90. Erőltetett mosoly, újra

Nem sokkal később, mikor Anne elaludt, megérkeztek a szülei, anyu pedig írt egy sms-t, hogy baleset történt, úgyhogy Ő késni fog, a srácoknak majd reggel szólunk, nem akartunk senkit zavarni az éjszaka közepén.

-Jajj, Gratulálunk! Minden rendben van? -puszilt meg először Anne.

-Igen, nemrég aludt el, a kislányunkat, Darcy-t pedig megmutatom. A sok csöppség közül egyszerre kitűnik. Az édesanyja szépségét örökölte. -mosolyogtam az anyósomra, majd kimentünk a kórteremből, és odasétáltunk az ablakhoz, ahonnan meg lehetett nézni a kis csöppségeket.

-Második sor, jobbról negyedik? -nevetett Anne, a férje pedig helyeselt.

-Honnan tudtátok? -nevettem rájuk.

-Tiszta Anne. Az arca, és a kis pisze orra is. -nézett rám Mr. Gand.

-Tényleg mennyire hasonlít Anne-re. -csodálkozott rá Felix is. -Mindig egy 3 éves korában készült képpe válgtam vissza kb 5 évesen minden szívatására  és még azon a képen is hasonló orrwa volt. -nevetett a srác. -De régen is volt! Több mint 10 éve...

-Figyelj Harry, menj haza egy picit, feküdj le, hajnali 4 óra lesz lassan, ha kell hazavisznek a fiúk, én majd itt maradok Anne-nél, aztán miután kicsit aludtál gyere vissza. -mosolygott rám Anne.

-Köszönöm, ez kedves tőled, délután jövök, ha valami van, megvan a számom, hívjatok. -köszöntem el tőlük, és lementem a kocsihoz. Szinte már és még nem volt szinte senki az utakon.10 perc alatt hazaértem. Kapcsoltam egy kis zenét, és ledőltem a kanapéra, nem sokkal később el is aludtam. A telefonom ébresztője keltett, fél 11-kor. 6 óra alvás elég volt. A legfőbb vágyam az volt, hogy a családommal lehessek, este pedig majd kipihenem magam. Írtam a srácoknak egy sms-t, felöltöztem, és már indultam is be Anne-hez.


*Anne szemszöge*

-Szép napot, kincsem! -köszöntött egy csókkal Harry. -Minden rendben?

-Szia édes. -öleltem magamhoz. -Persze, minden oké. Jól vagyunk. -mosolyogtam.

-Na, kicsim, akkor én viszont megyek is. Pihenj sokat, vigyázz magadra, és már a kisunokámra is! -ölelt meg anyu, majd magára kapta a pulcsiját, és kisétált az ajtón. Szinte nekiütközött az érkező bandatagoknak, és barátnőiknek.

-Tessék csak jönni. -engedte ki anyut Niall, aki Dorothy kezét fogva sétált be a terembe.

-Kedves Anne, gratulálunk. -ölelt át engem és Harryt is szinte egyszerre Louis. És haver, milyen érzés apának lenni? -nevetett rá a férjemre.

-Csodás, de nem egy szép kisfiú apjának kell ezt mesélnem. -nevetett. -jó volt látni újra, és ismét a Larry pillanatot.

-Gratulálok! Mi már mengéztük, nagyon aranyos. -ölelt meg Dorothy, utána pedig Niall is.



Szerencsre minden rendben volt, így már 4 nap után hazaengedtek minket. Otthoni légkörben mégis jobban éreztem magam. A napjaimat szinte csak a kis Darcy gyerekszobájában töltöttem. Harryék már az 6. albumukon dolgoznak, így Ő sajnos csak este van itthon, de akkor viszont végig velünk van. Darcy nagyon nyugodt gyerek, keveset sír, és szinte csak eszik-alszik. Éjszakánként is csak általában egyszer ébred fel, szóval sok gond nincs vele. És ami emelett még csodálatos, hogy napról-napra nézhetjük, hogy hogy fejlődik, a napok pedig hihetetlenül gyorsan telnek, én is betöltöttem a 23-at, Harry pedig a 25-öt. A kislányunk pedig már 9 hónapos lesz. Elképesztő.

-Szia édes! Miújság? -guggolt le mellém Harry, miközben a lányunkkal játszottam.

-Semmi érdekes. Veled? Hogy álltok az albummal? -kérdeztem, miközben az ölembe vettem a kislányt.

-Bele kell húznunk, ha szeretnénk, hogy december közepén megjelenjen. -vette át Darcy-t.

-December 14-én szombaton ráérnél? El kéne menni karácsonyra vásárolgatni.

-Szombaton nincsenek stúdiózások, szóval ezt megbeszéltük. Gemma, vagy a nagymamák vigyáznak majd rá? -nézett fel rám.

-Szerintem Anne és anyu is szívesen elvállalnák.



A december még anyuka ként is a sürgés-forgásról szól, sőt, most méginkább. Ház dekorálás, ajándékbeszerzés, és majd a sütés-főzés.. De ennek is biztosan megvan a pozitív oldala.

Hoszsú idő után végre van egy fél napunk Harryvel, hogy kettesben legyünk. Ezek a gondolatok fogalmazódtak meg bennem, mikor reggel felébredtem. Kimásztam az ágyból, és átnéztem Darcy szobájába, aki még csendesen aludt. Fél 8 lehetett, azt hittem, Harry is lent van, de az asztalon egy cetli fogadott: Életem, be kellett ugranom a stúdióba, délben találkozzunk a pláza cukrászdájában, tudod, ahova régen szoktunk járni. Kocsikulcs a helyén, autóval gyere! xX. Harry
Hát jó, nem erre számítottam, és nem így képzeltem el a napot. Délelőtt egy picit pakoltam a házban. Gemma átjött Oliverrel egy órácskára. a fiú már 5 éves, de nagyon aranyosan bánik Darcy-val, gy, mintha a húga lenne.

-És, amúgy miújság? -ült le mellém a kanapéra Gemma, miután a kislányomat befektettem a kiságyba, a keresztfiam pedig ,,vigyázott rá".

-Elegem van abból, hogy Harrynek a munka ilyen fontos. A családja kéne, hogy az első legyen, nem?

-De, ebben van igazság, de látod, ez van, ha valaki híres. Először nekünk is furcsa volt, hogy nem láttuk Harryt nap mint nap...

-Úgy volt, hogy ma vásárolni megyünk, erre reggel hagy egy cetlit, hogy el kellett mennie stúdiózni, majd a plázában találkozunk. kicsit bántott.

-Nyugi. Szeret, és a családja a legfontosabb neki! -nyugtatgatott Gemm.

-Szép napot a hölgyeknek. -jött be anyu és Anne. Amióta terhes voltam, azóta Anne anyunak segít a kávézóban, és egy csomó időt vannak együtt, valószínűleg most is együtt jöttek be.

-SZiasztok. -öleltem meg őket.

-Darcy már alszik? -nézett a kiságy felé Harry anyukája.

-Kérdezd a figyelőjétől. -nevettem, és Oliverre mutattam, aki közben a sarkán ülve, félig térdelve ült a kiságy mellett és nézte a gyönyörűszép kislányunkat.

-Elaludt. -nevetett Anne, majd megfogta a már nem is olyan kicsi kisfiút, és lefektette a kétszemélyes ülőgarnitúrára.

-Így jár, aki este nem akar lefeküdni, nevetett Gemma.

-Kislányom, fél 12 van, menjél készülődni. -mosolygott rám anyu a kiságy mellől, én pedig felmentem a hálóba, és gyorsan magamra kaptam egy csőfarmert, egy pulcsit, a táskámba beszórtam a telefonom meg egyéb fontos cuccokat, a sálamat és a kabátomat pedig csak vittem magammal a kocsiba.

Karácsonyi tömeg,dugók a belvárosban. Nem is számítottam másra, épp ezért indultam korábban, de még így is kicsit késve parkoltam le. Egyszerre a lift felé vettem az irányt, és mentem a második emeletre a cukrázdába, és arra számítottam, hogy Harry már ott fog várni, de csalódnom kellett. Fájt, hiszen azt beszéltük meg, hogy itt találkozunk, délben. Mindenesetre beültem a cukrászdába.

-Jó napot! Mit hozhatok? -kérdezte kedvesen a pincérnő.

-Jó napot! Még várok valakit, egy ásványvizet kérnék egyenlőre. -varásoltam mosolyt az arcomra. Ez az,amire már régen volt szükség. Gimiben ez begyakorolt dolog volt, már 9. közepe körül ment, de mostanság csak őszintén mosolyogtam.

Már fél 1 is elmúlt, én pedig a vizemmel ültem az asztalnál,és a telefonommal babráltam. Igazából képeket nézegettem csak, és mindegyiknél előjöttek az emlékek, az első kép a memóriakártyámon, még Magyarországon készült, amikor nem is ismertem a srácokat. Hihetetlen. Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok futottak végig a fejemben, amikor a Fun szám kizökkentett a gondolatmenetemből, Harry neve villogott a képernyőn.

-Nem tudsz jönni, ugye? -kérdeztem kissé flegmán.

-Kérlek ne haragudj, kész kell lennie az albumnak, és le vagyunk maradva, ígérem bepótoljuk. -jött a válasz.

-Azt hittem ennél többet érek neked! Band, vagy család? Gondolkozz el rajta! -tetem le idegesen a telefont, majd az asztalon hagyva 5fontot, elmentem.





Na sziasztok! Örülök, hogy hamar meglettek a kommentek és a tetszikek, csak így tovább! A kommenthatárt eggyel növelem, így 16 komment és 38 tetszik után jön a folytatás. Lehet, hogy kicsit szaggatott lett a rész, de azért remélem nagyjából érthető. Remélem minél hamarabb hozhatom az új részt.
Anna xX. :)