93. Amikor nem számítasz rá...

Mikor hazaértünk, Darcy nagy örömmel fogadott minket.

-Milyen volt? Jól éreztétek magatokat? -jött ki utána Anne is.

-Jó volt egy kicsit kikapcsolódni. -karolt át Harry, én pedig felvettem Darcy-t.

-Anya, hiányoztál. -súgta a fülemben a kislányom, miközben Harry elmesélte az édesanyjának, merre is voltunk.

-Darcy-val nem volt semmi gond, ugye? -mosolyogtam a nagymamákra.

-Dehogy, áldott jó gyerek volt, nagyon sokat nevettünk. -jött ki anyu is a konyhából.

-Nagyon szépen köszönjük a felügyeletet. -öleltem meg anyát, és az anyósomat.

-Viszont, mi akkor mennénk is. -pakolt ki anyu még a mosogatógépből. -Viszont Felixék szerintem ma még beugranak.

-Persze, menjetek csak, pihenjetek. Nagyon köszönjük. -kísérte ki őket Harry. -Darcy, mennek haza a mamák! -kiabált fel az emeletre, és a kislányunk fél pillanat múlva már ott is termett a bejárati ajtóba.

-Siastok! -futott oda a mamákhoz, akik egyszerre átölelték.

Harry kipakolt a bőröndből, addig én lefektetem Darcy-t felraktam egy adag ruhát mosni,  és mivel anyu kivasalta a ruhákat, kicsit én is le tudtam dőlni. Csak bebújtam az ágyunkba, és az ölembe húztam a laptopom. Mostanában kevés időm van erre, de úgy érzem, nincs is nagyon szükségem a közösségi oldalakra, meg hasonlókra. A hyrekről a híradóban meg úgyis értesülök. Facebookon semmi extra, benéztem, és bejelentkezve maradtam, közben megnyitottam a twittert, ahol válaszoltam pár embernek, már majdnem a 2 héttel ezelőtti üzeneteknél jártam, amikor pittyegett a gép, hogy kaptam egy üzenetet facebookon. Fred írt. Adam volt haverja . Egy rövid üzenet volt, de a tartalma sokkolt: ,,Szia, bocsi hogy zavarlak, és gondolom már el is felejtetted Adam-et, de aˇhónapokban jó magaviselet miatt szabadulhat. Csak enynit akartam, szia! "

Az üzenet hatására eszembe jutott minden. Elrabolt, fenyegetett, ott tett nekem/nekünk keresztbe ahol tudott, de végül miután majdnem megölte Harry-t, végre elfogták, és nyugalom van, de akkor is megfenyegetett, hogy ezzel még nincs vége...

-Ohhh. Hát itt vagy. -ült le mellém Harry. -minden oké? -nézet rám aggódva, mikor szembe találta magát sápadt arcommal.

-Háát. -kezdtem, de inkább csak felé mutattam az üzenetet.

-Nyugi. -ölelt meg szorosan. -Minden rendben lesz, nem lesz semmi. -mosolygott, én pedig elhittem neki.

-Annu, Aou, cengettek. -jött át hozzánk Darc.

-Megyek már! -mondtam, és lesiettem a lépcsőn, nyomunkban a kislányunkkal.

-Feliiiiiiiix.-ugrott az öcsém nyakába a kislány.

-Sziasztok! Mi járatban, gyertek beljebb, hívtam be az öcsémet és a barátnőjét, Katy-t, közben pedi elkiabáltam Harry-nek.

A férjem leült velük, én pedig hoztam egy kis rágcsálni valót, meg üdítőt.

-Na, viszont tényleg nem akarunk nagyon sokat időzni, de egy fontos dolgot szeretnénk közölni.-kezdte az öcsém, én pedig sejtettem miről lehet szó. 4 éve együtt van Katy-vel, úgyhogy egyszerre az újukra néztem, de közben Ő már folytatta. -Kate és én a nyáron összeházasodunk. -mondta boldogan, majd megcsókolták egymást. Olyan édesek.

-Jajj, de jó már. Gratulálok. -öleltem meg őket.

-Komoly szervezkedésbe még nem kezdtünk, de Darcy-t szeretnénk kis koszorúslánynak. -mosolygott Katy.

-Megoldható, a csodálatos esküvőtökért mindent. -fogott kezet Felix-el a férjem, és adott egy puszit Kate-nek.

-És hát akkor, Július 11, szombat, fél 5. -ada át a meghívót Felix, én pedig kissé meghatódva vettem át, fura lesz elmenni az öcsém esküvőjére, igen, azthiszem Ő is felnőtt már...

Az öcsömék tényleg nem maradtak sokáig. fél órát még beszélgettünk, aztán rohantak tovább.

-Július, ugye? -kérdezte Harry, miközben megnézte a meghívót.

-Igen, miértis? -néztem rá értetlenül.

-Ha minden igaz, te akkor már 7 hónapos terhes leszel. -mosolygott.

-Ha minden igaz, igen, de ez nem akadály. -mosolyogtam. -De ennek még várjuk ki a végét, kitudja, tényleg összejött-e.



Február eleje lehetett, amikor ismét jelentkeztek a kisebb szédülések, hányingerek, és a havim és késett, szóval nagy reményeket fűztünk ahhoz, hogy talán Darcy-nak lehet kistestvére. és 2 és fél héttel a kis kiruccanásunk után, a terhesséi teszt igazolta, úton van a legkisebb Styles.

-Ismerős a jelzés? -mentem oda Harryhez este, miután elvégeztem a tesztet.

-Basszus, igen, jajj de jó! -kapott fel mosolyogva, és megpörgetett. -Ismét gyerekünk lesz, csodálatos, és midnen oylan tökéletes. -áradozott, majd berántott maga mellé az ágyba.

-Újabb csodás teremtmény anyukája lehetek. -mosolyogtam, és mellkasára hajtottam fejemet, és így aludtunk el.


6 hetes terhesen Harryvel karöltve, boldogan sétáltunk be a nőgyógyászomhoz.

-Üdv újra. -örülök, hogy ismét találkozunk. -fogott kezet a férjemmel az orvos.

Miközben én kitöltöttem egy papírt, az orvos előkészítette az ultrahanghoz az ágyat.

Szinte Dejavu érzésem volt. Harry a kezemet fogta, az orvos pedig a képernyőt nézve mozgatta a hasamon a kis készüléket.

-Igen, a teszt nem tévedett. Újabb lakója van a pocakodnak, Anne. Gratulálok! -mosolygott kedvesen, majd Harryvel is kezet fogott. -A neme majd most is titok legyen? -mosolygott.

-Hát, ezen még nem is gondolkodtunk, szerintem nem, de még mindenképp megbeszéljük, meg hát addig van időnk. -mosolyogtam, és megszorítottam Harry kezét. Mindketten boldogok voltunk. Nem az a lényeg, hogy fiunk,vagy lányunk lesz, a léyneg, hogy egészséges kisbabánk van, én ezt ismét örömkönnyekkel fogadtam,és Harry is meghatódott egy kissé, mert láttam, hogy csillog a szeme. Viszont nem sokkal a jó hír bejelentése után Harrynek megcsörrent a telefonja, és mennie kellett. Egy gyors csókkal elköszöntünk egymástól, én pedig még bent maradtam a rendelőben. A doktor úr ellátott tanácsokkal, és felirattam a gyógyszereimet.

-Köszönöm szépen. Viszlát. -fogtam kezet boldogan az orvossal, és elindultam a buszmegálló fele.

-Szia, Jó újra látni. -bökött meg valaki hátulról útközben....




Na hát sziasztok. Rövid részek után hát íme egy hosszabb, remélem elnyerte a tetszéseteket, nem tudom, úgy érzem, nekem mostanában nem meg nagyon ez a blogírás, nem tudom magam annyira beleélni magam, ne mtudom mi van velem, de igyekszem a végére, a fináléra összeszedni magam. Érdemes mondanom kommenthatárt, ha úgyis nagylelkűen előbb hozok rlszt, ha van időm? Azért legyen 16 komment és 36 tetszik a következő részig, vagy ha a húsvéti szünetben ráérek, és lesz ihletem, úgyis hozok részeket, de most, hoyg ,,írói válság"-ban vagyok, nagy szükségem van a kommentkre. Akár jó, akár rossz. Hajrá!
~Anna xX :)