48. Egy hosszas beszélgetés

Nem szólt semmit. Könnyei hulltak tovább. 2-3 percig csendben ültünk egymás mellett, de Zayn megtörte a csendet.


-Mondd. -mondta mérgesen, de egyben szomorúan is.


-Tudom. Ki leszel rám akadva, és talán meg is utálsz emiatt. Előre is kérlek ne haragudj. -kezdtem zavartan.


-Nyögd már ki, hogy mit akarsz. -szólt rám mérgesen. Gyomrom görcsbe rándult, ismét rámtört a sírás, de a táskámba nyúltam, és elővettem a naplót.

-Megtaláltam a szobádban, és megláttam a nevem, és hát kicsit megijedtem, ezért kicsit beleolvastam. Kicsit sikerült megnyugodnom, hogy a vége felé már nem említesz. De amikor elolvastam az utolsó bejegyzésed, egyszerre nyugtalan, és szomorú lettem. Mondd, ez igaz? -nyitottam ki a naplót a 20.-i bejegyzésnél. Ő pedig csak bólintott, fejét vállamra helyezte, és sírt.


-Igen. -súgta a fülembe halkan.


-Nyugodj meg. Kérlek. Tudom, könnyű mondani. De akkor is. Higgadj le, és mondj el mindent. És kérlek ne add fel. Mindig van remény. -fordultam felé könnyes szemmel.


-Nem. nincs. Anne. Itt már nincs. -törölte meg a szemeit egy zsepivel.


-Mondj el mindent. Miért nincs? 


-Na szóval. Igen. Tüdőrákom van. És reggel az a nem lényeges dolog igenis lényeges volt. Akkor mentem az orvoshoz. És nem akartam, hogy bárki megtudja. Nem akartam, hogy sajnáljanak, és úgy kezeljenek, mint egy rákost. De tudod mit. Jobb is, hogy elolvastad. Így nekem segítettél. De még mindig nem tudom, hogy hogy fogom elmondani a többieknek, hogy 1 év múlva kb én már nem leszek a One Direction tagja. és sajnos nem azért, mert kilépek, hanem mert már nem leszek köztetek.


-Zayn. Kérlek ne mondj ilyet. Nem szabad feladnod. És hidd el, a fiúk most is ugyanúgy veled lesznek, segítenek mindenben, és nem fognak máshogy viselkedni veled. De ez biztos, hogy egy év múlva.-még mindig sírtam, sőt zokogtam, de nagy levegőt vettem. Még kimondani is fájt: -biztos, hogy egy év múlva meghalsz?


-Nem. Azt mondta az orvos, hogy még szerencsére csak kialakulóban van a daganat, de el lehetne távolítani. Ezzel a daganat 80-90%-át el tudják távolítani, és akkor akár 50 éves koromban is egészséges lehetek. De én ezt nem merem bevállalni. Szerinted? -nézett rám könnyektől csillogó szemmel.


-Harry is meggyógyult. Te is meg fogsz. Hidd el, jobb lenne. És ez nem csak az én érdekem, hanem a tied is. 


-De mi van, ha rosszul sikerül a műtét, és ott maradok, ott a műtőasztalon? -szorította meg hirtelen a kezem. Ezen meg is lepődtem, de ne elleneztem. Hisz én vagyok nmost az egyetlen, aki támogatni tudja.


-Nem fogsz. Erős vagy Zayn. -mondtam még mindig sírva.


-És hogy közöljem mindezt a többiekkel? azért ez nem valami egyszerű dolog. És biztos, hogy engem fognak majd cseszegetni, hogy ők megmondták, hogy nem kellett volna az  a sok cigi. És sajnos Anne, igazuk volt. Látod? Igazuk volt.


-Szerintem megfogják érteni. Biztos, hogy meg fogják. -próbáltam bíztatni.


-Könnyen beszélsz. Mellesleg te oké, hogy megérted, mert te is cigizel, és te is tudod, hogy már baromi nehéz leszokni róla.


-Tudom. De nem lehetetlen Nekem is is sikerült. Régen én is függő voltam, de sikerült letennem. vagyis nem teljesen. Ha ideges vagy szomorú vagyok, akkor én sem bírom cigi nélkül. És nem csak én értenélek meg. Figyelj, ők így is szeretnek. Így ahogy vagy.


-Látod, ez igaz. Na és a szüleim?


-Ők is melletted fognak állni, hiszen a gyerekük vagy, és ez természetes. De miért kellett ennyire nagy szörnyűségnek történnie ahhoz, hogy letedd a cigit?


-Ez a büntetésem.De ki mondta, hogy eldobom a cigit? -mondtam idegesen, és nagy meglepődésemre rágyújtott.

-Zayn. Normális vagy? -förmedtem rá.

-Igen. -mondta ezt úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.

-De még nincs minden veszve. Sőt semmi! Kérlek nyomd el a cigit. -nyúltam felé, de makacs volt, és nem engedte, hogy elvegyem tőle.

-Úgyis meghalok. Az meg mindegy, hogy mikor. -vágta rá egyszerre.

-Zayn. Mik ezek a hirtelen hangulatváltozások? -néztem rá értetlenül.

-Ez nem hangulatváltozás. Csak. Csak eszembe jutott valami.

-Mi? -néztem rá hirtelen.

-Csak. Egy barátom, gyerekkorom óta jóba voltunk, és ő 14 éves kora óta cigizett, és 25 éves korában észlelték nála a rákot, és ott nem tudták megmenteni. Megműtötték, de nem sikerült eltávolítani a daganatot, és a beavatkozás után 3 nappal meghalt. -mesélte, és ismét kiszökött egy könnycsepp a szeméből.

-Ezt sajnálom. De te nem cigizel ilyen régóta, és nálad hamar sikerült felismerni, és minden rendbe fog jönni.-mosolyogtam felé bíztatóan, ő pedig 5 percig csendben ült mellettem, de végül megszólalt.

-Anne. Köszönök mindent. Ha te nem vagy, kitudja mit csinálok. Nem gondoltam volna, hogy valaha hálás leszek valakinek azért, mert elolvasta a naplóm.


-Nincs mit. Ez természetes. Hiszen a legjobb fiú barátom vagy. De bármelyik bandatagnak segítettem volna. Nekem ez nem is szívesség, hanem alap dolog. -mosolyogtam ismét a srácra.


-Mindegy. Köszönök mindent. -ölelt meg.


-A kisház! -hallottam meg hirtelen Meli hangját. Harry gyere!


-Minden rendben lesz. -súgtam a fülébe, és megöleltem, ő pedig egy puszit adott az arcomra. Miért is ne, pont akkor nyitottak be Harryék.


-Anne Gand. -ezt nem gondoltam volna rólad. -fordult vissza Harry.


-Zayn? Miért csináltad ezt, te szemétláda. -vágta pofon Meli Zaynt, és ő is elment.


-Ezt megint elcsesztem, Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? -kérdeztem sírva, és Zayn vállára borultam.Csak rá számíthattam...






Na sziasztok. Ez lenne a 48. rész. Nem nagyon érzem, hogy hogy sikerült, úgyhogy most mégjobban szükségem lenne a véleményetekre. Kommenteljetek légyszíves! És még egy örömhír a végére: az előző rész 49! tetsziket kapott. Ez hihetetlen. Már majdnem megvan az ötven. Nem is tudom elmondani mennyire örülök. Már csak kicsit több komment kéne. A 49. rész 35 tetszik, és 19 komment után jön (ha több van az sose baj):)
Aki még nem tette volna meg szavazzon, hogy ki a kedvenc szereplője (egy nevet elírtam. Az Anna, az Anne akart lenni) és lájkoljátok a facebook oldalát a blognak: https://www.facebook.com/LondonOneDirectionAndI
Anna xx.