95.Sokkoló hír

Április 11. 10 éve, hogy megismertem Harryt. Hihetelen. Ő már 28 éves, én pedig 26. Akkor fiatalok voltunk, és próbáljuk meg alapon elindultunk a közös úton, aminek a mai napig nincs vége, és remélhetőleg nem is lesz egyhamar. Tisztán emlékszem, nem is ismertem a bandát, vagyis nem rajongtam értük. Hallottam a rádióban a zenéjüket, és ennyi. aztán, mikor én megismerhettem mind az öt srác igazi énjét, akkor átjöttek a dalok, akkor, amikor pedig egy-egy versszakot, vagy sort Harry nekem énekelt, méginkább megszerettem a zenéjüket. Már 10 éve is meglehetősen felkapott fiúbanda voltak, rengeteg (főként tini lány) rajongóval. A turnékon a szállodák előtt sikítozva, türelmetlenül várták őket, csak egy aláírást, vagy hogy láthassák őket. A koncerteken rengeteg plüss mellett érdekes dolgok is repültek fel hozzájuk. Vannak dolgok, amik ezek közül nem változtak. Például a rajongók. Máig rengeteg van belőlük. Többen közülük már a kezdetek óta rajongnak értük, tehát vannak koncertek, ahol a rajongók fele 25-30 év körüli. De azt hiszem, vagyis úgy látom, hogy még a fiatalabb lányok azaza, a 15-20 évesek is oda vannak a bandáért. És nem csak a zene miatt. A srácok olyanok, mint az én fiatalkorom DiCaprio-ja, vagy David Beckham-je.. Nem csak a saját korosztályuknak álompasik. De mára már mind az öten foglaltak. Louis-nak és Eleanornak 2 kisfia van, az egyik 7 a másik 5 éves. Liam-nél és Danielle-nél egy 6 éves kislány gazdagítja a családot, Zayn-nél és Rebeccánál pedig egy 14 hónapis lány, Hope. Niall és Do szerelméből pedig egy 4 éves kislány született, és egy 1 hónap múlva reméljük érkezik egy kisfiú is. A fiúk kapcsolata a zenélés miatt nem romolott, és ha Londonban van egy koncert, a gyerekekkel mi is szívesen elmegyünk, és nem csak mi, a kicsik is ugyanúgy élvezik. A lányokkal a kapcsolatunk nem romlott meg, sokszor találkozunk, és miközben mi beszélgetünk a kicsik jól el játszanak egymással.
Az ember 28-30 évesen még fitt, életerős, és strapabíró. 12 év végigdolgozott pálya után is, úgyhogy a fiúk fél éve gond nélkül bevállalták egy Amerikai turnét. talán az volt az, ami a lányokkal méginkább összehozott minket. Azért mindannyiunknak rosszul esett, hogy a fiúk másfél hónapra kimennek Amerikába. De mi már viszonylag tudtuk kezelni a helyzetet. A gyerekek azonban még nem túlságosan. ső, az utolsó egy hétben már nagyon nyügös volt szinte mindenki. Minden este kérdés volt, hogy mikor jön apa, mennyit kell még nélküle audni. Az utolsó héten közösen számoltunk vissza.
Az a másfél hónap mindannyiunkat megviselt, és a csajokkal sokat beszélgettünk, hogy ez így nem oké, merthát mindenkinek van családja, és azért a kisgyerekek szeméből nézve a másfél hónap is sok. Mivel az eddig turnék minn öbb hóaposak voltak, de azzal az indokkal, hogy gyerekeik vannak, lerövidítették.

-Anyu, még ma aludhatok veled, vagyis veletek. Aztán holnap úgyis jön apu. -bújt be mellém este az ágyba a már 6 éves Darcy.

-Máj csak egy nap és jön apa? -állt fel a kiságyában a 3 éves Harry is.

-Igen, de holnap este jönnek, úgyhogy sokáig fent kel maradnotok, ezért aludjaok sokáig, és sokat. -adtam nekik egy puszit, és lekapcsoltam a lámpát.


A srácok gépe este 6-kor szállt le. Mindenki, mármint mi feleségek és a gyerekek izgatottan vártunk, mikor bemondták, hogy megérkezett a gép. Persze, minden másnap, vagy akár naponta telefonon beszéltünk, meg skypeoltunk, de az nem adta vissza teljesen Harryt.

-Apaaaaaaaaaaaaa. -futott oda az összes gyerek a saját édesapjához, és többen könnyes szemmel ölelgették őket Ami persze a híres bandatagok szemébe is könnyeket csalt.

-Szia életem. Nagyon hiányoztál. -csókolt meg Harry, kezében a 2 gyermekünkkel.

-Te is drágám.-öleltem meg.

Este vacsi közben Harry sokat mesélt. Főleg a gyerekeknek. Harryt a repülő, és a repülés érdekelte, Darcy-t inkább a városok.Szóval a nemrég megérkezett apukát kérdészápor fogadta, de végül mindenre sikerült válaszolnia.

-De hoztam is ám ajándékot! -vett elő a bőröndjéből egy nagy táskát.

-A legkisebbnek. -vette fel magához Harryt és odaadta neki a nagy dobozt, amiben egy távirányítós repülő és egy plüss maci  volt.

-Komolyan gondoltad te ezt? -nevettem rá, miközben a szép csillárokat néztem.

-Öhhm. -mosolygott pimaszul a férjem.

- Darcy. Neked is hoztam ám valamit. -vett elő a táskából egy kis kerámiát, amin egy lány zongorázott, a háttérben pedig ott volt a szabadság szobor.( a lányunk nagyon zenemániás,szeret énekelni, velem pedig sokszor zongorázgat) Emellett pedig a sulira készülve egy Hollywood-os tolltartót is rejtett a táska.

-De rád is gondoltam ám. -Halászott elő egy félig már elszáradt fehér rózsát a táskából. -Ezt tudod hol, és kitől vettem? Attól a nénitől, akitől akkro is vettem, mikor még 17 éves korodban kb kint voltunk. És Ő akkor is mondta, hogy sok boldogságot, mert nekünk együtt kell lennünk, igaza volt. -csókolt meg. -És igaz, hogy hervadt, meg kicsit száraz, de nekem ez akkor is sokat jelent remélem neked is....- hadarta zavarában, de egy csókkal leállítottam. Rémlett minden. A néni, és az, hogy fiatalon sétálgattunk New Yorkban.

-Köszönöm. -mondtam, és egy örömkönnycsepp gurult végig az arcomon. Nem tudom azért-e, mert újra láttam, és megcsókolhattam, vagy azért,mert ennyire figyelmes, és mert előjöttek a régi emlékek.

-Anya. Te sírsz? -néztek rám egyszerre a gyermekeim.

-nem. -töröltem le a könnyeim, és rájuk mosolyogtam.

Este egyik gyerkőc sem szeretett volna elaludni. Nagy nehezen végül aztán 10 óra után a kis Harry is kidőlt, a nagy pedig bebújt mellém. Szorosan magához ölelt, én pedig izmos mellkasán boldogan aludtam el, miközben Ő a hajamat simogatta. Most, így közeledve a 30-hoz rájöttem, hogy néha többet ér egy ilyen, összebújós, itt vagy mellettem este, mint egy hancúrozós..


A turné után a fiúk kaptak 2 szabad hetet, amit mindenki szinte csak a családjával töltött. E két hét letelte után vasárnap este a fiúk mindenkit elhívtak a közös lakásba, mivel szerettek volna valamit bejelenteni.
7-re vártak minket, fél 7 fele mi is kocsiba ülütnk, és elmentünk. Harry msot először járt itt, neki még idegen volt a hely, a többiek már kicsit otthonosabban mozogtak, mi pedig a megszokott helyünkre behuppantunk.
Liam állt ki elénk (mint ahogy álltában) Valahogy Ő az ilyen szóvivő, vagy nem is tudom. Arca komoly volt.

-Már mindannyian régen voltatok itt,  de most egy nagyon fontos ügyben hívtunk ide titeket lányok. -kezdte, majd kicsit csendbe maradt, és kezeit babrálta. -Szóval. a fiúkkal sokat beszélgettünk, és úgy döntöttünk, ez volt az utolsó turnénk, és az utolsó előtti fellépésünk. -mindegyikünk arcára kiült a döbbenet.

-Nyugi. Nem oszlunk fel, csak, abbahagyjuk. Mondhatni nyugdíjba vonulunk. Korán belecsöppentünk ebbe a sztárságba,és az egész tini korunk, és a felnőtt korunk egy harmada is ráment. Viszont mindenyiunknak családja van. Több kevesebb idő után mindenkinek sikerült, és egy gyermekkel mindenképp bővíteni a családját. Közösen úgy döntöttünk, hogy a fontossági sorrendben mindannyian a család áll az első helyen, így hát a zenélés abbahagyjuk. Kb 1 hónap múlva lesz egy koncertünk még itt Londonban, és egy álom véget ér. Egy másik meg a családunkkal elkezdődik. -törölte le az előbújó könnycseppe Lou az arcáról.

-Ez komoly? -néztem halál sápadt arccal Harryre, ő pedig csendben bólintott, és fejét vállamra hajtva, éreztem, hogy a felsőm könnyektől ázik....




Hát sziasztok. :)  5 résszel a vége előtt. Te jó ég. Ez még nekem is kicsit hihetetlen. De hát, egyszer minden jónak vége lesz. Köszönö a kommentekt, bár nekem úgy tűnik (a tetszikek alapján) ,hogy egyre kevesebben olvastok. De most már mindegy. csak kissé fura, hogy 137 rendszeres olvasóm van, és a 94.rész 30 tetsziekt sem kapott. A 2 nemtetsziknek az indokát nem kaptam meg, de örülnék, ha megtudnám. Na, de nem szaporítom a szót. Ez alatt a majdnem egy év alatt úgyis sokat kaptam tőletek, rossz szavam nem lehet az olvasóimra  :D De azért örülnék, ha a következő részig lenne egy 10-15 komment. De amint tudom hozom a folytatást. de néha jól esik a bíztatás, és a kritika is. xX.
Anna :))