70. Majd együtt ünneplünk-vagy nem?

Az estét a fiúknál töltöttük. Mindenki lejött a nappaliba, és egészen éjjel 2-ig beszélgettünk, de még így sem sikerült mindent kitárgyalnunk.
Rebecca-t sikerült megismernem, és pont ilyennek képzeltem el. Kedves, nyitott, vidám, vicces, és tökéletesen passzol Zaynhez.
Mi voltunk az utolsók, akik éjjel felmentek, de senki sem hagyott ott minket olyan korán. Rebecca, és Zayn előttünk 10 perccel mentek fel. Már éppen elaludtunk volna, amikor eszembe jutott, hogy nem vettem be a vitaminomat, úgyhogy halkan leosontam a konyhába, ahol égett a villany. kíváncsi voltam, ki lehet ott.

-Hát te? nem alszol? -nézett rám álmosan Zayn

-Nem vettem be a vitaminomat. És te? -kérdeztem vissza.

-Nem tudok aludni, és kicsit náthás vagyok, úgyhogy épp teázom. Nem kérsz te is? -vett elő egy bögrét nekem is.

-Köszönöm.-vettem át mosolyogva . -Amúgy Zayn. Rebecca mennyi mindent tud rólad? -kérdeztem hirtelen.

-Mire gondolsz?- vonta fel a szemöldökét.

-Napló,műtét,cigi.... -soroltam.

-Nem, még nem mondtam neki, de majd ha eljön az ideje,úgyis beszélünk róla. A cigi úgyis tabu téma... Becca nem szereti ha cigizek, próbál leszoktatni, de azért a napi egy szál, az mindig kell.

-Zayn, Nem arról volt szó, hogy leszoksz róla? -álltam fel mérgesen.

-De, de tudod az nem olyan könnyű. Az orvos szerint, ez még nem túl ártalmas, az eddigi adagjaimhoz képest, és majd innen szépen lassan leszokok. Ebben talán Rebecca lesz a legfőbb segítségem.

-remélem is, hogy leteszed. Mondom én. -sóhajtottam.

-Anne, azthiszem te vagy az,akinek nem kell magyarázni, hogy miért káros. -nézett bele a szemembe.

-Igen, tudom. De nyugi, nem szoktam rá, de ha ideges vagyok, akkor gey-két szál elfogy. És amióta Harry távol van, egyre gyakrabban fordul elő.

-Nyugi, már csak picivel több, mint egy hónap. -állt fel az asztaltól, és elindultunk fel az emeletre.

-Jóéjt. -köszöntem el tőle.

-Neked is, és Anne. Kérlek ne rontsd el magad.-ölelt meg hirtelen.- Nem szeretném, hogy az történjen veled is, mint ami velem történt.

-Jó, ígérem nem fogom. -mosolyogtam rá, majd mindketten a szobánk felé sétáltunk a kivilágított folyosón.

-Hol voltál? -kérdezte félálmában Harry.

-A konyhában, Zaynnel beszélgettünk kicsit.

-Ja, értem. Mennyi az idő? Aludni kéne, mert már csak holnap estig vagy itt. -mondta szomorúan, én pedig bebújtam mellé az ágyra, és meztelen mellkasára feküdtem.

-Hamarosan 3. Jóéjt. -csókoltam meg lágyan, és leoltottam az éjjeli lámpát.



Reggel, vagyis délután magamtól keltem, de akkorra már Harry az ágyban telefonozott.

-Jó reggel kicsim. -csókolt meg gyengéden, és hosszan.

-Good Morning kedves Harold. -nevettem rá álmosan. -Ez a reggeli köszöntés nagyon hiányzott.

-Nekem a te lényed hiányzott. A szemed,az arcod, a hangod. Te. -mondta, majd vadul fölém hajolt, és megcsókolt. -Kellesz!

-Nem ellenkezem.-kacsintottam, majd fölé másztam.Végigsimítottam kezemmel a kideolgozott felsőtestét, rólam pedig szépen sorban lekerültek a ruhadarabok.
Forró testünk egymáshoz ért, és a vágy, amit egymás iránt éreztünk, nem csökkent. Akartam őt. Egyre hevesebben csókoltam, és szinte az egész testünk szorosan egymáshoz szorult.

-Köttök regge... -nyitott be Becca -Hupsz. öhm, bocsi. -mondta zavartan, és gyorsan ki is ment. Szerintem nem is látott semmit.

MI csak Harryvel összenevettünk, és folytattuk tovább, amit abbahagytunk. A meglepetés vacsora után együttléthez képest ez sokkal vadabb volt, de ugyanakkora élvezetet nyújtott.
Még negyed órán keresztül feküdtünk egymás mellett, és puszilgattuk egymást, de utána úgy dönöttünk, lemegyünk reggelizni.
Mikorra leértünk, a többiek már végeztek. Rebecca épp mosogatott. Amikor kézen fogva pizsiben lementünk reggelizni, kicsit megszeppenve nézett ránk.

-Öhm, Sziasztok. -köszönt zavartan. -mégegyszer bocsi, hogy benyitottam.

-Becca, semmi gond. Részünkről nem volt kellemetlen. Ahogy Zayn ismerem, már biztos ti is hancúroztatok, és voltak kis kalandjaitok. -kacsintott Harry a lányra, mire én oldalba löktem.

-Hagyd, és ne is foglalkozz vele. felejtsük el. -mosolyogtam a lányra, aki még mindig zavarban volt.

-Jó, megpróbálom. de ez akkor is annyira kellemetlen. -ült le mellénk Rebecca.

-Nem te vagy az első, aki benyitott. -poénkodott tovább Harry. 

-Hát, ez azért kicsit nyugtat. De fátylat rá. kértek pirítóst? Még kicsit meleg. 

-Hát, elfogadjuk- vágtuk rá egyszerre.

-Ki mit tervez mára? -csatlakozott hozzánk Zayn is.

-Hát, én délelőtt még itt vagyok nálatok,veletek, aztán délután pedig majd Harryvel leszek. Fél 5-kor megy a gépem haza. -vázoltam fel a napunkat.

-Akkor mi most el is köszönünk. Mi moziba megyünk, utána meg elhiszem valahova vacsorázni azt a csodát. -mutatott Becca-ra Zayn.

-Hát, akkor legytek jók, és vidámak. Rebecca,örülök, hogy megismerhettelek, Zayn, örülök, hogy beszéltünk. -öleltem meg őket.

-Igyekszünk, és én is remélem, hogy találkozunk még. -köszönt el Rebecca.

-Ne feledd amit mondtam, és majd beszélünk. -mosolygott Zayn, mi pedig felmentünk a szobánkba.

Anyu már kétszer hívott, úgyhogy gyorsan visszahívtam. Csak emlékeztetni szeretett volna, hogy a mai éjszakát már itthon töltöm.

-Igen anyu. Nem fogok itt maradni. -nevettem el magam.

-Ne szemtelenkedj. Ne mondd, hogy nem fordult meg a fejedben, hogy egy kicsit tovább maradsz csak úgy.

-Najó, de. Megfordult. Amikor először láttam meg Harryt. De mostmár lenyugodtam, és megyek a fél 5-ös géppel. Majd csörgök, hogy mikor érkezem. Szia. -köszöntem el sietősen, mivel a nap többi részét csakis Harryvel szerettem volna tölteni.
Már október végén New Yorkban sincs olyan meleg, szóval ősziesre vettem az öltözködési stílusom, és a csíkos pulcsim főlé, már kabátot, és sálat is vettem. pLsu Harrytől kaptam egy sapkát is, mert már tényleg nem volt valami meleg.

-Nemtudom mondtam-e már, de te minden évszakban gyönyörű vagy. -fogta meg a kezem Harry.

-Nem, még nem említetted, de te adsz rá okot, hogy gyönyörű legyek. -csókoltam meg a szálloda előtt.

A Central park felé vettük az irányt, és szép lassan sétálgattunk. Majd pedig beültünk a Starbucks-ba, egy kávéra, és hogy átmelegedjünk.

Az idő nagyon gyorsan ment. Szinte észre sem vettük, és máris fél4 lett. Hívtunk egy taxit, elmentünk a cuccaimért, majd ki a reptérre. Mire kiértünk, már 4 óra is elmúlt.

-Megkérjük a Londonba tartó járat utasait, hogy kezdjék meg a felszállást. -zavart meg minket egy keméyn férfi hang a bemondóból.

-Hát,akor ismét eljött a búcsúzás ideje. A felén már túl vagyunk. Nincs is olyan messze a karácsony. Arra otthon leszek, és majd együtt ünneplünk.Szeretlek. Tarts ki. -ölelt meg.

-Kibírjuk. Te pedig maradj ugyanígy hűséges, és várlak haza. Szeretlek. Nagyon. -csókoltam meg hosszasan, majd a hangosbemondó ismét megszólalt,én pedig a gép felé rohantam.

~ ♦ ~ ♦ ~ ♦ ~

Szünet feltűnően lassan telt, és már vasárnap alig vártam, hogy suliba mehessek. Ott legalább történik valami.

Összeállítottam a diákönkormányzat novemberi és decemberi programját, átnéztem a tanulnivalókat, és izgatottan lefeküdtem.

Azzal viszont este nem számoltam, hogy a többiek tudják, hogy kint voltam Harrynél, és találkoztunk.

Reggel már több csípős megjegyzést is kaptam Gina-tól,de volt pár normális ember, akik Harry, és a srácok felől érdeklődtek. Például Eva. és Flora is, akik nem csak az első szünetet, hanem az egész napot velünk töltötték. Nálunk egy évvel fiatalabb, szép lányok, nem őrült rajongók, de szeretik a srácokat.

Egészen jóba lettünk,és a későbbiekben is a megszokott helyen beszélgettünk szünetekben is.

~ ♦ ~ ♦ ~ ♦ ~

A sok tanulnivalóba belemerülve, fel sem tűnt, hogy milyen gyorsan mennek a napok. Mikor reggel ránéztem a naptárra sokkhatásként ért, amit láttam. November 24. Szerda. De nem csak ez ért sokként a mai nap folyamán.

Reggel a szokásos kávénkkal sétáltunk be a suliba, és vártuk Eva-t és Flora-t, de első óra előtt nem jöttek, és utána sem.

Azthittük betegek, vagy nem jöhetnek ki, de a második óra utáni szünetben láttuk pár osztálytársukat, így reméltük, hogy ők is jönnek majd.

Így is lett. Kimentünk a padhoz, én bedugtam az egyik fülesem, a másik fülemmel pedig Do-t hallgattam, aki jövő pénteken utazik ki Niall-höz. Ő nem meglepetésszerűen. Már mindent megbeszéltek, és ő is tűkön ül, a találkozás miatt.

(a rész éjjel íródott, és reggel megjelent a srácok új száma, a Little Things. Mivel úgy láttam, még csak pár ember látta ezt a részt, berakom ide ezt a zenét, mivel a véletlennek köszönhetően pont illik a rész végéhez.)

-Öhm, Anne. Ezt már láttad? -húzta el a száját Flora miközben felém mutatta a telefonja kijelzőjét.

-Nem csak ez van, nézd meg, mit írt rá válaszként. -húzogatta az úját a kijelzőn Eva.

A képernyőkre néztem, és csak bámultam a kiírást. Nem tudtam egy szót sem szólni, csak egy kövér könnycsepp gördült le az arcomon.

Na sziasztok! Ez lenne a 70.rész. Hosszú idő után.

Többetekben felmarült a kérdés, hogy miért nem viszem lejebb a komment, és tetszik határt. Erre annyi a válaszom, hogy azért, mert tudom, hogy összejönnek a tetszikek, a kommentek pedig el sem tudjátok hinni mennyire boldoggá tudnak tenni. Kell egy kis motiváció nekem is.

Egy kicsivel esetleg lejjebb tudom vinni,de jelentős csökkentés nem fogok végrehajtani  mivel elvileg 87 rendszeres olvasóm van, szóval simán meg kéne lennie a tetszikeknek, és a kommenteknek.

Többetekben is felmerülhetett a kérdés, hogy ki az az Eva és Flora. Erre az a válsz, hogy volt egy twitteres játék, amiben a ,, nyeremény" az volt, hogy szerepelhettek egy részben. Nem főszerep, de úgygondolom, jelentős szerepük van abban, hogy a történet tovább gördüljön.

Ha érdekelne titeket, lehet majd még ilyen hasonló játék, akár facebookon is.

Na, és nem is papolok tovább, a következő rész 45 tetszik, és 15 komment után jön!

Anna xX.