Egy zűrös nap

Délelőtt fél 10 felé ébredtünk fel, vagyis Harry, és csókjával engem is felébresztett. Még egy kis időt az ágyban töltöttünk, utána pedig üvöltésre kellett lerohantunk az emeletről.
Niall állt tátott szájjal a hűtő előtt.

-Mi történt ír manó? -néztem rá  ijedten

-Nem tudok mit enni, Anne. Segíts Kérlek. - ölelt meg Niall.

- Jó, jó nyugi. Valamit összedobok. -mosolyogtam rá.
-Köszönöm. Örökké hálás leszek. -ölelt meg még egyszer, amit Harry nem nézett annyira  jó szemmel.

Bementem a konyhába, a fúk közben halkan beszélgettek.
Leütöttem pár tojást megsütöttem és egy kis sonkát is raktam rá. Niall már az illatra befutott a konyhába. agy 10 köszönömöt elmondott, majd kivitte a tálat. Harry és köztem pedig elosztottam a maradékot, és teát is főztem mellé.
Fél 11 körül álltunk fel az asztaltól. A fiúk a felső részen voltak együtt. Harry úgy döntött most osztja meg a fiúkkal, hogy szeretné, ha fellépnék együtt velük, mert szerinte jó hangom van.

-Halljuk. -mondta Louis és Zayn egyszerre.

A Titanic főcímdalát énekeltem el nekik. Niall tátott szájjal nézte végig a ,, produkciót", majd megszólalt:
-Nem csak megmentette az életemet a reggelijével még a hangja is iszonyatosan jó. -áradozott.

-Így igaz, tehetséges a kisasszony. -mondta Louis, Liam pedig helyeselt.

-Zayn. Vélemény? -nézett rá meglepetten Harry.

-Nem rossz. -mondta egyhangúan, és röviden.

-Akkor egy fellépés belefér? -nézett tágra nyílt szemekkel a srácokra Harry.

A 3 srác bólintott, hogy rendben, később pedig Zayn is biccentett.

-Akkor Anne. Jövő szombat. Este 7 óra. London. ne Direction fellépés. Veled. A próbákról majd szólunk. Rendben? -mosolygott Liam, majd a srácok elindultak lefele.

Én még fent maradtam Zaynnel. Oda ültem mellé.

-Zayn, mi a bajod velem? -néztem rá félénken.
-Jajj Anne, nem veled van a baj. Én kedvellek téged. -ölelt meg közben.

-De akkor mi történt? -néztem ijedten.

-Hát tudod, tegnap hívott a nővérem, hogy anyu és apu már 2 napja egy szót sem szólnak egymáshoz, egy kis félreértés miatt. Nem szeretném, hogy elváljanak. Már gyerekkorom óra nem vitáztak soha. Vagy ha mégis, akkor hamar kibékültek, de most. Én most nagyon félek. -mélyen a szemembe nézett, és láttam, mélybarna szeméből egy könnycsepp ugrik elő.

-Zayn, nyugi, minden rendben lesz, hidd el. -biztatásként megöleltem.

-Hát nagyon remélem. Ja és kérlek ezt ne mondd el a srácoknak.-újra a szemembe nézett.

-Alap dolog. Tudod rám mindig számíthatsz. -mondtam majd megöleltem.

A bandából Harry után Zayn engedtem magamhoz a legközelebb. Legalább is eddig. Harryt úgy mint a pasimat, Zaynt pedig úgy, mint egy havert.
Bár ő is helyes, na de melyikük nem? Csodálom, hogy nincs barátnője. Na mindegy, a lényeg, hogy Harrynek van.

-Na, lemegyünk? -néztem rá mosolyogva.

-Persze menjünk. Ja, és nagyon jó a hangod. -nézett rám kicsit már boldogabban.

-Köszönöm. -mondtam, és közben elpirultam.

-Na végre, remélem megdumáltatok mindent. -futott oda hozzám Harry.

-Igen. Mehetünk. -kacsintottam rá. -De remélem eldöntötted már, hogy hova megyünk.

-Persze kincsem. Remélem tetszeni fog az ötlet. -majd megfogta a kezem, és elindultunk.

Csak mentünk végig London utcáin, és még magam sem tudtam, hogy hova. Egyszer csak beálltunk egy sorba. Akkor eszméltem fel, hogy mi is történt, hol is vagyunk valójában.

-Harry, édes. -te most tényleg a London eye-hoz hoztál? 

-Valami baj van? -nézett rám ijedten Harry.

-Neem, csak ez olyan mit egy álom. A London eye-nál veled. Áhh. -szavakkal már nem tudtam kifejezni mit érzek, ezért magamhoz húztam Harryt, és megcsókoltam. erre a köztünk állók tapsolni kezdetk, de legalább tiszteletben tartották, hogy nem akarunk most másokkal foglalkozni.

10 percet kellett várni, míg ránk került a sor. De ez hamar eltelt. Csak ketten voltunk a kapaszulákban. Lassan forgott az egész körbe- körbe. Amikor a tetejére értünk elérzékenyültem. London fentről is gyönyörű, főleg ha azzal vagy akit szeretsz.
Fél óra alatt körbe is értünk, amikor kiszálltunk még akkor is könnyes volt a szemem.


-Csak nem elérzékenyültél kincsem? -nézett kékeszöld szemeivel felém Harry.

-Csak egy picit. -pont befejeztem a mondatot mikor magához húzott, ajkai egyre közeledtek hozzám, illatát mélyen beszippantottam, ajka pedig már ajkaimhoz ért.

Még kicsit sétálgattunk a környéken, amikor egy padhoz értünk Harry felkapott, majd mikor leültünk az ölébe ültetett.
Hosszasan elbeszélgettünk, egyszer csak Harry elszaladt.
Mikor megláttam, hogy egy lány nyakába ugrik, sírva elrohantam, bár ez szerintem fel sem tűnt neki. Mivel otthon nem volt senki. Ezért a fiúk háta felé vettem az irányt.
Mikor berohantam az ajtón Egyszerre a nappali felé vettem az irányt, gondolván, hogy úgysem lesz ott senki. De tévedtem, Niall ült a kanapén egy tállal a kezében, és mikor meglátott odafutott hozzám, és leültetett maga mellé.
-Anne, mi történt? Hol van Harry? Ugye nem vesztetek össze? -bombázott meg a kérdéseivel.
Én a sírástól egy darabig szólni sem bírtam.
-Szóval, Harryvel a London eye-nál voltunk, miután kiszálltunk leültünk egy padra, és ott beszélgettünk egy padon. Egyszer csak hirtelen felugrott, és egy lány nyakába ugrott. Se szó, se beszéd. Én pedig erre sírva elrohantam. Röviden ennyi. -bár amire a végére írtam megint rámtört a sírás.

-Anne, nyugodj meg. Hidd el minden rendben lesz. -mondta Niall, majd kezét vállaimra helyezte, arcomra pedig egy puszit adott. Hirtelen pedig valaki mögöttünk köhögött. Mikor hátra néztem tudtam, hogy ebből baj lesz...

Sziasztok. 4 komment után jön a következő :)