88. Te, Ő és én

Még picit bent maradtunk anyunál, aztán mikor Felix és Katy visszaértek, magukra hagytuk őket, lementünk a büfébe egy kávéra.

-Amúgy ez eszembe sem jutott,hogy a terhességtől lennél rosszul. -húzta oda mellém a széket Harry.

-Én sem. -kortyoltam bele a kávémba. -De nagyon boldog lennék, ha tényleg így lenne. Bár kicsit félek is az anyaságtól, nem tudom, fel vagyok-e rá készülve...

-Hát még én mennyire örülnék ha gyerekünk lehetne. Szerintem igenis felnőttél arra a feladatra,hogy anya lehess. Méghozzá egy gyönyörű, büszke anyuka. -nyomott egy puszit a homlokomra.

-Majd kiderül. Hazafele beugrok a patikába,veszek egy tesztet. -mosolyogtam, de ismét elszédültem.

-Nyugi. Megint szarul vagy? -ölelt magához.

-Csak megszédültem.-legyintettem.

Visszamentünk anyuhoz, aki szerencsére már jobb színben volt. Az orvosok szerint sincs semmi komoly, úgyhogy haza is engedik délután, és jövő héten vissza kell jönnie kontrollra.

-Minden rendben? -súgtam Felix fülébe, miközben összepakoltuk anyu cuccait.

-Igen. -mosolygott. -köszönök mindent. Nektek pedig gratulálok.

-Mihez? -néztem rá értetlenül

-Lehet,hogy úton van a kis Styles, nem? -nevetett.

-De,lehet. De ne igyunk előre a medve bőrére.

-Mi viszont, akkor elköszönünk. 3 óra alvás nagyon kevés. -öleltem meg anyut,  majd megfogtam Harry kezét, és lesétáltunk a kocsiig. Útközben megálltunk és befutottam a gyógyszertárba terhességi tesztért,. Mikor hazaértünk Harry nekiállt ebédet készíteni. ez engem meglepetésként ért,de örültem neki, én pedig addig megcsináltam a tesztet. Egyszer mát csináltam ilyet,akkor szerencsére hibás volt, most viszont örülnék a pozitív eredménynek. Nem nagy dolog, 10 perc után boldogan rohantam le Harryhez, kezemben a terhességi teszttel.

-Ebből most értenem kéne valamit? -nézett értelmetlenül a kezemben lévő kütyüre.

-Ez azt jelenti, hogy pozitív. -mosolyogtam rá, Ő pedig felemelt, megpörgetett és hosszasan megcsókolt, szemében pedig egy könnycseppet véltem felfedezni.

-Ez annyira jóó. -mondta miután letett a földre.

- Igen, annyira boldog vagyok. -mondtam még mindig örömkönnyes szemmel. Felhívtam a nőgyógyászom,és kértem időpontot tőle, 2 hét múlvára tudott beírni, csütörtök délután fél2. Ugye eljössz velem? -néztem bele gyönyörű zöldes szemeibe.

-Persze. Ez természetes. -ölelt meg ismét.



Az elmúlt 2 hétben semmi sem változott. A szédülés és a hányinger néha rámtört, és már a hasam is fájt néha. De egy csöppségért ez megéri. Csütörtökön izgatottan keltem, de mikor kikeltem az ágyból Harry nem volt sehol. Készítettem magamnak reggelit, és felnéztem a netre. Ha minden jól megy a mai vizsgálat után Harry bejelenti,hogy apa lesz. Szerencsére még semmi nem szűrődött ki, a családomon kívül még senki nem tudja,hogy terhes vagyok, ha biztos lesz a dolog,akkor szeretnénk elmondani mindenkinek.

-Szép napot kismama. -ölelt át hátulról Harry. -Bevásároltam. -mosolygott.

-Ez kedves tőled, de remélem tudod,hogy terhes vagyok, és nem mozgássérült meg ilyenek. -nevettem rá,mert már most kezd elkényeztetni-

1 óra után nem sokkal el is tudtunk indulni, a dugók miatt kicsit megkéstünk, de szerencsére még voltak is előttünk.  Leültünk egymás mellé. A férjem megfogta a kezem, másik tenyerét pedig hasamra helyezte. Lassan egy hónapos terhesen már kissé gömbölyödött a pocakom.

-Mrs. Styles? -jött ki egy mosolygós nővér, mi pedig felállunk és bementünk a szobába.

-Jó napot. -köszöntött minket egy kézfogással a nőgyógyász. -Mielőtt megtörténne az ultrahang, lenne pár kérdésem, üljenek le. -mutatott a két székre mi pedig helyet foglaltunk, és válaszoltunk.

-Akkor körülbelül egy hónapos terhes lehetsz. -mondta az orvos, miközben a hideg zselét a hasamra kente. Harry mellettem ült, és fogta a kezem. Talán Ő jobban izgult mint én.

-Nézzék, az a kis valami, az ott, az önök gyereke. -mutatott a kijelzőre az orvos.  -Eddig minden rendben van. Gratulálok. -mosolygott, Harry pedig fölém hajolt, és megcsókolt.

-Most már egy család vagyunk. Te, Ő és én. -mosolygott és egy örömkönny folyt végig az arcán, majd pedig megölelt.

-Gondolom tervben volt ez a kis csöppség, ami azt jelenti, hogy úgy érzik, fel vannak készülve a gyermekvállalásra. Mindenesetre ajánlom,hogy ezt olvassák el, ebben a 8 hónapban, sok hasznos információt tartalmazhat. -adott a kezünkbe egy kis könyvet. -És mégegyszer gratulálok. -mosolygott, és kezet fogott Harryvel, utána pedig velem, és odaadta az ultrahangos képet, mi pedig kimentünk.
Szeptember közepe volt, a nap nem sütött, az idő esőre állt, a szél kicsit fújt, de nem volt hideg. Beültünk a kocsiba, de nem indulunk el. Harry írt egy sms-t Gemma-nak, Anne-nek és a srácoknak. Közben én pedig felhívtam anyut, és Őket is elhívtam délutánra hozzánk.

-Én vagyok a világ legboldogabb embere. -simogatta meg a pocakom a férjem.

-Nem igaz,mert én. -mosolyogtam, Ő pedig nem szállt szembe velem, helyette inkább gyengéden megcsókolt, örömkönnyeim pedig nedvessé tették pólóját.


Délután 5 órára mindenki megérkezett, a családomon kívül senki nem tudta, miért is gyűltünk össze.

-Na sziasztok. Örülök,hogy mindenki eljött. -állt fel a kanapéról, és kiment a tv elé, hogy mindenki láthassa. -Anne, drágám gyere ki te is, nehogy egyedül érezzem magam. -mosolygott rám, én pedig kisétáltam. Derekamnál fogva átkarolt, és elkezdte a mondanivalóját. -Szóval, egy elég fontos dolgot szeretnénk közölni veletek, amire ma derült fény, és fontos számunkra, szóval Anne mi is ez?

-Az történt, hogy hamarosan nem csak Harry és én leszünk, hanem májusban ha minden jól meg megszületik a kis Styles, a gyermekünk! -mondtam büszkén, majd az örömkönnyek ismét benépesítették a szemem, Harry pedig szorosan átölelt.




Na sziasztok. Elég hamar meglettek a tetszikek,aminek nagyon örülök, és azért pár kommentet is kaptam, de gondoltam ha volt időm megírni a részt,akkor már fel is teszem. Cserébe viszont már előre jelzem,hogy az utolsó részhez majd MINDENKITŐL szeretnék egy kommentet. El sem tudjátok képzelni mennyi erőt tud adni egy-egy bíztattó (nagyobb lélegzetvételű) megjegyzést. Nagyon motiváló tud lenni. A motiváció pedig a következő részhez is kéne, szóval kommentelésre fel!
Folytatás 35 tetszik 15 komment után jön, ha több van az sem baj, és remélem most is ilyen hamar meglesznek a kommentek és a tetszikek (ezen max egy hetet értek) én pedig akko hozom is majd a részt.
Anna xX.

87. Zűr

-Te jó ég. És mi van vele? -kérdeztem könnyes szemekkel.

-Nem tudni miért, összeesett a kávézóban.- jött aputól kis idő után a válasz.

-Te jó Isten. Jó, egyszerre ha tudunk ott leszünk. Nagyon puszilom,és vigyázzatok rá. Leteszem,és ha minden jól megy, már akár éjszaka találkozunk. puszi. -nyomtam ki a teleont, majd homlokomat a falnak döntöttem,és a falba ütöttem ökölbe szorított  kezem,és csak sírtam pár percig,de Harry már nem bírta mindezt tovább nézni,úgyhogy hátulról átölelt. Ez máris segített egy picit megnyugodnom.

-Mi történt? -kérdezte együtt érzően.

-Anyu elájult,kórházban van. Szerinted lehetne jegyünk,egy éjszakai járatra?

-Felhívom a repteret. Ha Pesten nem is, Bécsben szerintem van éjfél körül gép.

-Köszönöm. Addig én összepakolok. -töröltem meg az arcom a zsepivel,amit Harry nyújtott felém.

10 perc múlva rendetlenül,de belepakoltam az összes cuccunkat a bőröndbe és már lent voltam Harry mellett,aki éppen telefonált.

-Jó, köszönöm,viszhall. -tette le a telefont hamarosan.

-Na, mit tudtál meg?

-Pestről van gép éjfélkor, foglaltam 2 jegyet, de nem hiszem,hogy a kórházban örülni fognak nekünk hajnalban.

-Nagyon szuper. Imádlak. Nem érdekel, ki örül,és ki nem, az anyámról van szó. -csaptam az asztalra idegesen.

-Héjhéj életem. Nyugi. Minden oké lesz. -ölelt át,és homlokát homlokomnak döntve mélyen a szemembe nézett.

-Nagyon remélem. -nyomtam egy puszit az arcára.

-Én itt leszek melletted,rám bármiben számíthatsz,remélem tudod. -kezeit derekamra helyezte. -Amúgy,taxit is hívtam, hamarosan itt lesz. Mindent elraktál?

-Igen,minden kész. És köszönöm,hogy vagy nekem. -töröltem le a könnyeimet,miközben felvetetm a pulcsim,és segítettem kicipelni a cuccokat.


A taxi nem sokkal később meg is érkezett,és szerencsére gyorsan, kevesebb mint 2 óra alatt felértünk Pestre. Ilyenkor már csendesek az utak. Közben pedig Harry zenét hallgatott,én pedig a vállára hajtottam a fejem,és próbáltam picit pihenni. A reptéren átvettük a jegyet,és ittunk egy kávét,majd megkezdtük a felszállást. Éjfél után pár perccel már felszálltunk, és hajnali 2 után nem sokkal meg is érkeztünk Londonba. Egy taxit fogtunk és először hazamentünk,lepakoltuk a cuccokat,és felhívtam aput.

-Szia. Na, mi a helyzet? -szóltam bele egyszerre amikor felvette.

-Valószínűleg semmi komoly,csak leesett a vércukor szintje. Igazából holnap még részletesebben kikérdezik,hogy mi is történt, meg vért vesznek,meg ilyenek, úgyhogy ma éjszakára bent tartották.

-Bemegyünk hozzá. -jelentettem ki határozottan.

-Ne zavard, már mi is itthon vagyunk, hagyd pihenni, holnap reggel 6-tól már vizsgálatokon lesz,szóval akkor menjetek kérlek.

-Jó, oké. Felix megvan,hogy viselte? -kérdeztem még gyorsan.

-Ne is mondd, holnap hatra már ő is bent lesz,beszélj a fejével picit. Most éppen Katy vígasztalja.

-Te jó ég. Mert mi van? Apu. -faggattam tovább.

-Magát hibáztatja anyád miatt. de figyelj,szerintem holnapig nem csinál hülyeséget, 17 éves már.

-Épp abban a korban van. -jelentettem ki határozottan. -Átnézünk picit szerintem. Kulcsom van,te menj csak aludni. puszi. -tettem le a telefont.

-Na,mi van? -húzott bele Harry az ölébe.

-Anyuval nincs semmi komoly,már pihen bent tartották ma éjjelre a kórházban, de az öcsém meg magát okolja emiatt, nem tudom miért. Nagy gond lenne,ha én most még hazamennék? Mármint el apuékhoz.

-Dehogy. Én is megyek veled. -vette le a kocsikulcsot a kulcsok közül.

-A-a. Este még ittál. Add a kulcsokat. Tartottam a tenyerem, ő pedig félve beleengedte őket.

-Nyugi, minden ok lesz, vezetés közben nem idegeskedem. Oda fogok figyelni. Téged viszont ha leállítanak,az nem szerencsés. -csuktam be a kocsi ajtaját.

A londoni utcák,ahol 4-5 éve buliból sétáltam hazafele, csendesek voltak most is, 1-2 autót láttunk és kicsit több mint 5 perc alatt oda is értünk a házunkhoz.

Halkan kinyitottam az ajtót, apu égve hagyta  kis villanyt, így betaláltunk. Éppen kopogtam volna be Felix szobájába, amikor Katy nyitotta ki az ajtót.

-Anne. De jó,hogy jössz. -ölelt meg az öcsém barátnője. -Felix kint ül a kertben, próbálj meg beszélni vele,vagyis próbáljatok. -javította ki magát,mikor Harry letette az esküvői képünket és mellém lépett.

-Kimegyünk. Köszi. Te is menj aludni, hosszú volt a nap. Jóéjt. -öleltem meg ismét. -Ja,és nyugi, az öcsémet bízd csak ránk.

A lány bement a szobába,mi pedig ki a kertbe. Felix ott feküdt a hintaágyon, és csak nézett ki a fejéből.

-Hé haver. -guggolt le mellé Harry.

-Basszus. Ti mit kerestek is? -ült fel hirtelen. -Mini szívroham.

-Nyugi. - ültem le mellé. -Mi a helyzet.

-Anyuról tudsz? -csak bólintottam,nem akartam félbe szakítani. -Na, ma este csúnyán össze vesztünk, és utána nem sokkal lett rosszul. De én nem akartam ezt. Nem is tudom,miért voltam vele bunkó. -mondta,és arcához nyúlt,hogy letöröljön egy könnycseppet.

-Figyelj, tudod velem hányszor összekapott. Ne hibáztasd magad emiatt. A lényeg hogy minden rendben van anyuval. -kezdtem.

-Nehogy azt hidd,csak neked és Anne-nek vannak vitái. Anyu annak idején velem is voltak kisebb nagyobb vitái. Ez mindekivel előfordul. Te sem most kaptál vele össze először,gondlom. És tényleg, Anne-nek igaza van, a lényeg,hogy anyukáddal minden rendben van,holnap pedig úgyis kiderül,mitől is lett rosszul. -vette át a szót Harry, majd negyed óra után nagyjából sikerült lenyugtatnom az öcsémet, így indhárman bementünk, ő a szobájába, mi pedig haza. Ismét én ültem a volán mögé, nem akartam,hogy Harryt ittas vezetésért megbüntessék. Egyszer csak azonban félre kellett rántanom a kormányt. Már kint az udvaron is szédültem, akkor pedig elsötéltült előttem minden.Egy fagyizó parkolójába hajtottam le,és kiszálltam az autóból. Harry ijedten utánam kapott.

-Minden oké?. -kérdezte,miközben én a kocsinak támaszkodtam.

-Persze,csak elszédültem vagysi már fél órája szédülök, és most egy pillanatra elsötétült előttem minden. De most már jól vagyok.-hazudtam, mert még mindig szédültem egy kicsit.

-Én vezetek, ha hazaérünk,egyszerre menj aludni. Hajnali 3 van, reggel pedig be akarunk menni anyudhoz. -ült be a kcosiba Harry is.

Otthon a konyhában leültem a konyhapulthoz,és egy tea mellett bevettem egy fájdalomcsillapítót. Mikor a szobába értem elgyengültem,és fáradtan dőltem az ágyba, forgott velem a világ.

Reggel Harry keltett, csinált pirítóst reggelire. 3 óra alvás után nem volt valami barátságos kinézetem,és a tegnapi szédüléshez hányinger is társult,így nagyon reggelit sem ettem.
Mikor beértünk a kórházba,anyu már túl volt a vérvételen.

-Anyu. Minden rendben van? -öleltem meg kétségbeesetten.

-Kicsim. Miattam nem kellett volna hazajönnötök, jól vagyok, valószínűleg csak hirtelen leesett vércukorszintem. Ha tényleg így van,délután mehetek is haza. -mosolygott sápadt arccal anyu.

-Ettél rendesen? -kérdeztem.

-Nem,épp ezért modnom,hogy ettől is lehettem rosszul. vagy az időjárás változástól. Délutánra kiderül. De te sem vagy valami jól ahogy látom. -terelte a szót anyu.

-Hát, öhm nem. tegnap este óta szédülök, és reggel óta hányingerem van, este pedig gyengének éreztem magam,bár ez lehet akár a fáradságtól is.

-És kislányom öhm. Harryvel lassan 2 hete,hogy elmentetek nászútra. -kezdte anyu.

-Életem, nem lehet,hogy terhes vagy? -mosolygott rám Harry. Őszintén, eí komolyabban nem fordult meg a fejében,de igaza lehet. Ahogy kiszámoltam még a nászút előtt szóba jöhet.

-De, lehet,hogy terhes vagyok. -mondtam mosolyogva,és a hasamra tettem a kezem, lehet,hogy úton van a kis Styles?




Na sziasztok. Bár nem lettek meg a kommentek,gondoltam mégis írok egy részt. Mert már én sem érzem normálisnak,hogy 2 (vagy több) hetenként írok újat. tudom nektek is ott a suli,meg minden, de azért ha tényleg szeretitek a blogom, 10 percet egy héten csak tudtok rá szakítani, esteleg 15-öt. Nagyon jól esnének a kommentek. remélem ez a rész elnyerte a tetszéseteket. Szabok komment és tetszikhatárt,de ha másfél-2 héten belül nem lesz meg,akkor hozok részt szerintem. ennyit megérnek az olvasóim, főleg a történet vége előtt. NYUGI! még lesz azért pár rész. :) következő 30 tetszik 15 komment után jön. Örülnék ha összejönne minél előbb, sőt,ha több van, nem haragszom meg ;)
Anna xX.

86. Nászút, boldogság,nyugalom... ?

Az esküvő után vasárnap szinte csak pihentünk,ki sem keltünk egymás mellől. Aztán hétfőn indultunk is a nászútra,amiről szinte semmit nem tudtam. Reggel 8-kor indult a gépünk. 6-kor keltünk,már mindenünk be volt csomagolva,gyorsan megreggeliztünk,és indultunk is.

-MÉg most sem árulod el,hova megyünk? -néztem rá,miközben beléptünk a reptérre.

-Igazából mostmár sokáig úgysem marad titok,az úti cél először is egy hétig Malajzia,aztán Magyarország,pontosabban a Balaton, 4 napig,utána pedig Pár napot Londonban is szeretnék csakis veled tölteni,és felidézni pár szép emléket. Tetszik? -mosolygott lelkesen.

-Nagyon is. -öleltem meg.

Az út hosszú volt,és fárasztó. Felét végig aludtuk, a másik felét pedig végigbeszélgettük Harryvel,vagy csak bámultam ki az ablakból,és néztem ahogy a férjem alszik. Mikor megérkeztünk,nagy nehezen kihutottunk a reptérről,és taxi vitt minket el a szállásunkig. A tengerparton kötöttünk ki.

-Köszönjük. -adta előre a pénzt Harry a sofőrnek, Ő pedig segített kipakolni a cuccainkat. A homokos tengerparton a bőröndöket a kezünkben hoztuk,de szerencsére nem kellett sokat gyalogolni.

-Itt is lennénk. Ha jól tudom,ez az a ház. -mutatott egy kis faházra,szinte csak pár méterre a parttól. -Jó napot,Harry Styles. -nyújtott kezet a ház előtt álló férfinek

-Jó napot, Bill Ordway. Itt vannak a kulcsok, bent pedig van egy kisebb házirend,semmi extra. Pénteken mikor mentek? -kérdezte kedvesen a 30 év körüli pasi.

-Reggel,vagyis kora délután, 9 óra fele. -válaszoltam.

-Rendben,akkor kilencre itt vagyok. Érezzétek jól magatokat. -kacsintott,és elsétált. Mi bepakoltunk. Kicsinek tűnt a ház,de a belseje nagy volt. Egy kisebb nappalirész,egy nagyobb fürdő,ahol lehet romantikázni,és a háló,ami a tengerpartra néz. csodálatos,hangulatos és otthonos.

-Megnézzük milyen a víz? -húzta fel a szemöldökét a barátom,én pedig előszedtem a bőröndből a fürdőruhákat,meg a törölközőket,és már épp indultam ki az ajtón,amikor a férjem felkapott,és egészen a vízig rohant velem,majd mikor már neki is majdnem a mellkasáig ért a víz beledobott.

-Mr. Styles. Ezért még számolunk. -tettem csípőre a kezem,majd megöleltem,de egy pillanatban mindketten beleestünk a vízbe,és csak nevetve öleltük tovább egymást.

Még fél óráig el hülyéskedtünk a tengerben,majd kiterítettük a törölközőket,és napoztunk egy kicsit,bár a nap sugarai már nem égettek annyira, este fél 7-kor.

-Bill azt monda,itt a parton van egy hangulatos kis bár,nem nézünk el arra? -dörzsölte meg a szemeit.

-Hmm,benne vagyok,ültem fel én is,majd kézenfogva elindultunk. Egy kis fedett részen volt a bár, a pultos kérdzte,hogy nászúton vagyunk-e itt,erre mindketten boldogan válaszoltunk,Ő pedig felajánlott egy-egy ingyenkoktél.

-Csak,hogy élvezetesebb legyen az éjszaka. -kacsintott,és lerakta a pultra a poharakat. -aldobhatók,szóval,ha gondoljátok,mehettek is. -nevetett a fiatal srác.

-Haha. köszönjük. Amúgy nézz rám,szerintem a koktél nélkül is élvezte volna a fiatal feleség az éjszakát. -kacsintott,majd elindultunk,és belemarkolt a fenekembe.

Visszamentünk a cuccainkhoz,összepakoltuk őket,és amíg én az erkélyre kiterítettem a törülközőket,addig Harry besötétítette a nappalit.

-Egészségünkre,és a boldogságunkra. -koccintottunk újból a koktélos poharakkal,amiből már a koktél nagy része elfogyott.

-Na,most pedig megnézzük,hogy tényleg ilyen jó hatással van-e ránk ez a csoda koktél. -kacsintott a férjem,és magára húzott.

 *Nagyonsokan szerettettek volna jobba részletezett +18-as részt. Íme. Aki nem szeretné végigolvasni,tekerjen lejjebb,jelzem ha vége (bocsi,többségdönt)

-Tudod mióta várok erre a pillanatra? -harapott bele ajkamba.

-Ezért nem akartam azután hancúrozni veled, miután megkértem a kezed,nagyobb lesz az élvezet. -kacsintottam.

-Abban biztos vagyok. -nevetett kaján vigyorral,majd megmarkolta a melleimet. Eszméletlenül jó érzés volt,én peidg kezemmel merevedő férfiasságát izgattam.

-Hmm,-ez jobb,mint amilyenre emlékeztem.-harapott ismét ajkaimba,majd keze egyre lejjebb haladt,számat halk nyögések hagyták el.

-élvezed mi? -izgatta ujjaival a csiklómat.

-ne kínozz. Kívánlak,most.-húztam le róla egy mozdulattal a fürdőnadrágját,és kezembe vettem merevedő férfiasságát,és játszani kezdtem vele.

-Jó,én ezt nem bírom. -markolta meg a derekamat,és magára húzott. Egy mozdulattal belém hatolt én pedig lassan mozogni kezdtem rajta,majd egyre gyorsabban,azán hirtelen é kerültem alulra,és erősen folytatta a munkát.

-Ez istenii. -suttogtam halkan.

-Mint ahogy te is. -zihálta.

*VÉGE a +18-as résznek*

Miután mindketten eljutottunk a csúcsra boldogan,és fáradtan dőltünk le egymás mellé. Közelebb húzódtam a férjemhez, Ő pedig karjával átölelt.

-És mi lesz,ha ennek az estének következményei lesznek? -puszilta meg a homlokom.

-a követkzeményt egy kis Styles formájában szívesen vállalom. -kacsintottam. -Remélem te is.

-De még mennyire. -mosolygott,majd hosszasan megcsókolt.


A Malajziában töltött egy hetünket nem zavarta meg semmi,élveztük az életet,és egymás társaságát.

-Akkor jöhet a következő célállomás. -fogta meg a bőröndöket Harry,miután elköszöntünk Bill-től.

-Szabad tudnom,hova megyünk? -mosoylogtam rá.

-Nem. -mondta határozottan,és a repülő felszállásáig nem tudtam meg semmit,amikor aztán közölték,hogy a járat Magyarországra tart,nagyon megörültem.

Pestről taxival mentünk a Balatonra. Késő esté értünk oda,úgyhogy elfoglaltuk a szállást,és nem is mentünk már sehova. Fárasztó a hosszú repülőút.

Másnap reggel 9 körül már lementünk a partra,és egy meleg reggeli kávé után szinte délig a vízben voltunk,és hülyéskedtünk. Egyik Magyarországi ismerősömékkel is összefutottunk, így velük töltöttük az egész napot. Este 9 után értünk haza a parti házhoz,összedobtam egy rántottát vacsira,és éppen felidéztük a közös balatoni nyaralásunkat,amikor megcsörrent a telefonom. Az elmúlt egy hétben szinte senki sem hívott,most pedig apu nevét láttam a kijelzőn.

-Szia. -szóltam bele boldogan.

-Szia kicsim,van egy kis gond. -hangja feszült volt,és szomorú.

-Te jó ég. Mi történt? -kérdeztem aggódva. Nyelt egyet,majd nagy nehezen kimondta. Meg sem tudtam szólalni, szemeimet kövér könnycseppek hagyták el.



Na sziasztok. Millió bocsánat a késésért,de alig volt időm mostanában. Nem ,,írói" pályafutásom remekműve,de azért remélem olvasható ez a rész. igyekszem legközelebb jobbat és többet kihozni magamból. És még egy rossz hír a végére. A történetet nem hiszem,hogy tudom folytatni a 100.részig. Nem akarom,hogy túl unalmas legyen. 5 rész még szerintem biztos lesz, de a 100-at nem ígérem. De ha esetleg nektek van valami ötletetek,amit még szeretnétek látni/olvasni a befejezés előtt,írjátok le facebookon vagy twitteren. :) a folytatást,mivel ez a rész nem lett a legjobb 15 komment s 35 tetszik után jön.
Anna xX.