A bulit követő nap szinte csak sírtam. Rengeteg szomorú zenét hallgattam, és 2 romantikus filmet és végigsírtam. Szinte senkivel sem beszéltem. Egyedül anyunak tálaltam ki mindent.
Szóval a napom az sírásból, és szomorkodásból állt. Már éppen le akartam feküdni, amikor Zayn írt egy sms-t, hogy holnap nem-e lenne kedvem beszélni Melivel. Mert ő már nem nagyon bírja, hogy nem szól semmit, és Melinda nem is adott magáról semmi életjelet. Mivel Zaynnek megígértem, hogy beszélek a barátnőjével, nem okozhattam neki csalódást. Leírta, hogy mit mondhatok el neki, én pedig egyeztettem az időpontot Melivel. Nem volt valami egyszerű feladat. Makacs volt, és csal nagynehezen lett meg a találkozási hely, és az időpont.
Már éppen írni akartam Zaynnek, hogy minden oké, és már el akartam köszönni, amikor megkérdezte, hogy velem miújság. Utálom ha ilyenekről faggatnak. Nem szeretek panaszkodni az embereknek, viszont nem írhattam azt, hogy minden szép és jó meg minden, mert tudja, hogy nem így van. Végül csakannyit írtam, hogy nem vagyok valami jól, és nagyon bánt, hogy Harry megcsalt. Még akkor is, ha részeg volt. Erre pedig kaptam egy olyan üzenetet, hogy Christina ma is volt a srácoknál, és Harryt kereste, de a barátom (vagy minek mondjam) csak pér szót váltott vele, utána pedig Christina csalódottan távozott. Ez egy kicsit feldobta a napom, de Harry akkor is megcsókolta. Még mielőtt végleg elköszöntem volna azért rákérdeztem Zaynre, hogy szerinte mennyire volt részeg Harry, és szerinte nem volt annyira az, szóval tudta mit csinált. Na szuper. Ezzel vége is lett a jókedvemnek. Elköszöntem Zayntől, és hamar el is aludtam. Reggel fél 9-re állítottam az ébresztőmet, mert 10-kor találkoztunk Melivel a kávézónkban. Frissitőként lezuhanyoztam, főztem magamnak lágytojást reggelire, majd felöltöztem. Kivételesen szó szerint tűzött a nap ezért egy farmer rövidnadrágot vettem fel, szürke-korall csíkos pólóval, és megfelelő kiegészítőkkel. Egy laza sminket is tettem fel, de nem vittem túlzásba.
Már előbb elindultam, mert nem akartam, hogy Melinda várjon rám. Kikértem anyunál a latte-mat, és leültem egy szabad asztalhoz, ahol nyugalom volt. Meli időben érkezett, és leült velem szembe.
-Szia. Azért hívtalak ide, hogy elmagyarázzam, mi is történt, akkor amikor megpusziltam Zaynt. -a megpusziltam szót próbálta hangsúlyozni.
-Hallgatom. -mondta flegmán.
-Megtaláltam Zayn naplóját, és tudom bunkóság, de beleolvastam. Az elején főként a bandáról ír, néha engem is megemlített, még régebben, de utána voltak olyan részek, ahol rólad áradozott, bár nem olvastam el mindent. Viszont az utolsó oldal, csúnyán volt írva, míg a többi szép, rendezett volt. Ezért azt elolvastam. És a tény amit leír, engem nagyon lesokkolt. Zayn rákos. -mondtam halkan, és egy könnycsepp gurult végig az arcomon. Meli is lesápadt, de nem sírt. Viszont arca falfehér volt.
-És amikor reggel találkoztam Zaynnel, akkor ért haza az orvostól, és kiderült. Zayn tüdőrákos. El lehetne távolítani a daganatot, de a barátod fél, ert az egyik haverja is tüdőrákban halt meg. Úgy, hogy megtörtént a beavatkozás, de a srác utána 3 nappal meghalt. Szóval zayn ettől fél, és nem szívesen vállalná be a műtétet. De ha tényleg úgy dönt, akkor kb 2 éve van már csak hátra, vagy kevesebb. De ha megműtik, akkor akár 50 éves koráig, sőt tovább gondtalanul élhet. -mondtam el vázlatosan.
-tehát Zayn rákos? Ne szórakozz kérlek. Ilyen hlye indokokat ne találj ki. Ezzel nem kéne szórakozni. -csapott az asztalra Meli.
-nem szórakoznék Zayn életével. Ő a legjobb fiú barátom. És ez bármennyire is szeretnéd nem fog megváltozni. Csak én tudtam, hogy mi történt, azért Zayn csak rám számíthatott. próbáltam megvígasztalni, de nem nagyon sikerült. Vagyis azért nem volt egészen haszontalan de Zayn még mindig nagyon maga alatt van, Azután meg főleg, hogy te is otthagytad. És felpofoztad. Ok nélkül. Vagyis nem tudtad, hogy miért sírunk mindketten, és miért adtam egy arcra puszit Zaynnek. De remélem így már érthető a dolog. -Meli arca falfehér volt, de a könnyektől csillogott.
-Hol van most Zayn. Beszélnem kell vele. -mondta sírva.
-Otthon. A fiúk házában. Gondolom.
-Köszönöm. És köszönök mindent. Nagyon hülye voltam. Kérlek ne haragudj, hogy megbántottalak. -ölelt meg Melinda.
-Semmi gond. Na siess Zaynhez. Nyugtasd meg, és szeresd nagyon. -öleltem meg a lányt, ő pedig kirohant.
-Anne. Minden oké? -nézett bele könnyes szemeimbe anyu.
-Egy gonddal kevesebb. De a nehezén még nem estem túl. Még nem beszélem Harryvel.
-Értem. Hát akkor hajrá. -ölelt meg bíztatásként. Hihetetlen mennyi erőt tud adni egy anyai ölelés.
Hazamentem, és egy kicsit felnéztem netre. facebookon semmit új. Rengetegen jelölnek be, de itt nem jelölök vissza szinte senki ismeretlent- Twitteren viszont a követőim száma 500000-et. Rengetegen írtak, hogy milyen aranyosak vagyunk Harryvel, és a többség reméli, hogy a kapcsolatunknak soha nem lesz vége. Persze van pár gyűlölködő üzenet is,(jóval kevesebb, mint régen) de azokkal nem nagyon foglalkozom. Alapból ezektől az tweetektől általában nagyon boldog szoktam lenni,de most annyira nem dobtak fel. Sőt, csak rosszabb lett a kedvem. Ránéztem, hogy Harry írt-e ki valamit, de semmi újdonság. még kicsit olvasgattam twitteren. Már negyed órája csak keresgéltem, mikor megláttam, hogy érkezett egy üzenetem. Kicsit félve nyitom ki ezeket, félek, hogy valaki rossz szándékkal ír. De ez nem olyan üzenet volt.
Lover boy (szerelmes fiú) üzenete: Kedves Anne! Remélem nem zavarlak. Csak azt szeretném kérdezni, hogy lenne-e kedved találkozni. Csak egy kis séta. Semmi több. Kérlek válaszolj. xx.
Nagyon meglepődtem. Azt sem tudtam, hogy én követem ezt a srácot. Kíváncsian visszakerestem, és rájöttem, hogy már régóta. Még mielőtt Eleanor bekövettem, az előtt követett. A neve, és a képei sem árultak el semmit a srácról. Trendelte, hogy Harry and Anne forever, és hasonló dolgokat, tehát valószínűleg nem utál. Ez jó jel. Nagyon érdekelt, hogy ki lehet az. Miért akar találkozni, és miről akar beszégletni, tehát írtam neki egy üzenetet.
Szia. Holnap délután a Hyde parkban?
A válasz szinte másodperceken belül megjött: Oké. A szökőkútnál, fél 2-kor. Ott találkozunk. Szia. :)
Ijedten néztem az órára. Már fél 7 volt. apu és öcsém is megérkezett. Mivel egyikük sem értett nagyon a főzéshez nekem kellett vacsorát csinálnom Kikapcsoltam a laptopom, és kimentem a konyhába. Apuék kedvenc vacsija, a bundáskenyér volt, ezért szerettem őket. Gyorsan megvolt. Nem szerettem este a konyhában téblábolni. Én csak egy fél szelet kenyeret bírtam megenni. Az izgalomtól, és a csalódottságtól egyaránt.
Öcsém panaszkodott, hogy mostanában nem nagyon foglalkozok vele. És igen. Igaza is volt. Mindig csak a srácokkal voltam. De este mindezt bepótoltuk. Mi hárman leültünk és videójátékoztunk. Minden rosszkedvem elszállt, és örültem, hogy ilyen jó családom van. Sokat nevettünk. Főként apu bénázásain, de jót beszélgettünk, és a hangulatomon rengeteget javított ez az este. Anyu fél 10 után ért haza, és egyszerre aludni tessékelte öcsémet. Addig én lezuhanyoztam, ő pedig ebédet csinált.
-Anyu. Ne haragudj, hogy elhanyagoltalak titeket. -öleltem át.
-Semmi gond. Kamasz vagy. Talán kicsit érthető is. Bár tényleg jó lenne, ha velünk is foglalkoznál, nem csak Harryvel. -ült le mellém a konyhapultra.
-Ígérem, ez másképp lesz. Próbálok több időt rátok fordítani. Ha pedig Harry szakít velem, akkor mindig veletek leszek. -mondtam, könnyes szemmel.
-Minden rendben lesz. És remélem együtt maradtok. Harry nálad jobbat nem fog találni. Még ha akar is, nem fog. -msolygott rám anyu.
-Hidd el van nálam jobb. Ezt már akkor bebízonyította, amikor lesmárolta Christinat.
-Nagyot hibáz, ha szakít veled. Hidd el. És ha megteszi, akkor sosem szeretett igazán. Na de irány aludni. Jó éjt. -adott egy puszit a homlokomra, én pedig elindultam a szobámba.
-Neked is. És Anyu. Köszönöm. -szóltam még vissza halkan, majd becsuktam az ajtót magam mögött.
Szerencsére hamar elaludtam. Anyu bíztató szavai csengtek a fülemben. Néha ő anya, és legjobb barátnő egyben. Reggel sokáig aludtam. Nem tudom, hogy csináltam, de fél 11-kor keltem fel. ár senki nem volt itthon. Kapcsoltam zenét, kicsit összepakoltam a szobámban. Anyu írt egy cetlit, hogy az ebéd a hűtőben van. Borsó leves, krumpli főzelékkel. Nem volt olyan rossz. Bár nem ettem olyan sokat. Nagyon izgatott voltam a találkozás miatt.
.jpg)
Fél 1 fele elkezdtem készülődni. Egy farmer rövidnadrágot vettem fel szürkés felsővel, és fehér szandállal. A telefonomat, egy kardigánt, és hasonló fontos cuccokat egy fekete táskába pakoltam bele.
Negyed kettőkor már elindultam. Lassú léptekkel, ap mosollyal az arcomon sétáltam végig a forgalmas utcákon.
3 perccel előbb érkeztem. A szökőkút körül csak egyetlenegy srác ácsorgott, hátratett kézzel.
-Lover boy? -kérdeztem félénken.
-Igen. Én lennék az. -mosolygott kisfiús mosollyal, én pedig kicsit sokkot kaptam...
Sziasztok Ez lenne az 50. rész. A ,,változatosság kedvéért" direkt egy izgalmas résznél hagytam abba. Remélem ez is elnyerte a tetszéseteket.
*Figyelem kis beszéd következik*
2 és fél hónap után elértünk ide, az 50. részhez. Azóta nagyon sokminden történt. Bonyodalmak, szerelmek, csalódások, és sok minden más. Április 11.-én nem gondoltam volna, hogy most 42 rendszeres olvasóm lesz, és 64 tetsziket kap egy rész. Annyi de annyi örömöt tudtok okozni. Voltak már olyan pillanatok, amikor nem sokon múlt, hogy az örömkönnyek kijöjjenek a szememből. Annyira jól esnek a kommentjeitek. És annak is örülök, ha valaki elmondja azt is ha nem tetszik. Továbbra is fogadom az építő kritikát. Köszönöm. Főleg azoknak, akik minden résznél vették a fáradságot, és valamit írtak alá. Viszont van, amit sajnálok, hogy azok az emberek, akik a kezdeteknél velem voltak, azok már nem írnak semmit. Ha még mindig olvasnak, kérem adjanak magukról életjelet. Most egy kicsit szeretném, hogy mindenki mozgassa meg magát, és írjon egy kommentet. Konkrétan nem mondom meg mikor jön az új rész, csak annyit, hogy a komentek után. Viszont kérnék mindenkit, hogy kommenteljen! Köszönöm, hogy eddig is olvastatok, és remélem a történet végéig itt lesztek, olvastok és komemnteltek.
Még mindig lehet követni a blogot twitteren: https://twitter.com/Anneand1D
és lehet lájkolni a facebookon: https://www.facebook.com/LondonOneDirectionAndI
Várom a megjegyzéseket, ésmégegyszer köszönök mindent. Nagyon szeretlek titeket. ♥
Anna xx.
Szóval a napom az sírásból, és szomorkodásból állt. Már éppen le akartam feküdni, amikor Zayn írt egy sms-t, hogy holnap nem-e lenne kedvem beszélni Melivel. Mert ő már nem nagyon bírja, hogy nem szól semmit, és Melinda nem is adott magáról semmi életjelet. Mivel Zaynnek megígértem, hogy beszélek a barátnőjével, nem okozhattam neki csalódást. Leírta, hogy mit mondhatok el neki, én pedig egyeztettem az időpontot Melivel. Nem volt valami egyszerű feladat. Makacs volt, és csal nagynehezen lett meg a találkozási hely, és az időpont.
Már éppen írni akartam Zaynnek, hogy minden oké, és már el akartam köszönni, amikor megkérdezte, hogy velem miújság. Utálom ha ilyenekről faggatnak. Nem szeretek panaszkodni az embereknek, viszont nem írhattam azt, hogy minden szép és jó meg minden, mert tudja, hogy nem így van. Végül csakannyit írtam, hogy nem vagyok valami jól, és nagyon bánt, hogy Harry megcsalt. Még akkor is, ha részeg volt. Erre pedig kaptam egy olyan üzenetet, hogy Christina ma is volt a srácoknál, és Harryt kereste, de a barátom (vagy minek mondjam) csak pér szót váltott vele, utána pedig Christina csalódottan távozott. Ez egy kicsit feldobta a napom, de Harry akkor is megcsókolta. Még mielőtt végleg elköszöntem volna azért rákérdeztem Zaynre, hogy szerinte mennyire volt részeg Harry, és szerinte nem volt annyira az, szóval tudta mit csinált. Na szuper. Ezzel vége is lett a jókedvemnek. Elköszöntem Zayntől, és hamar el is aludtam. Reggel fél 9-re állítottam az ébresztőmet, mert 10-kor találkoztunk Melivel a kávézónkban. Frissitőként lezuhanyoztam, főztem magamnak lágytojást reggelire, majd felöltöztem. Kivételesen szó szerint tűzött a nap ezért egy farmer rövidnadrágot vettem fel, szürke-korall csíkos pólóval, és megfelelő kiegészítőkkel. Egy laza sminket is tettem fel, de nem vittem túlzásba.
-Szia. Azért hívtalak ide, hogy elmagyarázzam, mi is történt, akkor amikor megpusziltam Zaynt. -a megpusziltam szót próbálta hangsúlyozni.
-Hallgatom. -mondta flegmán.
-Megtaláltam Zayn naplóját, és tudom bunkóság, de beleolvastam. Az elején főként a bandáról ír, néha engem is megemlített, még régebben, de utána voltak olyan részek, ahol rólad áradozott, bár nem olvastam el mindent. Viszont az utolsó oldal, csúnyán volt írva, míg a többi szép, rendezett volt. Ezért azt elolvastam. És a tény amit leír, engem nagyon lesokkolt. Zayn rákos. -mondtam halkan, és egy könnycsepp gurult végig az arcomon. Meli is lesápadt, de nem sírt. Viszont arca falfehér volt.
-És amikor reggel találkoztam Zaynnel, akkor ért haza az orvostól, és kiderült. Zayn tüdőrákos. El lehetne távolítani a daganatot, de a barátod fél, ert az egyik haverja is tüdőrákban halt meg. Úgy, hogy megtörtént a beavatkozás, de a srác utána 3 nappal meghalt. Szóval zayn ettől fél, és nem szívesen vállalná be a műtétet. De ha tényleg úgy dönt, akkor kb 2 éve van már csak hátra, vagy kevesebb. De ha megműtik, akkor akár 50 éves koráig, sőt tovább gondtalanul élhet. -mondtam el vázlatosan.
-tehát Zayn rákos? Ne szórakozz kérlek. Ilyen hlye indokokat ne találj ki. Ezzel nem kéne szórakozni. -csapott az asztalra Meli.
-nem szórakoznék Zayn életével. Ő a legjobb fiú barátom. És ez bármennyire is szeretnéd nem fog megváltozni. Csak én tudtam, hogy mi történt, azért Zayn csak rám számíthatott. próbáltam megvígasztalni, de nem nagyon sikerült. Vagyis azért nem volt egészen haszontalan de Zayn még mindig nagyon maga alatt van, Azután meg főleg, hogy te is otthagytad. És felpofoztad. Ok nélkül. Vagyis nem tudtad, hogy miért sírunk mindketten, és miért adtam egy arcra puszit Zaynnek. De remélem így már érthető a dolog. -Meli arca falfehér volt, de a könnyektől csillogott.
-Hol van most Zayn. Beszélnem kell vele. -mondta sírva.
-Otthon. A fiúk házában. Gondolom.
-Köszönöm. És köszönök mindent. Nagyon hülye voltam. Kérlek ne haragudj, hogy megbántottalak. -ölelt meg Melinda.
-Semmi gond. Na siess Zaynhez. Nyugtasd meg, és szeresd nagyon. -öleltem meg a lányt, ő pedig kirohant.
-Anne. Minden oké? -nézett bele könnyes szemeimbe anyu.
-Egy gonddal kevesebb. De a nehezén még nem estem túl. Még nem beszélem Harryvel.
-Értem. Hát akkor hajrá. -ölelt meg bíztatásként. Hihetetlen mennyi erőt tud adni egy anyai ölelés.
Hazamentem, és egy kicsit felnéztem netre. facebookon semmit új. Rengetegen jelölnek be, de itt nem jelölök vissza szinte senki ismeretlent- Twitteren viszont a követőim száma 500000-et. Rengetegen írtak, hogy milyen aranyosak vagyunk Harryvel, és a többség reméli, hogy a kapcsolatunknak soha nem lesz vége. Persze van pár gyűlölködő üzenet is,(jóval kevesebb, mint régen) de azokkal nem nagyon foglalkozom. Alapból ezektől az tweetektől általában nagyon boldog szoktam lenni,de most annyira nem dobtak fel. Sőt, csak rosszabb lett a kedvem. Ránéztem, hogy Harry írt-e ki valamit, de semmi újdonság. még kicsit olvasgattam twitteren. Már negyed órája csak keresgéltem, mikor megláttam, hogy érkezett egy üzenetem. Kicsit félve nyitom ki ezeket, félek, hogy valaki rossz szándékkal ír. De ez nem olyan üzenet volt.
Lover boy (szerelmes fiú) üzenete: Kedves Anne! Remélem nem zavarlak. Csak azt szeretném kérdezni, hogy lenne-e kedved találkozni. Csak egy kis séta. Semmi több. Kérlek válaszolj. xx.
Nagyon meglepődtem. Azt sem tudtam, hogy én követem ezt a srácot. Kíváncsian visszakerestem, és rájöttem, hogy már régóta. Még mielőtt Eleanor bekövettem, az előtt követett. A neve, és a képei sem árultak el semmit a srácról. Trendelte, hogy Harry and Anne forever, és hasonló dolgokat, tehát valószínűleg nem utál. Ez jó jel. Nagyon érdekelt, hogy ki lehet az. Miért akar találkozni, és miről akar beszégletni, tehát írtam neki egy üzenetet.
Szia. Holnap délután a Hyde parkban?
A válasz szinte másodperceken belül megjött: Oké. A szökőkútnál, fél 2-kor. Ott találkozunk. Szia. :)
Ijedten néztem az órára. Már fél 7 volt. apu és öcsém is megérkezett. Mivel egyikük sem értett nagyon a főzéshez nekem kellett vacsorát csinálnom Kikapcsoltam a laptopom, és kimentem a konyhába. Apuék kedvenc vacsija, a bundáskenyér volt, ezért szerettem őket. Gyorsan megvolt. Nem szerettem este a konyhában téblábolni. Én csak egy fél szelet kenyeret bírtam megenni. Az izgalomtól, és a csalódottságtól egyaránt.
Öcsém panaszkodott, hogy mostanában nem nagyon foglalkozok vele. És igen. Igaza is volt. Mindig csak a srácokkal voltam. De este mindezt bepótoltuk. Mi hárman leültünk és videójátékoztunk. Minden rosszkedvem elszállt, és örültem, hogy ilyen jó családom van. Sokat nevettünk. Főként apu bénázásain, de jót beszélgettünk, és a hangulatomon rengeteget javított ez az este. Anyu fél 10 után ért haza, és egyszerre aludni tessékelte öcsémet. Addig én lezuhanyoztam, ő pedig ebédet csinált.
-Anyu. Ne haragudj, hogy elhanyagoltalak titeket. -öleltem át.
-Semmi gond. Kamasz vagy. Talán kicsit érthető is. Bár tényleg jó lenne, ha velünk is foglalkoznál, nem csak Harryvel. -ült le mellém a konyhapultra.
-Ígérem, ez másképp lesz. Próbálok több időt rátok fordítani. Ha pedig Harry szakít velem, akkor mindig veletek leszek. -mondtam, könnyes szemmel.
-Minden rendben lesz. És remélem együtt maradtok. Harry nálad jobbat nem fog találni. Még ha akar is, nem fog. -msolygott rám anyu.
-Hidd el van nálam jobb. Ezt már akkor bebízonyította, amikor lesmárolta Christinat.
-Nagyot hibáz, ha szakít veled. Hidd el. És ha megteszi, akkor sosem szeretett igazán. Na de irány aludni. Jó éjt. -adott egy puszit a homlokomra, én pedig elindultam a szobámba.
-Neked is. És Anyu. Köszönöm. -szóltam még vissza halkan, majd becsuktam az ajtót magam mögött.
Szerencsére hamar elaludtam. Anyu bíztató szavai csengtek a fülemben. Néha ő anya, és legjobb barátnő egyben. Reggel sokáig aludtam. Nem tudom, hogy csináltam, de fél 11-kor keltem fel. ár senki nem volt itthon. Kapcsoltam zenét, kicsit összepakoltam a szobámban. Anyu írt egy cetlit, hogy az ebéd a hűtőben van. Borsó leves, krumpli főzelékkel. Nem volt olyan rossz. Bár nem ettem olyan sokat. Nagyon izgatott voltam a találkozás miatt.
.jpg)
Negyed kettőkor már elindultam. Lassú léptekkel, ap mosollyal az arcomon sétáltam végig a forgalmas utcákon.
3 perccel előbb érkeztem. A szökőkút körül csak egyetlenegy srác ácsorgott, hátratett kézzel.
-Lover boy? -kérdeztem félénken.
-Igen. Én lennék az. -mosolygott kisfiús mosollyal, én pedig kicsit sokkot kaptam...
Sziasztok Ez lenne az 50. rész. A ,,változatosság kedvéért" direkt egy izgalmas résznél hagytam abba. Remélem ez is elnyerte a tetszéseteket.
*Figyelem kis beszéd következik*
2 és fél hónap után elértünk ide, az 50. részhez. Azóta nagyon sokminden történt. Bonyodalmak, szerelmek, csalódások, és sok minden más. Április 11.-én nem gondoltam volna, hogy most 42 rendszeres olvasóm lesz, és 64 tetsziket kap egy rész. Annyi de annyi örömöt tudtok okozni. Voltak már olyan pillanatok, amikor nem sokon múlt, hogy az örömkönnyek kijöjjenek a szememből. Annyira jól esnek a kommentjeitek. És annak is örülök, ha valaki elmondja azt is ha nem tetszik. Továbbra is fogadom az építő kritikát. Köszönöm. Főleg azoknak, akik minden résznél vették a fáradságot, és valamit írtak alá. Viszont van, amit sajnálok, hogy azok az emberek, akik a kezdeteknél velem voltak, azok már nem írnak semmit. Ha még mindig olvasnak, kérem adjanak magukról életjelet. Most egy kicsit szeretném, hogy mindenki mozgassa meg magát, és írjon egy kommentet. Konkrétan nem mondom meg mikor jön az új rész, csak annyit, hogy a komentek után. Viszont kérnék mindenkit, hogy kommenteljen! Köszönöm, hogy eddig is olvastatok, és remélem a történet végéig itt lesztek, olvastok és komemnteltek.
Még mindig lehet követni a blogot twitteren: https://twitter.com/Anneand1D
és lehet lájkolni a facebookon: https://www.facebook.com/LondonOneDirectionAndI
Várom a megjegyzéseket, ésmégegyszer köszönök mindent. Nagyon szeretlek titeket. ♥
Anna xx.
