Egy sokkoló bejelentés

Vidáman sétáltunk a kivilágított, szinte üres londoni utcákon. Kéz a kézben. Sétáltunk csak össze-vissza, nem tudtok merre, legalábbis én nem. Gyakran megálltunk és vagy megöleltük egymást, vagy hosszasan csókolóztunk, vagy egy puszit nyomtunk egymás arcára.

-Anne. -nézett rám boci szemekkel Harry. Ha már csak rám néz elolvadok. Egyszerűen hihetetlen.

-Na mi az drága? -nevettem rá.

-Bemehetnénk a kedvenc fagyizómba? -mosolygott rám.

-Persze, semmi kifogásom ellene. -mondtam, Harry pedig közben átkarolt.

Bementünk a fagyizóba. A pult mögött egy 17 év körüli lány állt. Mikor meglátott minket, ugrálni kezdett, majd sírva fakadt.

-Nyugi. Nincs semmi gond.-mosolygott Harry.

-Na, szóval mit öhmm mit kértek? -dadogott zavarában.

-Én krémfagyit kérek. -jelentette ki mosolyogva Harry.-És te kicsim? -nézett rám.

-Nekem is jó lesz a krémfagyi. De milyen ízben van? -érdeklődtem.

-Öhhh, csoki, vanília, eper, citrom. -mondta még mindig izgatottam a lány.

-Akkor én egy eper-vaníliát kérek. -mosolyogtam felé.

-Én pedig egy csoki-vaníliát szeretnék. -mondta Harry.

Hamar ki is nyomta a fagyit a lányt. Harry elment gyorsan wc-re.

-Te, te tényleg Harry Styles barátnője vagy? -hebegte.

-Igen. Miért? -néztem rá teljesen természetesen.

-Csak hogy tudd, nagyon szerencsés vagy. -mosolygott rám.

-Tudod én imádom a One Directiont, és nem gondoltam volna, hogy ilyen közel fogok állni valamelyikhez is. Niall az első számú kedvencem, de utána Harryt kedvelem a legjobban. -mesélte vidáman.
Közben Harry is megérkezett. 

-Na lányok, jól elbeszélgettetek? -mosolygott elbűvölő mosolyával.

-Igen. -válaszolta, most már nyugodtabban a lány.

-Amúgy Dorothy vagyok, de szólíts csak Donak, és remélem még találkozunk. -mosolygott felém. 

-Én is remélem hogy még találkozunk, ja és én Anne vagyok. -nyújtottam felé a kezem.

-Na és mennyi lesz akkor ez a 2 fagyi? vette elő a pénztárcáját Harry.

-Hagyjad csak, a vendégeim voltatok. -nevetett a lány, de persze Harry ezt nem engedte, és rakott le egy kis pénzt a pultra, majd elindultunk haza.

-Harry, én kicsit fázom. -panaszkodtam, és reméltem, hogy majd elindulunk a srácok háza felé, de Harry egy jobb ötlettel állt elő. Levetette szürke zakóját, és a vállamra terítette.
Ez az illat, áhh. annyira imádom a parfümjeit.
Befordultunk abba az utcába ahol a ház volt. Mikor beléptünk tapssal köszöntöttek a többiek.
Eleanor egy-egy pezsgőt hozott nekünk és koccintottunk az egészségünkre.

-És mi lesz az este további részében? -érdeklődtem.

-Szerintem töltsétek Harryvel, mert gondolom nem nagyon tudtatok beszélgetni. -mosolygott Liam.

-Köszönjük, de biztos nem baj? 

-Anne, nyugi. ha baj lenne úgyis megmondanánk. amúgy meg én is Eleanorral leszek, meg ha jól tudom, Liamék is romantikáznak egy kicsit, Zaynéket meg várja valami Pary. -mondta el a programtervet Louis.

-Jólvan rendben. -mondtam és elindultunk felfele.

-Niall és Zayn elmentek már, Louis és Eleanor kicsit elmentek sétálni, Liamék pedig bevonultak a szobájukba.

-Kulcsra zártuk az ajtót, és lefeküdtünk az ágyra. Harry a hajamat csavargatta és közben beszélgettünk.

-De Anne, akkor ugye nem vagy féltékeny? -nézett rám szomorúan.

-Nem, nem dehogy is. Sőt én már tegnap bocsánatot akartam kérni, csak te makacs voltál. -közben egy puszit nyomtam az orrára, mire ő hirtelen átkarolta a fejemet, és övéhez közelítette.

-Tudom, barom voltam. Én hülye, bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna, ha soha többé nem láthatlak. Nem bírtam volna ki. Szeretlek Anne, mindennél jobban.

-Én is szeretlek kincsem. -mondtam és odabújtam hozzá.

-De ha már itt vagyunk valamit el kell mondanom neked. -kezdett bele komolyan.

-Tudod, Amerikába hívtak minket, úgyhogy 2 hét múlva ilyenkor már New Yorkban leszünk.

-Ne, ne hagyj itt Harry! Kérlek. nélküled semmit nem ér az életem. -mondtam sírva.

-Azt nem ígérem, hogy abban a 2 hétben amíg ott leszünk végig velem lehetsz, de azt el tudom intézni, hogy egy-két napra eljöhess. Ha az megfelel.

-Ha megfelel ha nem, akkor is ez van. -mondtam szomorúan. Már Harry is pityeregni kezdett.

-Na jó, menjünk le, igyunk egy teát. 

-Jó ötlet!.-mondta, majd felkapott, és levitt egészen a konyháig.

Raktam viet a forralóba, és vettem elő egy barackos teát. gyorsan meg is csináltam. Bögrékbe öntöttem, és leültünk a nappaliba. 
Végigzongoráztuk a tv csatornákat, de sehol nem volt semmi, tehát le is kapcsoltuk.

-Maradhatunk itt? Itt nincs olyan meleg.

-Persze. -mondtam, majd oldalasan beleültem a bőrfotelba.

-Puuf. -nevetett Harry.

-Na valami probléma van Harold? -nevettem felé.

-Nincs semmi. -mondta ő is nevetve, lerakta teáját és felém futott. Elkezdte puszilgatni a nyakamat, amitől kirázott a hideg.

-Neeeeee. 

-Deeeeeeee. Mondta nyávogó hangon.

Negyed óra el is ment a baromkodásaink miatt. de mindegy, 2 hét múlva Harry úgyis megy ki Amerikába.
Bevallom kicsit félek, hátha valami amerikai lánnyal összejön, hiszen az ottani lányok olyan szépek. Bár ha szeret, akkor úgysem teszi, és tudom, hogy szeret. Ez nyugtat engem.

-amúgy Harry, te mit gondolsz a fagyizós lányról? -érdeklődtem

-Kicsim, ő is szép, de nálad nem szebb, ha erre gondolsz. -kacsintott felém.

-Neem, nem erre gondoltam, de köszönöm. -éreztem, hogy elpirultam.

-Jaa, Aranyos lány. És nyitott, bár kicsit nagyon odavolt amikor meglátott minket. -kuncogott.

-Na, erre voltam kíváncsi. Nekem is szimpatikus. Lehet, hogy holnap elmegyek arrafele, nem csak a fagyi miatt. -mondtam. -közben pedig teámat az asztalra raktam, és oda ültem Harry mellé a kanapéra.

-Hmm. Már az illatodtól oda vagyok. -áradozott. Valahogy nem volt kényelmes, úgyhogy fejemet Harry ölébe raktam, aki szintén a hajamat csavargatta.

-Harry. Kérlek ne menj el. Mármint tudom, hogy muszáj a zenekar miatt, de nekem nagyon hiányzani fogsz.

-Drága, sietek haza hozzád, és minden nap beszélni fogunk. Ígérem. De ezt a 2 hetet csak veled szeretném tölteni.

-Hát jó, de nekem anyunak is segítenem is kell, de  rendben. -fordítottam felé a fejemet.

-Én akár még ott is segítek. -simogatott meg, de én újra sírni kezdtem.

Ő már látta, hogy nem tud megvigasztalni, úgyhogy hagyta, hogy kisírjam magam. Harry ölében aludtam el, könnyek között. Kihasználtam az időt, amíg vele lehetek. Nagyon hiányozni fog. bár rövid ideje vagyunk együtt, már amikor csak 2 napig nem beszéltünk, már az is nagyon rossz volt. Most pedig 2 hétig biztos, hogy nem.
Sőt én még az Amerikaiakból azt is kinézem, hogy ott marasztalják őket. De remélem nem. Meg persze az is jó lenne el is mehetnék vele Amerikába, bár nem hiszem hogy összejön.
Szegény Harry nadrágját már biztosan jól összevizeztem, de sajnos ez nekem nagyon rosszul jött ki, de hát ez van, ez jár a hírnévvel. Mire elaludtam, már annyira nem is sírtam, de még mindig nagyon fájt.
De legalább most itt vagyok Harry ölében...

Na sziasztok. Íme az új rész. Szabály ugyan az, 4 komment és jön a következő. Viszont egy újdonság: Most már ha tetszenek a részek, ezt a részek alatt jelezhetitek (tetszik/ nem tetszik).
És még egy kérés. Ha tényleg tetszik a blog, akkor osszátok meg vagy ajánljátok minden One Direction rajongónak. Légyszi *-*
Köszönöm előre is. *Anna*