94. Régi, új és változatlan érzelmek

Hátranéztem, bár a hang ismerősen csengett a fülembe, és az állt mögöttem, akira a hang alapján gondoltam.

-Adam. Mit akarsz már megint? -kérdeztem idegesen.

-Csak gondoltam már úgyis olyan régen láttál. 5 éve... -nézet bele a szemembe.

-Nem is akartalak. -vágtam rá flegmán, de belül egy elmagyarázhatatlan érzés tört elő belőlem.

Annak ellenére, hogy Harry gyermekét hordoztam a szívem alatt, a hatalmába kerített az az érzés, amit kb 10 éve éreztem Adam iránt. Ahogy a szemembe nézett, láttam a vágyat. És elfogott egy érzés, amit egyszerűen magamnak sem merek bevallani, de így van. A pillangók amik már rég nem csapkodtak a gyomroman, most újra feléledtek. Nem értettem. Adam iránt éreznék valamit? Nem,nem,nem! Anne ezt azonnal verd ki a fejedből.

-Biztos vagy ebben? A szemeid nem ezt mutatják. -lépett közelebb.

-Adam! -kiabáltam rá, de Ő nem hátrált meg. Ajkai közeledtek ajkaimhoz.

,,És téged el nem hagylak, holtomiglan-holtodiglan!" Harry jegyes esküének szavai csengtek a fülemben, és a könnyek egyszerre bújtak elő a szemeimből, arcomat pedig elfordítottam.

-Hagyj békén. -löktem el magamtól, és könnyes szemekkel elrohantam, a tóhoz, ahol nem is olyan rég jártam. Senki nem volt ott, mint ahogy már megszoktuk. Leültem a padra, és gondolkodtam. Soha az életben nem szerettem úgy valakit, mint Harryt, épp ezért mentem hozzá feleségül. Adam-ot is szerettem, anno, 14 évesen talán, de miután üldözött, és hasonlók, megutáltam. De az idő talán mindent megváltoztatott? Lehetetlen. Nem lennék képes megbocsájtani neki. Meg akarta ölni a férjemet. Minél gyorsabban el kéne felejtenem.

Egy 20-25 perc után szédülni kezdtem, így nem sokkal később egy busszal haza is mentem, de közben a mai események forogtak előttem: Bővül a család, azaz ismét gyermeket várok, Adam szabadult, és ,,véletlenül" össze is futottunk, és nem tudom mit érzek.

-Anyu. -futott oda hozzám egyszerre Darcy. És innentől kezdve minden kitisztult. Nekem családom van, akiket nem fogok elhagyni!

-Minden oké? Mi tartott ennyi ideig? -köszöntött egy csókkal Harry.

-Este elmondom. -súgtam a fülébe, majd levetem a kabátom, és leültem velük vacsizni. -Mi volt ma az oviban Darcy?

-Szemmi érdekesz. Vadisz de. Összevesztem a Lilly-vel. -húzta oldalra a száját.

-Mert mi történt? -nézett rá kérdően az apukája.

- Mejt nem adta oda a babámat, én meg megütöttem. -mondta határozottan, mi pedig elmosolyodtunk.

-De ilyet nem szabad csinálni! -modntam neki szomorúan.

-Hojnap bocsánatot kéjek. Ígéjem! -modnta majd megitta az utolsó korty kakaóját.

-Ez a beszéd, most pedig irány fürdeni! -emelte fel HArry,és egészen a fürdőkádig futott vele.

Amíg a kislány boldogan lubickolt a fürdőkádban, én kivastam holnapra a ruhát amit fel szeretett volna venni.

-Mikor mondjuk el neki, hogy terhes vagy? -ölelt át hátulról Harry.

-Akár ma is elmondhatjuk neki. -mosolyogtam rá, és belenéztem a szemébe, azt az érzést várva, amit Adam-nél is éreztem.

A kisláynunkat ma az apukája fektette le, addig én befeküdtem az ágyba, és olvastam.

-Anya. Nem is adtál puszit. -bújt be mellém a kislányom, én pedig egyszerre két puszit nyomtam az arcára, közben pedig Hary is befeküdt mellénk, és a hasamra helyezte a kezét.

-Darcy, képzeld, van egy jó hírünk. -mosolygott a kislányra.

-Kapok még egy barbie házat, fiú barbie-val? -nézett ránk csillogó szemekkel.

-Nem, sokkal jobb. -mosolyogtam rá.

-Lesz egy kistestvéred. -mondta ki végül a férjem.

-Ez komooooooooly? -kiabálta, közben pedig megölelt.

-Igen, de csak óvatosan. -pusziltam meg a homlokát. Talán most Darcy,és az újabb születendő kis Styles tartja bennem a lelket.


Mivel Darcy az örömhír hallatára nem nagyon akart alduni menni, én előb kidőltem mint Ő. Harryt pedig hajnali 3-kor megláttam a lány ágya mellett ülve aludni. Nem akartam felkelteni  így hagytam, csak egy képben megörökítettem, és ha nem lett volna túl sötét, nagyon édes kép lehetett volna, de így, hogy szinte semmi nem látszik, a kedven képem marad az, amit az ovis farsang után készítettem róluk:

♦~♦~♦~♦

Az idő mint már megszokhattunk hihetetlenül gyorsan telt. A pocakom egyre nagyobb lett, Darcy pedig egyre türelmetlenebb. Egyre jobban akarta már látni a kistestvérét, akiről később kiderült, hogy kisfiú.
December 10.-én hajnaltájt pedig életet adtam az ifjabb Harry Styles-nak.
A karácsonyi előkészületekben anyuék, és Harry anyukája is sokat segített, nélkülük nem lenne karácsonyfánk, és ajándékaink sem.
Szenteste reggelén Darc már fél 8-kor felébred, és engem is felébresztett, Harry kiságya melett, hogy hallja a karácsonyi zenét, meghozták az angyalok a fát. Mivel éjjel mi díszítettük, álmosan elküdltem, hogy szóljon az apukájának, én pedig kivetem a kiságyból a kicsi HArry-t akit a nővére kedvesen felébresztett.

Közösen, négyen lementünk a napplaiba, ahol a kislányunk vadul kezdte bontogatni az ajándékokat, én pedig karomban a kis Styles-al, leültem a kanapéra.

-Boldog karácsonyt. -csókolt meg Harry.

-Neked is drágám. -mosolyogtam rá, és egy örömkönnycsepp gördült le az arcomon. Eszembe jutott az első közös karácsonyunk. Amikor csak ketten voltunk. Mint pasi, és a barátnője. Most pedig egy élet által már kissé megviselt anya és apa mellett egy boldog kislány és egy kisfiú ünnepel együtt a karácsonyfa alatt. Kell más az embernek? Nem!



Hát hellóbelló. Íme a 94. rész. 6 résszel járunk a vége előtt, kíváncsi lennék, ti milyen befejezésre számítotok. Ezeket kommentben várom, bennem már egy ideje megvan, hogy mi lesz, de hátha valakinek jobb ötlete is lesz... :) Várom a kommenteket, és ha tudom hozom az új részt, mivel a blog 1. szülinapjára be akaram fejezni ezt a blogom. Ez nem fog összejönni, de április vége fele, biztosan vége lesz. :/
Szóval ki milyen befejezésre számít?
Anna xX. :)