17. Megvan az eredmény

-Hát gondolom ez a papír önöknek nem mond semmit. -jelentette ki.

-Hát, nem nagyon. De mégis mi történt?-ijedezett Harry anyukája.

-A fiától, mikor behozták vért is vettünk, hogy biztosak legyünk benne, hogy nincs semmi belső sérülése, és hogy minden rendben. A baleset miatt nem is történt semmi, viszont a májával valami nincs rendben, tehát további vizsgálatok szükségesek.

-Te jóságos ég. És mennyi idő amíg meglesznek az eredmények? Mert másfél hét múlva a banda Amerikába megy.

-Ha most azonnal elkezdjük a vizsgálatokat, holnap estére meg is lesznek az eredmények.

-Rendben. De mi a gyanú? -idegeskedtem.

-Arról még nem mondhatok semmit. De sok jót nem ígérhetek. Harrynek elmondják, vagy inkább majd én?

-jobb lenne, ha öntől tudná meg. -mondta szomorúan Harry anyukája, majd bementünk a kórterembe.

-Mi történt? -ugrott fel Harry.

-Harry. A vérképed szerint, valami nincs rendben a májaddal, lehet, hogy nem is olyan kicsi a baj. De, hogy pontosan mi történt, azt még nem tudjuk, tehát további vizsgálatok szükségesek még.

Harry szeme könnyekkel telt meg, és sírva kérdezte: -És mikorra derül ki, hogy mi is a bajom?

-Ma már elkezdjük a vizsgálatokat, és akkor holnap estére meglesz az eredmény. -mondta komolyan a főnővér, és kisétált a szobából.

-Anyu. Anne. Ez ugye nem igaz? -ölelt meg minket egyszerre sírva.

-De, kincsem igaz. -mondta szomorúan Mrs. Styles.

Harryt nagyon nehéz volt megnyugtatni, de úgy gondolom ez nem meglepő. 10 perc után, már azért kicsivel nyugodtabb lett, nem sokkal később pedig jött is a nővér, hogy elkezdhessék a kivizsgálást.

-Fél óra múlva már itt is vagyunk! -mosolygott a nővér.

Mi addig a szobában maradtunk. A fiúknak még nem akartam elmondani, hogy mi történt, majd csak akkor szólok, ha meg lesznek a végleges eredmények.
Már majdnem lecsukódtak a szemeim, a sírás is elálmosított, és előző éjszaka sem aludtam sokat.
Felhívtam anyát, hogy ott van-e még a kávézóban. Pont akkor mentek el az utolsó vendégek, de megkértem, hogy főzzön nekünk egy kávét, és hozza be. Mikor elmondtam neki, hogy mi történt, ő is aggódni kezdett.

-Kicsim. Harry édesanyja is ott van veled? -érdeklődött.

-Persze. Ő egy hosszú kávét kér. de lemenjek érte, vagy feljössz?

-Felmegyek, ez természetes. Indulok is. Szia. -rakta le gyorsan a telefont.


-Anne. Nem is tudtam, hogy kávézótok van. Az tök jó dolog. -mosolygott.

-Háát, nem olyan rossz. Tény és való. Főleg ilyenkor, amikor az ember 2 napja alig alszik. -mosolyodtam el.

-Jó estét. -suttogott anyu.

-Mrs. Styles! Ő itt az anyukám, Anne.
-Anyu, ő itt Harry anyukája. -mutattam be egymásnak őket.

-Szia. -nyújtották egymás felé a kezeiket.

-Igazán sajnálom, ami a fiaddal történt, de remélem nem lesz semmi komoly baja. kezdte anyu.

-Én is nagyon remélem. Nem bírnám ki, ha valami gyógyíthatatlan betegsége lenne.-törölgette a szemeit.

-Erre ne is gondolj! -nyugtatgatta anyu. Közben pedig Harry és a főnővér is visszajött.

a barátom egyszerre az ágyra feküdt. Nagyon gyenge volt, az arca pedig a falnál is fehérebb volt. Kezdtem félni. még soha nem volt ennyire maga alatt.

-Mrs. Styles. Mivel tudjuk, hogy a turné miatt minél hamarabb kellenek az eredmények, megsürgettük a labort, tehát holnap fél 10-re már itt lesznek az eredmények. Remélem megfelel.

-Nagyon köszönjük. -mondtuk egyszerre.

-Anyu. Én nagyon félek. -mondta legyengülten Harry.

-Kisfiam. Nyugodj meg. minden rendben lesz. Jó kezekben vagy. -mosolygott felé.

-Pihenj ám nyugodtan. Mi itt leszünk veled, de neked most szükséged van egy kis alvásra. -mosolyogtam biztatóan felé.

Nem is kellett sok idő, amíg szemei lecsukódtak. Mi az este folyamán szinte végig csendben ültünk. Legalább is én.
Anyuék halkan el beszélgettek. Nekem már nem volt erőm arra se, hogy kinyissam a számat. A széken el bólogattam.
Fél 11-kor anyu bökött meg, hogy ő megy. De holnap bejön majd.

-Várj anyu. Haza megyek, lefürdök, meg veszek más ruhát, aztán jövök is vissza. Ugye nem baj? -néztem Harry anyukája felé.

-Dehogyis, menj csak. Gemma, Harry nővére, úgyis most jön haza munkából, úgyhogy azt mondta, benéz az öccséhez.

-Rendben. köszönöm. Sietek vissza.

Anyuval csendesen ballagtunk végig a nyugodt londoni utcákon. Mikor felértünk a lakásba öcsém még pizsiben ült a Tv előtt.

-Anne. i van Harryvel. -futott oda hozzám.

.Majd anyu elmondja. -passzoltam át anyunak a kérdés. Tudtam, hogy ő jobban el tudja magyarázni a 8éves öcsémnek, hogy mi a helyzet. Addig én a fürdő felé vettem az irányt.
Hajamat gyorsan megszárítottam. Egy kis alapozót vittem csak  fel az arcomra. Előkaptam a legelső farmert meg pólót ami a szekrényben volt. Nem öltöztem ki annyira, mert jobb dolgom is volt, mint azon izgulni, hogy hogy nézek ki.

Kirohantam a szobámból, és indultam volna ki az ajtón, de öcsém megállított, és egy kis kék papírt nyomott a kezembe.
Ő írta Harrynek. Nem bírtam ki, hogy útközben ne olvassam el.
,,Kedves Harry, remélem hamarosan újra együtt tudunk videojátékozni. Gyógyulj meg."
Ez aranyos volt tőle, biztosan Harry is örül majd neki.
Fél 12-kor már bent voltam a kórházban. Akkorra már ott volt Gemma is.

-Szia. Anne vagyok, az öcséd barátnője. -mutatkoztam be.

-Szia. Gemma vagyok, Harry egyetlen nővére. -nevetett.

-Csajok, nem lenne baj, ha kicsit magatokra hagynálak titeket?- nagyon fáradt vagyok, és nem bírom nézni, hogy szegény Harry itt fekszik, sápadtan, és nincs semmi eredmény. Holnap korán reggel jövök már, addig is vigyázzatok rá. 

-Persze, majd csak anya. Ez természete dolog. -nevettet felé a gyönyörű lány.

Egész jól telt az este. Gemma rengeteget mesélt magáról, és a családjáról, és én is felvázoltam neki izgalmas életemet.
Hajnali fél 4-kor gemmának már szinte pálcikákkal kellett tartani a szemét, úgyhogy mondtam neki, hogy aludjon nyugodtan, én úgyis itt leszek.
Harry nyugodtan aludt, de arca még mindig sápadt volt.
Fél 7-kor megjött Harry anyukája is. Ő ébresztette Harryt, de nem járt sok sikerrel. Én fölé hajoltam, és egy hatalmas puszit nyomtam az arcára, Erre egyszerre felébred, és egy kis mosolyt is fel lehetett fedezni fehér arcán.

-Még nincsenek meg az eredmények? -kérdezte álmosan.

-Nem, még nincsenek drágám. -mondta szomorúan az anyukája.

-Gemma. hát te is itt vagy? -mosolygott nővére felé.

-Hát persze, öcsi. -nevetett felé a gyönyörű lány.

-Jó napot! megvannak az eredmények. -jött be halkan a főnővér.

-És mi van, -kérdeztem sírva.

-Harrynek egy daganat van a máján. Szerencsére még időben észrevettük, és ha ezen a héten meg tudnánk műteni, akkor minden rendbe jöhet. A dolog innentől kezdve önökön múlik. Engednék a beavatkozást?

Éreztem, hogy lábaimon nem bírok megállni,úgyhogy a síró Harry mellé leültem, és az én szememből is patakként jöttek a könnyek. De a szobában mindenki le volt döbbenve.

-Jó lenne ha még ma meghoznák a döntés. -jelentette be komolyan a nővér, majd kisétált az ajtón.

Még 5 percig csendben ültünk a kórteremben, utána pedig a beszélgetés tárgyára tértünk...


Na sziasztok. Ez most kicsit hosszú lett, de remélem tetszik. 4 komment, és 7 tetszik után hozom a folytatást, de ha több tetszik és komment van az engem nem zavar. Sőt! :))
Előre is köszönöm. Anna Xx