86. Nászút, boldogság,nyugalom... ?

Az esküvő után vasárnap szinte csak pihentünk,ki sem keltünk egymás mellől. Aztán hétfőn indultunk is a nászútra,amiről szinte semmit nem tudtam. Reggel 8-kor indult a gépünk. 6-kor keltünk,már mindenünk be volt csomagolva,gyorsan megreggeliztünk,és indultunk is.

-MÉg most sem árulod el,hova megyünk? -néztem rá,miközben beléptünk a reptérre.

-Igazából mostmár sokáig úgysem marad titok,az úti cél először is egy hétig Malajzia,aztán Magyarország,pontosabban a Balaton, 4 napig,utána pedig Pár napot Londonban is szeretnék csakis veled tölteni,és felidézni pár szép emléket. Tetszik? -mosolygott lelkesen.

-Nagyon is. -öleltem meg.

Az út hosszú volt,és fárasztó. Felét végig aludtuk, a másik felét pedig végigbeszélgettük Harryvel,vagy csak bámultam ki az ablakból,és néztem ahogy a férjem alszik. Mikor megérkeztünk,nagy nehezen kihutottunk a reptérről,és taxi vitt minket el a szállásunkig. A tengerparton kötöttünk ki.

-Köszönjük. -adta előre a pénzt Harry a sofőrnek, Ő pedig segített kipakolni a cuccainkat. A homokos tengerparton a bőröndöket a kezünkben hoztuk,de szerencsére nem kellett sokat gyalogolni.

-Itt is lennénk. Ha jól tudom,ez az a ház. -mutatott egy kis faházra,szinte csak pár méterre a parttól. -Jó napot,Harry Styles. -nyújtott kezet a ház előtt álló férfinek

-Jó napot, Bill Ordway. Itt vannak a kulcsok, bent pedig van egy kisebb házirend,semmi extra. Pénteken mikor mentek? -kérdezte kedvesen a 30 év körüli pasi.

-Reggel,vagyis kora délután, 9 óra fele. -válaszoltam.

-Rendben,akkor kilencre itt vagyok. Érezzétek jól magatokat. -kacsintott,és elsétált. Mi bepakoltunk. Kicsinek tűnt a ház,de a belseje nagy volt. Egy kisebb nappalirész,egy nagyobb fürdő,ahol lehet romantikázni,és a háló,ami a tengerpartra néz. csodálatos,hangulatos és otthonos.

-Megnézzük milyen a víz? -húzta fel a szemöldökét a barátom,én pedig előszedtem a bőröndből a fürdőruhákat,meg a törölközőket,és már épp indultam ki az ajtón,amikor a férjem felkapott,és egészen a vízig rohant velem,majd mikor már neki is majdnem a mellkasáig ért a víz beledobott.

-Mr. Styles. Ezért még számolunk. -tettem csípőre a kezem,majd megöleltem,de egy pillanatban mindketten beleestünk a vízbe,és csak nevetve öleltük tovább egymást.

Még fél óráig el hülyéskedtünk a tengerben,majd kiterítettük a törölközőket,és napoztunk egy kicsit,bár a nap sugarai már nem égettek annyira, este fél 7-kor.

-Bill azt monda,itt a parton van egy hangulatos kis bár,nem nézünk el arra? -dörzsölte meg a szemeit.

-Hmm,benne vagyok,ültem fel én is,majd kézenfogva elindultunk. Egy kis fedett részen volt a bár, a pultos kérdzte,hogy nászúton vagyunk-e itt,erre mindketten boldogan válaszoltunk,Ő pedig felajánlott egy-egy ingyenkoktél.

-Csak,hogy élvezetesebb legyen az éjszaka. -kacsintott,és lerakta a pultra a poharakat. -aldobhatók,szóval,ha gondoljátok,mehettek is. -nevetett a fiatal srác.

-Haha. köszönjük. Amúgy nézz rám,szerintem a koktél nélkül is élvezte volna a fiatal feleség az éjszakát. -kacsintott,majd elindultunk,és belemarkolt a fenekembe.

Visszamentünk a cuccainkhoz,összepakoltuk őket,és amíg én az erkélyre kiterítettem a törülközőket,addig Harry besötétítette a nappalit.

-Egészségünkre,és a boldogságunkra. -koccintottunk újból a koktélos poharakkal,amiből már a koktél nagy része elfogyott.

-Na,most pedig megnézzük,hogy tényleg ilyen jó hatással van-e ránk ez a csoda koktél. -kacsintott a férjem,és magára húzott.

 *Nagyonsokan szerettettek volna jobba részletezett +18-as részt. Íme. Aki nem szeretné végigolvasni,tekerjen lejjebb,jelzem ha vége (bocsi,többségdönt)

-Tudod mióta várok erre a pillanatra? -harapott bele ajkamba.

-Ezért nem akartam azután hancúrozni veled, miután megkértem a kezed,nagyobb lesz az élvezet. -kacsintottam.

-Abban biztos vagyok. -nevetett kaján vigyorral,majd megmarkolta a melleimet. Eszméletlenül jó érzés volt,én peidg kezemmel merevedő férfiasságát izgattam.

-Hmm,-ez jobb,mint amilyenre emlékeztem.-harapott ismét ajkaimba,majd keze egyre lejjebb haladt,számat halk nyögések hagyták el.

-élvezed mi? -izgatta ujjaival a csiklómat.

-ne kínozz. Kívánlak,most.-húztam le róla egy mozdulattal a fürdőnadrágját,és kezembe vettem merevedő férfiasságát,és játszani kezdtem vele.

-Jó,én ezt nem bírom. -markolta meg a derekamat,és magára húzott. Egy mozdulattal belém hatolt én pedig lassan mozogni kezdtem rajta,majd egyre gyorsabban,azán hirtelen é kerültem alulra,és erősen folytatta a munkát.

-Ez istenii. -suttogtam halkan.

-Mint ahogy te is. -zihálta.

*VÉGE a +18-as résznek*

Miután mindketten eljutottunk a csúcsra boldogan,és fáradtan dőltünk le egymás mellé. Közelebb húzódtam a férjemhez, Ő pedig karjával átölelt.

-És mi lesz,ha ennek az estének következményei lesznek? -puszilta meg a homlokom.

-a követkzeményt egy kis Styles formájában szívesen vállalom. -kacsintottam. -Remélem te is.

-De még mennyire. -mosolygott,majd hosszasan megcsókolt.


A Malajziában töltött egy hetünket nem zavarta meg semmi,élveztük az életet,és egymás társaságát.

-Akkor jöhet a következő célállomás. -fogta meg a bőröndöket Harry,miután elköszöntünk Bill-től.

-Szabad tudnom,hova megyünk? -mosoylogtam rá.

-Nem. -mondta határozottan,és a repülő felszállásáig nem tudtam meg semmit,amikor aztán közölték,hogy a járat Magyarországra tart,nagyon megörültem.

Pestről taxival mentünk a Balatonra. Késő esté értünk oda,úgyhogy elfoglaltuk a szállást,és nem is mentünk már sehova. Fárasztó a hosszú repülőút.

Másnap reggel 9 körül már lementünk a partra,és egy meleg reggeli kávé után szinte délig a vízben voltunk,és hülyéskedtünk. Egyik Magyarországi ismerősömékkel is összefutottunk, így velük töltöttük az egész napot. Este 9 után értünk haza a parti házhoz,összedobtam egy rántottát vacsira,és éppen felidéztük a közös balatoni nyaralásunkat,amikor megcsörrent a telefonom. Az elmúlt egy hétben szinte senki sem hívott,most pedig apu nevét láttam a kijelzőn.

-Szia. -szóltam bele boldogan.

-Szia kicsim,van egy kis gond. -hangja feszült volt,és szomorú.

-Te jó ég. Mi történt? -kérdeztem aggódva. Nyelt egyet,majd nagy nehezen kimondta. Meg sem tudtam szólalni, szemeimet kövér könnycseppek hagyták el.



Na sziasztok. Millió bocsánat a késésért,de alig volt időm mostanában. Nem ,,írói" pályafutásom remekműve,de azért remélem olvasható ez a rész. igyekszem legközelebb jobbat és többet kihozni magamból. És még egy rossz hír a végére. A történetet nem hiszem,hogy tudom folytatni a 100.részig. Nem akarom,hogy túl unalmas legyen. 5 rész még szerintem biztos lesz, de a 100-at nem ígérem. De ha esetleg nektek van valami ötletetek,amit még szeretnétek látni/olvasni a befejezés előtt,írjátok le facebookon vagy twitteren. :) a folytatást,mivel ez a rész nem lett a legjobb 15 komment s 35 tetszik után jön.
Anna xX.