52. Derült égből villámcsapás

-Mi történt? -nézett Zaynre Liam tágra nyílt szemekkel.

-Hát. Az a helyzet. Hogy tüdőrákot diagnosztizáltak nálam. -mondta halkan, és a földet bámulta. 

-Ez most komoly? -rohant oda hozzá Niall.


-Igen az. De még nincs minden veszve. Meli rábeszélt, hogy ha el lehet távolítani a daganatot, akkor vállaljam be a műtétet. Szóval lehet, hogy minden rendbe jön.


-Akkor nem fogsz meghalni ugye? -ugrott oda Danielle és Liam is.


-Ha el tudják távolítani a daganatot, akkor nem. -mosolygott Zayn. Hihetetlen mennyivel erősebb, ha ott van vele Melinda is.


-Remélem nem lesz semmi bajod. Ki sem bírnám. De akkor ugye semmi komoly? -nézett rá Lou.


-Az nem elég komoly, hogy tüdőrákos? -csapott a srác combjára a barátnője.


-De nem úgy értem, hanem hogy nem halálos, hanem még van remény. -tette helyre a mondatot Louis.


-Igen. Még semmi sincs veszve. Minden rendben lesz. -mondta optimistán Zayn.


-Honnan ez a sok önbizalom? -néztem rá csodálkozva.


-Tőletek. És persze Melindától. Ha ő nincs, még mindig padlón lennék. De neki köszönhetően most sokkal pozitívabban állok a dolgokhoz. Meg persze Anne is lelket öntött belém. -mosolygott Zayn, majd megfogta Meli kezét. -Mi viszont kicsit békülgetünk. Fent kettesben. -nézett ránk huncut mosollyal.


-hmm. Mi is szervezünk ilyen békülő akciót este? -súgta a fülembe, és kisfiúsan mosolygott.


-Hahaha. Vicces vagy Harold. -böktem oldalba.


-Bár utálom ha így hívnak, rád nem tudok haragudni. És még ez is hiányzott, hogy azt halljam tőled, hogy Harold. amúgy nem kéne menni? -nézett a faliórára.


-Öltözz, és mehetünk is. -mutattam a szobája felé, ő pedig el is rohant.


Ameddig Harry felment, én visszaültem a többiek társaságába. Éppen cikis sztorikat mesélgettek egymásnak. Vagyis inkább csak Louis volt a középpontban, és szinte csak ő beszélt. A többiek csak nevettek. Legalábbis amíg én ott voltam, csak Lou szórakoztatta a társaságot.


-Anne. Drágám.Mégis mit vegyek fel? -kiabált le Harry tanácstalanul.


-Nemtudom. Lehetőleg vegyél fel valami ruhát.Csak hozzánk jössz át vacsizni. Meg ott alszol. Szóval semmi extra. De alvóscuccot hozz, és ne hozz kellementeln helyzetbe. -szóltam fel neki, majd vissza akartam ülni a többiek társaságába, amikor Do félrehívott.


-Mi volt ez a mosolyszünet a zöldszemű herceggel? faggatott.


-Csak egy kis félreértés. De most már minden oké. -rendeztem le gyorsan..


-Biztos? -faggatott tovább.


-Nem lényeges. Az a fontos, hogy most már minden rendben van. És nálatok mi  a helyzet? 


-Rám és Niall-re gondolsz? Minden rendben. Olyan kis hűséges. És aranyos. Ja, és azt mondta, hogy reméli, hogy ő lesz majd a gyerekem apukája. Ezek a szavak még mindig a fülemben csengenek. -áradozott Dorothy.


-A kis aranyos. De azért ne siessétek el a dolgot. 


-Oké anya. -mondta unottan, de aztán felnevetett. -Nem fogjuk. De téged vár a barátod. Szóval jó szórakozást.


-Hmm. De elegáns valaki. -néztem végig Harryn. Egy farmer volt rakta. Fehér póló, és egy zakó. Laza, de mégis kicsit ünnepélyes. 

-Mehetünk? -nyújtotta felém a kezét, és kisétáltunk az ajtón. Még csak 3-4 perce sétáltunk, amikor anyu hívott, hogy csak negyed óra múlva menjünk. Ezért beugrottunk egyet fagyizni. Pontban fél nyolcra értünk a szállodához, ahol laktunk. 

-Milyen pontosak vagytok. Gyertek. Üljetek le, és már hozom is a levest. -fogadott minket lelkesen anyu.

-Jó estét Mr. Gand.-fogott kezet apuval Harry.- Csókolom Anne néni. -mondta kicsit bizonytalanul anyunak.

-A nénit hanyagoljuk. Szia Harry. -köszönt anyu kedvesen, és az asztalra tette a levest.

-Ohh. És szia Felix. -hajolt le barátságosan az öcsémhez.

-Szia Harry. Kaja után egy gyors játszma. -kérdezte hatalmas vigyorral az arcán.

-Benne vagyok. -ült vissza mellém a barátom.

Vacsora közben anyu a turnékról kérdezhette Harryt. Meg a szüleiről, a családjáról, és hasonlóakról. De persze kitért a kapcsolatunkra is.

-És te mennyire érzed komolynak a kapcsolatodat Anne-el? -én szúrós tekintettel néztem anyura, de Harry nyugtatásként megfogta a kezem, és áradozni kezdett.

-Nagyon komolynak. Még soha senkit nem szerettem így. És nem is fogok. Nem tudom Anne mesélt-e róla. De pár napig nem beszéltünk. Én azt a kis időt is alig bírtam ki. Szavakkal el sem tudom mondani, mit érzek iránta. Nagyon szeretem őt. a puszta jelenlétével mosolyt csal az arcomra, és mindig mellettem áll. A jövőmet is el tudom képzelni vele.

-Jó elég. -állítottam le, mert éreztem, hogy eltartana egy kis ideig még a beszéde.

-Jöhet a desszert? Anyuval közösen csináltuk. -rohant a konyha felé Felix. Harryvel pedig összeszedtük a tálakat.
Anyuék desszertje tényleg nagyon finomra sikeredett. Tiramisu. Egyik kedvencem.


-Anyu. Most már mehetünk játszani? -állt fel az öcsém az asztaltól.


-Menjetek csak. Anne. Segítesz elmosogatni?


Harry és az öcsém leültek a nappaliban a tv elé, apu bement a hálójukba egy újsággal a kezében. Mi pedig anyuval maradtunk ketten a konyhában.


-Örülök, hogy kibékültetek Harryvel. Nagyon szeret. látszik rajta. -áradozott anyu is.


-Én is szeretem. És örül, hogy nektek is szimpatikus. -mondtam, miközben eltöröltem az utolsó tányért is.


Kimentem a fiúkhoz, akik már őrülten játszottak. Harry is úgy viselkedett mint valami kis iskolás.


-Beszállhatok? -néztem a fiúkra, akik először észre sem vették, hogy szóltam.


-Persze. Verseny. Hajrá. -támadott le Felix, és elkezdtünk valami motorversenyt. AZ elején bénáztam kicsit, és mindig az utolsó helyen végeztem, de a végére sikerült feltornásznom magam a 2. helyre. Egyszer az öcsémet, egyszer pedig Harryt vertem meg. Éljen!


-Felix. Ideje lefeküdni. Fiatalok nektek is. Vagy legalább menjetek be a szobába, és igyekezzetek halkan elfoglalni magatokat. -mondta zavartan anyu. -Jó, tudom. 17 vagy meg minden, de nehogy az legyen, mint múltkor.


-Nem lesz. Erről biztosíthatom. -karolt át Harry, és beráncigált a szobámba.


Gyorsan lezuhanyoztam, majd utánam Harry is ezt tette. Ő egy szál alsóban vánszorgott ki a fürdőszobából.


-Nem gondolod, hogy kicsit kevés ruha van rajtad? -néztem rá értetlenül.


-Szerintem ez is sok. De rajtad miért van ennyi cucc? Segítek, hogy megszabadulj tőle.


Fölém hajolt, és a topomat felfelé húzta. Arcomat csókolgatta, majd a nyakamhoz ért. Ettől mindig beindulok. n hajába túrtam, ő pedig a felsőmet akarta feljebb húzni, amikor anyu kopogott.


-Anne. Leveled érkezett. Most. A recepciós küldte.


Gyorsan kirohantam az ágyból ,és elvettem anyutól a levelet, aztán adtam neki egy jóéjt puszit.


-Mi az? -kérdezte Harry. -Kitől van?


-Nem tudom. De rossz előérzeteim vannak... 




Sziasztok íme az 52. rész. Remélem elnyerte a tetszéseteket. Kommenteket várok! És most az a helyzet, hogy csütörtökön nyaralni megyek. Egészen vasárnapig. Tehát valószínűleg ez a nyaralás előtti utolsó rész. Miközben a Balatonon unatkozom, napozom, vagy nem tudom elfoglalni magam, akkor majd agyalok az új részen, és miután hazajöttem igyekszem minél előbb hozni. Figyeljétek az oldalt. Addig is van egy olyan blog, amit egyik kedves ismerősöm ír, bár nem 1D-s, szerintem megéri olvasni. Nézzetek be hozzá: http://untouchable-b-stories.blogspot.hu/
További szép nyarat, és igyekszem hozni az új részt. Remélem mire hazaérek sok-sok tetsziket, és kommentet kapok. :)
Anna xx.