16. Még ez is

Csak rohantam végig a zsúfolt londoni utcákon, könnyes szemekkel.
Berohantam a kórházba, a sürgősségi osztály felé.

-Jó napot kívánok! Anne Gand vagyok.

-Jó napot, önnel beszéltem telefonon? -mosolygott felém a hölgy.

-Igen, én voltam. Mi történt Harryvel? -kérdeztem sírva.

-Jöjjön kérem!-vezetett be egy szobába, ahol Harry aludt. Arca sebes volt, és egy infúzió is volt bekötve neki. Az ágya mellett volt egy szék, oda leültem. Kezemmel eltakartam arcomat, és vártam, hogy felébredjen.
Fél óra múlva álmosan dörzsölte meg szemeit.

-Anne, de jó, hogy itt vagy. -mosolygott felém fáradtan.

-Harry. Drágám. Mit csináltál? -néztem bele könnyes szemeibe.

-Hát először is. A bolhából elefántot csináltam, felfújtam a dolgokat, és  elrohantam. Hogy hova, azt nem tudtam, mindaddig, amíg egy kocsi rám nem dudált, utána pedig egy mentőautóban tértem magamhoz.
Akkor már rájöttem, hogy hibáztam, és egyszerre kértem, hogy értesítsenek téged. Nem akarlak elveszíteni. Kérlek ne haragudj.-nézett rám szomorúan.

-Jajj Harry. Én nem haragszom. -mondtam, majd egy puszit nyomtam az arcára.

-Harry. Minden rendben van? -lépett be az ajtón egy fehér ruhás nő.

-Igen. De mikor mehetek már haza? Utálok kórházban lenni. -idegeskedett és megszorította a kezemet.

-Hát az eredményeid holnapra lesznek meg, tehát az éjszakát még mindenképp itt kell töltened. Mondta komolyan.

-Ne már. -mondtuk egyszerre, a nővér pedig kiment a szobából.

-Amúgy Harry. A többieknek nem kéne szólni? -néztem rá felhúzott szemöldökkel.

-De kéne. Viszont ha az amerikai turnéig nem leszek jobban, akkor meg is ölnek. Most reméllhetőleg csak lecsesznek.

-Felhívjam őket? És nyugi. Minden rendben lesz, és örülj, hogy ennyivel megúsztad.

-Jó. kössz anya. -mondta lenézően, de utána mosolygott, tehát nem volt nagy a baj.

-Ha már itt tartunk. Anyukád tudja, hogy mi történt?

-Nem, még nem. -mondta, majd az ajkába harapott.

-Na! Azt most azonnal intézd el, addig én is felhívom a fiúkat. -néztem rá komolyan, és kimentem a kórteremből.
Liam volt akit először megtaláltam a névjegyzékben, így tehát őt hívtam fel.

-Na végre. Anne! Mi történt, -vette fel a telefont.

-Szia Liam. Harryt elütötték. itt vagyok a kórházban nála. Ha tudtok gyertek be hozzá, ha lehet mindannyian.

-Ne. Ez komoly? De Harryvel konkrétan mi történt, mármint milyen sérülései vannak?

-Hát az arca eléggé sebes, és eltört az orra. De magánál van.

-Jó rendben. Köszönöm, hogy szóltál. indulunk is. Szia! -hadarta Liam, és letette a telefont, én pedig bementem Harryhez, aki már egész nyugodtan feküdt az ágyon, a telefonja pedig már az éjjeliszekrényen volt.

-Na? -vontam kérdőre.

-Hát anyu nem vette fel a telefont, úgyhogy nincs semmi hír. De nagyon megsértődnél ha most pihennék egy kicsit?

-Dehogy! Pihenj csak! Én itt leszek. -mondtam, majd megszorítottam a kezét.

Szegényem nagyon ki lehetett. 10 perc múlva már el is aludt. Nem sokkal később Lou írt egy sms-t, hogy dugóba keveredtek, de 20 perc múlva itt lesznek, ne hagyjam elaludni Harryt. Gyorsan válaszoltam neki, hogy már késő, és újra megfogtam Harry kezét, de ez a romantikus pillanat nem tartott sokáig.
Harry telefonja szólalt meg. ,,anya hív" jelezte ki a telefon.
Nem akartam felébreszteni, úgyhogy felvettem.

-Csókolom Mrs. Styles. Anne vagyok, Harry barátnője. -vettem fel a telefont.

-Jajj szia. Harry már nagyon sokat beszélt rólad. -mondta kedvesen.

-Oh, ez aranyos volt Harrytől. -mosolyodtam el zavaromban.-Ő most éppen alszik.

-Akkor ne ébreszd fel. De mi van vele?

-Hát valamit félreértett, és a sötétben elfutott a háztól, és hát elütötte egy autó, de semmi komoly baja nincs. Csak az orra tört el, és tele van horzsolásokkal.

-Uram atyám. De köztetek minden rendben van ugye? Vagy mit értett félre?- aggodalmaskodott.

-Hát buliztunk, és Zayn már kicsit részeg volt. Harry pedig rövid időre magamra hagyott, és akkor jött oda. Táncolni kezdtünk, aztán amikor Harry észre vett minket a fejünkhöz vágta, hogy tőlünk nem ezt várta, aztán pedig elrohant a sötét utcákon át valahova. Utána akartam futni, de már nem láttam merre ment. a következő nap reggel pedig hívtak a kórházból, hogy jöjjek be harryhez. De most már minden rendben. -vázoltam fel a történteket.

-ajj drágám, Harry néha elég lobbanékony tud lenni, de a lényeg, hogy minden rendben van. Én most dolgozok. Bízom benned, tudom, ha te ott vagy mellette akkor biztonságban van, úgyhogy csak ha végeztem akkor megyek be. De mond meg neki, hogy hívjon fel.

-Jó redben. Átadom neki.

-Köszönöm Anne. Szia. Puszillak mindkettőtöket. -köszönt el.

-Igazán nincs mit. Csókolom. -mondtam, ő pedig ki is nyomta a telefont.

7percet és 38 másodpercet beszéltünk. Lassan Harryt is fel kellett keltenem. Még vártam 5 percet, utána egy puszit nyomtam a szájára, és arcát simogatni kezdtem.

-Mi történt? -kérdezte álmosan.

-Mindjárt jönnek a fiúk. -mondtam, és haját füle mögé tűrtem.

Kicsit még csókolóztunk, közben Harry a kezemet simogatta. A fiúkat, és a bartnőiket is ez a látvány fogadta.

-Na látom minden rendben.-ölelt meg Eleanor.

-Sziasztok. -mosolygott Harry.

-Szia te barom! Csak hogy tudd. Halálra aggódtuk magunkat miattad. -ordibált Niall.

-Pszt. Tudom, hülye voltam Ne haragudjatok. -mondta szomorúan.

-És meddig maradsz bent? -kérdezte Danielle.

-Ha rajtam múlna már itt sem lennék. Amúgy ha minden rendben akkor holnap.

-Hát ajánlom. -nevetett Louis.

Mikor megjöttek a srácok Harry sokkal felszabadultabb lett.

-Csajok. Kávét? -ajánlottam fel.

-Ha tőletek hozol, akkor igen. -nevetett Liam.

-Drága Liam! Ha jól tudom, te fiú vagy. -kacsintott rá Danielle.

-Amúgy Anne, mi is elmegyünk veled. -nézett rám Eleanor.

,,Felvettük a rendelést", és elindultunk hozzánk.

 -Kicsikém, minden rendben van veletek? -nézett rám aggódva anyu.

-Persze, de úgyis mondtam. -öleltem meg közben. -Remélem nem gond, ha az éjszakát a kórházban töltöm vele.

-Sőt, a mostani kávét is én fizetem. Mondta, és már adta is őket.

Mikor beértünk a szobába a fiúk szinte már fetrengtek a földön.

-Köszönjük. -mondta Niall, könnyes szemekkel.

Még egy fél órán keresztül el hülyéskedtünk, a végéremár mindeni boldog volt, még Louisnak az ápolónőnek is feldobta a kedvét.

-Na, mi lassan megyünk. -hozta meg a döntést Liam.

-Igen. Sziasztok! Szedték össze magukat.

-Köszönöm, hogy benéztetek. -mosolygott rájuk Harry.

Kikísértem őket a szobából. mindenkit megöleltem. Niall maradt utoljára. Az ölelés közben egy kis papírt nyomott a kezembe, és se szó se beszéd, el is ment.
Közben pedig egy fiatal nő ment be Harry szobájába, nem sokkal később pedig én is visszamentem.

-Jajj. Szia Anne. mosolygott felém.

-Csókolom Mrs. Styles. -nyújtottam a kezemet a gyönyörű nő felé.

-Szia. Harry már rengeteget mesélt rólad, és tényleg olyan szép meg aranyos vagy, mint amilyennek leírt. -erre a szavakra el is pirultam.

-Na, én most egy kicsit magatokra hagylak titeket. -mosolyogtam feléjük.

Kimentem, és az első dolgom az volt, hogy elolvassam a papírcetlit.

,,Kedves Anne,
Amikor ezt a levelet olvasod, én már lehet, hogy én otthon leszek. Mindenkinek jobb lesz így. Majd ha jössz Amerikába, akkor ott találkozunk.
Ui.: én még mindig szeretlek, és szeretni is foglak. Bár próbállak elfelejteni, remélem sikerül.
Puszi: Zayn "

Remélem sikerül neki feldolgozni a dolgot, hiszen ln szeretném, ha haverok lennénk. Ezt egy sms-ben megfogalmaztam, és elküldtem neki.

,,Zayn, remélem jó döntést hoztál, jó lenne, ha haverok lehetnénk. Sem több, sem kevesebb. Anne Xx."

miután elküldtem, visszamentem a szobába. Kicsit Harry családjáról beszélgettünk, majd a főnővér lépett be a kürterembe.

-Mrs. Styles. -kijönne velem egy pillanatra?

-Persze. Anne is jöhet? Neki ugyan úgy joga van tudni mik az eredmények. -mosolygott rám.

-Rendben jöjjenek. -mondta komolyan... Éreztem, hogy valami fontos dolgot akar mondani.

Mikor kimentünk a kezünkbe adta az eredményeket, és szomorúan magyarázta, hogy mi mit jelent, nekem a szememből pedig egy könnycsepp gurult ki... 

Na sziasztok. Köszönöm a kommenteket, és a tetszikeket. Majd 3 komment és 7 tetszik után jön a folytatás ;)
Puszi: * Anna