30. Nem hiányzom?

Éppen a medence felé indultam, amikor valaki hátulról nekem ugrott, befogta a számat, és lefogott.

-Na látom nem nagyon hitt nekem Harry, nem sikerült szétválasztanom titeket. De majd most. -suttogta aljasan a fülembe Adam.

-De szemét vagy. -próbáltam mondani, bár a keze még mindig a szám előtt volt.

-Jó, lesz időd elmondni rólam a véleményed. -mondta, és a kert hátsó kapuján keresztül berántott egy fekete kocsiba.

Majdnem egy órát mentek kocsival a srácok. Adam, és az egyik barátja. 

-Mégis hová megyünk? -kérdeztem idegesen, de egyben aggódva is.

-Majd megtudod. Jó messze a szerelmedtől. -válaszolt kicsit később Adam.

-Most miért zavar, hogy én boldog vagyok? Főleg úgy, hogy te dobtál ki. -kezdtem bele a vitába.

-Engem nem zavar. Vagyis nem tudom. Csak kicsit féltékennyé tesszük a barátodat. -kacsintott felém, hatalmas vigyorral az arcán. Ettől még jobban megijedtem.

-Na ide figyelj. Most mondd el, hogy mit akarsz tőlem. -szálltam ki idegesen a kocsiból.

Nem szólt semmit. Egy kis ház felé mutatott, ahova be is mentünk. 3 szoba volt itt. egyik sem volt valami nagy. Az egyik szobán volt zár. Abba a szobába vezetett Adam.

-Most itt maradsz egy kis darabig. A kajáról gondoskodunk. Kimenni nem tudsz, az ablakon is zár van. Ja és nem érdemes a szökéssel próbálkozni, hátha véletlenül valami történik a pasiddal. -nevetett gonoszul.

-jó kis módszer. Bezársz. És mégis meddig maradjak itt? -néztem rá félve.

-Amíg azt nem mondod, hogy szakítasz a barátoddal. 

-Arra várhatsz. -mondtam harciasan, és leültem az ágyra.

-Akkor jó szórakozást. -mondta, és nevetve kulcsra zárta az ajtót.

Semmi nem volt nálam. A telefonom az éjjeli szekrényemen hevert, és én is pizsamában voltam. Bár arról nem lehet megállapítani, hogy az, mert egy fekete rövid nadrág volt rajtam, egy fekete toppal. Körbe néztem a szobába, hátha van valahol valami, de nem találtam semmit. Egy ágy volt az apró helységben, egy asztal és egy szék, meg egy fotel, és ennyi. Pluzs volt a szobához egy kis fürdő. Tényleg nem tudtam menekülni. Nagyon féltem, hogy mit akar velem csinálni Adam. Semmi pénzért nem mondanák le Harryről, szóval nem tudom mi lesz.
Este volt, és már alapjáraton álmos voltam, úgyhogy elaludtam. Reggel kipihentem ébredtem, és emellett szépet is álmodtam, aztán amikor rájöttem mi történt, és hogy hol vagyok egyszerre szomorúra váltott a hangulatom. 

*Harry szemszöge*

Hajnali 4 óra volt. Éppen a mosdó felé indultam, amikor észrevettem, Anne nincs mellettem. Ests már mérgesen feküdt le, de reméltem, hogy csak lement a konyhára. Vártam rá kb 10 percet, és még mindig nem volt sehol. Bementem a mosdóba, de ott sötét volt. Nem tudtam hol lehet. Az egész házban sötétség volt. Reméltem, hogy csak átment valamelyik lányhoz beszélgetni, úgyhogy visszafekdüdtem, és aludtam tovább, várva, hogy visszajöjjön. Reggel, 9 óra fele Zayn ordibálására ébredtem.

-Ki volt kint éjjel? Vagy ki hagyta nyitva az ajtót? -erre mind lefutottunk és kérdően néztünk Zaynre.

-Az ajtó, és a kert felől bejárat is nyitva volt. -aggódott tovább Zayn.

Aztán nem sokkal később jöttek is a válaszok: Én nem voltam kint, Mi nem oltunk kint, és még hasonlók.

-Mi jöttünk be utolján, vagyis én. De tisztán emlékszem, hogy becsuktam az ajtót. -védekezett Meli.

-Tudom édes. én is ott voltam. Azért lepődtem meg. bár azt hittem, hogy valamelyikőtök kijött éjjel, a friss levegőre. -vázolta fel a gondolatait Zayn. De nem így volt. 

-És hol van Anne. -csodálkozott Zayn.

-Azt hittem ő is lejött. -védekeztem, de rájöttem, hogy ezt nem kellett volna...

-Jókor veszed észre, hogy nincs itt. -bökött oldalba Niall, és sajnos igaza volt. Rengeteg gondolat kavargott a fejemben. Nem tudtam pontosan mit érek Anne iránt, de azért hiányzott. Vagy lehet, hogy engem is megcsal??


*Anne szemszöge*

Mikorra felébredtem, már 2 szelet kalács volt az asztalon, kakaóval. Semmi étvágyam nem volt. Beültem a fotelbe, és gondolkodni kezdtem. Kíváncsi lettem volna, hogy kinek tűnik fel először a hiányom otthon. Egy órán keresztül gondolkodtam. Harryről, és az élet egyéb gondjairól. Fél 11 lehetett, amikor Adam belépett, és az asztalra dobott egy pár magazint, és egy könyvet, hogy ne unatkozzak.

-És mire jutottál? -vágodott le az ágyamra.

-Nem mondok le Harryről. .-mondtam határozottan.

-Jó, még hagyok egy kis időt. Most elmegyek egy kicsit. Addig is gondold át a dolgot. Csá. -mondta, és már ki is vonult a szobából.

Egy Elle-t és valami tinimagazint hozott. A könyv címén viszont nagyon meglepődtem. Nagy idézetes könyv. Belelapoztam, és nagyon sok olyat találtam, amiben magamra ismertem. Már egy számomra ismert idézetet olvastam, de csak akkor jöttem rá az értelmére: ,,Ha valaki szeret, úgyis visszajön hozzád. " . Ez az én életemre pont igaz. Ha Harry szeret, akkor jön, és megment. Remélhetőleg. Éppen mélyen elmerültem a gondolataimban, amikor kinyitódott az ajtó. Hirtelen felugrottam. azt hittem Adam az, de csak a barátja volt.

-Anne. -jött be halkan.

-Igen? -néztem kérdően felé.

-Ha gondolod. -nyújtotta felém a telefonját.

-Ezt most komolyan mondod?-csodálkoztam rá.

-Igen. Én nem akarom, hogy bárkinek is baja essen. Engem Adam kényszerített, hogy vegyek részt ebben a fogvatartásban. 

-Ez esetben. köszönöm. -mondtam, elvettem a telefont, és felmentem twiterre. Egyik fiú, és barátnőik sem írtak ki semmit twitterre. Legutolján Do köszönte meg Justin Biebernek, hogy visszakövette, de már ez is 40 perce volt. Gyorsan írtam nekik egy privát üzenetet, hogy segítsenek. Elmondtam, hogy hol vagyok. Nagyjából tudtam, mert ki volt világítva az utca, és megjegyeztem az házszámot, és kértem, hogy szóljanak a szülemnek is, de másnak ne. Elküldtem mind az öt fiúnak, Melinek, Donak, Danielle-nek, és Eleanor-nak. 
Hirtelen ajtó csapódást hallottunk. Gyorsan kijelentkeztem, és visszanyomtam a srác kezébe a telefont. 

-Hát te meg mi a francot csinálsz itt? -rohant oda Adam a barátjához.

-Benéztem, hogy jól van-e. Nem-e éhes vagy szomjas. -mondta zavartan, én pedig egy óvatos mosollyal felé néztem.

-Jó, de most már kimehetsz. -intett neki, és kivonultak a szobából.

Estére még hozott be Adam egy kis müzlit. én még idézeteket olvasgattam, de már hamar, könnyek között elaludtam. Senkinek nem hiányzom, és senki nem akar megmenteni. Harry főleg nem. Ennyi volt a nagy románc..

Reggel Adam rontott be a szobába.

-Döntöttél? -keltett fel köszönés nélkül.

-Nem tudom. Még kérné egy kis időt. -mondtam, és a fejemre húztam a takarómat.

-Jó. Az asztalon van a reggeli, és egy pár gönc hogy ne mindig ugyan az legyen rajtad. -mondta, és ki is ment.

-Kösz. -mondtam, lehúztam a fejemről a takarót, és a plafont bámulva gondolkoztam. A szememből pedig előbújtak a rakoncátlan könnycseppek. 
Egész nap idézetek olvastam, és sznte az öszesen elgondolkodtam. Volt amin csak pár percet, viszont akadtak olyanok is, amiken majdnem negyed órát gondolkodtam.
,,A lányok jól tudnak érzelmeket színlelni, a fiúk viszont az érzelmeiket színlelik" olvastam ezt az gaz idézetet, amikor kopogtak az ablakon. ijedten néztem arra, és ledöbbentem, de egy kis mosoly is látszott az arcomon... 


Na sziasztok. Köszönök mindent. Kommenteket tetszikeket. Hihetetlen. Még 2 hónapja sincs, hogy írom a blogot, és már most 12 rendszeres olvasóm van. A 29. résznél 25-en kattintottak a tetszikre, és 12 kommenteltek. Ez szerintem nem semmi. Köszönöm nektek. ♥
És mivel már a 30. részhez értünk, egy újabb kérdéssel fordulok hozzátok. Ismét beleszólhattok a történetbe. Kommentben írjátok meg a válaszokat. A név nélküli kommentelőktől pedig az kérném, hogy egy keresztnevet vagy egy monogramot írjon a kommenthez! Imádlak titeket. Anna xX.

És íme a kérdés: Ki álljon az ablaknál?
                                 a, Anne apukája
                                 b, Louis
                                 c, Niall
                                 d, Zayn
                                 e, Harry
                                 f, a fiúk barátnői.