69.Rebecca

Reggel Harryvel szinte egy időben ébredtünk, legalábbis én próbáltam csendben kiosonni, de Ő megdörzsölte szemeit, és magához húzott.

-Hova sietsz? -mosolygott álmosan.

-Gondoltam csinálok reggelit, mire felébredsz. De hát, ez nem jött össze. -dőltem vissza mellé.

-Ne vacakolj ilyenekkel. -mondta, megcsókolt, meg rendelt reggelit.

-Igazad van. Amúgy, mik a terveid mára? -néztem rá, miközben előkerestem a ruháimat.

-Délelőtt sétálhatnánk egy kicsit a Central Parkban, délután meg szervezhetnénk programot a srácokkal. Ez így jó?

-Jajj, nagyon is. Már úgyis rég láttam őket. Louisról, és Liamről El-ék által hallok valamit, Zaynnel már rég beszéltem, Niall-t pedig csak twitteren látom, és mit ne mondjak  nagyon hiányoznak. -mondtam, miközben a kis bőröndömből elővettem a programnak megfelelő ruhát, és a fürdő felé vettem az irányt.

Megfésülködtem, Feltettem egy minimális sminket, és gyorsan magamra kaptam egy farmert, csíkos felsővel, és egy zakót is vettem hozzá, mivel már itt is őszies volt az idő.
Mivel Harry aztmondta, sétálni szeretne csak, nem túrázni, ezért a krémszínű magassarkúmat vettem fel a szetthez, és a ködös időjárás miatt, egy színben a szetthez passzoló horgolt sapkát is.

-Még mindig el tudsz varázsolni. -bókolt egyszerre, amikor meglátott.

-te pedig még mindig zavarba tudsz hozni. -mondtam, elmosolyodtam, majd szorosan magamhoz öleltem. Most kezdem felfogni, hogy mennyire is hiányzott...

-Na, de induljunk is. Hiszen már csak 2 napod maradt. -pakolt össze sietősen a barátom.

-Reggeli a Starbucks-ban? -Ajánlottam fel, mikor végeztem a pakolással.

-Hölgyem? -tartotta a karját mosolyogva, én pedig belekaroltam. odamentem a recepcióhoz, és leadtam a kulcsot, meg aláírtam a papírokat.

-Látom sikerült. -mosolygott a recepciós.

-Igen, köszönök mindent. Viszlát! -köszöntem el.

Nem vettük sietősre a tempót a reggelinél, inkább csak lassan kortyolgattuk a kávénkat, és ettük a briósunkat. Este nem sikerült mindent megbeszélnünk, úgyhogy folytattuk, ami akkor abba maradt.
Éppen az őrült rajongókról, és a színpadra feldobált melltartókról beszélt Harry, amikor megcsörrent a telefonom. Louis hívott.

-Anne. Ugye Harry veled van? Nem tudunk róla semmit, este elment, és reméltem, hogy megtalált.

-Igen. Nyugodjatok meg, minden rendben, itt vagyunk a Starbucks-ban. Épp reggelizünk. Aztán utána úgyis megyünk fel a szállodába hozzátok.

-Jó, kb mikor értek fel? -kérdezte a srác.

-Mert arra valami rendfélét is alkotni kéne. -szólalt meg hátulról Niall is, erre pedig mindenkiből kitört a nevetés.

-Hahaha. de vicces vagy ír manó. Akkor majd lassan sétálunk, de 20 perc múlva ott vagyunk. Hiányoztok.

-Te is nekünk Anne. -hallottam Zayn hangját is.

-Ki az az Anne? -kérdezte egy női hang hátulról, de mire vissza tudtam volna kérdezni, hogy ki volt az, Lou letette. Gondolom mindenki nekiállt rendet rakni. Bár, őszintén szólva, már megszoktam, hogy nem egy kitakarított szoba fogad, ha a fiúkhoz megyek.

-Na, menjünk akkor. -állt fel Harry az asztaltól, és kisétáltunk a kávézóból. A szálloda fele azon az úton mentünk, amit a tegnapi játék során Harry már megtett. Útközben vettünk egy fagyit, és lassan sétáltunk a szállodáig. 25 perc alatt értünk oda, mivel útközben, sokszor megálltunk, egy-egy csókra,puszira, vagy ölelésre.

-Anne. -futott felém Niall, már a földszinten.

-Jajj te. Hiányoztál. -öleltem meg mosolyogva.

-Te is. De most van 2 napod, hogy főzz nekem. -nevetett.

-Ja, vacsira majd összedobok valamit, de menjünk, a többieket is meg szeretném ölelni.

-Anne. -ugrott a nyakamba elsőként Louis. -Remélem jól sikerült az este. nézett rám a perverz mosolyával, majd Harryre kacsintott.

-De hülye vagy. Amúgy sem előtted élem ilyen téren az életem. -vágta oldalba Harry, és ők egy kisebb veszekedésbe kezdtek a 

-Szia Anne. -ölelt meg Liam is, már csak Zayn hiányzott a listáról.

-Anne, végre. -futott oda Zayn, majd megölelt. -Miújság?

-Semmi érdekes, engem inkább az érdekelne, veled mi történt ebben a 2hónapban?

-Jujj, hát ez, hosszú történet. -kezdte, de meghallottam, a telefonból már ismerős lány hangját.

-Sziasztok. -köszönt félénken a göndör hajú, barna szemű, gyönyörű lány. Haja vállára omlott, és csinos volt.

-Nem is kell sokat magyaráznom. Anne, ő itt Rebecca, a barátnőm. Rebeca, ő itt Anne, az egyik legjobb barátom, Harry barátnője.

-Szia. Rebeca vagyok. Már többzör hallottam rólad. -mosolygott kedvesen.

-Szia. Mondanám, hogy én is rólad, de ez nem így van. Örülök, hogy megismerhettelek. -öleltem meg a lányt. .Na, szóval, hogy is van ez? És mi van Melivel? -néztem kérdőn Zayn-re.

-Hát, már ez Londonban kezdődött. Mielőtt kiutaztunk volna, egy buliban megismertem Becca-t. Ez első pillanattól kezdve elvarázsolt. Akkor, nem mertem odamenni hozzá, mivel a barátnőjével volt, de másnap rákerestem a neten, és beszélgettünk. Sokat. Bebizonyosodott, hogy a mondás, miszerint Külső megfog, belső megtart, igaz.Megismertem, és egyre jobban megszerettem  találkozgattunk, és már az utazás előtt randiztunk. Nem is egyszer. Talán mi is olyanok leszünk, mint te is Harry. -mosolygott büszkén, majd megcsókolta a lányt. 

-Tényleg összeilletek. És őszintén gratulálok. Én is csak remélni tudom, hogy olyan szép kapcsolatotok lesz, mint nekem, és Harrynek van. -néztem rájuk, őszinte mosollyal.

-Anne, kérsz egy teát? -állt fel a kanapéról Rebecca.

-Elfogadom köszönöm. -szóltam utána.

-Zayn, tudom, kellemetlen, de megkérdezhetem, hogy mi van Melivel? Tudtommal a reptéren az zavart, hogy nincs ott veled.

-Ez nem igaz. Akkor is Rebecca hiányzott. Csak akkor még senki nem tudott a kettőnk kapcsolatáról. Meli pedig, hát nemtudom. Se szó, se beszéd, elhagyott. Leette a kapcsolatban státuszát, hiába hívtam, nem vette fel, kerestem otthon, nem találtam, írtam neki, nem válaszolt, és ezek után, több végiggondolkozott éjjszkának köszönhetően rájöttem, hogy a mi kapcsolatunk, sosem volt igazi. nem éreztem azt amit most érzek. Az elején kicsit bántott, hogy csak úgy otthagyott, de rájöttem, ennek így kellett történnie.

-Őszintén örülök. -öleltem meg Zayn-t, és utána nem sokkal megjött Rebecca a teákkal. Féltem, hogy nem fog neki tetszeni, hogy Zayn-t megöleltem, de nem látszott az arcán, hogy bántaná, majd eben a hitben Zayn, is megerősített.

-Nyugi, tudja, hogy jó barátok vagyunk, és hogy te mindenkinél jobban szereted Harryt. 

-ha már itt tartunk Hol van a drága? -néztem körbe, és rájöttem, hogy a szőnyeg, ahol 10 perce bunyóztak, az már üres.

-Fel a lépcsőn, majd jobbra a 2. ajtó. -mutatott az emelt fele Zayn.

-Köszönöm. A teát is. Én nem is zavarok tovább. -mondtam, majd felmentem a barátomhoz.

-Ez hihetetlen. -dőltem le mellé.

-Igen az, de ők, tényleg összeillenek. Pont, mint mi. -mondta, én pedig fölé hajoltam, és hosszasan megcsókoltam.




Na sziasztok. Ennyi lenne a 69. rész. hát, nem a legjobb, de remélem olvasható volt. A blogban szereplő Rebecca, annak a történetnek a főszereplője, és írója, amit már ide régebben kiraktam (http://onethingoneband.blogspot.com/, és egyben az egyik legjobb barátnőm is. 
A következő rész 52 tetszik, és 19 komment után jön, ismét. Várom a véleményeket. És még midig lesznek meglepetések.
Igyekszem a részeket minél előbb hozni, de nekem is suli van, ami azt jelenti, hogy nem tudok nap mint nap órákat itt ülni, de igyekszem életjeleket adni magamról.
Egy másik blog írója pedig álltalam üzenne az olvasóinak (http://untouchable-b-stories.blogspot.hu/)
Ő is tanul, ezért ő is ritkábban tud hozni részeket, de ne feledkezzetek meg róla, lesz még folytatás.
Ezek után pedig, kitartást a hétre mindenkinek :)
Anna xX.