amíg visszahívom Melindát. Körülöttünk nagy zaj volt, úgyhogy úgy döntöttem, kicsit távolabb megyek. 10 percig vigasztaltam a lányt, és amikor indultam volna vissza Harry egy idegen lánnyal smárolt. és akkor rohantam nem tudom merre, és végül egy autó előtt kötöttem ki. -vázoltam fel a történteket, Mire elmeséltem újra rámtört a sírás.


-Kicsim nyugodj meg. Biztos hogy Harry volt? És honnan tudod, hogy ő is megcsókolta? -kezdett bele anyu.


-Ezt még te sem hiszed el ugye? Mi az hogy ő is megcsókolta. Valószínűleg, mert smároltak. azt hittem szeret. És akkor rám volt kiakadva, mert Adam egy csomót hazudozott neki. Csalódtam. De hatalmasat. -mondta idegesen.


-Bocs. Én csak próbáltam segíteni. -mondta, de látta, hogy reménytelen. Nagyon magam alatt voltam. -Na, viszont én megyek. Gondold át a dolgokat. -mondta, miközben megölelt, és egy puszit nyomott az arcomra.


-Várj. -szóltam még utána, mire ő kérdően visszanézett. -Harrynek ne szólj. Ha kérdezi, akkor mond el neki mi van. Vagyis csak azt, hogy kórházban vagyok, de többet ne. Légyszi. -néztem rá, mire ő bólintott, és elment.
Én pedig még egy órán keresztül vártam, hátha jön valaki, de egyszer nyitódott ki a kórterem ajtaja. Akkor nagyon megörültem, de mikor megláttam, hogy csak a nővér jön, egyszerre visszaállta a szomorú hangulatom.
Mivel már az életkedvem a 0 alatt volt, úgy döntöttem inkább alszom egy kicsit, de mielőtt elaludtam volna, eldöntöttem, hogy Harryvel nem fogok beszélni.


*Harry szemszöge*


Bekövetkezett az, amitől féltem. Anne észrevett minket. Nem láttam teljesen a reakcióját, csak azt, hogy elrohant, nem tudom hova. Én is otthagytam a Mekit, és próbáltam utána rohanni, de nem sikerült. Eltűnt a nyüzsgő pesti utcákon.A telefonja ki volt kapcsolva. A srácok és barátnőik közül is Melivel beszélt utoljára. Nem tudtam mit csináljak, nem tudtam elérni. Kezdtem félni.  Nagy nehezen visszataláltam a szállodában. Jó pár embert meg kellett kérdeznem, de sikerült. Fél 11 fele már ott voltam.


-Csókolom, szia. Anne hol van? -mentem be.


-Kórházban. -mondta Mrs. Gand dühösen.


-Mert mégis mi történt. -kérdeztem ijedtem. A szívem hevesen vert, a lábaim pedig remegni kezdtek.


-Azt kérte, hogy csak ennyit mondjak. -mondta Anne anyukája egyhangúan.


-Én most azonnal bemegyek hozzá. -álltam fel a fotelből.


-Úgy mégis. Szerinted be is engednek fél 11-kor? -kérdezte szintén mogorván Mr. Gand.


-Engem nem érdekel. -mondtam idegesen, és már indultam is. Útközben vettem egy szál piros rózsát, bocsánatkérés képpen.


Próbáltam visszatartani a sírást, de nem sikerült. Könnyes szemmel, kapucniban mentem végig Budapesten. Mikor a kórház értem, mély levegőt vettem, és bementem. A recepción elmondtam, hogy kit keresek.


-Harry Styles? -nézett rám csodálkozva a fiatal nővér.


-Igen. Én lennék, és Anne Gand-et keresem. -mondtam remegő hangon.


-Még ha szerencséd van nem alszik. mondta mosolyogva, és a teremre mutatott, ahol egyedül Anne volt.


Mikor beléptem láttam, hogy még fent van, mert éppen olvasott. 


-Szia kincsem. -mentem be, és egy puszit akartam neki adni, de ő elrántotta a fejét. A keze be volt kötve, az arca horzsolásokkal volt tele, és egy mély seb volt az arca bal oldalán. Szép volt így is, de rossz volt látni, hogy szenved.


-Mi történt? -faggattam tovább, de ő nem válaszolt. Talán jogos ez a viselkedés. Mivel azt tapasztaltam, hogy nem akar beszélni velem, úg gondoltam, elmondom amit akartam.


-Anne. Kérlek ne haragudj. Jól láttad, mi történt. Egy csók. Hirtelen felindulásból. Ez a lány csak úgy rám nyomult. Én éppen indultam a mosdóba, amikor utánam kapott, és lesmárolt. Hiába erősködtem, de tudtam elmenni, és te pont ezt a pillanatot láttad. Ennyi lenne a magyarázat. Meg tudnál bocsájtani? -néztem rá, könnyes szemmel, és erőltetett mosollyal. Láttam rajta, hogy szemét lehunyja, de még mindig nem szólt semmit, és az arcáról sem tudtam semmit leolvasni.


-Hát. Ennyit akartam. Ha hajlandó leszel beszélni velem, bármikor hívhatsz. -mosolyogtam, és nehéz, lassú léptekkel elhagytam a kórtermet. Nem szólt semmit. A rózsát letettem a szekrényére, és ott hagytam.




*Anne szemszöge*


Bejött, mégis. Örültem mikor bejött, de aztán eszembe jutott, mit is tett. Azért ezt nem lehet olyan könnyen elfelejteni. Amit tett, azt nem lehet ennyivel elintézni. Hogy jön ahhoz, hogy miközben barátnője van ő más lányokat csókolgat. Olyan nincs, hogy nem hagyták menekülni. Ez lehetetlen. Bár a szavai jól estek, nem fogok ettől meghatódni. A végén, már majdnem megszólaltam, de sikerült visszafognom magam. Viszont amikor kilépett a teremből a könnyek, amik addig hősiesen bent maradtak a szememben, kikívánkoztak. A papírszepim egy részét sikeresen el is fogyasztottam. Végiggondoltam, hogy miket mondott, és elhatároztam, hogy nem fogok egykönnyen megbocsájtani. Féltékenység, vagy csalódottság. Nem is tudom mi ez, de nagyon rossz. Szeretem, de nem érdemli meg. Nehéz döntést hoztam: El kell felejtenem.
Lefekvés előtt még felnéztem twiterre hátha van valami új. Semmi. Senki nem tud semmit, ez jó hír. Harry 2 napja írt ki valamit utoljára. Az említéseim között szinte nem is volt semmi. Már éppen ki akartam jelentkezni, amikor megláttam, hogy kaptam egy privát üzenetet. Egy volt osztálytársam írt, akivel soha nem nem voltunk jó viszonyban. Nem is tudom, miért követtem be, lehet, hogy azért, mert kérte. Na mindegy. Lényegtelen. Az üzenetben pedig ez állt:  Problem? és rengeteg röhögős smiley. Nee. Ő volt az. Hányingerem lett, és szédülni kezdtem. Mi jöhet még? Arcomat párnámra fektettem, és álomba sírtam magam...




na sziasztok. íme, ez lenne  a 36 rész. Remélem olvastátok az előző kis áttekintés. Kérdéseket még mindig várok, ha van valami kérdésetek, nyugodtan tegyétek fel. Kérlek ajánljátok a blogot. 23 tetszik, és 13 komment. után hozom a következő részt.
Anna xX.

Meglepetés. Blogtörténet röviden

Na hát sziasztok! Íme, itt a meglepetésem. Tegnap elértük a 10000 oldalmegjelenítést. Nagyon boldog voltam, amikor megláttam. Hihetetlen. 17 rendszeres olvasóm lett, és 10000 oldalmegjelenítés pontosan 50 nap alatt. Hihetetlen. Le sem tudom írni, hogy milyen boldog vagyok. Egy kis áttekintés erről az 50 napról.


Április 11, szerda. Már régóta tervezem, hogy blogot írok. Régebben is írtam egyet, de az nem a One Direction-ről szólt, és nem olvasták olyan sokat. Aztán akkor rájöttem, hogy az 1D-s blogokat sokkal többen olvassák, úgyhogy gondoltam én is megpróbálkozok. Estére meg is született az első rész. Barátnőmnek írtam először, hogy van egy meglepetésem. Szerintem nem gondolta volna, hogy egy blog az, főleg a kedvenc bandájáról. Itt kezdődött minden.
Az első rész: http://onedirectionandanne.blogspot.com/2012/04/talalkozas-sracokkal.html

Ehhez a részhez egy komment érkezett. A kezdetekben persze ez is nagyon sokat jelentett, és csak sorra írtam a részeket. Az oldalmegjelenítések száma egyre nőtt. Az eddigi legtöbb 891 oldalmegjelenítés volt egy nap alatt. A rendszeres olvasóim száma is szépen lassan nőtt. Minden egyes kommenteteknek nagyon örültem, akármilyen rossz napom volt, ezek erőt adtak. Kezdetben csak egy pár tetsziket kértem az új részhez, mára már volt olyan rész, amire több mint 30 tetszik érkezett. 

ablakképeket is csináltam a 2000,4000,5000 és 8000 oldalmegjelenítésről, de azokat most nem tudom ide felrakni sajnos. 

Én nem mondanám magam nagy directionernek. Nem rajongók őrült módjára értük, de szeretem őket. Szívesen írok fogalmazásokat, és szerintem a képzelőerőm sem rossz. Vannak olyan részek, amiket előre megírok egy füzetbe, a suliban lyukas órákban, vagy unalmas órákon. Álltalában este 7 óra fele kezdem el írni a részeket, és kb 2 óra alatt készen is vagyok. Vannak olyan részek amiket hamar megírok, viszont akadnak olyanok is, amiknél egyáltalán nem jön az ihlet. De mégis megszülettek. 35 rész, 50 nap alatt. Igyekeztem minden nap írni, de ez nem mindig sikerült. Minden nap én sem voltam gép közelben. Viszont nagy örömömre nem azért nem írtam új részeket, mert nem lett meg a komment és a tetszik. Ennek örülök :)

Akinek van twitterje az tehetett fel kérdést. Egyetlen egyet kaptam Beatrix 1D 4ewer -től. A kérdése a következő volt. Hogyan találtad ki ezt a történetet?? :-) ....Miből meríted az ihletet? :-)
Jó kérdés. Más blogokat is olvastam előtte, és nekik is szerepe volt benne, de főként saját magamtól.

Ha van még kérdésetek, itt kommentben nyugodtan tegétek fel. Ennyi lenne a kis meglepim. Köszönöm az eddigi ,,hűségeteket" remélem a jövőben is olvasni fogtok. Az olvasók száma pedig nem csökkenni, hanem nőni fog.
Este még szerintem felrakom az új részt is, szóval figyeljétek az oldalt. Addig is, kérdezzetek, kommentljetek, és ajánljátok. :)
Anna xX.

35.Budapest, és egy sokkoló látvány

A gép leszállt. A reptéren Harry kapucniba burkolózva baktatott mellettem, egészen a kocsiig.

-Sziasztok fiatalok. -köszönt mosolyogva apu.

-Csókolom. -mosolygott Harry, és beszálltunk a kocsi hátsó ülésére.

Eddig még nem hallottam a szállodáról, ahol voltunk, de nagyon szép volt. 4 csillagos. Mi Harryvel külön szobát kaptunk. Hatalmas háló. Francia ággyal. Krém színű bútorokkal.

-Budapest már most gyönyörű. -áradozott Harry.

-Örülök, hogy tetszik. Délutánra szervezhetek programot? -mosolyogtam, miközben beestem mellé az ágyba.

-Persze. Te tudod. Én a hősök terét mindenképp meg akarom nézni. -mondta érdeklődve.

Nagyon szeretem Budapestet, de nehéz volt 2 napban mindent megmutatni.  Úgy döntöttem, hogy ma felmegyünk a Halász-bástyához, és a Budai vártól gyönyörű a kilátás Pestre. Kicsit estébe nyúló programot terveztem, hogy romantikus legyen, bár vele minden perc romantikus, és minden percben egy kicsivel jobban szeretem.

-Na. azt hiszem megvan a program. -kiáltottam fel.

-Na, és mi az? -simogatta az arcomat, majd egy puszit nyomott az arcomra.

-Titok. -öltözz. -nevettem és őrült módjára indultam ki az ajtón.

-Mehetünk. -jött ki a szobából 5 perc után.

-Anyu, elmentünk körbenézni. -mondtam, és becsuktam magam mögött az ajtót.

Először busszal felmentünk a Halász bástyához. már sötétedett. Ott csak amit meg tudtunk nézni gyorsan megnéztük, és tovább mentünk a várhoz, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a szépen kivilágított városra.
Egy ideg csendben álltunk egymás mellett, majd pedig Harry hátulról átkarolt, és egy puszit adott az arcomra.

-Ez gyönyörű. -mosolyogtam és magamhoz szorítottam Harryt.

-Budapest gyönyörű, de ez a pillanat, és az, hogy mi együtt vagyunk, az még gyönyörűbb.

-Senki nem választhat el tőled. -mondtam határozottan, és hajába túrtam. Közben egészen besötétedett. Nem akartunk sötétben lebotorkálni, úgyhogy elindultunk le a belvárosba.

-Ohh. Meki. Nem megyünk be? Meghívlak! -rángatott a gyorsétterem felé Harry.

-De rendben. menjünk. -mondtam, és már bent is voltunk. Kiültünk az erkélyre. Vagyis Harry kiült, én pedig  beáltam a hosszú sorba. Közben megcsörrent a telefonom. Meli hívott.

-Szia. -vettem fel a telefont, miután nagy nehezen megtaláltam a táskámban.

-Szia Anne. Baj van. Nem tudom mit csináljak. -fakadt ki, és hangján hallani lehetett, hogy sírt.

-Mi történt? -kérdeztem egyszerre, de ekkor az dolgozó is felém nézett.

-Bocsánat. Mi adhatok. -mondta. mondatát pedig egy köhintés előzte meg.

-Öhmm elnézést. 2 sajtburgert, egy Big Mac-et. 2 Fantával. -mondtam, és újból a telefonba szóltam bele. -Meli. 2 perc, és visszahívlak. -mondtam, és kinyomtam, majd elindultam a két tálcával az erkélyre. Reméltem, hogy nem lesz nagy nyüzsgés, de sajnos nem így volt. Körülöttünk szinte minden asztalnál ültek. Szuper.

-Harry drágám. Egy pillanat. SOS beszélnem kell Melivel.

-Jó. menj csak. -mondta, és elengedte a kezem.

Kiálltam az erkély korlátjához, és felhívtam Melit, aki sírva közölte, hogy Zayn állapota rosszabb lett. Vagyis nem gyógyul a seb. Ami rossz jel, de persze megvárják a biztos eredményt, de nagyon fél. 10 percbe telt míg megvigasztaltam, hogy nem lesz semmi baj, de először nem nagyon akarta elhinne, de a végére belátta, hogy ez még nem a világ vége. Szerencsére. Most már mehettem vissza Harryhez. Mikor felálltam Harry nem ült az asztalnál. Körbe néztem, és egyszer csak olyat láttam amitől görcsbe rándult a gyomrom. hányingerem lett, és zokogni kezdtem.
Sírva rohantam ki a Mekiből, és csak futottam, de nem tudtam hova. Egy kocsi dudálásra eszméltem fel, de akkor már késő volt....


Na sziasztok. Ez rövid lett, és tömör, de remélem tetszik. Hogy miért is lett ilyen, azt hamarosan megtudjátok. Mivel én is érzem, hogy nem lett olyan jó ez a rész holnap hozom a meglepetésemet. És csak az után az új részt. Bár nem ez alapján fogom hozni az új részt, kérlek írjatok véleményt, és tetszikeljetek, ha azrt tetszett. köszönöm xX.

?

Na sziasztok. Az a helyzet, hogy kész az rész, de sajnos rövid lett, és tömör,de a lényeg benne van. 2 lehetőség van. Felrakom ma a kevésbé jó részt, vagy megvárjatok míg holnapra összeszedem magam. Szóval mi legyen? :)
Anna xX.

34. Ez hirtelen jött

Negyed óra múlva már a szállodában voltunk. Felrohantam, és berohantam a lakásba. Szüleim, és az öcsém a nappaliban ültek.

-Sziasztok. -köszöntek szinte egyszerre. Mi is köszöntünk nekik, majd lehuppantunk a bőr kanapéra.

-Na szóval. Azért hívtunk ide gyorsan titeket, hogy közöljük, vissza kell mennünk egy hétre Magyarországra. Apádnak egy bírósági tárgyalásra kell menni, persze csak mint ügyvéd, én pedig akkor elintézek egy pár hivatalos dolgot. Titeket pedig nem hagyunk itthon egyedül, szóval jöttök velünk. -mondta anyu határozottan.

-Mi van? Most akkor ,,haza megyünk"? -néztem tágra nyílt szemekkel a szüleim felé.

-Igen. -mondta határozottan apu.

-És mégis mikor? -kérdeztem idegesen.

-Holnap reggel. -montda anyu, úgy mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

-És, és én nem maradhatok itt Harryvel. -néztem boci szemekkel.

-Nem. A nagyszüleidet már több mint egy éve nem láttad. Ha másért nem, miattuk jössz velünk. -mondta szigorúan apu. Najó, bevallom igaza volt. Tényleg nem láttam egyik nagyim sem. Bár sajnos ezt megszoktam. Hiányoznak meg minden, de a folytonos utazás miatt, alig látjuk őket. Szóval beletörődtem a sorsomba.

-Jó. oké. És, és Harry? -néztem a barátomra.

-Ő is jöhet, ha gondolja. -mondta most már kicsit kedvesebben apu.

-Na? -mosolyogtam kérdően Harry felé.

-Felhívom Liam-et, hogy van-e valami a héten. De szívesen mennék. még soha nem voltam Magyarországon. Rengeteg rajongónk van ott is. Tök kedvesek. Egy csomót trendelnek ,meg minden. -Mondta, miközben várta, hogy Liam felvegye a telefont.
-Csá haver. -szólt bele Harry, majd pedig félre vonult. 10 percig beszéltek Liamel. Nem tudom mi tartott ilyen sok ideig.

-Naa? mi van? -támadtam le egyszerre.

-holnap lesz egy dedikálás, és utána 3 napig semmi. Utána pedig egy klubkoncert.

-Akkor jössz? -néztem rá hatalmas vigyorral.

-Háát. Holnap délután lesz a dedikálás. max utánatok repülök. Az úgy jó? -karolt át.

-Tökéletes. Vagy anyu? nem mehetek én is a dedikálás után? -néztem anyu felé.

-De. Lehet. Mikor lesz a dedikálás?

-Déltől kettőig. 

-Fél háromkor van egy gép. Ha azz el tudtok jönni, akkor rendben. Ha nem, akkor Anne jön velünk. -mondta ismét szigorúan anyu.

-Elérjük Mrs Gand. Bízzon bennem. -mosolygott ravaszul Harry.

-Jó rendben. Akkor Anne pakolj. Mi reggel korán indulunk, úgyhogy jó lenne ha a srácoknál aludnál. -kezdte anyu, amin én eléggé meglepődtem, de persze nem utasítottam vissza az ajánlatot. 

-Köszönöm. -öleltem meg anyát és apát egyszerre, majd Harryvel bementünk a szobámba összepakolni.

-A kék vagy a piros top? -tartottam felé két pántos pólót.

-Tök mindegy. Mindegyikben gyönyörű vagy. -nevett, és már szerintem unta a dolgot.

Nem tudtam milyen idő lesz, úgyhogy raktam be 2 csőfarmert, 3 pántos és egy rövid ujjú pólót, fehérneműket zoknit, meg sminkcuccokat, majd nagy nehezen összecipzároztam a bőröndöm. A táskába elraktam a cuccokat, amiket holnap felveszek, és már indultunk is. Egy-egy puszit nyomtam anyu, apu és az öcsém arcára, és megbeszéltük, hogy holnap kijönnek elénk a reptérre. Egy szállodában leszünk, mivel a nagyinál nem férnénk el, de ez engem nem nagyon érdekelt. Végre újra láthatom Magyarországot. Akár milyen hihetetlen, azért hiányzik. London jó hely,de mégis csak Magyarországon születtem. Mikor kiértünk a szállodából, Harry bepakolta a bőröndömet a kocsijába, és már indultunk is.

-Anne. -nézett rám boci szemekkel. Ettől mindig meglágyul a szívem.

-Igen? -

-Nem megyünk be Zaynhez? Mert mire hazaérünk addigra már nem lesz kórházban. Azért beszélnem kell vele.

-Értem. Bár én nem biztos, hogy bele bírok nézni a szemébe. -mondtam, és egy könnycsepp szökött ki a szememből.

-Nyugi. Zayn biztos nem haragszik. -biztatott,mert látta, hogy össze fogok törni.

A kórház parkolója tele volt, úgyhogy kicsit távolabb parkolt le Harry. Kézen fogva, Harry kapucniban és napszemüvegben én pedig csak napszemüvegben ballagtam be a kórházba. Az ajtó előtt nagy levegőt vettem, mire Harry erősen megszorította, és a fülembe súgta: ,,nyugi" . Ez erőt adott, de még mindig nem voltam olyan erős, hogy Zaynre tudjak nézni. Mikor bementünk boldogan fogadott minket.

-De jó, hogy bejöttetek. -mondta mosolyogva.

-Alap haver. mondta Harry, és leült Zayn mellé. -Főleg úgy, hogy most nekem kéne itt feküdnöm. én voltam a célpont.

-Adam volt az? -nézett ingerülten Zayn.

-Igen. -mondtam, már könnyes szemmel.

-Anne. Nyugi. Nem te tehetsz róla. -simította végig a kezét a hátamon,amitől a szívem hevesen verni kezdett.

-Dehogy nem. az én barátom volt ez a barom, most pedig miattam féltékeny Harryre, ezért akarta lelőni. Csak ő éppen elment, úgyhogy ezért te vagy most itt. Hogy járhattam egy ilyen barommal. -fakadtam ki, a könnyek pedig csak folytak le az arcomon, A kórházi lepedőre.

-Anne. Gondolom nem gondoltad volna, hogy ilyen vadállat Adam. Ne hibáztasd magad. -biztatott Zayn, Harry pedig helyeselt.

-Igazad van. De ez akkor is olyan rossz. Rossz látni, hogy szenvedsz. Miattam.

-Nem miattad. -ordítottak szinte egyszerre a srácok, tehát abba hagytam, de belül még mindig szidtam magam.

-És mivan azzal a szemétládával? -kérdezte idegesen Zayn.

-Már börtönben van. Egy csomó sötét ügye volt. -mondtam, még mindig könnyes szemmel.

-Végre. Bár az a kár, hogy ilyen komoly dolognak kellett történnie ahhoz, hogy lecsukják. -mondta szomorúan Harry.

-Anne, odaadnád a gyümölcslémet? - éppen Zayn poharába öntöttem a narancslét, amikor bejött valami orvos, hogy lassan menjünk, mert pihennie kell Zaynnek.

-amúgy nagyon fáj? -érdeklődött aranyosan Harry.

-Túl lehet élni. A te műtétednél nem rosszabb. Sőt, ahhoz képest semmi. -mosolygott hősiesen, de amikor felült, hogy igyon, látszott rajta, hogy azért fáj neki, ahol össze varrták.

-Szerencséd volt ám. -mosolyogtam felé, és megöleltem.

-Tudom. És még egyszer köszönöm, hogy bejöttetek. -köszönt el.

-Nincs mit. Jajj. azt el is felejtettem, hogy holnap megyek Anne-el Budapestre. -újságolta boldogan Harry.

-Csak te?

-Igen. De csak 3 napra. a  holnapi dedikálás után. 

-Akkor jó utat nektek. -mosolygott, mi pedig kimentünk a kórteremből.

-Megnyugodtál kincsem? -ölelt magához Harry. 

-Igen. Fogjuk rá. -mondtam, egy erőltetett mosollyal az arcomon.

Mikor hazaértünk vacsora közben elmeséltük a többieknek, hogy holnap megyünk Pestre. Mindenki tök örült, de persze annak már annyira nem, hogy Harrynek kicsit előbb el kell jönnie a dedikálásról.

-Viszont, akkor dedikálj előre 100-150 képet kérlek. -nyomott Harry kezébe egy köteg papírt Liam.

-Rendben. Miután összepakoltam aláfirkantom őket. -mondta Harry, és elindultunk felfele.

-Köszönjük a vacsit. Nem tudom kinek az ötlete volt, de jó választás, és mellesleg finom is. -mosolyogtam, mire Louis és Eleanor meghajoltak, én pedig felmentem Harryvel. Amíg ő pakolt, én lezuhanyoztam, és megmostam a hajam. Mire kiértem a fürdőből Harry már a kártyák felét alá is írta.

-Nem semmi. -mondtam csodálkozva.

-Áhh. Gyakorlat teszi a mestert. -nevetett, és gyorsan elment fürdeni. én addig gondolatban ellenőriztem a bőröndömet, és felnéztem twitterre. Semmi különlegeset nem láttam, tehát hamar kijelentkeztem. Harry még aláírta a maradék 70 kártyát, és már mentünk is aludni. Már úgyis 11 óra volt.
Reggel, vagyis délelőtt Danielle kopogott be.

-Gyere. -mondta Harry halkan.

-Ha reggelizni akartok, gyertek. Vagyis ez már majdnem ebéd. mosolygott.

-Mi a kaja? -dörzsölte a szemét Harry.

-Gofri. -mosolygott Danielle. -jöttök?

-10 perc, és ott vagyunk. -mondta Harry, és turkálni kezdett a szekrényben. 

-Ez jó? -muatott felém egy fekete farmert, szürke Armani pólóval.

-tökéletes. Én is elmegyek öltözni. -mosolyogtam, és bementem a fürdőszobába.

Már fél 11-kor 20 fok volt, úgyhogy rövid nadrágot vettem fel fehér pántos pólóval:

 Hajamat kiengedve hagytam. Szememre szempillaspirált kentem, szemceruzával kihúztam arcomra pedig alapozót tettem fel.
Mire leértünk, már mindenki az asztalnál ült.

-Anne, Harry. Siessetek. -tapsolt Louis, mi pedig gyorsan megreggeliztünk. bár ez ebédnek is mondható volt. Amíg ettünk Liam elment, és kért Zayntől egy pár aláírást. Amire visszaért arra végeztünk a kajával.

-Gyerünk, be a limuzinba. -irányított Liam, mi pedig mentünk utána. Harry és én bőröndöket húzva magunk után.

A dedikáláson rengeteg rajongó volt. Amíg a fiúk kint voltak mi jól elütöttük az időt a lányokkal. Harry fél 2-kor berohant, elment a mosdóba, utána én pedig én is. Elköszöntünk a lányoktól, akik jó utat kívántak, és elindulunk. A taxi már várt minket. Egyszerre a reptérre mentünk. ott gyorsan megittunk egy kávét, és vettünk péksütit is, majd negyed három felé már a gép felé indultunk, ami pontosan fél 3-kor már indult is.
Harryvel közösen zenét hallgattunk. Kezemet megfogta, és a combomra tette kezeinket. Amíg Harry a tájat bámulta én reménykedtem, hogy semmi baj nem fog történni...


Na sziasztok. Hát. öhm. Ez egy kicsit hosszú lett, de remélem ennek ellenére tetszik. Aki még nem tette volna meg, iratkozzon fel rendszeres olvasónak! A névtelen kommentelőket pedig kérném még mindig, hogy egy keresztnevet, vagy egy monogramot írjanak a megjegyzés végére, mert aki nem ír, annak nem fogom legközelebb beleszámolni a kommentekbe a megjegyzését! Aki pedig még Twitteren nem követ az itt megteheti: https://twitter.com/#!/Anneand1D
23 tetszik, és 13 komment után jön a következő rész.
Anna xX ♥

33. Ennél rosszabb már nem lehet

-De mégis mi történt? -faggatta Louist könnyes szemmel Meli.

-Majd elmondom. Mindjárt ott leszünk. -mondta könnyeivel küszködve a srác.

-Anne, mégis mi történhetett? -nézett rám ijedten Meli.

-Fogalmam sincs. De szerintem nem valami jó. -mondtam szomorúan.

-Úgy érted, hogy lehet, hogy Zaynnek baja esett? -kérdezte, könnyeitől csillogó szemmel a lány.

-Igen. Úgy. -mondtam lehajtott fejjel, mire Lou bólintott, hogy igazam van.

A kórház elé értünk, ahol Harryt műtötték. A főépületbe mentünk, mivel ott volt a sürgősségi. Mikor beértünk Harry egyszerre odafutott hozzám, és megölelt. Szeme könnyes volt, és erősen magához szorított.

-Anne. ez mind az én hibám. Most nekem kéne ott feküdnöm Zayn helyet. -mondta, és még midig magához szorított.

-mert mi történt? -csodálkoztam rá.

-Zayn meglőtték. Vagyis meglőtte Adam. -erre a mondatra ledermedtem. ezt értette az alatt, hogy ezzel még nincs vége? Ennyire féltékenyen? Hogy tudtam én egy ilyen szemét vadállattal járni.

-Nem neked kéne ott feküdnöd, hanem nekem. -vigasztaltam Harryt mire ő kétségbeesetten átkarolt.

-Én voltam a célpont. Csak éppen odamentem Liamhez, és Zayn jött mögöttem, tehát őt találták el. .-mesélte, miközben Zayn kihozták a műtőből. Mikor megláttuk mindannyian elsápadtunk, és ledermedtünk. Nekem bűntudatom volt, hiszen miattam akarta meglőni Harryt Adam, de aztán félre sikeredett.

-Csak egy ember mehet be hozzá. -közölte a főorvos. Mi egyszerre Melire néztünk, hiszen úgy gondoltuk, hogy ő érdemli meg ezt a legjobban, és őt érintette meg a legjobban a dolog. Bár a fiúkat is gondolom lesokkolta, mert Louis sírt. De Melinda is csak fél órára mehetett be hozzá. Mi addig megvártuk a váróban. Én már vagy százszor elmondtam, hogy az én hibám, mindenki próbált megnyugtatni, de nem jártak sikerrel. Ha nem szökök meg, akkor most már együtt ebédelnénk. Nyugalomban. 

-A csirke -ordítottam el magam. Ez kicsit ciki volt, de most jutott eszembe, hogy ott hagytuk a gázt.  A fiúk kérdően néztek rám, a lányoknak pedig leesett, hogy miért mondtam ezt. Elmagyaráztam nekik, hogy éppen a sütőben hagytam a csirkét, amit ebédre készítettünk. -Haza megyek. -álltam fel, és felkaptam a táskámat.

-Harry. Menj vele. -parancsolt a barátomra Niall és Do szinte egyszerre.

Nem válaszolt, csak egyszerre utánam rohant. A kocsiban én még mindig azt ecseteltem, hogy ez az én hibám, de a az űt végére beláttuk, hogy mind a kettőnknek szerepe van a dologban. Hiszen Adam azért akarta bántani Harryt, mert velem jár. Csupán féltékenységből.
Mikor beértünk a lakásba fekete füst fogadott minket, ami a konyha felől jött. 

-Áhh. -mondta Harry, miközben bemerészkedtünk a konyhába. A csirke szénné égett. Lezártuk a sütőt, és kinyitottuk az összes ablakot. Mire a többiek haza értek, még akkor is lehetett érezni az égett szagot.

-Na. azt hiszem ma nem eszünk. -jött be a konyhába szomorúan Niall.

-Leves van. -mondtam erőltetett mosollyal az arcomon.

-Fiúk. Ennetek kell valami meleg kaját. -parancsolt rájuk Eleanor, én pedig helyeseltem.

-Emlékeztek mi volt, amikor én nem ettem pár napig. -mondtam elrettentésképpen.

-De én nem lehetek terhes. -nézett értetlenül Niall, én pedig fejemet az asztalba ütöttem.

-Nem az a lényeg. hanem, hogy naponta egyszer kell meleg kaját enni. -magyarázott Danielle.

-Jó, értettük. -mondta Liam, miközben egy puszit nyomott Danielle arcára, közben pedig én kihoztam a levest.

-Carrots. -kiáltott Lou, miközben a levesbe mert.

-Igen, mivel zöldség leves. -mondta unottan Eleanor, és igaza volt. A zöldséglevesben általában van répa.

-Amúgy mi van Zaynel? -hoztam fel a dolgot.

-A golyó szerencsére nem ment be olyan mélyre, úgyhogy csak egy kisebb vágás nyom látható rajta. Valószínűleg nagyobb volt az ijedtség mint a baj. 2 nap múlva már jöhet is haza.

-Értem. Ez azért jó hír. És sajnálom. -mondtam lehajtott fejjel.

-Anne, fogd már fel. Nem a te hibád.  -állt fel Louis, és ordibálni kezdett.

-És amúgy mi van azzal a szemét döggel? -érdeklődött tovább Niall.

-Nem tudok róla semmit. Állítólag elmenekült. Vagyis Zayn azt mondta. 

-Anne. Feljelented? -nézett rám az ír srác.

-Várj. Van egy haverom, beszélek vele, hogy tud-e valamit Adamről. -mondtam, és közben felhívtam Fredet.

-Szia Anne. -vette fel boldogan a telefont.

-Szia. tudsz valamit Adamről? 

-Igen. Most vitték be a rendőrségre. Amúgy meg a csapból is ez folyik, hogy ő lőtte meg Zayn Malikot. Twitteren, és facebookon őt szidják össze-vissza a rajongók, és talán okkal.

-Okkal hát. De mégis hogy derült ki a dolog? -faggattam tovább.

-Ez nem telefontéma. -mondta hivatalosan.

-Átjössz?

-Oké. 5 perc és ott vagyok. -mondta, és kinyomta a telefont.

-5 perc múlva jön Fred, és elmond mndent. Ő az aki a legtöbb mindent tud Adamről.

-Köszönöm Anne. Remélem minél hamarabb elkapják azt a barmot. -ölelt meg Meli.

-Nincs mit. Ez természetes. amúgy már elkapták, dehogy hogyan azt nem tudom. Erről mesélne egy kicsit Fred. -mikor befejeztem a mondatot csengettek. az ajtóban az előbb említett személy állt. -Gyere, ülj le. -hívtam be a nappaliba. Mindenki sorben bemutatkozott neki, majd pedig belekezdett a sztoriba.

-Adamnek már régóta voltak piszkos ügyei, de ennyire messze még soha nem ment. Megelégeltem, hogy engem minden ilyen ügybe bele rángat, úgyhogy ma egész nap követtem, persze úgy,hogy ő nem vette észre. Aztán amikor elővette a pisztolyát, és bemérte a célpontot, én elindultam abba az irányba, amerre lőni akar. Mikor megláttam, hogy ti mentek ott, csináltam egy képet, amin ti is, és Adam is rajta van. Ezt mutattam meg  a rendőrségnek, bár ez csak bizonyíték volt,m ert egy rendőr is látta, mikor Adam meglőtte Zayn. Utána is akart futni, de nem érte utol, de délutánra már sikerült elfogniuk. Még jó ügyvéddel is minimum 5 évet kaphat. -hadarta Fred. -Ja, és erről ti nem is tudtok.

-na végre, akkor megszabadulunk tőle. -mondtam megkönnyebülve, a többiek pedig helyeseltek.

-Köszönjük, hogy ezeket elmondtad. -mosolygott Meli.

-Nincs mit. Úgy gondolom, ezt jogotok van tudni. Elnézést a zavarásért. Sziazstok. -köszönt el zavartan.

-Nem zavartál. ha van valami fejlemény, akkor pedig szólj. -mondta Liam, és kezet fogott vele.

-Anne Hogy tudtál egy ilyen bűnözővel járni? -rontott nekem Niall.

-Héj. Ne bántsd. Gondolom ő sem tudta ezeket. -védett meg Harry.

-Köszönöm, és pontosan. én ezekből semmit nem tudtam. -mondtam, és szememből kiugrott egy könnycsepp. Mi jogon vádol ilyennel Niall?

-Akkor elnézést, hogy így neked ugrottam. -ölelt meg a szőke srác.

-Semmi gond. -mosolyogtam felé.

-ja. amúgy holnap már mind bemehetünk Zaynhez. -mondta Melinda.

-Szuper. -mondta boldogan, az eddig szótlan Harry.

Éppen indultunk fel a lépcsőn, mindenki a saját szobájába, amikor megcsörrent a telefonom. anyu hívott.

-Szia. Mondjad. -vettem fel a telefont.

-Szia kincsem. Haza tudnál jönni? beszélnünk kell. -mondta határozottan.

-Persze, mindjárt megyek. Harry jöhet? 

-Jöjjön. Csak gyere minél előbb. Szia. -tette le idegesen a telefont.

-Harry. Haza kell mennem, gyere te is. -mondtam, miközben bepakoltam a táskámba.

-Menjünk kocsival. -ajánlotta fel, és 2 perc múlva már Harry autójában ültünk. Egész úton azon gondolkodtam, hogy mi lehet, az a fontos dolog, ami miatta anyu hazahívott, és amit nem tudott telefonon elmondani...


Na sziasztok. Köszönöm a tetszikeket, és a kommenteket! Ezekkel fel tudjátok dobni a napomat.Emellett meglett a 15 rendszeres olvasóm. Köszönöm, és remélem ez a szám még tovább fog nőni. Kérlek titeket, hogy reklámozzátok az oldalt.  Imádlak titeket. ♥ Viszont akik névtelenül kommentelnek, azokat is kérném, hogy a megjegyzés végén a keresztnevüket, vagy a  monogramjukat említsék meg!! 22 tetszik, és 12 komment után jön a következő rész.
Anna xX.

32. Nincs vége!

-Jó reggel kicsim. -simogatta meg az arcomat Harry.

-Jó reggelt. -mosolyogtam felé álmosan.

-Anne, az a helyzet, hogy nekünk hivatalos megbeszélésre kell mennünk 11 órára. -kezdte szomorúan.

-Nee. -húztam oda magamhoz.

-Ígérem sietünk. Délután egyre már itthon leszünk. Megígérem. -ölelt meg.

-Ajánlom. -mosolyogtam felé, és elindultunk a konyhába. Niall és Do kivételével már  mindenki az asztalnál ült.

-Niall. Kaja! -ordibált fel Doéknak Zayn, erre persze az ír srác csak úgy rohant le a lépcsőn.

.Hol? -érdeklődött, mire Do mérgesen nézett rá, és leállította.

-Niall, nyugi. Tudom, hogy a kaja néha fontosabb mint én, de nyugodj le. -mosolygott felé.

-Na. Ne túloz. Azért te a fontossági sorrendemben eggyel a kaja előtt vagy. -mosolygott Dora, és egy puszit nyomott az arcára.

-Na szóval. Gyorsan együnk, mert fél óra múlva a fiúknak már a megbeszélésen kell lenniük. -hozta ki a pirítósokat Eleanor.

-Igenis kapitány! -csókolta meg nevetve barátnőjét Louis.

Mindenki hamar megreggelizett, és aki még nem volt felöltözve, az gyorsan még a reggeli után megtette. Mi közben eldöntöttük, hogy csajos napot tartunk. Ami jónak ígérkezett.

-Na csajok. Aztán semmi rosszalkodás. -nevetett Liam. Minden fiú egy csókkal köszönt el a barátnőjétől. Egyedül Zayn tartotta kicsit több ideig a karjai között Melit.

-Zayn. Menni kéne. -húzta az ajtó felé a srácot Niall.

-Menj csak. -mosolygott felé Melinda.

Miután a fiúk felmentek, mi őrült módjára rohantunk fel a srácok szobájába, és előszedtük az összes smink cuccunkat, körömlakkokat, hajvasalót, meg egyéb lányos kellékeket.
Eleanor, Danielle és Meli fel is öltöztek, viszont Do és én még pizsiben álltunk a lányok előtt.

-Nem kéne felöltözni? -nevetett Meli.


-Jaah, öhm de. -mondta zavartan Do, és a szobánk felé ettük az irányt, hogy átöltözzünk. Egy laza nyári cuccot vettem fel. Rövid nadrágot vettem fel fehér pólóval és zöld laza kardigánnal:

-Na, ki lesz az első? -kérdezte Danielle.

-Én, én én. -jelentkezett Meli.

-Akkor gyere.- mutatott a székre Danielle.

-Mi addig megnézzük, hogy mit lehetne csinálni ebédre. -indult a konyha felé Do.

-Mi ketten? -nevettem felé.

-Vagyis te csinálod, én meg segítek, vagy csak nézlek. -nevetett a barna hajú lány.

-Ha te főznél, akkor másnapra már nem biztos, hogy létezne a One Direction. -nevettem felé, mire ő oldalba bökött, de persze ő is csak poénnak vette.

Bementünk a konyhába, és nagy meglepetésünkre szinte tele volt a hűtő. Rengeteg zöldség is volt bent, úgyhogy arra a döntésre jutottunk, hogy zöldséglevest készítünk zöldséges csirkével. Do megpucolta őket, míg én előkészítettem a leves hozzávalót, és felvagdostam a zöldségeket a csirkéhez. Közben Doval mindegyikünk első kis éjjszakai kalandjáról beszélgettünk. Do szerint Niall romantikus, de egyben vad is, ami neki nagyon be jön. hasonlóképp áradozott, amikor Eleanor ordított be a konyhába.

-Anne, téged keresnek!! 

-Jövök. -mondtam és leraktam a kést a konyhapultra. 

Mikor kimentem meglepődtem, és kicsit kellemetlenül éreztem magam. Fred állt az ajtóban.

-Anne. Miért nem hívtál? már azt hittem történt valami.

-Ohh. Tényleg. Ne haragudj. El is felejtettem. Amúgy Adam nagyon kibukott? Gyere beljebb. -hívtam be .

-Nem volt vészes. viszont azt mondta, hogy ezzel még nincs vége.

-De mit mondtál neki, milyen csoda folytán tűntem el? -faggattam tovább.

-Háát, hátra hívtam mikor megjött, és utána be akart menni hozzád. Az ajtó nyitva volt, viszont a belső oldalához tettem egy hullámcsatot, úgyhogy valószínüleg úgy tűnt, hogy te magadtól szöktél meg.

-Jó kis csel. És még egyszer köszönöm. -mosolyogtam felé.

-Igazán nincs mit. De azért vigyázz magadra. Szia. -ölelt meg.

-Köszönöm. Szia. -köszöntem el tőle, ő pedig elsietett.

-Na ki az Anne. Valami hódoló? -érdeklődött piszkálásként Eleanor, miközben Meli haját vasalta ki.

-Nem. Ő mentett meg. Az ő telefonjáról küldtem az üzeneteket is. -meséltem nekik.

-Ja jó. akkor bocsi. -mosolygott zavartan.

-Melinda készen vagy. Do? -hívta magához Danielle a barátnőmet. Melinek tök jól megcsinálták a sminkjét, és a haját is. Nem túl kihívó, de mégis látványos. tetszik.
Miközben Dorothyt pingálták én Eleanor haját csináltam meg. Szerintem jól sikerült. Egy kis kontyot csináltam hátra a hajából, a többi részét pedig hajsütővel begöndörítettem.
Bementem a konyhába, és felraktam a csirkét, és lezártam a levest. Mire a fiúk haza jönnek azt csak fel kell melegíteni, a csirke pedig pont arra lesz kész. Szuper.


-Anne. Már csak te hiányzol. jössz? -hívott oda magához Danielle.

-Persze. -mondtam, leültem a székre, szememet lehunytam, és tovább beszélgettünk a lányokkal.

Miközben Danielle a szememet festette Eleanor kivasalta a hajamat.

-Ezt. Csajok. Nagyon ügyesek vagytok. -csodálkoztam, miközben belenéztem a tükörbe.

-Első napirendi pont kipipálva, amíg nem jönnek a fiúk nem ülünk ki a medence szélére, lábat lógatni? -vette fel az ötletet Melinda.

-Jó ötlet. -mondtuk szinte egyszerre és kimentünk a kertben.

Éppen a különböző márkájú körömlakkokról beszéltünk, amikor Louis rohant be a lakásba.

-Hahó. Lányok. hol vagytok. -hangja ijedt volt.

-Kint vagyunk a kertben, a medencénél. Mi történt kincsem? -ordított Eleanor. Lou kisprintelt hozzánk. Szeme könnyes volt.

-Meli. gyere velem. Csajok, te is gyertek, de főként Melindára van szükségem. -mondta, és melivel elrohantak, mi meg utánunk. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi ilyen sürgős...


Na sziasztok. Köszönöm a visszajelzéseket. Bár úgy láttam az előző rész nem volt annyira jó. Remélem ez jobban sikerült. Akik twitteren a saját profilomat követték, azoknak mondom, hogy azt felfüggesztették, tehát itt értesülhettek a hírekről:https://twitter.com/#!/Anneand1D
Kövessetek minél többen. 21 tetszik és 11 kommet után jön a folytatást :)
Anna xX.

31. Minden jó, ha a vége jó

Hallottam, hogy nyitódik az ajtó, tehát kezemmel az ablak felé mutattam, hogy hajoljon le.

-Na tehát? -lépett oda hozzám Adam. Kezét a vállamra tette, és körbe körbe járkált.

-Neem. még nem. De délutánra már döntök. Addig ne bánts senkit. -löktem el tőlem.

-Jó, de ha délutánig nem hozol döntést, akkor elbúcsúzhatsz a pasidtól. -mondta, egy gonosz kacajjal a végén. -amúgy kell valami a boltból? Mert most megyek.

-Nem kösz. -mondtam bunkón.

-Oké. Akkor gondolkozz. -mondta, és becsapta maga mögött az ajtót.

Kinyitottam az ablakot, már amennyire ki lehetett, és szóltam Harrynek.

-Drágám. Mi történt? -hajolt oda hozzám.

-Hosszú, de pszt. jön valaki. -ugrottam el az ablakból.

Adam barátja, Fred volt az. Telefonnal a kezében állt az ajtónál. 

-Senki nem jelentkezett? -érdeklődve közeledett felém,

-De. Itt van a barátom. Csak valahogy ki kéne mennem. Segítesz? -néztem felé mosolyogva.

-Persze. Rám számíthatsz. Gyere. Adam 2 perce ment el. -mutatott az ajtó felé.

-És mégis mit mondasz Adamnek? -aggódtam.

-Hidd el, elintézem. -mosolygott felém, és az ajtónál elköszönt. Harry nyakába ugrottam, és csak megöleltem Ő meg is akart csókolni, de én azt nem engedtem, a tegnapelőtti történteket azért nem felejtem csak úgy el. Már éppen be akartunk szállni harry kocsijába,amikor Fred visszaszólt.

-Anne, ha épségben hazaértetek hívj! -mondta, és egy cetlit nyomott a kezembe, amin a telefonszáma volt.

-Rendben. SZia. -öleltem meg, amit Harry nem nézett jó szemmel. 

Beültük a kocsiba, és a fiúk háza felé indultunk. 10 perc út után Harry nem szólt semmit, úgyhogy elkértem a telefonját, hogy hadd hívjam fel anyut. Ő persze odaadta a telefont, én pedig gyorsan beírtam anyu számát, és már hívtam is. Aggódva vette fel a telefont, és nagyon megijedt amikor elmeséltem neki, hogy mi történt. Neki Adam már a kezdettől fogva nem volt szimpatikus, és most már én is azt kérdezgetem magamtól, hogy hogy járhattam több hónapig egy ilyen gonosz, és undok alakkal. Negyed órán keresztül beszéltem anyuval, és megígértem, hogy benézek hozzá, viszont mennie kellett, mert oda égett volna az ebéd. Még  perc volt az útból. Visszaadtam Harrynek a telefont. Csak annyit mondtam, hogy köszi, és ő is egy szűkszavú nincsmit válaszolt. Reméltem, hogy a maradék 10 perc nem így fog eltelni, de sajnos egészen az utcánkig nem szólt semmit. Már ültem úgy a kocsijában, hogy ő vezetett, és akkor beszélgettünk, de most egy szót sem szólt. 

-Harry. Inkább haza mennénk. -törtem meg a csendet.-Vagyis ruhákért bemennék, meg anyuval is beszélni akarok.

-Jó. bemenjek veled? -érdeklődött. Ez persze jól esett.

-Hát. nekem mind egy. ahogy gondolod. 

-Inkább kint megvárlak, ha sietsz.

-Igen 10 perc,és itt vagyok. -szálltam ki a kocsiból.

Mikor bementem anyu szorosan magához ölelt, és egy darabig el sem engedett.

-Naa. megfulladok. -nevettem el magam 2 perc múlva.

-Jajj neharagudj. Örülök, hogy jól vagy. mosolygott zavartam.

-Ezt felejtsük is el. Szerencsére nem bántott, csak bezért. -mosolyodtam el.

-Na, te is mindig optimista voltál. -legyintett anyu. -Harry?

-Kint vár a kocsiban. 

-akkor még egy gyors kérdés? Hogy kerültél te az éjszaka közepén a kertbe?

-Háát az úgy volt, hogy kimentem levegőzni, mert Harry kicsit bunkó volt velem, és feszült voltam.

-De most már minden rendben? -érdeklődött.

-Igen. Fogjuk rá. -mondtam bizonytalanul.

-Naa? nincs minden rendben? -nézett csodálkozva.

-Háát. nem beszéltünk semmit útközben. Nem tudom, mi van. -panaszkodtam.

-Nyugi, minden rendben lesz. -ölelt meg anyu.

-Remélem. Na viszek pár cuccot. Harry már vár. -mosolyogtam optimistán.

Bementem a szobámba. Beleszórtam egy barna táskába egy rövidnadrágot, egy topot, egy szandált, egy alkalmi egyberuhát és egy magassarkút. nem tudtam mit tervez Harry, már ha tervez valamit.

-Na én megyek. -köszöntem el anyutól és öcsémtől.

Mikor lementem Harry unottan ült az autóba, de amikor beszálltma mellé, felcsillant a szeme. Ettől persze én is boldog lettem. A fiúk házáig csak 2 percet utaztunk. Addig Harry rákérdezett, hogy anyu hogy van. Ennek örültem, hoszen mégis csak megszólalt.

-Na, már azt hittem meg némultál. Amúgy jól van, most már, hogy látta, hogy jól vagyok megnyugodott.

-Na, örülök. amúgy beszélhetnénk majd? -kérdezte nyugodtan.

-Igen. én is akartam mondani.

Mikor beértünk egyszerre futott oda hozzunk mindenki. Sorban megölelek, és kérték, hogy meséljem el, mi történt. Hamr elmeséltem, és már indultam volna fel Harry sobájába, amikor még Zayn odaszólt:

-Remélem többet nem csinálsz hülyeséget. -mosolygott felém, és sötétbarna szemeivel mélyen szemembe nézett.

-Nem fogok. Ígérem. -msolyogtam körbe, és elindultunk fel az emeletre.

-Szóval. Nem is tudom, hol kezdjem. Először is ne haragudj, hogy hagytam magam becsapni. A többit lenne kedved egy gyertyafényes vacsora közben megbeszélni?

-Lenne. -mondtam boldogan, és megcsókoltam.

-Ez hiányzott. -ölelt szorosan magához, és kezét végigsimította a hátamon.

-Akkor átöltözök, és mehetünk is. -mosolyogtam felé, és a fürdő felé vettem az irányt.

Egy felül krémszínű, alul kék egyberuhát választottam hozzá illő cipővel, és kiegészítőkkel.:

 Hajamat kiengedtem, szemceruzával kihúztam a szememet, egy kis alapózót tettem fel, szempillaspirált használtam, és egy eper illatú szájfényt használtam.  MIre kimentem Harry öltönyben várt.

-Gyönyörű vagy, mit mindig. -bókolt.

-Aranyos vagy. köszönöm. Te pedig öltönyben is írtó helyes vagy. -mondtam, miközben egy puszit nyomtam az arcára.

-Na, akkor induljunk. -fogta meg a kezem. Gyalog elindultunk a fényekben úszó Londoni utcákon. Egy szépen kivilágított étteremnél álltunk meg. Mikor bementünk tátva maradt a szám. Gyönyörű székek, és asztalok.

-Asztalt szeretnék 2 főre. -mosolygott kedvesen Harry.

-Erre tessék. -mutatott egy nagy asztalra a pincér, és odaadta az étlapot.

Gyorsan választottunk. Harry valami halat kért, én pedig gordon szeletet. Hamar ki is hozták, úgyhogy nem nagyon volt időnk beszélgetni, sajnos. 

-Együk meg gyorsan, és aztán utána beszélgessünk. - mondta Harry tele szájjal.

-Oké. -mosolyogtam felé, és ettem tovább.

20 perc múlva felálltunk, és kisétáltunk a Hyde parkba. Kerestünk egy nyugodt helyet, és ott leültünk egy padra. Először én ültem le, Harry pedig hozzám nagyon közel foglalt helyet.

-na szóval. Ne haragudj, hogy tegnap előtt bunkó voltam. csak rossz napom volt. És rajtad vezettem le a mérgem. Ne haragudj. Szeretlek. És nagyon megijedtem, amikor eltűntél. -ölelt át.

-Nem haragszom, de miért volt rossz napod? -érdeklődtem.

-Nem tudom. Akkor nincs harag? -mosolygott, majd ajkai egyre közeledtek hozzám, én pedig a kérdésére egy forró csókkal válaszoltam. 

-Igen, minden oké. -mosolyogtam felé, és tovább folytattuk a csókolózást.

Már eléggé lehült az idő este kilencre, úgyhogy kértem Harryt, hogy menjünk. Ő rám terítette a zakóját, és elindultunk a fiúk háza felé. Mikor hazaértünk Zajt hallottunk a kertből. 

-Ohh. Sziasztok. Nem jöttök? Party van! -ordítozott Niall.

-Niall, te részeg vagy- Állította meg Harry.

-Jó, és zavar? -mondta Niall, akinek a hangján is lehetett hallani, hogy már többet ivott a kelletinél.

-Ne haragudjatok Niallre. Kicsit sokat ivott. -húzta arréb Dorothy Niall, aki ennek nem nagyon örült. Ki mentünk a kertbe, ahol a többiek éppen sütögettek.

-Ohh sziasztok. -jött oda hozzánk Meli. -Minden rendben?

-Ha ez válasz akkor: -kezdte Harry, és megcsókolt.

-Na,ennek örülök. Jöttök szalonnát sütni? -hívott oda minket a tűz köré.

-Köszi, de tele vagyunk. De azért leülünk.-mondta Harry, és lehuppant Danielle mellé, én Harry és Zayn közé ültem. Mikor már mindenki végzett az evéssel a srácok dalait énekeltünk a tábortűznél. már Louisban, Zaynben, Doban, Eleanorban, és Harryben is volt egy kis pia. Melin annyira nem látszott, hogy ivott, én pedg csak egy vodka-narancsot ittam. Az este végére az utolsó dal, az már minden volt, csak nem ének, úgyhogy úgy döntöttünk, inkább elmegyünk aludni.
Harry és én egyszerre az ágyba dőltünk. Hazzan már csak egy ing volt a nap végén, azt levette, és egy alsónadrágba aludt, én azért átöltöztem a pizsimbe. Harry melkasára helyeztem fejemet, és ott aludtam el. boldogan, és tudtában annak, hogy minden rendben.


Na sziasztok. Köszön a szavazatokat, és a visszajelzéseket. 20 tetszik és 10 komment után jön  a következő rész. Kérlek ajánljátok az oldalt! Előre is köszönöm. 
Anna xX. ♥