94. Régi, új és változatlan érzelmek

Hátranéztem, bár a hang ismerősen csengett a fülembe, és az állt mögöttem, akira a hang alapján gondoltam.

-Adam. Mit akarsz már megint? -kérdeztem idegesen.

-Csak gondoltam már úgyis olyan régen láttál. 5 éve... -nézet bele a szemembe.

-Nem is akartalak. -vágtam rá flegmán, de belül egy elmagyarázhatatlan érzés tört elő belőlem.

Annak ellenére, hogy Harry gyermekét hordoztam a szívem alatt, a hatalmába kerített az az érzés, amit kb 10 éve éreztem Adam iránt. Ahogy a szemembe nézett, láttam a vágyat. És elfogott egy érzés, amit egyszerűen magamnak sem merek bevallani, de így van. A pillangók amik már rég nem csapkodtak a gyomroman, most újra feléledtek. Nem értettem. Adam iránt éreznék valamit? Nem,nem,nem! Anne ezt azonnal verd ki a fejedből.

-Biztos vagy ebben? A szemeid nem ezt mutatják. -lépett közelebb.

-Adam! -kiabáltam rá, de Ő nem hátrált meg. Ajkai közeledtek ajkaimhoz.

,,És téged el nem hagylak, holtomiglan-holtodiglan!" Harry jegyes esküének szavai csengtek a fülemben, és a könnyek egyszerre bújtak elő a szemeimből, arcomat pedig elfordítottam.

-Hagyj békén. -löktem el magamtól, és könnyes szemekkel elrohantam, a tóhoz, ahol nem is olyan rég jártam. Senki nem volt ott, mint ahogy már megszoktuk. Leültem a padra, és gondolkodtam. Soha az életben nem szerettem úgy valakit, mint Harryt, épp ezért mentem hozzá feleségül. Adam-ot is szerettem, anno, 14 évesen talán, de miután üldözött, és hasonlók, megutáltam. De az idő talán mindent megváltoztatott? Lehetetlen. Nem lennék képes megbocsájtani neki. Meg akarta ölni a férjemet. Minél gyorsabban el kéne felejtenem.

Egy 20-25 perc után szédülni kezdtem, így nem sokkal később egy busszal haza is mentem, de közben a mai események forogtak előttem: Bővül a család, azaz ismét gyermeket várok, Adam szabadult, és ,,véletlenül" össze is futottunk, és nem tudom mit érzek.

-Anyu. -futott oda hozzám egyszerre Darcy. És innentől kezdve minden kitisztult. Nekem családom van, akiket nem fogok elhagyni!

-Minden oké? Mi tartott ennyi ideig? -köszöntött egy csókkal Harry.

-Este elmondom. -súgtam a fülébe, majd levetem a kabátom, és leültem velük vacsizni. -Mi volt ma az oviban Darcy?

-Szemmi érdekesz. Vadisz de. Összevesztem a Lilly-vel. -húzta oldalra a száját.

-Mert mi történt? -nézett rá kérdően az apukája.

- Mejt nem adta oda a babámat, én meg megütöttem. -mondta határozottan, mi pedig elmosolyodtunk.

-De ilyet nem szabad csinálni! -modntam neki szomorúan.

-Hojnap bocsánatot kéjek. Ígéjem! -modnta majd megitta az utolsó korty kakaóját.

-Ez a beszéd, most pedig irány fürdeni! -emelte fel HArry,és egészen a fürdőkádig futott vele.

Amíg a kislány boldogan lubickolt a fürdőkádban, én kivastam holnapra a ruhát amit fel szeretett volna venni.

-Mikor mondjuk el neki, hogy terhes vagy? -ölelt át hátulról Harry.

-Akár ma is elmondhatjuk neki. -mosolyogtam rá, és belenéztem a szemébe, azt az érzést várva, amit Adam-nél is éreztem.

A kisláynunkat ma az apukája fektette le, addig én befeküdtem az ágyba, és olvastam.

-Anya. Nem is adtál puszit. -bújt be mellém a kislányom, én pedig egyszerre két puszit nyomtam az arcára, közben pedig Hary is befeküdt mellénk, és a hasamra helyezte a kezét.

-Darcy, képzeld, van egy jó hírünk. -mosolygott a kislányra.

-Kapok még egy barbie házat, fiú barbie-val? -nézett ránk csillogó szemekkel.

-Nem, sokkal jobb. -mosolyogtam rá.

-Lesz egy kistestvéred. -mondta ki végül a férjem.

-Ez komooooooooly? -kiabálta, közben pedig megölelt.

-Igen, de csak óvatosan. -pusziltam meg a homlokát. Talán most Darcy,és az újabb születendő kis Styles tartja bennem a lelket.


Mivel Darcy az örömhír hallatára nem nagyon akart alduni menni, én előb kidőltem mint Ő. Harryt pedig hajnali 3-kor megláttam a lány ágya mellett ülve aludni. Nem akartam felkelteni  így hagytam, csak egy képben megörökítettem, és ha nem lett volna túl sötét, nagyon édes kép lehetett volna, de így, hogy szinte semmi nem látszik, a kedven képem marad az, amit az ovis farsang után készítettem róluk:

♦~♦~♦~♦

Az idő mint már megszokhattunk hihetetlenül gyorsan telt. A pocakom egyre nagyobb lett, Darcy pedig egyre türelmetlenebb. Egyre jobban akarta már látni a kistestvérét, akiről később kiderült, hogy kisfiú.
December 10.-én hajnaltájt pedig életet adtam az ifjabb Harry Styles-nak.
A karácsonyi előkészületekben anyuék, és Harry anyukája is sokat segített, nélkülük nem lenne karácsonyfánk, és ajándékaink sem.
Szenteste reggelén Darc már fél 8-kor felébred, és engem is felébresztett, Harry kiságya melett, hogy hallja a karácsonyi zenét, meghozták az angyalok a fát. Mivel éjjel mi díszítettük, álmosan elküdltem, hogy szóljon az apukájának, én pedig kivetem a kiságyból a kicsi HArry-t akit a nővére kedvesen felébresztett.

Közösen, négyen lementünk a napplaiba, ahol a kislányunk vadul kezdte bontogatni az ajándékokat, én pedig karomban a kis Styles-al, leültem a kanapéra.

-Boldog karácsonyt. -csókolt meg Harry.

-Neked is drágám. -mosolyogtam rá, és egy örömkönnycsepp gördült le az arcomon. Eszembe jutott az első közös karácsonyunk. Amikor csak ketten voltunk. Mint pasi, és a barátnője. Most pedig egy élet által már kissé megviselt anya és apa mellett egy boldog kislány és egy kisfiú ünnepel együtt a karácsonyfa alatt. Kell más az embernek? Nem!



Hát hellóbelló. Íme a 94. rész. 6 résszel járunk a vége előtt, kíváncsi lennék, ti milyen befejezésre számítotok. Ezeket kommentben várom, bennem már egy ideje megvan, hogy mi lesz, de hátha valakinek jobb ötlete is lesz... :) Várom a kommenteket, és ha tudom hozom az új részt, mivel a blog 1. szülinapjára be akaram fejezni ezt a blogom. Ez nem fog összejönni, de április vége fele, biztosan vége lesz. :/
Szóval ki milyen befejezésre számít?
Anna xX. :)

93. Amikor nem számítasz rá...

Mikor hazaértünk, Darcy nagy örömmel fogadott minket.

-Milyen volt? Jól éreztétek magatokat? -jött ki utána Anne is.

-Jó volt egy kicsit kikapcsolódni. -karolt át Harry, én pedig felvettem Darcy-t.

-Anya, hiányoztál. -súgta a fülemben a kislányom, miközben Harry elmesélte az édesanyjának, merre is voltunk.

-Darcy-val nem volt semmi gond, ugye? -mosolyogtam a nagymamákra.

-Dehogy, áldott jó gyerek volt, nagyon sokat nevettünk. -jött ki anyu is a konyhából.

-Nagyon szépen köszönjük a felügyeletet. -öleltem meg anyát, és az anyósomat.

-Viszont, mi akkor mennénk is. -pakolt ki anyu még a mosogatógépből. -Viszont Felixék szerintem ma még beugranak.

-Persze, menjetek csak, pihenjetek. Nagyon köszönjük. -kísérte ki őket Harry. -Darcy, mennek haza a mamák! -kiabált fel az emeletre, és a kislányunk fél pillanat múlva már ott is termett a bejárati ajtóba.

-Siastok! -futott oda a mamákhoz, akik egyszerre átölelték.

Harry kipakolt a bőröndből, addig én lefektetem Darcy-t felraktam egy adag ruhát mosni,  és mivel anyu kivasalta a ruhákat, kicsit én is le tudtam dőlni. Csak bebújtam az ágyunkba, és az ölembe húztam a laptopom. Mostanában kevés időm van erre, de úgy érzem, nincs is nagyon szükségem a közösségi oldalakra, meg hasonlókra. A hyrekről a híradóban meg úgyis értesülök. Facebookon semmi extra, benéztem, és bejelentkezve maradtam, közben megnyitottam a twittert, ahol válaszoltam pár embernek, már majdnem a 2 héttel ezelőtti üzeneteknél jártam, amikor pittyegett a gép, hogy kaptam egy üzenetet facebookon. Fred írt. Adam volt haverja . Egy rövid üzenet volt, de a tartalma sokkolt: ,,Szia, bocsi hogy zavarlak, és gondolom már el is felejtetted Adam-et, de aˇhónapokban jó magaviselet miatt szabadulhat. Csak enynit akartam, szia! "

Az üzenet hatására eszembe jutott minden. Elrabolt, fenyegetett, ott tett nekem/nekünk keresztbe ahol tudott, de végül miután majdnem megölte Harry-t, végre elfogták, és nyugalom van, de akkor is megfenyegetett, hogy ezzel még nincs vége...

-Ohhh. Hát itt vagy. -ült le mellém Harry. -minden oké? -nézet rám aggódva, mikor szembe találta magát sápadt arcommal.

-Háát. -kezdtem, de inkább csak felé mutattam az üzenetet.

-Nyugi. -ölelt meg szorosan. -Minden rendben lesz, nem lesz semmi. -mosolygott, én pedig elhittem neki.

-Annu, Aou, cengettek. -jött át hozzánk Darc.

-Megyek már! -mondtam, és lesiettem a lépcsőn, nyomunkban a kislányunkkal.

-Feliiiiiiiix.-ugrott az öcsém nyakába a kislány.

-Sziasztok! Mi járatban, gyertek beljebb, hívtam be az öcsémet és a barátnőjét, Katy-t, közben pedi elkiabáltam Harry-nek.

A férjem leült velük, én pedig hoztam egy kis rágcsálni valót, meg üdítőt.

-Na, viszont tényleg nem akarunk nagyon sokat időzni, de egy fontos dolgot szeretnénk közölni.-kezdte az öcsém, én pedig sejtettem miről lehet szó. 4 éve együtt van Katy-vel, úgyhogy egyszerre az újukra néztem, de közben Ő már folytatta. -Kate és én a nyáron összeházasodunk. -mondta boldogan, majd megcsókolták egymást. Olyan édesek.

-Jajj, de jó már. Gratulálok. -öleltem meg őket.

-Komoly szervezkedésbe még nem kezdtünk, de Darcy-t szeretnénk kis koszorúslánynak. -mosolygott Katy.

-Megoldható, a csodálatos esküvőtökért mindent. -fogott kezet Felix-el a férjem, és adott egy puszit Kate-nek.

-És hát akkor, Július 11, szombat, fél 5. -ada át a meghívót Felix, én pedig kissé meghatódva vettem át, fura lesz elmenni az öcsém esküvőjére, igen, azthiszem Ő is felnőtt már...

Az öcsömék tényleg nem maradtak sokáig. fél órát még beszélgettünk, aztán rohantak tovább.

-Július, ugye? -kérdezte Harry, miközben megnézte a meghívót.

-Igen, miértis? -néztem rá értetlenül.

-Ha minden igaz, te akkor már 7 hónapos terhes leszel. -mosolygott.

-Ha minden igaz, igen, de ez nem akadály. -mosolyogtam. -De ennek még várjuk ki a végét, kitudja, tényleg összejött-e.



Február eleje lehetett, amikor ismét jelentkeztek a kisebb szédülések, hányingerek, és a havim és késett, szóval nagy reményeket fűztünk ahhoz, hogy talán Darcy-nak lehet kistestvére. és 2 és fél héttel a kis kiruccanásunk után, a terhesséi teszt igazolta, úton van a legkisebb Styles.

-Ismerős a jelzés? -mentem oda Harryhez este, miután elvégeztem a tesztet.

-Basszus, igen, jajj de jó! -kapott fel mosolyogva, és megpörgetett. -Ismét gyerekünk lesz, csodálatos, és midnen oylan tökéletes. -áradozott, majd berántott maga mellé az ágyba.

-Újabb csodás teremtmény anyukája lehetek. -mosolyogtam, és mellkasára hajtottam fejemet, és így aludtunk el.


6 hetes terhesen Harryvel karöltve, boldogan sétáltunk be a nőgyógyászomhoz.

-Üdv újra. -örülök, hogy ismét találkozunk. -fogott kezet a férjemmel az orvos.

Miközben én kitöltöttem egy papírt, az orvos előkészítette az ultrahanghoz az ágyat.

Szinte Dejavu érzésem volt. Harry a kezemet fogta, az orvos pedig a képernyőt nézve mozgatta a hasamon a kis készüléket.

-Igen, a teszt nem tévedett. Újabb lakója van a pocakodnak, Anne. Gratulálok! -mosolygott kedvesen, majd Harryvel is kezet fogott. -A neme majd most is titok legyen? -mosolygott.

-Hát, ezen még nem is gondolkodtunk, szerintem nem, de még mindenképp megbeszéljük, meg hát addig van időnk. -mosolyogtam, és megszorítottam Harry kezét. Mindketten boldogok voltunk. Nem az a lényeg, hogy fiunk,vagy lányunk lesz, a léyneg, hogy egészséges kisbabánk van, én ezt ismét örömkönnyekkel fogadtam,és Harry is meghatódott egy kissé, mert láttam, hogy csillog a szeme. Viszont nem sokkal a jó hír bejelentése után Harrynek megcsörrent a telefonja, és mennie kellett. Egy gyors csókkal elköszöntünk egymástól, én pedig még bent maradtam a rendelőben. A doktor úr ellátott tanácsokkal, és felirattam a gyógyszereimet.

-Köszönöm szépen. Viszlát. -fogtam kezet boldogan az orvossal, és elindultam a buszmegálló fele.

-Szia, Jó újra látni. -bökött meg valaki hátulról útközben....




Na hát sziasztok. Rövid részek után hát íme egy hosszabb, remélem elnyerte a tetszéseteket, nem tudom, úgy érzem, nekem mostanában nem meg nagyon ez a blogírás, nem tudom magam annyira beleélni magam, ne mtudom mi van velem, de igyekszem a végére, a fináléra összeszedni magam. Érdemes mondanom kommenthatárt, ha úgyis nagylelkűen előbb hozok rlszt, ha van időm? Azért legyen 16 komment és 36 tetszik a következő részig, vagy ha a húsvéti szünetben ráérek, és lesz ihletem, úgyis hozok részeket, de most, hoyg ,,írói válság"-ban vagyok, nagy szükségem van a kommentkre. Akár jó, akár rossz. Hajrá!
~Anna xX :)

92. Hárman egy család, jól van ez így?

A nagyobb veszekedés bár ez furán hangzik, közelebb hozott minket egymáshoz Harryvel. Azután sokkal többet beszélgettünk, Ő is több időt tölt velünk, és jobban kijövünk egymással. Persze, előfordult, hogy összekaptunk, mert valakinek rossz napja volt, de ezek mind ilyen badarságok. Mert éppen Harold nem volt hajlandó elpakolni maga után, vagymert reggel a nagy sietésben nem vasaltam ki az ingjét mire indulnia kellett volna. De most minden rendben, a bandából szép lassan mindenkinek családja lesz. Louis-éknál már 2 pici lány, Liam-éknél egy kislány, Niall-éknél egy kisfiú és 3 hónapon belül remélhetőleg egy kislány és Zayn-éknél pedig 2 héten belül szintén egy lány, Hope fogja boldoggá tenni a többi bandatag életét.
Darcy is már 2 és fél éves, bölcsődébe jár, nagyon okos, és szép kislány.

-Anyu, neeeeeeeeeeee. -kezdődött a reggeli hiszti, mikor oldalra akartam tűzni a lányunk haját.

-Darcy, nyugi már. -nevetett a férjem, miközben lejött a lépcsőn álmosan.

-Apuciiii. -rohant oda máris a lány. -Gyere velünk a bölcsibe! -nézett rá, miközben az apja felemelte.

-Tényleg, eljössz? -néztem rá mosolyogva.

-Most még van egy kis dolgom, de megígérem, hogy én is érted megyek délután anyuval, rendben? -guggolt le a kislányához Harry.

-De ha nem leszej ott, akkoj nem jövök haza. -tette csípőre a kezét a hölgy.

-ott leszek, de siess, anya már vár. -mutatott rám, majd elment a konyhába, és nem sokkal később már el is tűnt. Úgy tudtam, ma nem lesz próbájuk meg stúdiózásuk, de ezek szerint mégis.

-Délután jövünk. Szia. -adtam egy puszit Darcy-nak, és bekísértem a csoportba.


Miután hazaértem, kicsit takarítottam, meg vasaltam, és megfőztem az ebédet. Darc, az oviban ebédel, de este sokszor eszik a déli ételből is.

-Hmmm, borsó leves, és valamilyen tészta. -ölelt át hátulról Harry.

-Sima tészta, én most jelenleg nutellával kívántam meg. -csókoltam meg.

-Nagyon jó, ülj le, kérlek, hadd vegyem fel a pincér szerepét.

Megterített, gyújtott egy gyertyát, és kihozta a levest. Nem tudtam mire ez a nagy felhajtás, csak akkor derült ki, miután elvitte a második tálakat is, és kihozott egy tálca muffint, mindegyiken egy 8-as számmal.

-Nem is emlékszel? 2012. Április 11. az első találkozás, és utána nem sokkal a kapcsoaltunk kezdete. 8 éve ismertük meg egymást. Boldog évfordulót! -nyújtott át egy borítékot és egy vörös rózsát.majd hosszasan magához szorítva megölelt.

-Te jó ég. El is felejtettem. Köszönöm. Szeretlek! -szorítottam magamhoz a férjem, és egy könnycsepp gurult végig az arcomon.

-Most hétvége, Olaszország, Velence. Megfelel életem? -nevetett.

-Öhm, oké. -mosolyogtam rá. Magyarul van egy napom összepakolni egy hétvégére, és Darcy-nak felügyeletet szerezni.


-Mindent elintéztem, neked csak annyi a dolgot, hogy velem legyél. -mondta halkan. Mintha olvasna a gondolataimban. Pedig szerintem csak annyi a magyarázat erre, hogy ismer.

-Jajj. Ezért is szeretlek én annyira. -nevettem, majd a karórámra nézte. 3 óra volt pontban. -Elmegyünk a lányunkért?

-Persze. -mosolyogott, majd magára kapta a kabátját, és megszorítva a kezemet indultunk át a parkon. Útközben megálltunk egy fagyira, közben pedig beszélgettünk.

Mikor beértünk a csoportba, Darc egyszerre észre vett minket.

-Apuu, anyuu. -ölelt át minket a lábunknál.

-Jó napot! -intettem a gondozónak.

-Sziia kicsikém! -adott a picinek egy puszit Harry.

Miután felöltöztettem a kisnagylányunkat vidáman sétáltunk hazafele. Harry, Darcy, és a pici másik oldalán én. Mi nagyon szóhoz sem jutottunk, egészen hazáig a bölcsis élménybeszámolót hallgattunk. annyira csods volt a nap. és miközben a Hyde parkban sétáltunk haza, előjöttek az emlékek. amikor 16 évesen, gyermekként, itt ültünk, csókolóztunk, vagy éppen sírtam egyedül, vagy találkoztam lover boy-al...




Szombat reggel 8-kor a házat, a lánykánkkal együtt átadtuk a nagyiknak, mi pedig indultunk a reptérre. Délelőtt miután megérkeztünk Velencébe a szállodában kipakoltunk, és sétáltunk egyet és csak vacsorára mentünk vissza a hotelbe.
A szobánkba hozták a vacsit, úgyhogy mindketten lefürödtünk előtte, én lenge hálóingben Harry pedig egy alsónadrágban ette a makarónit.

-Amúgy, nekem Darcy elárult egy titkot. -nézett rám Harry, miután szinte mindent megevett.

-Na, mi az?

-Ő szeretne kistestvért. -mosolygott rám.

-Mikor mondta ezt? -nevettem.

-Amikor Rebecca-éknál voltunk, és Becca és Zayn elmesélték neki, hogy egy kisbaba van Becky pocakjában. -nevetett a férjem.

-Egyem meg, de édes. És szerinted sincs rendjén az, hogy mi csak hárman vagyunk? -haraptam a számba.

-Tennél érte te is, hogy többen legyünk? -simította meg a combom.

-Tennék. -mondtam, és leraktam a tálcáinkat az éjjeli szekrényre, és hevesen megcsókoltam.

Nem sokszor vagyunk ilyen értelemben együtt, úgyhogy már mindkettőnkben nem volt a vágy egymás iránt, kissé vad, de mégis gyengéd szeretkezés volt, és mnt mindig mindketten elégedetten feküdtünk le.

-Remélem jó időben voltunk jó helyen, és a te pocakodnak is új lakója lehet. -mosolygott Harold.

-Ha jól számoltam, lehetséges szerelmem. -mosolyogtam rám, majd megcsókoltam, és mellkasára hajtottam fejemet, Ő pedig hajamat simogatta, így aludtunk el.




Na sziasztok, ez hosszabb rész lett, remélem elnyerte a tetszéseteket. :) Ne pánikoljatok, még nincs vége a blognak, és én mindenképp szeretnék eljutni a 100. részig, sikerülni is fog. Már a képzeletemben teljes a történet, csak le kell írni és meg kell fogalmazni, úgy gondolom, a történet alapján úgyis észre fogjátok venni, ha közel van a vége, de annyit elárulok, hogy egy izgalom még hátra van. Ha minél előbb tudni szeretnétek mi is fog történni még, akkor kommentelésre és tetszikelésre fel! 17 komment és 38 tetszik után jön a folytatás!
Anna xX.

91. A tónál

Nem akartam haza menni, nem akartam, hogy anyu és Anne lássa, összetörtem. Úgyhogy inkább fogtam magam, beültem az autóba, és a külvárosban lévő kis tóhoz mentem, ahova régen nagyon sokat jártunk Harryvel. Csak leültem, bedugtam a fülesem, és gondolkodtam. Vajon én reagáltam túl a dolgot, vagy tényleg az embernek a családjának kell az első helyen lennie? És tényleg nem kéne azért kiakadnom, mert kihagyott egy közös programot, mikor már lassan egy éve nem voltunk kettesen? Nem kéne haragudnom?

-Szia. -ült le mellém egyszer csak a férjem.

-Szia. -vettem ki a fülesemet. -Vége a stúdiózásnak? -kérdeztem flegmán.

-Nem., eljöttem, és miután nem találtalak a plázában, szinte biztosan tudtam, hogy itt leszel. Először is, szeretnék bocsánatot kérni. De tudod, a munka... -kezdte.

-A munka fontosabb mint a családod? Harry, akármennyire is fáj ezt kimondani, a One Direction-nek egyszer vége lesz. lehet hogy 2, lehet, hogy 10, vagy akár 20 év múlva, de a jövő nemzedéke számára ti csak majd legenda lesztek,  emlékek a rajongók szívében. Viszont a gyerekeid, emlékezni fognak arra, hogy milyen ritkán láttak, és hogy szinte az anyjuk nevelte fel őket, mert mindig a stúdióban voltál. Ezt szeretnéd? Hogy az unokáid azt hallják majd rólad a szüleiktől, hogy csak a munkájával foglalkozott és ez fontosabb volt neki mint a gyerekei? -fakadtam ki.

-Nem, nem szeretném. -hajtotta le a fejét.

-Akkor meg, ezt azért legközelebb ezt vedd figyelembe kérlek. Darcy még pici, nem biztos, hogy emlékezni fog bármire is, de nem szeretném, hogy rossz gyerekkora legyen, apa nélkül. Hiszen én mindent meg szeretnék neki adni. Emlékszel mennyire örültél, mikor kiderült, hogy terhes vagyok? Mennyire örültünk, és vártuk a gyermekünk érkezését?

-Emlékszem. Igen, mostanában kicsit tényleg hanyagollak titeket, ígérem, mostantól máshogy lesz. De azért kérlek légy velem türelmes, és megértő. Hiszen még teljesen nem nőttem fel, szükségem van a segítségedre. -nézett bele a szemembe.

-Az leszek, és mindenben itt leszek neked, hogy segítsek, ketten minden könnyebb. -mosolyogtam.

-És amúgy, hogy vagy mostanság? Emlékszem, régen elalvás előtt mindig megbeszéltük a napunkat, meg ilyenek.Minden jelentéktelen dolog szóba került, viszont most úgyérzem, kicsit ismét eltávolodtunk egynástól. Talán miattam van, de egyszerre nem lehetek két helyen.. Esténként pedig, amikor beszélhetnénk, vagy Darcy-nál alszol, vagy ha nem is nála vagy, de mire hazaérek, te már félálomban vagy, vagy pedig én vagyok hulla fáradt.

-Nem könnyű anyának lenni, de megéri. Emellett persze a szüleimmel, és az öcsémmel is foglalkoznom kell.Főzök, mosok takarítok. De megvagyok. Nehéz dolog a gyermekvállalás is, és még picit fiatalok vagyunk talán, de remélem minél előbb siekrül kitapasztalnunk a dolgokat, és lesz időnk mindenre, egymásra is. Na és te, hogy vagy?

-Rengeteg időmet elveszi a munka, és minden elképzelésemet így sem tudom megvalósítani, picit elégedetlen vagyok magammal, emellett viszont eléggé kishitű is mostanság, nem gondoltam volna, hogy egy újabb videóklipnek még mindig ennyire tudnak örülni a rajongók. -kezdett bele a mesélésbe, és hosszú idő után újra tudunk beszélgetni, nem csak fontos ügyekben, hanem kis apróságok is szóba kerültek. Mesélt magáról ismét, és kérdezett felőlem. Örülök, hogy ezek még mindig foglalkoztatják.
A távolság viszont még mindig ugyanannyi volt köztünk. Én törökülésben ültem, Ő pedig egy kis terpeszben ült mellettem, lábunk nem ért össze, de talán 5-10 centi lehetett köztünk.
Nagyon jól el beszélgettünk, nagyon boldog voltam, viszont azért a beszélgetés végére egy ölelését sok mindent megadtam volna, viszont mikor észrevettük, hogy elkezd esni a havaseső én beszálltam Harry autójába, Harry pedig Niall autójával hajtott el, nem tudom hova, én pedig hazafelé vettem az irányt.

-Na, mindent megtudtatok venni? -kérdezte anyu halkan.

-Nem, semmit nem vettünk, nem is jött el. Aztán kimentem a tóhoz, és ott beszélgettünk, de ez talán sokkal jobb volt, mintha végig nézegettük volna az összes kirakatot. Régen sokat szoktunk beszélgetni  jelentéktelen dolgokról, egymásról meg mindenféle dologról. Aztán amióta összeházasodtunk, nem nagyon volt időnk, amikor pedig terhes lettem, azóta szinte nem is voltak hosszabb, mélyebb beszélgetéseink.

-De akkor minden rendben van? -mosolygott anyu.

-Igen, remélem minden rendben. -ölelt át hátukról Harry.

-Most már minden a legnagyobb rendben. -mosolyogtam, majd megpusziltam férjem arcát.






Na sziasztok, tudom ez nagyon rövid rész lett, de azért remélem ez is elnyerte a tetszéseteket. És ami míg jó hír, hogy a héten még hozok egy részt. Addig is várom a kommenteket!
Anna xX. :)

90. Erőltetett mosoly, újra

Nem sokkal később, mikor Anne elaludt, megérkeztek a szülei, anyu pedig írt egy sms-t, hogy baleset történt, úgyhogy Ő késni fog, a srácoknak majd reggel szólunk, nem akartunk senkit zavarni az éjszaka közepén.

-Jajj, Gratulálunk! Minden rendben van? -puszilt meg először Anne.

-Igen, nemrég aludt el, a kislányunkat, Darcy-t pedig megmutatom. A sok csöppség közül egyszerre kitűnik. Az édesanyja szépségét örökölte. -mosolyogtam az anyósomra, majd kimentünk a kórteremből, és odasétáltunk az ablakhoz, ahonnan meg lehetett nézni a kis csöppségeket.

-Második sor, jobbról negyedik? -nevetett Anne, a férje pedig helyeselt.

-Honnan tudtátok? -nevettem rájuk.

-Tiszta Anne. Az arca, és a kis pisze orra is. -nézett rám Mr. Gand.

-Tényleg mennyire hasonlít Anne-re. -csodálkozott rá Felix is. -Mindig egy 3 éves korában készült képpe válgtam vissza kb 5 évesen minden szívatására  és még azon a képen is hasonló orrwa volt. -nevetett a srác. -De régen is volt! Több mint 10 éve...

-Figyelj Harry, menj haza egy picit, feküdj le, hajnali 4 óra lesz lassan, ha kell hazavisznek a fiúk, én majd itt maradok Anne-nél, aztán miután kicsit aludtál gyere vissza. -mosolygott rám Anne.

-Köszönöm, ez kedves tőled, délután jövök, ha valami van, megvan a számom, hívjatok. -köszöntem el tőlük, és lementem a kocsihoz. Szinte már és még nem volt szinte senki az utakon.10 perc alatt hazaértem. Kapcsoltam egy kis zenét, és ledőltem a kanapéra, nem sokkal később el is aludtam. A telefonom ébresztője keltett, fél 11-kor. 6 óra alvás elég volt. A legfőbb vágyam az volt, hogy a családommal lehessek, este pedig majd kipihenem magam. Írtam a srácoknak egy sms-t, felöltöztem, és már indultam is be Anne-hez.


*Anne szemszöge*

-Szép napot, kincsem! -köszöntött egy csókkal Harry. -Minden rendben?

-Szia édes. -öleltem magamhoz. -Persze, minden oké. Jól vagyunk. -mosolyogtam.

-Na, kicsim, akkor én viszont megyek is. Pihenj sokat, vigyázz magadra, és már a kisunokámra is! -ölelt meg anyu, majd magára kapta a pulcsiját, és kisétált az ajtón. Szinte nekiütközött az érkező bandatagoknak, és barátnőiknek.

-Tessék csak jönni. -engedte ki anyut Niall, aki Dorothy kezét fogva sétált be a terembe.

-Kedves Anne, gratulálunk. -ölelt át engem és Harryt is szinte egyszerre Louis. És haver, milyen érzés apának lenni? -nevetett rá a férjemre.

-Csodás, de nem egy szép kisfiú apjának kell ezt mesélnem. -nevetett. -jó volt látni újra, és ismét a Larry pillanatot.

-Gratulálok! Mi már mengéztük, nagyon aranyos. -ölelt meg Dorothy, utána pedig Niall is.



Szerencsre minden rendben volt, így már 4 nap után hazaengedtek minket. Otthoni légkörben mégis jobban éreztem magam. A napjaimat szinte csak a kis Darcy gyerekszobájában töltöttem. Harryék már az 6. albumukon dolgoznak, így Ő sajnos csak este van itthon, de akkor viszont végig velünk van. Darcy nagyon nyugodt gyerek, keveset sír, és szinte csak eszik-alszik. Éjszakánként is csak általában egyszer ébred fel, szóval sok gond nincs vele. És ami emelett még csodálatos, hogy napról-napra nézhetjük, hogy hogy fejlődik, a napok pedig hihetetlenül gyorsan telnek, én is betöltöttem a 23-at, Harry pedig a 25-öt. A kislányunk pedig már 9 hónapos lesz. Elképesztő.

-Szia édes! Miújság? -guggolt le mellém Harry, miközben a lányunkkal játszottam.

-Semmi érdekes. Veled? Hogy álltok az albummal? -kérdeztem, miközben az ölembe vettem a kislányt.

-Bele kell húznunk, ha szeretnénk, hogy december közepén megjelenjen. -vette át Darcy-t.

-December 14-én szombaton ráérnél? El kéne menni karácsonyra vásárolgatni.

-Szombaton nincsenek stúdiózások, szóval ezt megbeszéltük. Gemma, vagy a nagymamák vigyáznak majd rá? -nézett fel rám.

-Szerintem Anne és anyu is szívesen elvállalnák.



A december még anyuka ként is a sürgés-forgásról szól, sőt, most méginkább. Ház dekorálás, ajándékbeszerzés, és majd a sütés-főzés.. De ennek is biztosan megvan a pozitív oldala.

Hoszsú idő után végre van egy fél napunk Harryvel, hogy kettesben legyünk. Ezek a gondolatok fogalmazódtak meg bennem, mikor reggel felébredtem. Kimásztam az ágyból, és átnéztem Darcy szobájába, aki még csendesen aludt. Fél 8 lehetett, azt hittem, Harry is lent van, de az asztalon egy cetli fogadott: Életem, be kellett ugranom a stúdióba, délben találkozzunk a pláza cukrászdájában, tudod, ahova régen szoktunk járni. Kocsikulcs a helyén, autóval gyere! xX. Harry
Hát jó, nem erre számítottam, és nem így képzeltem el a napot. Délelőtt egy picit pakoltam a házban. Gemma átjött Oliverrel egy órácskára. a fiú már 5 éves, de nagyon aranyosan bánik Darcy-val, gy, mintha a húga lenne.

-És, amúgy miújság? -ült le mellém a kanapéra Gemma, miután a kislányomat befektettem a kiságyba, a keresztfiam pedig ,,vigyázott rá".

-Elegem van abból, hogy Harrynek a munka ilyen fontos. A családja kéne, hogy az első legyen, nem?

-De, ebben van igazság, de látod, ez van, ha valaki híres. Először nekünk is furcsa volt, hogy nem láttuk Harryt nap mint nap...

-Úgy volt, hogy ma vásárolni megyünk, erre reggel hagy egy cetlit, hogy el kellett mennie stúdiózni, majd a plázában találkozunk. kicsit bántott.

-Nyugi. Szeret, és a családja a legfontosabb neki! -nyugtatgatott Gemm.

-Szép napot a hölgyeknek. -jött be anyu és Anne. Amióta terhes voltam, azóta Anne anyunak segít a kávézóban, és egy csomó időt vannak együtt, valószínűleg most is együtt jöttek be.

-SZiasztok. -öleltem meg őket.

-Darcy már alszik? -nézett a kiságy felé Harry anyukája.

-Kérdezd a figyelőjétől. -nevettem, és Oliverre mutattam, aki közben a sarkán ülve, félig térdelve ült a kiságy mellett és nézte a gyönyörűszép kislányunkat.

-Elaludt. -nevetett Anne, majd megfogta a már nem is olyan kicsi kisfiút, és lefektette a kétszemélyes ülőgarnitúrára.

-Így jár, aki este nem akar lefeküdni, nevetett Gemma.

-Kislányom, fél 12 van, menjél készülődni. -mosolygott rám anyu a kiságy mellől, én pedig felmentem a hálóba, és gyorsan magamra kaptam egy csőfarmert, egy pulcsit, a táskámba beszórtam a telefonom meg egyéb fontos cuccokat, a sálamat és a kabátomat pedig csak vittem magammal a kocsiba.

Karácsonyi tömeg,dugók a belvárosban. Nem is számítottam másra, épp ezért indultam korábban, de még így is kicsit késve parkoltam le. Egyszerre a lift felé vettem az irányt, és mentem a második emeletre a cukrázdába, és arra számítottam, hogy Harry már ott fog várni, de csalódnom kellett. Fájt, hiszen azt beszéltük meg, hogy itt találkozunk, délben. Mindenesetre beültem a cukrászdába.

-Jó napot! Mit hozhatok? -kérdezte kedvesen a pincérnő.

-Jó napot! Még várok valakit, egy ásványvizet kérnék egyenlőre. -varásoltam mosolyt az arcomra. Ez az,amire már régen volt szükség. Gimiben ez begyakorolt dolog volt, már 9. közepe körül ment, de mostanság csak őszintén mosolyogtam.

Már fél 1 is elmúlt, én pedig a vizemmel ültem az asztalnál,és a telefonommal babráltam. Igazából képeket nézegettem csak, és mindegyiknél előjöttek az emlékek, az első kép a memóriakártyámon, még Magyarországon készült, amikor nem is ismertem a srácokat. Hihetetlen. Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok futottak végig a fejemben, amikor a Fun szám kizökkentett a gondolatmenetemből, Harry neve villogott a képernyőn.

-Nem tudsz jönni, ugye? -kérdeztem kissé flegmán.

-Kérlek ne haragudj, kész kell lennie az albumnak, és le vagyunk maradva, ígérem bepótoljuk. -jött a válasz.

-Azt hittem ennél többet érek neked! Band, vagy család? Gondolkozz el rajta! -tetem le idegesen a telefont, majd az asztalon hagyva 5fontot, elmentem.





Na sziasztok! Örülök, hogy hamar meglettek a kommentek és a tetszikek, csak így tovább! A kommenthatárt eggyel növelem, így 16 komment és 38 tetszik után jön a folytatás. Lehet, hogy kicsit szaggatott lett a rész, de azért remélem nagyjából érthető. Remélem minél hamarabb hozhatom az új részt.
Anna xX. :)

89. Teljes boldogság

-Komolyan? Ez de szuper. -ölelt meg először Niall  aki szinte kilökte a barátnőjét az öléből.

Anyunak annak ellenére, hogy már tudta a hírt, könnybe lábadtak a szemei,ahogy Anne-nek is. Mindketten nagymamák lesznek.

-Drágám. Kitartás, és nagyon gratulálok, és sok sikert. -ölelt meg minket egyszerre Harry anyukája, Anne.

Utánuk sorban gratulált mindenki, és mivel már nem csak El hanem én is kismama vagyok a társaságban, csak gyerek pezsgővel koccintottunk. Már mindenkinek a kezében volt a pohár, Harry pedig elkezdte a beszédet.

-Akkor a születendő kis...

-Várjatok! -vágott közbe Niall.

-Ha már így mindenki itt van, én is szeretnék valamit bejelenteni. -kezdte az ír srác. Erre mindenki kérdőn nézett rá, még a barátnője is, akit mikor megtalált a szemével, magához hívta. -Szóval, egy kérdésem lenne. -nyúlt a nadrágja zsebébe. Dorothy, hozzám jössz feleségül? -nyújtotta a lány felé a gyűrűt. Neki pedig könnyek szöktek a szemébe, és egy kis időbe telt, míg felfogta, hogy tényleg megkérték a kezét.

-Igen, Niall, hozzád megyek! -mondta boldogan, a szőkeség felhúzta az újára a gyűrűt, majd Do a barátja, pontosabban a férje vállán folytatta a pityergést.

-Szóval akkor a születendő gyermekünkre, és Niallre és Dorothyra! -emelte fel a poharát Harry.

Miután mindenki elment, Harry elővette a laptopját, és bejelentkezett twitterre. Hihetetlen, hogy még mos tis mennyi értesítést kap, és hányan kérik, hogy kövesse őket vissza. Viszont Ő miután ezeket végiggörgette, csak annyit írt ki: ,,Apa leszek!!! :')"
Nem sokkal később kaptuk is a telefont a menagerüktől, hogy tisztázzuk a részleteket is, mielőtt a sajtó bekavar, és persze Ő is gratulált, mi pedig egy egy órás livestream-ben válaszoltunk egy csomó kérdésre.

♦~♦~♦~♦

A napok rekord gyorsasággal teltek. A neten egyre többet nézegettek különböző kismamáknak szóló oldalakat, hogy teljesen felkészült lehessek. A szédülések időnkét törtek rám, de egész jól viselem a terhességet, ritkán elgyengülök, de semmi komoly. a 8. hónap után több mint két héttel már nagyon izgulok, és a fájdalmak gyakoriak. De már csak 2 hetet kell várnunk, hogy láthassuk a kisgyermenkünket, akinek a neme számunkra meglepetés lesz, közös megegyezés alapján.
Niall és Do esküvőjét nagyban szervezik, El pedig csodás kisfiút szült Louisnak, és már Danielle-éknél is szóba került a gyermekvállalás.

-Szép napot, hogy vagy? -csókolt meg Harry, mikor öt óra felé haza ért a stúdióból.

-Megvagyok, köszönöm. Bár egész nap szédültem, óránként járok pisilni, és délelőtt hányingerem volt, de ez  az utolsó egy hétben egész jó állapot. -mosolyogtam, ő pedig leült mellém, kezét a hasamra tette.

-Hé csöppség, tudtad, hogy csodálatos és gyönyörű anyukád van? mosolygott, közben pedig felhúzta a pólóm, és egy puszit nyomott a nagy pocakomra.

-Érezted? -kérdeztem mikor már csak a tenyerét pihentette a hasamon.

-Igen, rúgott. Istenem, de várom már, hogy láthassam a drágát.



*Harry szemszöge*

-Istenem, de várom már, hogy láthassam a drágát. -néztem bele Anne gyönyörű szép szemeibe.

-Hidd el, én is nagyon, de nagyon várom, viszont most megbocsájtasz egy pillanatra? -mosolygott továbbra is, és kisurrant a mosdóba. Már több mint 10 perce nem jött ki, gondoltam megnézem, mi a helyzet.

-Életem, minden rendben van? -kopogtam be az ajtón.

-Öhm, azt hiszem elfolyt a magzatvíz. -jött a válasz.

-Hozom a kocsikulcsot, ha kész vagy, irány a kórház.


Nem sokkal később már úton voltunk a kórház fele, kedvesen fogadtak minket, Anne-t pedig befektették  az orvosa szerint, már bármikor jöhet a kis Styles. Természetesen én is bent maradtam éjszakára, a reggeltől egészen estig elnyúló stúdiózás ellenére is. Már a második kávémat hoztam fel az automatából fél 1 fele, amikor Annet éppen a szülőszoba felé tolták.

-Uram, szeretne Ön is bent lenni? -nézett rám az orvos.

-Igen, mindenképp. -húztam le egyszerre a kávémat, és már mentem is az orvos után. Adtak egy ilyen maszkot, amit felvetem, és leültem Anne mellé. semmit nem láttam, csak a kezét fogtam. Ragaszkodtunk hozzá, hogy a kis Styles természetes úton szülessen meg, ezért Anne sokat szenvedett, arca izzadt és könnyes volt.

-Nagyon jó, mindjárt meg is vagyunk. -szólalt meg az orvos, nem sokkal később pedig először hallhattuk a gyermekünk sírását. Anne szemét újabb könnyek hagyták el, és én is elérzékenyültem. Már régóta vártam erre a pillanatra, és ez is eljött.

-Csodálatos kislányuk született. -mosolygott árnak az ápoló, a kicsit pedig elvitték megmosdatni. -Gratulálok, mi lesz a neve?

-Darcy, Darcy Styles. -feleltük szinte egyszerre.

Én visszaindultam a kórterembe, és Anne-t is nem sokkal később visszahozták.

-Minden tökéletes, olyan boldog vagyok. -öleltem meg a feleségemet.

-Hidd el, én is, nagyon. -túrt bele a hajamba, amitől kirázott a hideg.

Anne már majdnem elaludt, amikor az egyik nővér behozta a kislányunkat.

-Életem, itt van Darcy. -simogattam meg puha arcát, Ő egyszerre felébredt, és a kezébe vette a pólyában fekvő kis csöppséget. -Hé kislány, gyönyörű vagy, épp mint az anyukád. -mosolyogtam rá az apróságra. Kék szeme még alig látszott, de gyönyörű volt, még akkor is, mikor pityergett.

Nem sokkal később Anne kezében el is aludt, én pedig ezt meg is örökítettem, és az örömhírt ezzel a képpel csatolva közöltem a világgal: ,,Apa vagyok, egy csodálatos kislány, Darcy apukája. Az anyuka és a pici is jól vannak. Életem értelmei! ♥"

Miután elvitték a kicsit, Anne el is aludt, én pedig a kezét fogtam, és úgy érezte, én vagyok a világ legboldogabb embere...

Na sziasztok! Ez lenne a 89. rész, hát én ebbe is mindent beleadtam, remélem tetszik. Örülök, hogy ilyen hamar meglettek a kommentek és a tetszikek, úgyhogy a 90.rész 38 tetszik és 15 komment után jön, ha több van, az csak jó, hiszen a kommentek rengeteg erőt tudnak adni, arra pedig szükségem van a folytatáshoz. :)

Már az előző részeknél is új volt a háttér gondolom észrevettétek, mi a véleményetek róla? A stílus és a háttér mellett a Magamról rész is változott. A végén ott az ask-em, ha kérdésetek van, oda is írhatjátok, de a blog facebook és twitter oldalán valamint a saját profiljaimra is jöhetnék vélemények, ötletek, kérdések és egyebek!

Anna xX. :)