47. Napló

Reggel 5 óra volt. Sehol senki. Bele szerettem volna olvasni a naplóba, de nem mertem visszamenni, hátha Harry felébred, és észrevesz. Egy darabig gondolkodtam, hogy hol lehetne nyugiban elolvasni, mire eszembe jutott: A kerti kisház! Halkan bementem Harryhez, és levettem azt a táskámat, amibe pontosan belefér a napló. Leosontam a lépcsőn, és éppen az ajtó felé ballagtam amikor megláttam Zaynt.


-Hát te? -néztem rá kérdő tekintettel.


-El kell intéznem valamit. -mondta zavartan, és a szája szélét harapdálta.


-Mégis mit? Ilyen korán? -faggattam tovább.


-Mindegy. Nem lényeges. -rázott le ennyivel. -Na és te hova indulsz?


-Csak ki a kisházba, vagy az udvarra. Nem tudok aludni. 


-Jólvan. Jólegyél. -mosolygott felém, de szemében láttam, hogy még valamit akart mondani, vagy hogy valami nagyon bántja.

Kinyitottam az ajtót, és elsétáltam a nedves fűben a kisházig. A tegnapi cuccok még ott voltak lent a földszinten, de én az emelet felé vettem az irányt. 2 matrac volt a földön, rajta takarók, és párnák. Mostanában szinte csak Zayn jár ide fel, egyetlen egyszer láttam, hogy Do jött fel, de az is már kb két hete volt, de Zayn mostanság szinte naponta jár fel. Most is fent lehetett valamikor, mert a parfümjének az illatát éreztem. Leültem az egyik matracra, egy párnát magamhoz szorítottam, és elővettem a naplót.

Ez már az előző folytatása, de az elején összegezte a másikat is. Azóta ír naplót, amióta továbbjutott az X-factorban. Azt írta, hogy azért, mert a hírességek naplói sokat érnek. Ezt, a 2. részt a One Thing forgatása óta írja. Egy pár részletet szednék ki az elejéről:
,,Amikor először megláttam a kávézójukban, akkor még nem gondoltam, hogy képes leszek szeretni. Akkor, abban a pillanatban nem, de amikor kimentünk, éreztem, hogy egy nagy lehetőséget szalasztottam el. De tettem érte, hogy még láthassam. Rávettem a fiúkat, hogy hívjuk át, egyik este."

És még egy részlet, amit olvasva azért kicsit megnyugodtam:
,,Nagy nehezen, de talán sikerült elfelejtenem. És találtam valakit, akit úgy szerethetek, mint Anne-t. És szerencsére ő nem foglalt. Melinda. Szeretem. De még Anne iránt is érzek valamit. De az talán, már nem szerelem. "

Lapoztam tovább, és már sehol nem említett meg. Legalábbis azért nem, mert szeret. Megnyugodtam. Nem akartam balhét. Sem vele, sem Harryvel. Jobb a békesség.

Zayn fiúkra egyáltalán nem jellemző szabályossággal, és szép külalakkal vezette a naplóját. Talán ezért is vettem észre a június 20.-i bejegyzését. Az hatalmas betűkkel volt írva, és a betűk sem voltak megformázva. Az ingerültség, a düh, és a szomorúság csak úgy üvöltött a betűkből.

                                        

,,Már egy hete alig alszok. Néha levegőért kapkodom, és köhögő rohamok törnek rám. Úgy érzem, itt volt az ideje, hogy elmenjek dokihoz. Kár volt. Azt hiszem sok álmatlan éjszakát okozott nekem. Sőt, nem csak álmatlant, sírósat is. Egy párbeszéd, ami örökre megmarad bennem. Sajnos. :
-Doktor úr. Mégis mitől van mindez?

-A vizsgálatok alapján tüdőrák. A részletekért keressen fel később, hogy pontos adatokat is tudjak mondani. Dohányzik?

-Igen. -mondtam tenyeremtől elrejtett arccal.

-Akkor ez kellett ahhoz, hogy leszokjon róla? Nagy kár. Tehát a részletekért pedig majd keresem, és megbeszélünk egy időpontot.

Életem legrosszabb napja volt. hogy is mondjam el ezt bárkinek is? Mindenki le fog cseszni, mert ugye a ciginek köszönhetően alakult ez ki. Nincs bátorságom senkinek sem elmondani. De azt sem akarom, hogy semmi búcsú nélkül, egyszer csak a földön, halottan találjanak rám. Még a most is csak remélni tudom, hogy ez csak egy rossz álom, és valójában minden rendben van. De sajnos ez nem igaz. Az a hülye cigi. Annenek, és Melinek meg a srácoknak is igaza volt. Nem tesz jót nekem. Én pedig buta szamárként nem hallgattam rájuk. Most pedig már késő. Ki tudja, hónapjaim, heteim, napjaim vagy esetleg már csak óráim vannak hátra. "

Ez volt a naplójában az utolsó bejegyzés. Mire ezt elolvastam, én is levegőért kapkodtam. én viszont csak a sírástól. Ez nem lehet igaz. Mondogattam magamban. a naplót, és a párnát szorosan magamhoz szorítottam, és csak sírtam. Fél 6 körül lehetett már. Táskámba visszaraktam a naplót, és kimentem a házból. Arcomat a medence vízével kicsit felfrissítettem, hogy ne látsszon, hogy sírtam.

Éppen indultam vissza a lakásba, amikor Zayn jött nekem. Szeme könnyes volt. Ezek szerint ma tudta meg az eredményeket. 

-Ne haragudj. -segített fel a földről, mivel olyan erővel nekem jött, hogy el is estem.

-Semmi gond. De mégis mi történt. -néztem rá könnyes szemmel. éreztem rajta, hogy baj van.

-Semmi. -mondta, majd szemeiből patakként eredtek meg a könnyek és felrohant a kisházba. Én sem akartam bemenni. megvártam, mire sikerül kicsit lenyugodnom. Addig kint ültem a medence szélén. A telefonomat kerestem a táskámban,mert meg akartam nézni, mégis mennyi az idő. Fél 8 volt. Úgy döntöttem, bemegyek, és csinálok a többieknek reggelit. 

-Ohh. Az a csalogató kávé illat. -jött le mosolyogva Louis és Eleanor.

-Jó reggelt. Kértek? -fordultam feléjük egy erőltetett mosollyal.

-Köszönjük. -ültek le a szerelmesek az asztalhoz. -Amúgy Anne. Te hogyhogy ilyen korán fent vagy? -fordult felém Eleanor.

-Nem tudtam aludni. Aztán gondoltam megleplek titeket. -találtam ki gyorsan a magyarázatot. Majd egyszerre másra tereltem a szót. -Bundás vagy pirítós kenyér?

-Bundás. -mondtak szinte tizedmásodperces pontossággal.

-Mondták már, hogy összeilletek? -nevettem feléjük. és ez talán kicsit őszinte is volt.

-Öhm igen. -nevetett Louis.

-Na de ti. hogyhogy ilyen korán? És Eleanor hogyhogy ilyen csinosan? 

-Fotózásom lesz. Louis pedig elkísér. -mondta El, miközben belekortyolt a tejeskávéjába.

-Ohh. Szép jó reggelt. Zayn? -nézett körbe Meli.

-Biztos valahol cigizik. -jött fentről egy hang. talán Niall-é.

Erre ismét elkapott a sírás, de valahogy visszatartottam, és csak szomorú lettem. De a könnynek már nagyon kikívánkoztak a szememből.

-Na, gyertek reggelizni. -tereltem másra a szót, majd egy nagy levegőt vettem. -Zayn is majd biztos jön.

Körbeültük az asztalt. Már akik ilyenkor már fent voltak. Do, Liamék, és Harry is aludt még.

-Na jó. én ezt már nem bírom. Mégis hol lehet? -állt fel Meli fél óra után az asztaltól.

-Nem tudom. -vágtam rá reflexszerűen. Nem tudja senki, hogy mi történt. Nem így kéne megtudnia Melindának sem. Biztos, hogy őt is nagyon megviselné a dolog.

-Mindegy. körbe nézek a lakásba. Hátha fent van a szobájában. Vagy nem is tudom. -indult el Meli idegesen a lépcsőn. 

-Egyetek csak nyugodtan. A tea és a kávé a kancsókban vannak. Mindent megtaláltok. Én addig kimegyek a kertbe, hátha ott van. -mondtam az asztalnál ülőknek, és elrohantam.

Egyszerre a kis faház felé vettem az irányt, és felrohantam az emeletre. Zayn illatát már az ajtó előtt éreztem. 

-Zayn. Nyisd ki. Kérlek. -mondtam, és most már mertem sírni.

-Anne, te vagy az? -jött 1 perc után a válasz.

-Igen. én vagyok. Engedj be. Kérlek. -mondtam szipogva, az ajtó pedig kinyílt, és szembe találtam magam a kisírt szemű Zaynel.

-Beszélhetnénk? -néztem bele mélybarna szemeibe, és rámtört a sírás.

Na sziasztok. Remélem azért sikerült egy kis meglepetést okoznom. köszönöm a kommenteket, és a tetszikeket, és örül, hogy ilyen hamar meglettek. 32 tetszik, és 18 komment után jön a folytatást. Aki nem google, vagy blogspot felhasználó ként kommentel, hanem névtelenül, attól is kérném, hogy a megjegyzés végére egy monogramot avagy egy keresztnevet írjon oda. Köszi.
Anna xx.