87. Zűr

-Te jó ég. És mi van vele? -kérdeztem könnyes szemekkel.

-Nem tudni miért, összeesett a kávézóban.- jött aputól kis idő után a válasz.

-Te jó Isten. Jó, egyszerre ha tudunk ott leszünk. Nagyon puszilom,és vigyázzatok rá. Leteszem,és ha minden jól megy, már akár éjszaka találkozunk. puszi. -nyomtam ki a teleont, majd homlokomat a falnak döntöttem,és a falba ütöttem ökölbe szorított  kezem,és csak sírtam pár percig,de Harry már nem bírta mindezt tovább nézni,úgyhogy hátulról átölelt. Ez máris segített egy picit megnyugodnom.

-Mi történt? -kérdezte együtt érzően.

-Anyu elájult,kórházban van. Szerinted lehetne jegyünk,egy éjszakai járatra?

-Felhívom a repteret. Ha Pesten nem is, Bécsben szerintem van éjfél körül gép.

-Köszönöm. Addig én összepakolok. -töröltem meg az arcom a zsepivel,amit Harry nyújtott felém.

10 perc múlva rendetlenül,de belepakoltam az összes cuccunkat a bőröndbe és már lent voltam Harry mellett,aki éppen telefonált.

-Jó, köszönöm,viszhall. -tette le a telefont hamarosan.

-Na, mit tudtál meg?

-Pestről van gép éjfélkor, foglaltam 2 jegyet, de nem hiszem,hogy a kórházban örülni fognak nekünk hajnalban.

-Nagyon szuper. Imádlak. Nem érdekel, ki örül,és ki nem, az anyámról van szó. -csaptam az asztalra idegesen.

-Héjhéj életem. Nyugi. Minden oké lesz. -ölelt át,és homlokát homlokomnak döntve mélyen a szemembe nézett.

-Nagyon remélem. -nyomtam egy puszit az arcára.

-Én itt leszek melletted,rám bármiben számíthatsz,remélem tudod. -kezeit derekamra helyezte. -Amúgy,taxit is hívtam, hamarosan itt lesz. Mindent elraktál?

-Igen,minden kész. És köszönöm,hogy vagy nekem. -töröltem le a könnyeimet,miközben felvetetm a pulcsim,és segítettem kicipelni a cuccokat.


A taxi nem sokkal később meg is érkezett,és szerencsére gyorsan, kevesebb mint 2 óra alatt felértünk Pestre. Ilyenkor már csendesek az utak. Közben pedig Harry zenét hallgatott,én pedig a vállára hajtottam a fejem,és próbáltam picit pihenni. A reptéren átvettük a jegyet,és ittunk egy kávét,majd megkezdtük a felszállást. Éjfél után pár perccel már felszálltunk, és hajnali 2 után nem sokkal meg is érkeztünk Londonba. Egy taxit fogtunk és először hazamentünk,lepakoltuk a cuccokat,és felhívtam aput.

-Szia. Na, mi a helyzet? -szóltam bele egyszerre amikor felvette.

-Valószínűleg semmi komoly,csak leesett a vércukor szintje. Igazából holnap még részletesebben kikérdezik,hogy mi is történt, meg vért vesznek,meg ilyenek, úgyhogy ma éjszakára bent tartották.

-Bemegyünk hozzá. -jelentettem ki határozottan.

-Ne zavard, már mi is itthon vagyunk, hagyd pihenni, holnap reggel 6-tól már vizsgálatokon lesz,szóval akkor menjetek kérlek.

-Jó, oké. Felix megvan,hogy viselte? -kérdeztem még gyorsan.

-Ne is mondd, holnap hatra már ő is bent lesz,beszélj a fejével picit. Most éppen Katy vígasztalja.

-Te jó ég. Mert mi van? Apu. -faggattam tovább.

-Magát hibáztatja anyád miatt. de figyelj,szerintem holnapig nem csinál hülyeséget, 17 éves már.

-Épp abban a korban van. -jelentettem ki határozottan. -Átnézünk picit szerintem. Kulcsom van,te menj csak aludni. puszi. -tettem le a telefont.

-Na,mi van? -húzott bele Harry az ölébe.

-Anyuval nincs semmi komoly,már pihen bent tartották ma éjjelre a kórházban, de az öcsém meg magát okolja emiatt, nem tudom miért. Nagy gond lenne,ha én most még hazamennék? Mármint el apuékhoz.

-Dehogy. Én is megyek veled. -vette le a kocsikulcsot a kulcsok közül.

-A-a. Este még ittál. Add a kulcsokat. Tartottam a tenyerem, ő pedig félve beleengedte őket.

-Nyugi, minden ok lesz, vezetés közben nem idegeskedem. Oda fogok figyelni. Téged viszont ha leállítanak,az nem szerencsés. -csuktam be a kocsi ajtaját.

A londoni utcák,ahol 4-5 éve buliból sétáltam hazafele, csendesek voltak most is, 1-2 autót láttunk és kicsit több mint 5 perc alatt oda is értünk a házunkhoz.

Halkan kinyitottam az ajtót, apu égve hagyta  kis villanyt, így betaláltunk. Éppen kopogtam volna be Felix szobájába, amikor Katy nyitotta ki az ajtót.

-Anne. De jó,hogy jössz. -ölelt meg az öcsém barátnője. -Felix kint ül a kertben, próbálj meg beszélni vele,vagyis próbáljatok. -javította ki magát,mikor Harry letette az esküvői képünket és mellém lépett.

-Kimegyünk. Köszi. Te is menj aludni, hosszú volt a nap. Jóéjt. -öleltem meg ismét. -Ja,és nyugi, az öcsémet bízd csak ránk.

A lány bement a szobába,mi pedig ki a kertbe. Felix ott feküdt a hintaágyon, és csak nézett ki a fejéből.

-Hé haver. -guggolt le mellé Harry.

-Basszus. Ti mit kerestek is? -ült fel hirtelen. -Mini szívroham.

-Nyugi. - ültem le mellé. -Mi a helyzet.

-Anyuról tudsz? -csak bólintottam,nem akartam félbe szakítani. -Na, ma este csúnyán össze vesztünk, és utána nem sokkal lett rosszul. De én nem akartam ezt. Nem is tudom,miért voltam vele bunkó. -mondta,és arcához nyúlt,hogy letöröljön egy könnycseppet.

-Figyelj, tudod velem hányszor összekapott. Ne hibáztasd magad emiatt. A lényeg hogy minden rendben van anyuval. -kezdtem.

-Nehogy azt hidd,csak neked és Anne-nek vannak vitái. Anyu annak idején velem is voltak kisebb nagyobb vitái. Ez mindekivel előfordul. Te sem most kaptál vele össze először,gondlom. És tényleg, Anne-nek igaza van, a lényeg,hogy anyukáddal minden rendben van,holnap pedig úgyis kiderül,mitől is lett rosszul. -vette át a szót Harry, majd negyed óra után nagyjából sikerült lenyugtatnom az öcsémet, így indhárman bementünk, ő a szobájába, mi pedig haza. Ismét én ültem a volán mögé, nem akartam,hogy Harryt ittas vezetésért megbüntessék. Egyszer csak azonban félre kellett rántanom a kormányt. Már kint az udvaron is szédültem, akkor pedig elsötéltült előttem minden.Egy fagyizó parkolójába hajtottam le,és kiszálltam az autóból. Harry ijedten utánam kapott.

-Minden oké?. -kérdezte,miközben én a kocsinak támaszkodtam.

-Persze,csak elszédültem vagysi már fél órája szédülök, és most egy pillanatra elsötétült előttem minden. De most már jól vagyok.-hazudtam, mert még mindig szédültem egy kicsit.

-Én vezetek, ha hazaérünk,egyszerre menj aludni. Hajnali 3 van, reggel pedig be akarunk menni anyudhoz. -ült be a kcosiba Harry is.

Otthon a konyhában leültem a konyhapulthoz,és egy tea mellett bevettem egy fájdalomcsillapítót. Mikor a szobába értem elgyengültem,és fáradtan dőltem az ágyba, forgott velem a világ.

Reggel Harry keltett, csinált pirítóst reggelire. 3 óra alvás után nem volt valami barátságos kinézetem,és a tegnapi szédüléshez hányinger is társult,így nagyon reggelit sem ettem.
Mikor beértünk a kórházba,anyu már túl volt a vérvételen.

-Anyu. Minden rendben van? -öleltem meg kétségbeesetten.

-Kicsim. Miattam nem kellett volna hazajönnötök, jól vagyok, valószínűleg csak hirtelen leesett vércukorszintem. Ha tényleg így van,délután mehetek is haza. -mosolygott sápadt arccal anyu.

-Ettél rendesen? -kérdeztem.

-Nem,épp ezért modnom,hogy ettől is lehettem rosszul. vagy az időjárás változástól. Délutánra kiderül. De te sem vagy valami jól ahogy látom. -terelte a szót anyu.

-Hát, öhm nem. tegnap este óta szédülök, és reggel óta hányingerem van, este pedig gyengének éreztem magam,bár ez lehet akár a fáradságtól is.

-És kislányom öhm. Harryvel lassan 2 hete,hogy elmentetek nászútra. -kezdte anyu.

-Életem, nem lehet,hogy terhes vagy? -mosolygott rám Harry. Őszintén, eí komolyabban nem fordult meg a fejében,de igaza lehet. Ahogy kiszámoltam még a nászút előtt szóba jöhet.

-De, lehet,hogy terhes vagyok. -mondtam mosolyogva,és a hasamra tettem a kezem, lehet,hogy úton van a kis Styles?




Na sziasztok. Bár nem lettek meg a kommentek,gondoltam mégis írok egy részt. Mert már én sem érzem normálisnak,hogy 2 (vagy több) hetenként írok újat. tudom nektek is ott a suli,meg minden, de azért ha tényleg szeretitek a blogom, 10 percet egy héten csak tudtok rá szakítani, esteleg 15-öt. Nagyon jól esnének a kommentek. remélem ez a rész elnyerte a tetszéseteket. Szabok komment és tetszikhatárt,de ha másfél-2 héten belül nem lesz meg,akkor hozok részt szerintem. ennyit megérnek az olvasóim, főleg a történet vége előtt. NYUGI! még lesz azért pár rész. :) következő 30 tetszik 15 komment után jön. Örülnék ha összejönne minél előbb, sőt,ha több van, nem haragszom meg ;)
Anna xX.