68.Játék

A szünet előtti utolsó napot, végig izgultam. Az órákon alig tudtam figyelni, és amikor hazaértem, egyszerre pakolni kezdtem. Csak pár szükséges cuccot a 3 napra. A gép 4 órakor indult. Anyu kikísért a reptérre, és sok sikert kívánt, a tervem megvalósításához.
A gépen aludtam, mert tudtam, este nem nagyon lesz rá lehetőségem. Annyi mindent meg kell beszélnünk.
Mikor a gép leszállt, izgatottan álltam neki a szervezésnek.


*Harry szemszöge*

Reggel már boldogan ébredtem, mivel Anne-el ma vagyunk egy éve hivatalosan is együtt,  s már reggel próbáltam hívni, de nem vette fel a telefont. Talán azért, mert suliban volt. Ezzel meg is nyugtattam magam, és már elképzeltem az estét. Ami kb úgy nézett ki, hogy skypeolunk egész éjjel. Éppen az időpont egyeztetés miatt, gondoltam fel is hívom. De csalódnom kellett, mert még mindig ki volt kapcsolva. Kezdtem megijedni, és sok hülye gondolat kavargott a fejemben. Miért nem veszi fel a telefont, miért van kikapcsolva?
Épp egy hülye gondolatmenetet folytattam, amikor megszólalt a telefonom. Kezdtem reménykedni, de csak egy sms jött, egy ismeretlen számról, hogy sürgősen menjek le a portára.
Mikor leértem, a portás egy borítokot nyomott a kezembe, azzal az üzenettel, hogy egyszerre nyissam ki. Egy kis nyomtatott cetlit rejtett a lezárt boríték, a papíron pedig ez állt: ,,Kedves Harry Styles. Lenne kedved egy kis játékhoz? Ajánlom, hogy legyen, mert ha nem, komoly következményei lehetnek. A következő utasítást a kedvenc kávéd mellé kapod, a szomszédos Starbucks-ban "
Őszintén szólva, mikor elolvastam, kissé meglepődtem, és gondoltam, hogy valami őrült rajongó hülyeségei  de elvileg ők nem tudják, hogy hol lakunk. A vége kicsit megijesztett, úgyhogy követtem az utasítást, és átsétáltam a szomszédba.
A kiszolgáló lány tudta a dolgát, és a doboz mellé egy újabb borítékot kaptam, ezzel az üzenettel.
,,Szóval szót fogadtál. Remek. A cél még messze van. Miután kiléptél az épületből, sétálj végig a Central Park-on. ott majd valakitől kapsz egy üzenetet. Puszi :D"
Kezdtem ideges lenni. Nem szeretem, ha szórakoznak velem, így gyors léptekkel, végighaladtam a parkon. Már az utolsó pár méteren voltam, amikor egy utcai zenésztől megkaptam az üzenetet. A dolog kezd egyre furcsábbá válni. a borítékban ez állt: ,,Már nem vagy messze tőlem, remélem nem hagyod abba a kis játékot, mert a végén még a barátnődnek komoly baja esik. A következő állomáson kapsz egy utolsó borítékot, és a játéknak vége. Miután kiérsz a parkból,egy Burger King mellett lesz egy szálloda, a recepciós tudja mi a dolga."
Már szinte féltem, de követtem az utasítást, és 10 perc múlva, a portás nyújtotta felém a borítékot.
,,Remek munka. Menj fel a 3.emeletre, ott pedig már a jelek segítségével megtalálsz. Az ajtó nyitva. Várlak. :D"
Szívem hevesen vert, és lábaim remegtek, de fellifteztem és máris szembetaláltam magam az első nyíllal. Ezt még 5 hasonló követte, majd az egyik ajtón a GYERE felirat volt a ,,végállomás".
A biztonság kedvéért azért bekopogtam, de már nagyon féltem.Nekem annyira nem tetszik ez a játék.



*Anne szemszöge*

2 órába telt, míg mindent elintéztem, de végül sikerül. Felértem a célhoz, és mindent előkészítettem. hajamat besütöttem,egy szolid sminket tettem fel, és a fehér alapon, színes mintás koktélruhámhoz és egy krémszínű magassarkút választottam. A szettet pedig pár kiegészítővel bővítettem. Miután kész lettem, kitálaltam a megrendelt vacsit, és vártam.

Már vagy 2 órája nyomkodtam a telefonom, amikor jelzett a recepciós, hogy Harry úton van. Izgatottan felálltam az asztaltól,  megigazítottam a sminkem, és a hajam.
Kopogtak. Lassan felálltam, odasétáltam az ajtóhoz, és remegő kézzel nyomtam le a kilincset.


*Harry szemszöge*

Nyílt az ajtó, én pedig ledermedtem, majd miután az átmeneti kómámból felébredtem, boldogan öleltem magamhoz a célt.

-Anne? -néztem bele abba a rég nem látott kék szempárba.

-Anne. -mondta mosolyogva, a 2 csókunk között.

-Boldog évfordulót. -szóltam boldogan, mikor már meg tudtam szólalni.

-Boldog évfordulót nekünk. -mosolygott szintén, és megbontotta a pezsgőt.

-Na, de gyere. Már kihűlt a vacsi, megmelegítem. -mondta, majd a konyha felé vette az irányt. természetesen én is, és segítettem neki. Mikor leültünk az asztalhoz, talán akkor ébredtem fel a sokkból.

-Ugye tudod, hogy mennyire megijesztettél?

-Igen, tudom. De mond meg őszintén, ha csak egy sima levelet kapsz, hogy találkozzunk, itt, meg ott, elmennél? -nevetett. Ez az ami hiányzott. A nevetése, amit bár kamerán keresztül láttam, mégsem pótolta Őt.

-Jogos. Nem. -vallottam be. -De nagyon féltem. Nem tudtam ki az, és mit akar, és mivel azzal fenyegetett, hogy bajod esik, természetesen jöttem.

-Örülök, hogy itt vagy. -mondta, majd egy kis könnycsepp gördült le az arcán.

-Én is örülök. Nagyon hiányoztál. -ültettem az ölembe, majd miután megcsókoltam, bevittem a hálóba. Mivel elég nívós a szálloda, ahol kivette a lakást, vagy szobát, nem is tudom minek mondjam. Egy barna, bőr franciaágyon, tiszta fehér párna, és takaró. Nagyon hangulatos volt. Egy éjjeli lámpát kapcsoltam, és törökülésbe szembe ültem vele.

-Most érzem, mennyire üres volt nélküled az életem. -mosolygott, és mélyen a szemembe nézett.

-Ez a mosoly! -mutattam rá a barátnőmre. -Ez hiányzott, de ez kárpótolt minden eddig szenvedést. Tudod hány nap voltam durcás, szimplán azért, mert nem tudtunk beszélni? Tudod hányszor éreztem, hogy nélküled félember vagyok? -fogtam kezem közé arcát.

-Remélem annyiszor mint én. -mondta, elmosolyodott, elpirult, majd pedig hosszasan megcsókolt.

-Nem is tudom, mi lenne velem nélküled. Nem bírnám ki, ha elválasztanának minket. Ez a 2 hónap is nehéz volt. Én veled szeretném leélni az életemet. csakis veled. -mondtam határozottan.

-Harry, 1 év. 18 vagyok, még mindez messze van. Éljünk a jelennek. -kacsintott, és talán jól is értelmeztem a mondatát.

Magamhoz húztam, gyengéden megcsókoltam, és lassan, kicipzároztam a ruháját, és rólam is lekerültek a feleslegesnek vélt ruhadarabok. Testünk egymáshoz ért. kívántam őt. Minden egyes érintésétől kirázott a hideg,és egyre jobban kívántam.
A romantikus beszélgetés, és vacsora után, ez az együttlét sem volt vad, inkább érzéki, de így is nagyon élveztem, és szerintem Anne is.

-Aztmondják, a csúcson kell abbahagyni, és ennél jobb napom már úgysem lehet ennél jobb. És hulla vagyok. Nem semmi feladat megszervezni egy ilyen találkozót. -mondta, majd ásított egyet.

-Elhiszem. Jó éjszakát. -mosolyogtam rá, méjen a szemébe néztem, és adtam egy puszit a homlokára.

-Szeretlek. -súgta a fülembe, én pedig hagytam, hogy a mellkasomra hajtsa a fejét, és úgy aludjon el.

-Én is, én is szeretlek Anne. -súgtam halkan, és megsimítottam a haját.

Hamar elaludt, és éreztem minden egyes lélegzetvételét.
Vannak olyan pillanatok, amikor akkor jövünk rá, ha hiányzik valami, amikor megkapjuk. akkor látjuk, vele vagyunk teljesek, és milyen üres is volt nélküle az életünk.
Már szinte hozzászoktam a tényhez, hogy nincs velem, és most tűnt fel, hogy Anne nekem olyan, mint a levegő. Életfeltétel.
Még csak egy éve része az életemnek? Ez hihetetlen. De ebben az egy évben, sokmindent megtörtént. Randik, szerelmek,pletykák,féltékenység, veszekedések, csalódás, magány,titkok,és egy olyan kapcsolatot sikerült létrehoznunk,amit mindenki megirigyelhetne.
Nem 2 ember vagyunk, hanem 1. Mindent tudunk a másikról,és néha nem csak a barátnőm Anne, hanem a haverom  akivel hülyéskedek, a húgom, akitől tanácsot kapok,és néha az anyukám is, aki gondomat viseli.
Volt már jó pár barátnőm,de ők nyomába sem értek. Velük csak szerelmi kapcsoltunk volt de Ő más mint a többi. Különleges, és szeretem, nagyon...




Na hát sziasztok. Hamar meglettek a komemntek, és a tetszikek, aminek nagyon örülök, és szerintem erre a részre megérte várni. Remélem ti is így gondoljátok.
Nagyon örülök minden egyes komemntnek, de nagyon jó lenne, ha pár részletesen ki fejtené, hogy mi az ami tetszik, mi az ami nem, és hogy miért? Mert nekem számít a véleményeket.
A következő rész 48 tetszik, és 20 komment után jön. Addig pedig lehet reklámozni a blogot!
Anna xX.