98. Nem hiszem el...

Meghallottuk, hogy elsült a fegyver, de ami ez után történt, arra senki sem számított. Harry kezét szívéhez szorítva rogyott össze. A gyermekeink kérdőn néztek egymára, a szememből patakként hullattak a könnyek.

-El, Dani, Rebecca, kérlek menjetek el a gyerekekkel, mindegy hova, hívj ha valami van. -adtam át nekik a gyerekeket, és a többi csöppséggel együtt elmentek hátra az öltözőkhöz.

-Harry! -rohantam fel a színpadra. -a rajongókat már kifele terelgették, a srácok pedi könnyes szemmel állták vagy ülték körbe a megsebesült bandatagot.

-Anne!- húzta oda kezemet kezéhez. Hangja erőtlen volt, szeme pedig könnyes. -Nagyon fáj, azt hiszem, az én életemnek itt lett vége. Pályám és életem csúcsán. nem bírom, érzem ahogy elgyengülök, és itt vége.

-Harry ne mondj ilyet. -néztem bele félig nyitva lévő szemébe.

-Egyszer minden véget ér, kérlek nyugodj meg, vár rám egy másik, jobb hely. Köszök minden csodás pillanaot, neked is és nektek is fiúk.

-Harry, ne csináld ezt! -ült le mellém Niall, közben pedig megérkeztek a mentősök, és a férjemet a hordágyra fektették.

-Anne, szeretlek, Darcyt és a kis Harryt  is. Fentről majd figyellek titeket, és vigyázok rátok, Szeretlek! -mondta, és lehunyta szemeit, még egy utolsó könnycsepp legördült az arcán. a mentősök még gyorsabb tempóval vitték az autóhoz, ahova senkit nem engedtek be velük, így mi külön autóval mentünk be a kórházba. Kissé véres koktélruhában, magassarkúban, összekócolódott hajjal, kisírt szemekkel ültem a műtő előtt, fejemet Louis vállára hajtva.

-Főorvos úr! -mentem oda a dokihoz, aki kijött a műtőből. -Hogy van? Minden rendben ugye? -kérdeztem szipogva.

-Az orvosok, még a férje életéért küzdenek. -mondta ki érzelemmentesen. -A műtét még eltart egy darabig, a golyó nagyon rossz helyre fúródott be, a szívétől nem messze, így nagyon nehezen lehet hozzáférni.

Időközben megérkezett Anne és Gemmaék is, sőt Harry apja is bejött a kórházba.

-Anne, gyere, hoztam egy kávét. -nyomta a kezembe a poharat Zayn.

-Köszönöm, ez kedves tőled. -erőltettem egy halvány mosolyt az arcomra, majd belekortyoltam a forró italba.

Már lassan egy órája semmi hírt nem kaptunk, én pedig idegesen járkáltam fel-alá. Közben megcsörrent a telefonom, Eleanor hívott.

-Szia El, minden rendben? Hogy vannak a gyerekek?

-A pici Harry jól van, viszont Darcy fent sír a szobánkban, és nem beszél senkivel, Ő talán kezdi felfogni, mik is történnek körülöttünk.

-Ne mondj senkinek semmit, mondd, hogy minden rendben van. -mondtam, és közben patakokban folytak a könnyeim.

-Rendben, Lou majd ír ha valami van, légy erős, puszillak. -tette le a telefont.

Miután beledobtam a táskámba a készüléket leültem Anne mellé, aki szintén zokogott, a férje vállán, akivel már egy jó ideje nem is tartotta a kapcsolatot.

-Gondoljunk a legjobbra, arra, hogy minden rendben lesz. -öleltem meg az anyósom, majd leültem mellé, és újabb zsepit nedvesítettem be.

Fél órával később ismét kijött a főorvos. Arca izzadt volt, kezében pedig egy mappát tartott.

-Anne Gand, Mrs. Styles, és mindenki, aki Harry Styles Eredményeire vár. -mondta halkan, mi pedig köré álltunk. Zayn megszorította a kezem, és a fülebe súgta:

-Ne félj, minden rendben lesz!

-Sajnos rossz hírt kell közölnöm önökkel. A golyót ki szedtük, de annyira károsította az artériát, hogy a szív nem kap elég vért, és a szíve feladta ezt a harcot. Boncolást mindenképp szeretnénk végezni, Anne, vagyis Mrs. Styles, Harry felesége is beleegyezik? -kérdezte komoly arccal, én pedig csak bólintottam, szemeimből patakként folytak a könnyek, nekidőltem a falnak, és összerogytam, nem hiszem el, nem bírom felfogni..

                                    

30-as éveiben élő, fiatalos anya, boldog családdal, szerető férjjel, 2 csodás gyerekkel, percek alatt, hirtelen kétgyermekes, özveggyé válik. Váratlanul ért a dolog, és az utolsó percekig hittem, és reméltem, hogy minden rendben lesz. Most pedig közlik velem, hogy a férjem meghalt. Mintha egy kés forgatnának a szívemben. Előttünk volt még az élet, fiatalok voltunk, és annyi mindent terveztünk. Még a 3. gyerkőc is szóba került, most pedig mintha ezt elvágták volna, itt állok, egyes egyedül, és bár szinte mindenki engem vigasztal  mégis egyedül érzem magam ebben a hatalmas világban. Egyedül, elveszetten.

Niall könnyei patakokban folytak le az arcán, Lou is pityergett, bár az arcán aggressziót is láttam , könnyeim mögül. Liam csak ült, és talán még Ő maga sem tudta felfogni, hogy mi történt, lehajtott fejjel bámult maga elé. Zayn pedig a falat ütögette agresszívan.

-Hééé. Összedől. -mentem oda mellé.

-Nem érdekel. Ők tehetnek mindenről. -ütött bele még egyet a kemény falba.

-Szerintem ők mindent megtettek. Gyere, ülj le. -hívtam oda a székekhez, de csak leereszkedett a földre, én pedig mellé ültem, vállára hajtottam fejemet, és csak zokogtam.

-Nem hiszem el. -sóhajtotta, és éreztem, ahogy hajamba csöppen egy könycseppje.

-Én sem. -álltam fel mellőle, és odamentem Annehez. -Sajnálom! -öleltem meg a sápadt, kisírt szemű anyósomat.

-Erre nem tudok mit mondani. Az egyetlen fiam, akiért mindent odaadtam volna. -szipogta, majd leült, én pedig mellé ültem, és rápillantottam a telefonomra. Senki nem keresett, hiszen kértem, hogy ne hívjanak, de a háttérkép láttán ismét sírógörcs tört rám. Darcy, a férjem, és a kis Harrym voltak rajta, az ovis évzáró után.

-Hihetetlen, hogy nemrég még a Forever Young-ot énekeltük, most pedig itt ülünk, ezzel a ténnyel a nyakunkban. Anne, ha tudok valamiben segíteni, kérlek szólj. -ölelt meg Niall.

-Azt hiszem, ezt egyedül kell feldolgoznom, és leküzdenem, de ha szükségem lesz valamire szólok. Ígérem. -álltam fel a srác mellől, és a sötét Londoni utcán elindultam hazafele. Előszedtem a táskámból a lakáskulcsot, körbenéztem, és furán hangzik, és lehetetlen, meg talán idiótának gondolnának érte, de vártam, hogy Harry leszóljon az emeletről, vagy kijöjjön a nappaliból. De ez nem történt meg. Lent levettem a ruhám, egy agresszív mozdulattal csak bevágtam a szennyestartóba, és belebújtam a hálóingembe  majd egy bögre zöld teával felballagtam az emeletre. Minden lépcsőfok megállított egy kis gondolkodásra. Több percbe telt, míg megmásztam azt a 15 lépcsőfokot, akkor talán egy középmagas hegynek tűnt az a pár fok. Éppen be akartam ülni az ágyba, hogy napló írhassak, és visszaolvassak pár napot, amikor rápillantottam a mellettem lévő párnára. Egy rajz volt rajta. A családunkról készült rajzra rápillantva csak tovább, és jobban sírtam. A hátuljára Darcy ráírta a nevüket, és egy szívecskét, az elején pedig a családunk állt, a gyermekeink feldolgozásában. Talán ez lett volna a koncert utáni meglepetésük, amit sajnos az édesapjuk már nem láthat. A Rajzot négy felé összehajtottam, és beragasztottam a naplómba. A mai napról egyszerűen nem volt erőm írni, és mivel tudtam, hogy nem fogok az éjszaka folyamán aludni, fellapztam a naplómat. a különössen emlékezetes napokat megjelöltem, és főként ezekbe olvastam bele. Tökéletes önmarcangolás volt. Kicsit visszaolvastam az esetlen, mindenki által utált kislány naplójából is, majd a Londoni életem kezdetéhez lapoztam. aztán az első szívecskés laphoz. Az első találkozásunk Harryvel. Aztán következett a kalandos összebarátkozásunk, majd szerelmünk. Aztán apró randik, kis veszekedések sorozata után, ismét egy meghatározó esemény. Harry daganatja, és a műtét. ahol a kapcsolatunk egy mérföldkőhöz érkezett. Megmutattam, hogy én mindig kiállok mellette, és az is megmutatkozott, hogy Ő teljes szívéből szeret. Máramennyire lehetett ilyet tenni 17 évesen. aztán a londoni utazásunk is szívecskés bejegyzés, és ezt Harry nemrégiben fel is hozta. Csodás hosszúhtévége, egy csodás városban. De a New York-i nyugalom után jött Adam, Zayn rákja, majd ismét pozitív dolgok. Balatoni nyaralás, sulis hetek, közös karácsony aztán lánykérés. Az egyik legnagyobb szives rész a naplómban. Az utána lévő leánybúcsú és következményei nem felhánytorgatásra alkalmas dolgok, az esküvőnk inkább. életem legszebb napja, örömkönnyekkel, szerelemmel. Aztán szinte úgy tűnt minden tökéletes. Darcy születése, ami mindkettőnk életében fontos esemény volt, aztán egy kicsit adam bekevert, meg voltak veszekedéseink, de semmi komoly nem történt, és még így is egész harmonikus éeltet éltünk, aztán a kis Harry születése ismét örömöt és boldogságot adott nekünk. Boldog családként éltünk, minden szép, és jó volt. Talán már túl mesébe illő, és elértem a mai naphoz, ahova csak a rajzot raktam be. Ebben a pillanatban kaptam egy sms-t.
,,Szia Anne, gondolom te sem alszol. Megtaláltuk Harry végrendeletét. A koncert előtti este még írt hozzá valamit, nem tudjuk mit, nem bontottuk ki, de egy cetli is állt rajta miszerint a neked írt levelét a naplód utolsó lapján találod. Légy erős, xX." -állt Liam sms-ében, én pedig odalapoztam a naplóm hátuljára,és piros szemekkel kinyitottam a borítékot, és olvasni kezdtem egyedi, szép írását, amiből sugárzott a nyugalom.
,,Életem! Amikor ezt te elolvasod, én már nem leszek itt, ebben a világban. Nem tudjuk, az éeltünk mikor ér véget, így minden pillanatban fel kell készülnünk a legrosszabbra. Ezért írtam most is neked. Nagyon fura úgy levelet írni, hogy amikor ezt olvasod, akkor én már csak fentről figyellek. szóval, nem is tudom hol kezdjem. Örök hálám a sorsnak, hogy megismerhettelek. Tisztán emlékszem, és emlékezni is fogok örökre arra a napra, mikor megláttalak. Már akkor tudtam, kellesz nekem. Tini ésszel és gondolkodással is már úgy éreztem, veled akarok lenni, nem csak egy órára,egy éjszakára, egy évre, hanem örökre. És még tovább. Mesébe illő életet élhettem veled. Köszönöm. Minden egyes meglepetésedet, mosolyodat, csókodat, és a két csodás gyermekünket. Minden veletek töltött pillanat örökké él emlékeimben. A gyermekek első szavai, az ovis évzárók, anyák napi ünnepségek, és a szeretetük, ami egy koncert után is annyi energiát tudott adni, hogy akár a maratont is lefuthattam volna. A srácok, a szüleim és TI tettétek teljessé az életemet. Mi mindent köszönhetek neked. Megtanítottál élni, pozitívan gondolkodni, és szeretni. Kislányból a szemem előtt lettél nő, majd gyönyörű anyuka. Számomra mindig is te leszel a legszebb nő a világon, Darcyval holtversenyben persze. Most már belátom, a család tényleg fontosabb bárminél, köszönöm az együtt töltött időt. Napokat, éveket. Ne sírjatok, nekem ennyi jutott, és fentről figyelek rátok, amíg odafent nem találkozunk újra! xX. "

  Harry               

Hát sziasztok! Nagyon utálok? Ígértem meglepetést, hát tessék. Ezt terveztem már június óta. A rész úgy sikerült, ahogy elképzeltem. Happy endet vártatok, nálam ez a befejezés vitte a pálmát.Az utolsó dalnak ehhez a részhez mindenképp Republic dalt szerettem volna, először A ,,Ha mégegyszer láthatnám" című dalukat szerettem volna beilleszteni, de zt nemtudom miért, a blogger nem engedte, úgyhogy az utóbbi számot választottam. Ha szeretnétek hallgassátok meg a Ha mégeyszer láthatnám-mal is..
 Remélem azért így is tetszik a történet. Miközben romantikus könyveket olvasgattam, én is arról álmodtam, hogy valaki az én írásomon is sírjon. Már több részhez is írtátok, hogy megsiratott titeket. Ez volt a célom. Főleg ennél. utána gondolva, talán így több mondanivalója is van a történetnek, ezeket keressétek meg ti, úgygondolom, vannak benne megfontolandó tanácsok, a saját életetekre kihatóan is.
141 olvasóm van most, de nem értem, hogy a részek, miért csak 10-15 tetsziket kapnak? Örülök, hogy azért kb megvannak a 10 kommentek a részeknél, de volt olyan fejezet, amit ha jól emlékszem közel 50 tetsziekt kapott. Mostmeg inkább nemtetszikeket kapok, de okot, hogy miért nem, azt még nem, szóval kérlek titeket, ha már a nem tetszikre kattintotok, akkor indukoljátok, mert még talán az utolsó két részben tudok javítani a hibáimon. A következő rész nem tudom mikor jön, igyekszem. Legyetek jók, tanuljatok sokat! ;)
Anna xX.