67. Jó ötlet

Hétfő reggel. Nincs is jobb érzés, minthogy kisírt szemekkel felébredni, és érezni, valaki hiányzik. Nagyon.
Próbálok nem erre gondolni, de egyenlőre még nagyon nehéz kivernem azt a tényt a fejemből, hogy Ő egy másik kontinensen van, és egy óceán választ el minket egymástól.
Kimásztam az ágyból, a mosdó felé vettem az irányt, és próbáltam elfogadható külsőt varázsolnom magamnak. kikaptam egy farmert, és egy mályvás színű háromnegyed ujjú felsőt, hozzá pedig egy masnis magassarkút választottam. Ezek mellett pedig egy mosolyt is próbáltam hozzáadni a szereléshez.

Reggelire csináltam magamnak bundás kenyeret, majd el is indultam a kávézónkba, ahol Dorothy már várt.

-Jó reggelt. Hogy vagy? -ölelt meg egyszerre.

-Szia. Hiányzik. -mondtam szomorúan, majd elvettem anyutól a tejeskávémat.

-Nekem is, de kapcsolj ki, és élj úgy, mintha itt lennének. Hidd el nekünk most az első a tanulás.

-Így igaz. -helyeselt anyu is. -De induljatok, mert 40 van már.

-Jó, igazatok van. Na szia anyu, majd jövök, jó munkát! -köszöntem el, és Do tanácsára próbáltam vidám lenni.

Mikor beértem a suliba, hallottam, hogy Gina-ék nagyonis hallhatóan arról beszélnek, hogy a 4 hónapon belül mikor fogunk szakítani.

-Szerintem max 3 hónap múlva. Vagy kevesebb. -nevetett Gina.

-Szerintem meg nem fognak szakítani. -állt oda hozzájuk Dorothy.

-Ezt még te sem hiszed el. Miért szerinted Niall nem választ magának helyetted valami Amerikai hírességet? -nézett rá lesajnálóan Gina.

-Nem, nem fog. De nem értek annyit, hogy veletek foglalkozzunk. Gyere. Úgyis sok eintéznivalóm van, ugyanis diákelnök vagyok. -mondtam, miközben magammal húztam a barátnőmet, és a mondatom végén az ,,ellenségemre" kacsintottam.

-Remélem hamar befejezik. -ül le idegesen Do.

-Nyugi. Első a tanulás. És csak azért is bebizonyítjuk nekik, hogy bírja a kapcsolatunk a távolságot.-mosolyogtam, majd megszólalt a csengő.

A nap további részében sikerült elvonatkoztatnunk attól, hogy a pasink milyen messze vannak, és boldogan teltek a szünetek. 

Gina-ékat pedig nagy ívben kerültük.

         ~♦~♦~♦~

A napok feltűnően gyorsan teltek. Az időmet elvette a tanulás, de szinte nem telt el anélkül egy este sem, hogy nem beszéltünk volna telefonon,vagy skype-on Harryvel.
Ha csak egy tíz percre is, de hallottam a hangját, és ez erőt adott nekem. Gina-ék is lassan leszálltak rólunk. Legalábbis hangosan nem emlegették a kapcsolatunkat, és talán minden rendben is volt.
A napok csak úgy repültek, és egyszer csak az tűnt fel, hogy már eltelt 2 hónap, és már november eleje van. Másfél hónap múlva jönnek haza a srácok. Éppen ezen gondolkodtam előző nap elalvás előtt, és a téma ma is szóba került.
Reggel szokás szerint a kávézónkban találkoztunk Do-val, és a kávénkkal a kezünkben sétáltunk a ködös Londoni utcákon a suli felé.

-Amúgy Anne. Lehet, hogy hülye kérdés, de ti mióta jártok Harryvel? -kérdezte a lány.

-Jó kérdés. De az az igazság, hogy nagyon nem tartunk évfordulókat, és nem is számoljuk nagyon, de ha jól emlékszem, most hétvégén lesz egy éve.

-Akkor jól emlékeztem. -mosolygott büszkén, majd folytatta. -Készülsz neki valami meglepetéssel?

-Nem. mert mire gondoltál? -kérdeztem furán, miközben besétáltunk a suliba.

-Hát, például meglátogathatnád, jövő héten úgyis szünet. Én csak úgy, rákérdeztem NIall-re, hogy nagyon elfoglaltak-e, azt mondta, nem vészes, szóval szerintem biztos örülne neked. -mesélte el mosolyogva az ötletét.

-Ez nem is rossz ötlet. Te nem jönnél? -kérdeztem mosolyogva.

-Sajnos anyuékkal megyünk el, a nagyiékhoz. Pedig mennék. -mondta szomorúan.

-Hát, kár. -mondtam szomorúan. Hisz tényleg örültem volna, ha Do-val együtt mehettem volna ki Amerikába. -De, amúgy pontosan mire gondoltál? -tértem vissza az eredeti témához.

-Hát, mindenképp legyen meglepetés, és például.....-kezdte, és egészen becsöngetésig a tervét vázolta fel.

-Nekem nagyon tetszik az ötlet, már csak anyuéknak kell rábólintani.

-Szerintem megengedik. -mosolygott bíztatóan Do.

A nap többi részén csak az amarikai látogatásomat tervezgettem, és néha a gondolataim teljesen máshol jártak. Minden vágyam volt, hogy láthassam Harryt.
Mikor anyu hazaért, egyszerre hozzá rohantam.

-Anyu. lehetne egy kérdésem?

-Öhm. Mondjad. -nézett rám elég furán.

-Az őszii szünetben, kimehetek Harryhez Amerikába? 

-Mikor is? -nézett rám szigorúan.

-Hát, még van 2 nap a suliból, és hát már aznap el szeretnék mennem, mivel egy meglepetéssel készülök neki.

-Szóval holnapután? -kérdezte meglepetten.

-Igen. KÉrlek. Már 2 hónapja nem láttam, és a hétvégén lesz egy éve, hogy együtt vagyunk. Kérlekk. -néztem rá boci szemekkel.

-Jó, legyen. De max. 4 napot maradsz, és a szünet vége előtt 2 nappal itthon vagy. -kezdte, én pedig mindent megígértem. -Ja, és te fizeted a repjegyed.

-Jó, rendben. Akkor mehetek? -kérdeztem boldogan

-Hát legyen. -bólintott mosolyogva.



Na sziasztok. Örülök, hogy most hamar meglettek a kommentek. És íme,itt az új rész, remélem nem csak szerintem ígérkeznek izgalmasnak a következő részek
A folytatás 19 komment, és 46 tetszik után jön. Addig is ajánljátok a blogot.
Anna xX.