51. nem bírom nélküled!

*Harry szemszöge*


Erőt vettem magamon, és bejelentkeztem twitterre, és megírtam az üzenetet. Nagy örömömre Anne hamar visszaírt, és megbeszéltünk egy találkozót. A szokott helyen, a Hyde parkban, a szökőkútnál. Azon a helyen, amihez rengeteg emlékem fűződik. Már délben elkezdtem készülődni, és már előtte este (alvás helyett) azt is kitaláltam, hogy mit fogok tenni. Persze semmi sem úgy lett, mint ahogy elterveztem. lábaim remegtek, és szédültem. Nagyon izgultam. El sem bírom képzelni, milyen lenne az életem Nélküle. Semmilyen. Nem bírnám ki. És mindent én rontottam el. Szegény szinte semmit nem csinált. Soha nem bocsájtom meg magamnak, ha szakítunk.
Mindent megtettem, de talán nem volt olyan meggyőző. Úgy tűnt, nem akar megbocsájtani. De bevetettem egy másik módszert, remélve, az talán majd segít.




*Anne szemszöge*




-És mégis kibe vagy ennyire szerelmes. Christinaba? -kérdeztem akaratlanul. Hiszen még mindig előttem lebegett a bulis kép.


-Nem. Én. Én beléd. -mondta, és hangja elcsuklott. Szeméből pedig egy könnycsepp gurult ki. 


-Eleanor buliján pedig nem úgy tűnt. -mondtam egyhangúan, a földet bámulva.


-Najó. Kezdjük az elején. Nem kérek semmit, csak azt, hogy hallgass meg. -nézett bele szemeimbe, majd ismét a földet tanulmányozta. -Tudod, hogy féltékeny típus vagyok, és ha rólad van szó, akkor túlreagálom a dolgokat. Nagyon féltelek, és nem akarom, hogy mással is úgy viselkedj, mint velem. Ha féltékeny vagyok, akkor nem vagyok képes a körülményekre is koncentrálni. Tehát csak az forgott a fejemben, hogy adtál egy puszit Zaynnek. De aztán rájöttem, hogy könnyes volt Zayn szeme. Miért? -kérdezte hirtelen. Én egy kis ideig csak szótlanul álltam. összeszedtem a gondolataimat, majd megszólaltam.


-Megtaláltam Zayn naplóját. És beleolvastam. -nem szólt, de kérdően rám nézett. -nem tudom miért tettem. Nagyon kíváncsi voltam. És olyat olvastam benne, amit talán nem kellett volna.  Bár Zayn szerint jobb ha tudok róla, mert neki nehezebb lenne elmondani a többieknek. -nem kerülgettem tovább a forró kását, kimondtam:- Zayn rákos. -szememből pedig kigördültek a könnycseppek. Harry egy zsepit nyújtott felém. De láttam, hogy ő is könnyeivel küszködik. Hajába túrt, az égre tekintett, majd fájdalmasan sóhajtott egyet.


-Ez komoly? -ült le a szökőkútra.


-Igen. Tüdőrák. És eltávolítható a daganat, de nem nagyon szeretné bevállalni a műtétet.


-De mégis miért? és miért nem mondta el? -kérdezte, egy kicsit szinte felháborodva.


-A te esetedben sem volt könnyű dolog elmondani. Nem? Amúgy pedig azért nem vállalja a beavatkozást, mert az egyik barátja, aki már 14 éves kora óta cigizett, ő is tüdőrákban halt meg. Méghozzá a daganat egy részének eltávolítása után pár nappal. És ettől fél ő is.


-De. Zayn nem halhat meg. és azért adtál neki egy puszit? -nézett bele szemeimbe.


-Igen. Bíztatásként. Semmi mást nem akartam tőle. Én csak téged szeretlek. Vagy csak szerettelek? Ezt meg kell fontolnom a buli miatt.


-Érthető. Látod. megint buta voltam. Ha ezt tudom. most otthon ülünk, együtt. kéz a kézben. -nézett rám komolyan.


-Na de akkor meg miért smároltad le Christinat? -vontam kérdőre. 


-Talán az elfogadhatóbb indok lenne, ha azt mondanám, hogy részeg voltam. De te vagy annyira fontos számomra, hogy ne hazudjak neked. Szóval. Úgy volt, hogy Miután megláttam, hogy Zaynnel vagy a bulin, és táncoltok, féltékennyé akartalak csak tenni. És pont az a csaj volt a közelben.


-Szép megoldás Harry Styles. -mondtam egyhangúan.


-Meg tudsz nekem bocsájtani? Én szeretlek. Mindennél jobban. Nélküled az életem üres lenne. És ha te nem is bocsájtasz meg, bennem örökké élnek a közös emlékeink. New York, Gemmáék esküvője, London eye, és amit soha nem felejtek el: a kórházban töltött napok, éjszakák. Amikor csak te tartottad bennem a lelket. -hadarta el, és könnyek szöktek ki a szeméből. -Szeretlek. Többet nem tudok mondani. Innentől kezdve a te kezedben a döntés. képes lennél megbocsájtani?


Bevallom. Nagyon rosszul esett, hogy mással kavart, mindössze csak azért, hogy féltékennyé tegyen. Viszont én is beláttam. Nélküle nem tudok élni. És én a hibáival együtt szeretem.


-Szeretlek. -súgtam halkan a fülébe, és megöleltem. Elsőre szerintem még fel sem fogta, hogy mit mondtam, de kicsivel később ő is megölelt, és ajkait hirtelen az ajkamon éreztem. 


-El sem hiszed, hogy ez mennyire hiányzott, simította végig kezét a hátamon.


-Nekem is hiányoztál. -nevettem, majd hajába túrtam, ő pedig a nyakamat harapdálta. egy lépést hátráltam, de szerintem értette a célzást.


-Este folytatjuk? -karolt át gyengéden, én pedig zavartan mosolyogtam. -Hazajössz velem, a srácok házához? -húzott el arra felé.


-Felőlem. De megígértem anyuéknak is, hogy több időt leszek velük. Szóval este otthon kéne lennem. De ha gondolod, az ágyam még szabad. -kacsintottam rá.


-Szuper, Akkor előbb hozzánk, aztán összeszedek pár cuccot és már mehetünk is hozzátok. De ugye öcséd is otthon lesz. Rég győztem már bármilyen játékban is. -mondta szomorúságot tettetve.


-Jajj te szegény. De azért ne legyél arra büszke, hogy jobb vagy valamiben egy kilencévesnél. -böktem oldalba.


-Legalább valaki nem ver meg. Bár, még veled sem játszottam. -mosolygott felém.


-Háát, szerintem nem is fogsz. Én béna vagyok az ilyen fiús játékokban. Bár pont tegnap játszottam apuval, meg az öcsémmel, de nem remekeltem, úgyhogy egy darabig nekem annyi elég volt.-mondtam zavartan, de anyu hívása kimentett.


Közölte, hogy ma együtt vacsorázik a család. Gondolom az együtt szó volt a lényeg.


-Anyu. Ha már itt tartunk. Harry is szinte már a család része. Jöhetne ő is? -mosolyogtam a barátomra, ő pedig kérdően nézett rám.


-Persze. Őt szívesen látjuk. Az öcséd úgyis ma panaszkodott, hogy már régen látta. hétre legyetek itt. Addig is, semmi rosszaság. Puszi. -köszönt el anyu. Ha jól hallottam azért, mert sorra került a pénztárnál.


-Ma nálunk vacsorázol. -jelentettem ki komolyan. vagyis igyekeztem komoly lenni, de Harry értetlen pislogása miatt elröhögtem magam.


-Igen. Szívesen vacsorázok nálatok. Gondolom így értetted. -mosolygott rám ,miközben a kulcsát kereste.


-Ezt keresed? -csavargattam a lakáskulcsot az ujjamon.


-Igen. Hogy került hozzád? -nézett rám csodálkozva.


-Nálam marad még régebbről, te meg nem kérted. -vontam meg a vállam. -Amúgy. Zaynről te nem tudsz semmit. -raktam fel az ujjam. 


-Jójó. -mondta, majd megfogta a kezem, és büszkén bementünk a lakásba. Mindenki a nappaliban ült. Éppen a nyári koncertekről beszéltek. Csak egy kicsit rápillantottam. nem sok koncertjük lesz. Ha jól láttam 4 koncert, és 3 dedikálás. És mind Londonban. Szerencsére a turné már lezajlott, úgyhogy a nyár egy része szabad. bár már csak másfél hónapunk van, és azt sem tudjuk, mit fogunk csinálni egész nyáron.
Miután ezt tanulmányoztam örömmel láttam, hogy Zayn Meli kezét fogja. Ezek szerint köztük is minden rendben. Egyszerre odamentem hozzájuk,mert Harry még a helyszíneket tanulmányozta.


-Minden ok? -néztem rájuk mosolyogva.


-Igen. És látom köztetek is. -bújt oda a barátjához Melinda.


-Persze. Mindent megbeszéltünk. De Zayn. neked még van mondandód a többiek számára. Ki tudja mikor leszünk legközelebb így együtt. hajrá. mosolyogtam felé bíztatóan, ő pedig felállt, és felhívta magára a figyelmet.


-Srácok. Szeretnék valamit mondani. -mindenki egy emberként fordult felé, és ijedten néztek rá.






Na sziasztok. Ennyi lenne az 51. rész. Szerintem nem lett valami jó. Ma nagyon hulla voltam, de azért nagy nehezen megírtam a részt. Aminek viszont nem örültem, és ami a lelkesedésemet is csillapította, az az volt, hogy az 50. rész csak 51 tetsziket kapott, ami azért kicsit kevés a múltkori 63-hoz képest. Mivel én úgy érzem, ez nem lett valami jó rész, kivételesen! kicsit kevesebb, 17 komment, és 30 tetszik után jön az 52. rész. Nyugodtan írjátok meg azt is ha nem tetszett :)
Anna xx.