67. Jó ötlet

Hétfő reggel. Nincs is jobb érzés, minthogy kisírt szemekkel felébredni, és érezni, valaki hiányzik. Nagyon.
Próbálok nem erre gondolni, de egyenlőre még nagyon nehéz kivernem azt a tényt a fejemből, hogy Ő egy másik kontinensen van, és egy óceán választ el minket egymástól.
Kimásztam az ágyból, a mosdó felé vettem az irányt, és próbáltam elfogadható külsőt varázsolnom magamnak. kikaptam egy farmert, és egy mályvás színű háromnegyed ujjú felsőt, hozzá pedig egy masnis magassarkút választottam. Ezek mellett pedig egy mosolyt is próbáltam hozzáadni a szereléshez.

Reggelire csináltam magamnak bundás kenyeret, majd el is indultam a kávézónkba, ahol Dorothy már várt.

-Jó reggelt. Hogy vagy? -ölelt meg egyszerre.

-Szia. Hiányzik. -mondtam szomorúan, majd elvettem anyutól a tejeskávémat.

-Nekem is, de kapcsolj ki, és élj úgy, mintha itt lennének. Hidd el nekünk most az első a tanulás.

-Így igaz. -helyeselt anyu is. -De induljatok, mert 40 van már.

-Jó, igazatok van. Na szia anyu, majd jövök, jó munkát! -köszöntem el, és Do tanácsára próbáltam vidám lenni.

Mikor beértem a suliba, hallottam, hogy Gina-ék nagyonis hallhatóan arról beszélnek, hogy a 4 hónapon belül mikor fogunk szakítani.

-Szerintem max 3 hónap múlva. Vagy kevesebb. -nevetett Gina.

-Szerintem meg nem fognak szakítani. -állt oda hozzájuk Dorothy.

-Ezt még te sem hiszed el. Miért szerinted Niall nem választ magának helyetted valami Amerikai hírességet? -nézett rá lesajnálóan Gina.

-Nem, nem fog. De nem értek annyit, hogy veletek foglalkozzunk. Gyere. Úgyis sok eintéznivalóm van, ugyanis diákelnök vagyok. -mondtam, miközben magammal húztam a barátnőmet, és a mondatom végén az ,,ellenségemre" kacsintottam.

-Remélem hamar befejezik. -ül le idegesen Do.

-Nyugi. Első a tanulás. És csak azért is bebizonyítjuk nekik, hogy bírja a kapcsolatunk a távolságot.-mosolyogtam, majd megszólalt a csengő.

A nap további részében sikerült elvonatkoztatnunk attól, hogy a pasink milyen messze vannak, és boldogan teltek a szünetek. 

Gina-ékat pedig nagy ívben kerültük.

         ~♦~♦~♦~

A napok feltűnően gyorsan teltek. Az időmet elvette a tanulás, de szinte nem telt el anélkül egy este sem, hogy nem beszéltünk volna telefonon,vagy skype-on Harryvel.
Ha csak egy tíz percre is, de hallottam a hangját, és ez erőt adott nekem. Gina-ék is lassan leszálltak rólunk. Legalábbis hangosan nem emlegették a kapcsolatunkat, és talán minden rendben is volt.
A napok csak úgy repültek, és egyszer csak az tűnt fel, hogy már eltelt 2 hónap, és már november eleje van. Másfél hónap múlva jönnek haza a srácok. Éppen ezen gondolkodtam előző nap elalvás előtt, és a téma ma is szóba került.
Reggel szokás szerint a kávézónkban találkoztunk Do-val, és a kávénkkal a kezünkben sétáltunk a ködös Londoni utcákon a suli felé.

-Amúgy Anne. Lehet, hogy hülye kérdés, de ti mióta jártok Harryvel? -kérdezte a lány.

-Jó kérdés. De az az igazság, hogy nagyon nem tartunk évfordulókat, és nem is számoljuk nagyon, de ha jól emlékszem, most hétvégén lesz egy éve.

-Akkor jól emlékeztem. -mosolygott büszkén, majd folytatta. -Készülsz neki valami meglepetéssel?

-Nem. mert mire gondoltál? -kérdeztem furán, miközben besétáltunk a suliba.

-Hát, például meglátogathatnád, jövő héten úgyis szünet. Én csak úgy, rákérdeztem NIall-re, hogy nagyon elfoglaltak-e, azt mondta, nem vészes, szóval szerintem biztos örülne neked. -mesélte el mosolyogva az ötletét.

-Ez nem is rossz ötlet. Te nem jönnél? -kérdeztem mosolyogva.

-Sajnos anyuékkal megyünk el, a nagyiékhoz. Pedig mennék. -mondta szomorúan.

-Hát, kár. -mondtam szomorúan. Hisz tényleg örültem volna, ha Do-val együtt mehettem volna ki Amerikába. -De, amúgy pontosan mire gondoltál? -tértem vissza az eredeti témához.

-Hát, mindenképp legyen meglepetés, és például.....-kezdte, és egészen becsöngetésig a tervét vázolta fel.

-Nekem nagyon tetszik az ötlet, már csak anyuéknak kell rábólintani.

-Szerintem megengedik. -mosolygott bíztatóan Do.

A nap többi részén csak az amarikai látogatásomat tervezgettem, és néha a gondolataim teljesen máshol jártak. Minden vágyam volt, hogy láthassam Harryt.
Mikor anyu hazaért, egyszerre hozzá rohantam.

-Anyu. lehetne egy kérdésem?

-Öhm. Mondjad. -nézett rám elég furán.

-Az őszii szünetben, kimehetek Harryhez Amerikába? 

-Mikor is? -nézett rám szigorúan.

-Hát, még van 2 nap a suliból, és hát már aznap el szeretnék mennem, mivel egy meglepetéssel készülök neki.

-Szóval holnapután? -kérdezte meglepetten.

-Igen. KÉrlek. Már 2 hónapja nem láttam, és a hétvégén lesz egy éve, hogy együtt vagyunk. Kérlekk. -néztem rá boci szemekkel.

-Jó, legyen. De max. 4 napot maradsz, és a szünet vége előtt 2 nappal itthon vagy. -kezdte, én pedig mindent megígértem. -Ja, és te fizeted a repjegyed.

-Jó, rendben. Akkor mehetek? -kérdeztem boldogan

-Hát legyen. -bólintott mosolyogva.



Na sziasztok. Örülök, hogy most hamar meglettek a kommentek. És íme,itt az új rész, remélem nem csak szerintem ígérkeznek izgalmasnak a következő részek
A folytatás 19 komment, és 46 tetszik után jön. Addig is ajánljátok a blogot.
Anna xX.

66.Elment

Reggel Harry gyönyörű énekhangja ébresztett. ,,I'm broken,do you hear me? " Kezdett bele a More Than This -be. Több sem kellett. A szövege már reggel könnyeket csalt a szemembe, hisz tudtam, csak pár óra, és felszáll a gép, ami Amerikába viszi őket. 4 hónapra. Talán életem legszörnyűbb 4 hónapja lesz ez.

-Jó reggelt kicsim. Hogy aludtál? -kérdezte, mikor kinyitottam a szemeim.

-Rosszul. Kérlek ne menj el. -néztem rá, már könnyimtől megtelt szemekkel.

-Hidd el, hamar el fog telni ez a pár hónap, és utána a tiéd vagyok. -mosolygott biztatásként. -Nade gyere, menjünk reggelizni, aztán meg még pakolnom is kell. -húzott ki az ágyból.

-Jó reggelt. -mosolygott ránk kómásan Niall.

-Szép napot, szőkeség. -öleltem meg, talán Dorothy helyett is, aki majd csak a reptéren csatlakozik a búcsúzók társaságához.

-Danielle, és Liam? -kérdeztem a konyhában Louis-éktól.

-Már pakolnak. Vagyis Liam, Danielle pedig segít neki. Bár azért kár, hogy egy lány sem jön velünk. Így magunkat kell ellátni. huppant le mellém Lou.

-Hát kössz, azért reméltem, hogy a szeretetem is hiányozni fog. -mondta tettetett szomorúsággal Eleanor.

-Jajj, tudod, hogy te is. Egy az egyben. -mosolygott a barátnőjére, majd pedig megcsókolta.

Nekem egy falat sem akart lemenni a torkomon, de Harry gond nélkül ette a pirítósát. Amíg ő megreggelizett, körbenéztem a házban. szinte sehol semmi. 4 hónapig üres lesz a ház. Legalábbis nem a fiúk nevetésétől fog visszhangozni. Nekünk lesz kulcsunk, és bármikor jöhetünk, de az mégsem az igazi...

-Kicsim, segítesz pakolni? -kérdezte Harry, miközben megtörölte a száját.

-Persze, megyek. csak elbambultam.-mondtam, és kizökkentem a gondolatmenetemből.

Kézen fogva felmentünk a szobába, és elkezdtünk válogatni.

-Nem kell ám sok cucc. Úgyis kapunk minden fellépésnél. Meg majd veszek ott ruhákat. -mondta a barátom  miközben már a 3. nadrágját dobtam az ágyra.

-Akkor ennyi elég. Még pár póló, és kész is? -néztem rá furán. Ezt nem gondoltam volna. De hát ez a sztárság.

-Igen nem kell sok 7 póló, 2-3 ing. Cipőből meg egy fekete ünnepélyesebb, meg egy tornacipő. a fehér Converse-emet pedig most veszem fel.

-Tökéletes? ezek a pólók jók? -emeltem le a legfelső 7 pólót, majd a nyolcadikat is egyszerre kivettem.

-Erre emlékszel? -kérdeztem mosolyogva, és magamhoz szorítottam a pólót.

-séta, Temze part, első randi. -mosolygott, majd hátulról átölelt, és megcsókolt.

-Így igaz. -bólintottam helyeslésként, és magamhoz öleltem Harryt.

-Tudod mit, legyen nálad amíg Amerikában leszek, és ez is. -mondta, és a kezembe nyomott egy plüss mackót.

-Harry, Kész vagy. Indulnánk. -hallottam Liam hangját lentről.

-Persze, megyek. -mondta, és beledobálta a cuccait a bőröndjébe.-Tisztálkodószerek, borotva,hajzselé,hajlakk,fésű, tusfürdő, alsógatyák, póló, nadrág. -olvasta a listát. -minden megvan, mehetünk. -mondta, és utoljára körbenézett a szobába.

Mikor leértünk a taxi már várt minket. Bepakoltuk a cuccainkat, és elindultunk a reptér felé.
Útközben nem beszélgettünk, én csak Harry kezét szorítottam.

-Srácok, van 20 perc a gép indulásáig. Lassan fel kéne szállni. Csajok, ideje elbúcsúzni. -kezdte Liam, mikor az órára nézett. Közben pedig Dorothy is társult hozzánk.

-Hát akkor Anne, eljött az ideje a búcsúzásnak. -húzott félre Harry. -Vigyázz magadra, tanulj jól, és légy hűséges, én is az leszek. És minden nap hívlak majd. Vagy beszélünk skype-on. Nem ígérem, hogy haza jövök, de ha lesz rá lehetőségem, mindenképp meglátogatlak. Szeretlek, és mindig is szeretni foglak. Vigyázz magadra, légy jó. -nézett bele könnyes szemekkel kék szemeimbe.

-Ne menj el. -mondtam, majd szorosan megöleltem, és vállába fúrtam a szemem, és könnyeimtől a pulcsija is vizes lett.

-Muszáj. Nyugi, minden rendben lesz. Pikk pakk elmegy az a 4 hónap. -mosolygott erőltetetten.

-Harry! -zavart meg minket Louis.

-2 perc! -szólt vissza, majd ismét rám nézett. - Nagyon. Szeretlek, és úgy gondolom, a távolság már nem fog az utunkba állni, és egyszer, majd Mrs. Stylesként ismerhetnek majd meg az emberek. Hiányozni fogsz. -ölelt szorosan magához, majd két kezével megfogta arcomat, és hosszasan megcsókolt. Ebben a csókban benne volt minden. Fájdalom, szenvedés,szenvedés, és szerelem.

-Nagyon fogsz hiányozni. Ígérd meg, hogy minden nap beszélünk majd.És bár tudom, hogy az Amerikai lányok szebbek, kérlek légy hűséges. -néztem rá kisírt szemekkel.

-Amikor tudunk, beszélünk. És nekem te vagy a legszebb lány az életemben, úgyhogy nem érdekelnek az amerikai lányok. Viszont lejött a pillanat, indulnunk kell. Szeretlek, és még egyszer mondom, vigyázz magadra. -mondta, majd ismét hosszan megcsókolt. Mikor a csók véget ért pedig mégegyszer utoljára megöleltem, majd ő elindult a gép felé, én pedig vissza a többiekhez.

-Meli? -kérdeztem csodálkozva.

-Nem jött el, nem üzent. -mondta El.

-Szegény Zayn. -modntam, majd utána kiabáltam. -Zayn, várj. Még éppen vissza tudott fordulni, és kérdőn nézett rám. -vigyázz magadra, és te is üzenj, meg írj bármikor. Aztán ha Amerikában lesz egy szabad órád, megdumáljuk, a Melis dolgot, látom, hogy bánt. -néztem bele barna szemeibe.

-Ezt jól látod. -mondta dühösen, és egyben szomorúan is.

-Ne csinálj hülyeséget. Minden rendben lesz. -mondtam, majd megöleltem. -Jó utat. -tettem hozzá, egy bíztató mosollyal.

-Köszönöm, és igyekszem nem hülyeséget csinálni. Majd írok, és köszönöm. Szia. -mosolygott, és ő is csatlakozott a fiúkhoz.

Mikor visszaértem, már csak Danielle, és Dorothy álltak ott. Az utóbbi szeme könnyes volt, és kisírt, még az előbbié csak egy cseppet könnyes.

-Csajok. Nyugi. Tényleg hamar elmegy az idő. Csak ne gondoljatok arra, hogy még ennyi ,meg annyi hónap. Maximum majd az utolsó 10 napban számoljatok vissza. Fel sem fog tűnni, milyen gyorsan megy az idő. Mindegyik srác hűséges, és nem tudnám elképzelni, hogy mást talál magának. Nektek pedig most a tanulás a fontos. Tapasztalatból tudom, hogy ilyenkor néha kicsit lassan megy az idő, de aztán egyszer csak az tűnik fel, hogy december van, és jönnek haza.

-De mi még soha nem voltunk ennyi időt távol egymástól. -mondta szomorúan Do.

-Nyugi. -ölelte meg Danielle.

-És, elmentek. -sóhajtottam, majd a gép felé néztem, ami éppen akkor szállt fel.

-El. -mondta Do, majd kisétáltunk a reptérről.

Mikor hazaértem, becsaptam magam mögött az ajtót, a párnába temettem a fejem, és ismét rámtört a sírás. talán a reptéren annyira nem is, az ottani stressz is most jött ki.
Csak sírtam, és csodálkoztam, hogy még minid tudok könnyezni, nem száradtak ki a szemeim.

-Kicsim. Fél 7. Kérsz vacsit? -jött be anyu kedvesen.

-Nem. -mondtam egyhangúan, és akaratlanul is kissé bunkón. 

-Hát jó. Tessék, hoztam kakaót, és ne felejtsd el, holnap suli. -moslygott bíztatóan, és a kezembe nyomta a gőzölgő kakaót.

Gyorsan lezuhanyoztam, hajat mostam, beállítottam az ébresztőm, és befeküdtem a puha ágyamba. Magamhoz szorítottam a Harrytől kapott pólót, és a mackót, s azon gondolkodtam, hogy milyen rossz lesz ez a 4 hónap nélküle.
Már most hiányzik...



Na Sziasztok. Köszönöm a kommenteket, és akkor tetszikeket. Kicsit előbb hoztam a részt, és már többen jeleztétek, hogy kicsit unalmas a sztori. Tudom, de kellenek ilyen részek ahhoz, hogy tovább gördüljön a történet. Szóval még semmi sem dőlt el, jönnek még meglepetések, és már a befejezés is megszületett a fejemben, de arra még várni kell. Addig rengetek minden fog történni, és remélem nem unjátok meg, hanem kivárjátok  végét.
A 67. rész, már garantáltan izgalmas lesz. addig pedig közkívánatra lejebb vittem a komment, és tetszik határt, úgyhogy 45 tetszik, és 18 komment után jön a folytatás. ha több van, természetesen nem haragszom meg, és az sem baj, ha reklámozzátok a blogot :))
Anna xX.

65.Utolsó nap, csak Vele

-Na, kedves elnök-asszony, hogy tetszik lenni? -nyitotta ki a kocsija ajtaját Harry.

-Jól vagyok, köszönöm. -mondtam, és próbáltam komoly maradni, de nem sikerült.

-Látod, mondtam én, hogy sikerülni fog. -nézett rám zöld szemeivel, amelyekben én egyszerre elveztem, majd szenvedélyesen megcsókolt.

-Igen. Igazatok volt, és én is annyira örülök. -mondtam, és egy mosolyt erőltetem az arcomra, de gondolhattam volna, hogy ez nem jön be.

-Gina-ék? -kérdezte, miközben kitolatott a parkolóból.

-Is. -feleltem szűkszavúan.

-És még mi. Anne. Ha valami bánt, akkor mond el, kérlek. -nézett bele szemeimbe, és visszaállt a parkolóba.

-Csak, hát tudod. 2 nap. -mondtam ki végül, és egy kósza könnycsepp folyt végig az arcomon.

-Még 2 nap. De hidd el, az a 4 hónap is hamar el fog menni, és minden nap beszélünk majd, meg minden. -kezdte, miközben két tenyerét arcomra helyezte, és megcsókolt.

-A 2 nap kevés, a 4 hónap pedig nagyon sok idő. De mikor is indultok?

-Vasárnap délelőtt. De még ott a szombat, amit együtt tudunk tölteni. -mosolygott bíztatóan felém, de éreztem, hogy neki sem könnyű.

-Akkor kevesebb, mint 2 nap. -mondtam szomorúan.

-Nyugi. Ma nekünk még interjúnk, és egy csomó egyeztetésünk van Paulal, de holnap már reggel érted jövök, és a miénk az egész nap. -mosolygott, és egy ravasz vigyorral beparkolt a kávézónk elé.

-Hm. Mégis mit tervezel? -néztem rá kölyökkutya szemekkel, remélve, hogy valami infót ki tudok szedni belőle.

-Titok. -kacsintott, és szinte megérezte, hogy mit szeretnék kérdezni, válaszolt, mielőtt megszólalhattam volna. -Valami elegáns, de egyben kényelmes ruhát válassz. Azaz ne a 15 centis magassarkúdat, és a miniruhádat. -mondta nevetve.

-Hahaha, de poénos vagy. -nevettem el magam, és megszorítottam a kezét. 

-Jó napot! Sziasztok! -köszöntünk, mikor beléptünk a kávézóba, és én anyu nyakába ugrottam.

-Büszke vagyok rád, kicsim. -ölelt át szorosan.

-Én is magamra, és köszönöm a támogatást, mosolyogtam, majd a lényegre tértem. -Anyu, Harry vasárnap utazik el Amerikába, ugye vele tölthetem a holnapi napot? -pislogtam nagyokat.

-Ha megtanulsz mindent, nem ellenkezem, de akkor indulás. 

-Köszönöm, szeretlek. -adtam neki egy gyors puszit, majd Harry átkarolt, és kisétáltunk a kávézóból.

-Édes, nekem is mennem kell, mert Paul kiakad. Holnap 10-re érted jövök. Arra legyél kész. -mondta, majd hosszasan megcsókolt. -Szeretlek. -súgta a fülembe, utána pedig beszállt a kocsijába, és elhajtott, én pedig hazafelé vettem az irányt.

3 óra alatt sikerült mindent megtanulnom, és be is pakoltam a táskámba. Ekkor tapasztaltam, hogy milyen gyorsan megy az idő. Már fél 9 volt. 
A konyhában főztem magamnak egy teát, és leültem a laptopom elé. Twitteren csak azt láttam, hogy Amerikában mennyire várják már a srácokat, ez pedig az én szívemet fájdította, úgyhogy kiírtam, hogy ,,2 nap :( " és úgy döntöttem,  veszek egy forró fürdőt.
Miután majdnem elaludtam a kádban gyorsan megszárítottam a hajam, és már mentem is aludni.
Vagyis csak befeküdtem az ágyamba, és mg fél órán keresztül gondolkodtam.


Reggel a telefonom 9-kor ébresztett. Fáradtan, de boldogan keltem ki az ágyból, hiszen tudtam, hogy az egész napot Harryvel fogom tölteni.
Főztem magamnak egy kávét, és ettem egy kis müzlit,majd tanácstalanul a szekrényem elé álltam.
Mivel konkrétan nem tudtam hova megyünk, egy lenge virágot egyberuhát választottam, barna balerina cipővel, és a biztonság kedvéért egy kardigánt is tettem el, hátha hűvösebbre fordul az idő este. Elvégre már szeptember van.

Hajamat kiengedve hagytam, és egy hajpánttal hátra tűztem. Egy kis szempillaspirált és szemceruzát használtam. Már Harry érkezése előtt 10 perccel kész voltam, úgyhogy még a körmeimet is ki tudtam festeni.

Pontban 10-kor csengettek, én pedig indulásra készen ajtót nyitottam. Egy hosszú csókkal köszöntöttem a barátomat, majd becsuktam az ajtót, és lesétáltunk a lépcsőn.

-Egyetlen egy kérésem van. Ma felejtsd el, hogy holnap utazok. Töltsük úgy a mai napot, mintha mi sem történt volna. -mosolygott rám, én pedig bólintottam. -Én is próbálom elfelejteni.

Először London sétáló utcáján mentünk végig, és bár az Amerika turnéról is szó esett, úgy beszéltünk róla, mintha itt lenne Londonban, vagy pedig, mintha még lenne addig 2 hónap.

Éppen a statisztikáról beszélt Harry, amikor megkordult a gyomra.

-Meki? -kérdezte mosolyogva, és a gyorsétterem felé mutatott.

-Mehetünk. -mondtam, és átsétáltunk az úttesten.

-Mit kérsz? -ülj le, én majd rendelek.

-Hmm. egy sajtburger menü, plusz egy fagyi lesz. -mosolyogtam, és kerestem egy nyugis helyet.

-Ezt mind megeszed? -kérdeztem nevetve Harry-t, amikor megjelent a 2 tálcával.

-Nem reggeliztem, és éhes vagyok jó. -mondta durcásan, és lopott egyet a krumplimból.

Az egészet el hülyéskedtük, és végül Harry kajája negyedét is én ettem meg. Emellett pedig egy kisebb kajacsatába kezdtünk. Azt hiszem, a körülöttünk ülők kicsit hülyének néztek minket.

-Most akkor égessük le a fölösleges kalóriákat, sétálunk a Hyde parkba. -vetette fel Hazza, miközben rendet tettük az asztalon.

-Tudod. Nekem eddig ez a leghosszabb kapcsolatom. -törte meg a csendet Harry, mikor már 10 perce csendben ültünk a padon egymás mellett.

-Ha jól tudom nekem is. Több mint másfél év. De nem csak a leghosszabb, a legjobb is. -mosolyogtam, Ő pedig szorosan magához húzott.

-Szintúgy. Szeretlek. Nagyon. -csókolt meg hosszasan.

-Ne menj el. -néztem rám, kissé könnyes szemekkel.

-Pszt.-hallgattatott el egy csókkal.

Miután már lassan 3 órája beszélgettünk, és romantikáztunk, Harrynek újabb ötlete támadt.

-Mit szólnál, ha befejezésként elmennénk pizzázni, aztán nálunk megkoronázzuk az éstét? -huzogatta a szemöldökét.

-Rendben. -kacsintottam, Harry pedig felhúzott a padról, és útközben írtam egy sms-t anyunak, hogy ne várjon.

A pizzázóban úgy döntöttünk, inkább elvitelre kérjük a 2 pizzát, és haza mentünk. A második otthonomba, a srácokhoz.

Egy késsel felvágtuk a pizzákat, és elfeleztük.

-Nem bírom. Tele vagyok. -szólaltam meg már 10 perc után.

-Én ezt még bekapom, a többi meg Niall-é. -nevetett Harry.

-Do-val van, szóval majd ha hazaért, max akkor veszi észre. 

-Mindegy. Valaki majd csak megeszi. De most koncentráljunk ránk. -nevetett, majd felkapott, és le sem tett a szobájáig.

A lámpája gyéren világított, ő pedig lassan az ágyra fektetett, és csókolgatni kezdtek. Ez így ment 10 percig, de nem bírtam, megszabadítottam a pólójától, és pár perc után mindkettőnk cuccait szanaszét hevertek a földön.

Forró teste csak úgy égett a vágytól. Minden egyes csókjával elérte, hogy kirázzon a hideg, én pedig a hol a hajba túrtam, hol kockás hasán simítottam végig a kezem.

Testünk egymáshoz ért, és a tempó egyre gyorsult, a vágy egyre nőtt, és miután mindketten elértük a csúcsot, lihegve döltem le Harry mellé.

-Imádlak, Imádtam az egész mai napot. -csókolt meg befejezésként.

-Szeretlek. Mindennél jobban. -néztem bele szemeibe, és mellkasára hajtottam a fejem.

-Viszont, nekem holnap pakolnom is kell, úgyhogy korán kelünk. Jóéjt. -csókolt meg ma már sokadszorra, és lekapcsolta a lámpát.

10 perc utána légvételei egyenletessé váltak, elaludt, de én nem bírtam aludni, Elterelte a figyelmemet. Annyira édes. Viszont ismét eszembe jutott, hogy holnap ilyenkor egyedül fogok aludni, sőt nem csak holnap 4 hónapig. El sem tudom képzelni nélküle az életem.

Mi lesz velem 4 hónapig nélküle?

Na sziasztok. Hát, nagyon csalódott vagyok, mivel 2 hét alatt lettek csak meg a kommentek. Remélem ez többet nem fordul elő. A szabály ugyan az 25 komment, és 53 tetszik után jön a folytatás.

Ígérem, lesznek még bonyodalmak. Az ötleteket, hogy mi/ki legyen a történetben mielőtt befejezem, még mindig várom.

Negatív kommentek is jöhetnek.

És egy kis ,,reklám" kezdtem egy olyan blogot, ahol nem a kommentek száma alapján fogok írni, hanem ahogy jön. Saját gondolatok olvashattok tőlem itt: http://sajatsztori.blogspot.hu/

Remélem minél hamarabb tudom hozni az új részt

Anna xX.

64. Mindenkinek megfelelni nem lehet

Belepakoltam az összes cuccomat a fekete oldaltáskámba, és felkaptam a lenge pulóverem.

-Viszontlátásra, sziasztok! -köszöntem el, és kimentem a folyosóra.

-A barátja hívott, hogy itt várja, az iskola előtt, hogy miért is, azt majd  elmondja. Mindenesetre, fontos. -mosolygott kedvesen az eddig komor igazgatóhelyettes.

Izgatottan rohantam le a lépcsőn, utána pedig szinte kitéptem az ajtót, úgy hagytam el az épületet.

-Kincsem! Gemma megszült. -ugrott a nyakamba boldogan Harry.

-Komolyan? -kérdeztem én is teljesen feldobódva.

-Igen, megszületett a kis Oliver Herbert. Bemegyünk Gemmához? -szorította meg a kezem Harry, és elindultunk a kocsija felé.

A barátom a szokottnál kicsit gyorsabban vezetett, és lehetett rajta látni, hogy már nagyon szeretné látni a kis Olivert. Nagy nehezen sikerült parkolót találnunk, és szinte futólépésben haladtunk az épületig.
A recepciós kedvesen útbaigazított minket, és halkan bementünk a 34-es szobába.
Mikor beléptem, akaratom ellenére is kiszökött egy könnycsepp a szememben. Gemma a kezében tartotta a kis csöppséget, és olyan boldognak látszott, mint talán még soha.

-Nővérkém. Gyönyörűszép a kisfiad. -ölelte meg Gemmát Harry.

-És a ti keresztfiatok. -mosolygott továbbra is a lány.

-És hogy viselted? Nagyon fájt? -kérdezte Harry aggódva.

-Igen, fájt, egy kicsit, de szerintem azért a kis csöppségért megérte szenvedni. -mondta, és egy puszit adott a kisfiának.

-Úramatyám. Kislányom. -jött be boldogan Anne, Harry édesanyja, majd mikor meglátta a lánya kezében a kis picúrt, könnyek között hozzátette. -És a kis unokám.

-Az első kis unokád. -karolta át Harry. 

-Azt remélem. De mégiscsak, most szült először a lányom. -mosolygott Anne.

-Hát, azt nem mondom, hogy én is szülni fogok, remélem ez nem baj. -húzta el a száját Harry, mi pedig felnevettünk. -Ezt majd Anne megtesz. -mosolygott, én pedig hosszasan megcsókoltam.

-Viszont, nekem most mennem kell, Harry, ha gondolod még maradj nyugodtan. álltam fel a barátom mellől. 

-Jól van, én még kicsit maradok, jó tanulást. -kacsintott, majd egy gyors puszit nyomott a homlokomra. -Este még hívlak! -tette hozzá, még mielőtt kimentem.

Mikor hazaértem, megebédeltem, majd pedig nekiálltam a tanulásnak. Este fél 7-re végeztem, és mivel Harry az mondta, majd hív, leültem az öcsémmel videójátékozni. Eléggé kijöttem a gyakorlatból. 5 menetből zsinórban négyet ő nyert, az ötödikben, pedig épp nyerésre álltam, amikor Harry felhívott.

-SZia kicsikém, hogy vagy? -krédezte boldogan.

-Köszön jól, éppen Felixel videojátékoztam. És már majdnem nyerésre álltam. -mondtam tettetett sértődöttséggel.

-Akkor leteszem. -nevetett, és örültem, hogy érti a viccet.

-Ne. Így is izgulok, most van rád szükségem.

-Tudom, a választás. Holnapi kiedrül, de úgyis te nyersz. Utánanéztem ennek a Gina-nak. Beképzelt hülyelány. Nyugi szivi. Ha meg tudsz valamit. -mondta, és valahogy tényleg sokkal, de sokkal nyugodtabb lettem.

Este időben lefeküdtem, és reggel teljesen kipihenten ébredtem. Nem akartam különösebben kiöltözni, úgyhogy egy sima farmert vettem fel, virágos pólóval, és egy kisebb sarkú saruval.

-Na sok sikert. Sikerülni fog. Hívj, hogy mi van. -ölelt át anyu, és a szokásos kávénkkal a kezünkben indultunk el a suli fel.

Az aulában nem botlottunk bele Gina-ékba, és amikor beléptünk a teremben, csendben voltak, cska halkan beszélgettek. Ez sem jellemző rájuk. Talán Gina is izgul, é tényleg igazi vetélytársnak számítok? Ez az, ami soha nem fog kiderülni.

Az első két óra nyugisan, de feltűnően lassan telt, aztán mikor kicsengettek a 2. óráról, Gina és én szinte egyszerre rohantunk be az aulába, ahol már az igazgató, és az igazgatóhelyettes vártak minket.

Már senki sem szavazhatott, de még vártuk, hogy a többiek is megérkezzenek az eredményhirdetésre.

-Na, mostmár sokan itt vagytok. a 114 diákból 96 szavazott, 45 szavazatot kapott Gina, és  51-et pedig Anne. Tehát, köszöntsétek az új diákelnököt. -közölte ünnepélyesen az igazgatóhelyettes, és rám mutatott. A többség gratulált, Gináék pedig idegesen felrohantak a lépcsőn, viszont a nap folyamán többször is hallottam, hogy engem szidtak. Sőt, már az eredményhirdetés után hallottam, egy olyan beszélgetés részletet, miszerint a diákelnökség miatt hanyagolni fogom Harryt, és nem leszek majd Mrs. Styles.

Anyunak csak egy sima sms-t írtam, viszont Harryt felhívtam, és elmeséltem neki, hogy szinte za egész suli azt várja, hogy szakítsunk. 

-Na, majd én megmutatom nekik. Mikor végzel? -kérdezte gyorsna, mivel már becsengettek.

-Fél 2. De ne csinálj hülyeséget. -kértem gyorsan, majd el is köszöntem. -De rohannom kell, szia.

-Várlak, szia csók. -tette le, és éreztem, hogy mosolyog, és tervez valamit.

Már alig vártam, hogy vége legyen a napnak, is kiderüljön, mit tervez Harry. Az utolsó óra matek volt, és pont Gina után mentem ki a suliból. Do más csoportban volt, úgyhogy ő már előbb hazamehetett.

-Szia édesem. -ölelt meg Harry, majd elindultunk a kocsija fele. Gina úgy állt az ajtóban, mintha megdermedt volna, de mmég Harry fokozta az indulatokat. Kezével először átkarolta a derakam, aztán lejebb csúszott, és belemarkolt a fenekembe. Mindezt a többiek szeme előtt.

-Ő az enyém. -mondta, és a lányokra kacsintott.

Én pedig szinte szédültem a boldogságtól, és rájöttem, mennyire szeretem. És az is leesett, hogy 2 nap múlva elmegy, el sem b0írom képzelni, mennyire hiányozni fog. 2 nap?!

Na sziasztok. Bocsánat a késésért, csak elég sok teendőm volt a sulikezdés előtt.

Hát megkezdődik egy újabb tanév, nektek is,és nekem is. Ami az én részemről annyit jelent, hogy nem biztos, hogy egyszerre a kommentek összegyűlése után tudok részt hozni, de nagyon igyekszem. 9.-es leszek, kérlek legyetek türelmesek hozzám.

Sok sikert kívánok nektek az új tanévhez, és remélem a suli nem lesz akadály abban, hogy olvassatok.

Úgy érzem, ez nem lett valami jó rész, de azért remélem emiatt olvasókat nem veszítek.

A folytatás most is 25 komemnt, és 52 tetszik után jön, és lenne egy kérdésem.

Ti hogy képzelitek el a történet befejezését? Mármint mit gondoltok, hogy lesz ennek az egésznek vége? :O

Nagyon érdekelne a véleményetek.

Jó tanulást és további jó olvasgatást nektek

Anna xX.