34. Ez hirtelen jött

Negyed óra múlva már a szállodában voltunk. Felrohantam, és berohantam a lakásba. Szüleim, és az öcsém a nappaliban ültek.

-Sziasztok. -köszöntek szinte egyszerre. Mi is köszöntünk nekik, majd lehuppantunk a bőr kanapéra.

-Na szóval. Azért hívtunk ide gyorsan titeket, hogy közöljük, vissza kell mennünk egy hétre Magyarországra. Apádnak egy bírósági tárgyalásra kell menni, persze csak mint ügyvéd, én pedig akkor elintézek egy pár hivatalos dolgot. Titeket pedig nem hagyunk itthon egyedül, szóval jöttök velünk. -mondta anyu határozottan.

-Mi van? Most akkor ,,haza megyünk"? -néztem tágra nyílt szemekkel a szüleim felé.

-Igen. -mondta határozottan apu.

-És mégis mikor? -kérdeztem idegesen.

-Holnap reggel. -montda anyu, úgy mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

-És, és én nem maradhatok itt Harryvel. -néztem boci szemekkel.

-Nem. A nagyszüleidet már több mint egy éve nem láttad. Ha másért nem, miattuk jössz velünk. -mondta szigorúan apu. Najó, bevallom igaza volt. Tényleg nem láttam egyik nagyim sem. Bár sajnos ezt megszoktam. Hiányoznak meg minden, de a folytonos utazás miatt, alig látjuk őket. Szóval beletörődtem a sorsomba.

-Jó. oké. És, és Harry? -néztem a barátomra.

-Ő is jöhet, ha gondolja. -mondta most már kicsit kedvesebben apu.

-Na? -mosolyogtam kérdően Harry felé.

-Felhívom Liam-et, hogy van-e valami a héten. De szívesen mennék. még soha nem voltam Magyarországon. Rengeteg rajongónk van ott is. Tök kedvesek. Egy csomót trendelnek ,meg minden. -Mondta, miközben várta, hogy Liam felvegye a telefont.
-Csá haver. -szólt bele Harry, majd pedig félre vonult. 10 percig beszéltek Liamel. Nem tudom mi tartott ilyen sok ideig.

-Naa? mi van? -támadtam le egyszerre.

-holnap lesz egy dedikálás, és utána 3 napig semmi. Utána pedig egy klubkoncert.

-Akkor jössz? -néztem rá hatalmas vigyorral.

-Háát. Holnap délután lesz a dedikálás. max utánatok repülök. Az úgy jó? -karolt át.

-Tökéletes. Vagy anyu? nem mehetek én is a dedikálás után? -néztem anyu felé.

-De. Lehet. Mikor lesz a dedikálás?

-Déltől kettőig. 

-Fél háromkor van egy gép. Ha azz el tudtok jönni, akkor rendben. Ha nem, akkor Anne jön velünk. -mondta ismét szigorúan anyu.

-Elérjük Mrs Gand. Bízzon bennem. -mosolygott ravaszul Harry.

-Jó rendben. Akkor Anne pakolj. Mi reggel korán indulunk, úgyhogy jó lenne ha a srácoknál aludnál. -kezdte anyu, amin én eléggé meglepődtem, de persze nem utasítottam vissza az ajánlatot. 

-Köszönöm. -öleltem meg anyát és apát egyszerre, majd Harryvel bementünk a szobámba összepakolni.

-A kék vagy a piros top? -tartottam felé két pántos pólót.

-Tök mindegy. Mindegyikben gyönyörű vagy. -nevett, és már szerintem unta a dolgot.

Nem tudtam milyen idő lesz, úgyhogy raktam be 2 csőfarmert, 3 pántos és egy rövid ujjú pólót, fehérneműket zoknit, meg sminkcuccokat, majd nagy nehezen összecipzároztam a bőröndöm. A táskába elraktam a cuccokat, amiket holnap felveszek, és már indultunk is. Egy-egy puszit nyomtam anyu, apu és az öcsém arcára, és megbeszéltük, hogy holnap kijönnek elénk a reptérre. Egy szállodában leszünk, mivel a nagyinál nem férnénk el, de ez engem nem nagyon érdekelt. Végre újra láthatom Magyarországot. Akár milyen hihetetlen, azért hiányzik. London jó hely,de mégis csak Magyarországon születtem. Mikor kiértünk a szállodából, Harry bepakolta a bőröndömet a kocsijába, és már indultunk is.

-Anne. -nézett rám boci szemekkel. Ettől mindig meglágyul a szívem.

-Igen? -

-Nem megyünk be Zaynhez? Mert mire hazaérünk addigra már nem lesz kórházban. Azért beszélnem kell vele.

-Értem. Bár én nem biztos, hogy bele bírok nézni a szemébe. -mondtam, és egy könnycsepp szökött ki a szememből.

-Nyugi. Zayn biztos nem haragszik. -biztatott,mert látta, hogy össze fogok törni.

A kórház parkolója tele volt, úgyhogy kicsit távolabb parkolt le Harry. Kézen fogva, Harry kapucniban és napszemüvegben én pedig csak napszemüvegben ballagtam be a kórházba. Az ajtó előtt nagy levegőt vettem, mire Harry erősen megszorította, és a fülembe súgta: ,,nyugi" . Ez erőt adott, de még mindig nem voltam olyan erős, hogy Zaynre tudjak nézni. Mikor bementünk boldogan fogadott minket.

-De jó, hogy bejöttetek. -mondta mosolyogva.

-Alap haver. mondta Harry, és leült Zayn mellé. -Főleg úgy, hogy most nekem kéne itt feküdnöm. én voltam a célpont.

-Adam volt az? -nézett ingerülten Zayn.

-Igen. -mondtam, már könnyes szemmel.

-Anne. Nyugi. Nem te tehetsz róla. -simította végig a kezét a hátamon,amitől a szívem hevesen verni kezdett.

-Dehogy nem. az én barátom volt ez a barom, most pedig miattam féltékeny Harryre, ezért akarta lelőni. Csak ő éppen elment, úgyhogy ezért te vagy most itt. Hogy járhattam egy ilyen barommal. -fakadtam ki, a könnyek pedig csak folytak le az arcomon, A kórházi lepedőre.

-Anne. Gondolom nem gondoltad volna, hogy ilyen vadállat Adam. Ne hibáztasd magad. -biztatott Zayn, Harry pedig helyeselt.

-Igazad van. De ez akkor is olyan rossz. Rossz látni, hogy szenvedsz. Miattam.

-Nem miattad. -ordítottak szinte egyszerre a srácok, tehát abba hagytam, de belül még mindig szidtam magam.

-És mivan azzal a szemétládával? -kérdezte idegesen Zayn.

-Már börtönben van. Egy csomó sötét ügye volt. -mondtam, még mindig könnyes szemmel.

-Végre. Bár az a kár, hogy ilyen komoly dolognak kellett történnie ahhoz, hogy lecsukják. -mondta szomorúan Harry.

-Anne, odaadnád a gyümölcslémet? - éppen Zayn poharába öntöttem a narancslét, amikor bejött valami orvos, hogy lassan menjünk, mert pihennie kell Zaynnek.

-amúgy nagyon fáj? -érdeklődött aranyosan Harry.

-Túl lehet élni. A te műtétednél nem rosszabb. Sőt, ahhoz képest semmi. -mosolygott hősiesen, de amikor felült, hogy igyon, látszott rajta, hogy azért fáj neki, ahol össze varrták.

-Szerencséd volt ám. -mosolyogtam felé, és megöleltem.

-Tudom. És még egyszer köszönöm, hogy bejöttetek. -köszönt el.

-Nincs mit. Jajj. azt el is felejtettem, hogy holnap megyek Anne-el Budapestre. -újságolta boldogan Harry.

-Csak te?

-Igen. De csak 3 napra. a  holnapi dedikálás után. 

-Akkor jó utat nektek. -mosolygott, mi pedig kimentünk a kórteremből.

-Megnyugodtál kincsem? -ölelt magához Harry. 

-Igen. Fogjuk rá. -mondtam, egy erőltetett mosollyal az arcomon.

Mikor hazaértünk vacsora közben elmeséltük a többieknek, hogy holnap megyünk Pestre. Mindenki tök örült, de persze annak már annyira nem, hogy Harrynek kicsit előbb el kell jönnie a dedikálásról.

-Viszont, akkor dedikálj előre 100-150 képet kérlek. -nyomott Harry kezébe egy köteg papírt Liam.

-Rendben. Miután összepakoltam aláfirkantom őket. -mondta Harry, és elindultunk felfele.

-Köszönjük a vacsit. Nem tudom kinek az ötlete volt, de jó választás, és mellesleg finom is. -mosolyogtam, mire Louis és Eleanor meghajoltak, én pedig felmentem Harryvel. Amíg ő pakolt, én lezuhanyoztam, és megmostam a hajam. Mire kiértem a fürdőből Harry már a kártyák felét alá is írta.

-Nem semmi. -mondtam csodálkozva.

-Áhh. Gyakorlat teszi a mestert. -nevetett, és gyorsan elment fürdeni. én addig gondolatban ellenőriztem a bőröndömet, és felnéztem twitterre. Semmi különlegeset nem láttam, tehát hamar kijelentkeztem. Harry még aláírta a maradék 70 kártyát, és már mentünk is aludni. Már úgyis 11 óra volt.
Reggel, vagyis délelőtt Danielle kopogott be.

-Gyere. -mondta Harry halkan.

-Ha reggelizni akartok, gyertek. Vagyis ez már majdnem ebéd. mosolygott.

-Mi a kaja? -dörzsölte a szemét Harry.

-Gofri. -mosolygott Danielle. -jöttök?

-10 perc, és ott vagyunk. -mondta Harry, és turkálni kezdett a szekrényben. 

-Ez jó? -muatott felém egy fekete farmert, szürke Armani pólóval.

-tökéletes. Én is elmegyek öltözni. -mosolyogtam, és bementem a fürdőszobába.

Már fél 11-kor 20 fok volt, úgyhogy rövid nadrágot vettem fel fehér pántos pólóval:

 Hajamat kiengedve hagytam. Szememre szempillaspirált kentem, szemceruzával kihúztam arcomra pedig alapozót tettem fel.
Mire leértünk, már mindenki az asztalnál ült.

-Anne, Harry. Siessetek. -tapsolt Louis, mi pedig gyorsan megreggeliztünk. bár ez ebédnek is mondható volt. Amíg ettünk Liam elment, és kért Zayntől egy pár aláírást. Amire visszaért arra végeztünk a kajával.

-Gyerünk, be a limuzinba. -irányított Liam, mi pedig mentünk utána. Harry és én bőröndöket húzva magunk után.

A dedikáláson rengeteg rajongó volt. Amíg a fiúk kint voltak mi jól elütöttük az időt a lányokkal. Harry fél 2-kor berohant, elment a mosdóba, utána én pedig én is. Elköszöntünk a lányoktól, akik jó utat kívántak, és elindulunk. A taxi már várt minket. Egyszerre a reptérre mentünk. ott gyorsan megittunk egy kávét, és vettünk péksütit is, majd negyed három felé már a gép felé indultunk, ami pontosan fél 3-kor már indult is.
Harryvel közösen zenét hallgattunk. Kezemet megfogta, és a combomra tette kezeinket. Amíg Harry a tájat bámulta én reménykedtem, hogy semmi baj nem fog történni...


Na sziasztok. Hát. öhm. Ez egy kicsit hosszú lett, de remélem ennek ellenére tetszik. Aki még nem tette volna meg, iratkozzon fel rendszeres olvasónak! A névtelen kommentelőket pedig kérném még mindig, hogy egy keresztnevet, vagy egy monogramot írjanak a megjegyzés végére, mert aki nem ír, annak nem fogom legközelebb beleszámolni a kommentekbe a megjegyzését! Aki pedig még Twitteren nem követ az itt megteheti: https://twitter.com/#!/Anneand1D
23 tetszik, és 13 komment után jön a következő rész.
Anna xX ♥