Meglepetés

-Hát te mit keresel itt? -néztem csodálkozva.

-Tudtommal fellépésed lesz. -nézett rám úgy, mintha ez lenne  világ legtermészetesebb dolga.

-Nekem. Hol? -néztem rá értetlenül.

-Háát nemtudom valami One Directionnel, akinek az egyik tagja, csúnyán megbántott. -tényleg. Most esett le, hogy ma lesz a fellépésük.
Én már szólni sem bírtam, úgyhogy Harry folytatta.

-Anne, kérlek ne haragudj, nagyon makacs voltam. Pedig te meg akartál bocsájtani. Kérlek ne haragudj. -mondta, majd felém közeledett.

-De Harry vájt! akkor ki volt az a lány akihez csak úgy odarohantál? 

- Még régen ovistársak voltunk.Aztán annyira nem találkoztunk, de szoktunk beszélgetni. Viszont már régen kiköltözött Amerikába, tehát nem nagyon volt esélyem vele találkozni. Most pedig egy 7 napos kirándulás miatt volt itt Londonba, és csak véletlenül futottunk össze. -mondta, közben pedig az ujjaival játszott. 

-De akkor semmi nincs köztetek? -néztem rá ijedten.

-Semmi, csak barátok. Csak tudod túlságosan meglepődtem és örültem amikor megláttam. Csak ennyi. Én csak téged szeretlek. -mondta, majd egyre közelebb lépett hozzám, hátra tett kézzel.

-Jól van elhiszem. -mondtam mosolyogva, és egy puszit nyomtam a szájára.

-Na akkor jössz? -tért vissza a tárgyra.

-De hát én nem is készültem, meg semmi. -idegeskedtem közben.

-Nyugi. Ezt vedd egy bocsánatkérő ajándéknak. -mondta, közben szemeimbe nézett, és átadott egy Chanel-es papírtáskát.

-Harry. Te normális vagy? -néztem rá csodálkozva.

-Nem tetszik? -nézett ijedten.

-Jajj, dehogyis nem. De ennyi pénzt rám költeni?

-Nyugi, inkább vedd fel, és készülj el. 10 perc elég lesz? -ravasz mosollyal kísérte ezt a mondatát.

-Öhm, igyekszem. -mondtam, és máris a szobámba siettem.

Csodás ruhát vett. Nagyon tetszett. Gyorsan fel is vettem.
Hajamat kiengedtem, szerencsére nem is kellett rajta sokat igazítani. Szememet vékonyan tussal húztam ki, és szempillaspirált is kentem fel. A szájfényemet bele raktam a táskámba, és úgy döntöttem, majd a koncert előtt használom.
A nagyobb dilemmát a cipő kiválasztása okozta. Sokat gondolkodtam, végül egy közepesen magas, fekete magassarkút választottam.


Pontosan 12 perc múlva, már kint is álltam az ajtóban, indulásra készen.

-Gyönyörű vagy. -ámuldozott Harry, és válaszolni sem hagyott. Hosszas csókolózsába kezdtünk, amit apa zavart meg.

-Elvigyelek titeket? Mert szerintem kicsit késésben vagytok. -kacsintott felénk.

-Huhh, az nagyon jól jönne, Mr. Gand. -mondta Harry.

apu még a kulcsot kereste, mi addig szépen lassan elindultunk lefele Harryvel. Olyan jó volt újra megfogni a kezét, csókjait ajkamon érezni, és csak úgy szimplán vele lenni.

Amire mi lassan leértünk, arra apu is megérkezett.
A hátsó ülésen folytattuk a romantikázást. Apu már folyamatosan nyomta a dudát, de a sor nem akart elindulni. Dugóba keveredtünk.  Harrynél nem volt telefon, az enyém pedig már majdnem lemerült.
Apu már izzadt az idegességtől, Harry pedig az ülést szorongatta.
-Anne! Hívni még tudsz? -idegeskedett. Mikorra már belekezdett a mondatba, ki is kapcsolt a telefonom.
Én is elkezdtem idegeskedni. Egy kicsit megindult a sor, kb 5 métert mentünk, és újra meg kellett állnunk.

-Ez nem lehet igaz. Ez is csak velem történhet meg. -idegeskedtem.

-De ha az nem elég, hogy 10 perc múlva kezdenénk, és még elég messze vagyunk, nem is tudjuk értesíteni a fiúkat. -simogatta kezemet Harry, hogy megnyugtasson.

Ekkor eszembe jutott, hogy én még mindig magamnál tartom a papírt, amin a fiúk telefonszáma van, annak ellenére, hogy a telefonomban is bent vannak.
Elkezdtem kotorászni a táskámba, és kicsivel később elő is rántottam a papírt.

-Apu, ugye itt a telefonod? -kérdeztem reménykedve.

-Persze, én mindig magamnál hordom. -dicsekedett.

-Jó rendben. Ugye elintézhetek egy hívást? -néztem rá csillogó szemekkel. Aminek persze nem tudott ellenállni, úgyhogy odaadta. -És kit hívjak? -néztem tanácstalanul Harryre.

-Hívd Zayn. Talán ő higgadtan kezeli majd az ügyet...

Beütöttem Zayn számát apu telefonjába. 5-6 csörgés után vették fel a telefont. Akkor sem Zayn, hanem Liam.
Mindent elmondtunk neki, hogy hol vagyunk, mi történt.

-Huhh. Rendben. Egy kis késés még belefér. Ha pedig 20 perc múlva sem értek ide, majd a következő számnál gyertek fel, ha lehet kézen fogva.Ja és Harrynek mondd meg, hogy minden úgy lesz ahogy megbeszéltük -adta az utasításokat a srác, aki higgadtan kezelt mindent, majd búcsúzóul hozzátette: -szerencsétek, hogy nem Zayn vette fel, ő már most a falat ütögeti idegességében.

Na szuper. Valószínűleg nélkülünk kezdik meg a koncertet.
Kihasználtuk a rendelkezésünkre álló időt, és mindent elpróbáltunk. Teljesen más volt így énekelni Harryvel, mármit úgy, hogy most már minden rendben. Már első énekléskor is keveset hibáztunk. 3-4. próbálkozásnál pedig már minden rendben volt.
Mindegyikünk tudta mikor, hol lép be, és mikor mit csinál.
Negyed 8 fele, tehát a koncert kezdése után negyed órával indult meg a sor. Eddig nem láttuk mi történt. Mikor elmentünk mellette, akkor láttuk, hogy két motoros ütközött össze. Nem kis baleset lehetett, hogy ennyit kellett várni. Apu miután már nem láttak minket a rendőrök rátaposott a gázra, és siettünk a fellépés helyszíne felé.
Apu a hátsó kapuhoz vitt minket. Ott nem láthat meg senki, és gyorsan oda is érünk. Kifutottunk a kocsiból.
Mikor odaértünk hallottuk, hogy a fiúk már elkezdték a koncertet, az Up All night szólt már. 
Eleanor és Danielle mosollyal köszöntöttek minket.
A stylist még kicsit igazított rajtunk, addig Lou beszélt egy kicsit, majd pedig csendet kért.
Kezünkbe 1-1 mikrofont adtak. Kézen fogva felsétáltunk a színpadra. Hatalmas őrjöngés fogadott minket.

-Először is a Gotta be you-t szeretném elénekelni a barátnőmnek, Annenek, mert egy kicsit megbántottam, de nyugi, minden rendben van. -majd egyet kacsintott.
Szerencsére úgy sminkeltem magam, hogy ne kenődjön el ha elérzékenyülök, mert tudtam, hogy sírás nélkül nem fogom végigcsinálni ezt.
Mikor a szám végére ért kezemet erősen megszorította, és egy puszit nyomott az arcomra.
Ez után a What Makes You Beautiful következett aminek a reflénében segítettem, a végén pedig a One Thing-et Harry szintén nekem énekelte, és ennek a végén csattant el az a bizonyos csók, amire egy arénányi ember tapsolt, és sikítozott.
Elindultam le a színpadról, de a tömeg visszatapsolt. Harryvel megöleltük egymást, meghajoltam, és lementem a lépcsőn.
Danielle és Eleanor is megölelt és eldöntöttük, hogy este a fiúknál koccintunk egyet erre, és az egészségünkre.
-Jó, és utána mit terveztetek? -érdeklődtem, miközben a srácokat a színpadnál majdnem szétszedték a csajok.

-Hát, mi nem gondolunk semmire, ugyanis a fellépések miatt, nem nagyon lehetünk a srácokkal, tehát velük töltjük az estét, ha ez megfelel. -mondta  röviden Danielle.

Közben Harry futott oda hozzám, hogy tőlem is szeretnének autogramot kérni, mert szerintük is jó a hangom.

-Ahha, persze, vagy csak azért mert Harry Styles barátnője vagyok. -mondat mosolyogva, kezemet kezébe adtam, és szép lassan elindultuk a dedikálásra. Közben pedig a rajongük előtt Harry csak úgy lesmárol, akkor már nem bírtam visszatartani a sírást, és örömkönnyeim patakként zúdultak ki szemeimből.

A dedikálás után Harryvel visszasétáltunk a lányokhoz, és a rendezőkhöz.
Egyszer csak hirtelen Harry felkapott, és megpörgetett, majd arca közel került hozzám, és a fülembe súgta: -Kicsiszívem, töltenéd csak velem a mai éjszakát?

-Persze. Veled bármikor, bárhol, bármit. -kezét erősen megszorítottam, és gyalog elindultunk a srácok háza felé. Már nagyon vártam, hogy csak mi legyünk kettesben, hiszem már nagyon hiányzott...




Sziasztok. Köszönöm a kommenteket, nagyon örülök, hogy ilyen sokan olvastok. Köszönöm. Remélem tetszik az új rész, 4 komment után hozom a következőt :))
*Anna