77.Új hely, újabb baj

Az idő rekordgyorsasággal telt. A sikeres, midnenből 80% feletti érettségi után egy tökéletes nyár következett. Harry-vel,a srácokkal,és a barátnőikkel voltunk kint Amerikában,ugye a srácok turnéja miatt. Minden nap jó hangulatban telt. Amikor a fiúk dedikálni,vagy interjút adni,addig mi a csajokkal vásároltunk és felfedeztük New Yorkot,Los Angeles-t,és a többi híres (vagy kevésbé híres) Amerikai várost. Ezalatt a 2 hónap alatt mindenkit jobban megismerhettem. Nem csak a srácokat,hanem Dani-t,El-t és Beccá-t is. Do-t már ennél jobban azt hiszem nem tudom megismerni. Már szinte így öten legjobb barátnőknek mondhatjuk magunkat.De nem csak a lányokról tudtam meg új infókat,hanem a fiúkról is. Harry pedig egy másik oldalát is megmutatta nekem,nekünk.Otthon,a családjában történt egy kisebb vita, aminek a hatására teljesen kiborult. Volt,hogy sírt,volt,hogy agresszívan viselkedett.

Az idei nyaralásunk az Amerikában töltött 2 hónap volt,ez után már csak London utcáin sétálgattunk,vagy valamelyik londoni kávézóban,étteremben vagy cukrászdába ücsörögtünk.
Emellett a kávézónkban is sok időt töltöttünk,sokszor akár Harryvel együtt álltunk a pult mögött,ezzel sokat könnyítve anyuék munkáján.
Májusban beadtam a jelentkezésemet egy fogorvosi aszisztens képzése,ami szeptembertől kezdőik is. Mindig is érdekelt az orvosi téma, de így mégis jobb, hogy nem rajtam van a fő felelősség,és pár év képzés után már dolgozhatok is.
Augusztus utolsó napján este,mikor végi gondoltam,milyen is volt a nyaram,rájöttem,csodálatos. Harryvel töltöttem az egészet szinte,nem veszekedtünk,jobban megismertem,és jobban meg is szerettem,és jóval közelebb kerültünk egymáshoz. Elképesztő, hogy lassan 2 éve együtt vagyunk,és egyre többször megfordult a fejemben a közös jövőnk is.

-Szép estét cicám. -zökkentett ki a gondolatmenetből Harry,és megharapta a nyakam.

-Estét.. -nevettem,majd annyira húzott hátra fele,hogy hanyatt estem az ágyra, Ő pedig fölém. térdével megtartotta magát,majd kisfiús vigyorral és lelkesedéssel rám nézett.

-Öltözz,mutatni szeretnék valamit! Van 5 perced. -mondta,és türelmetlenül kisietett. Nem tudtam mi ilyen fontos,de csak gyorsan megfésülködtem,hajamat szoros copfba  kötöttem,és felvettem egy farmert,és pántos felsőt,és egy vékony kardigánt,mert az esték hidegebbek már.

-Na,gyere menjünk. -kulcsolta kezemhez kezét,és szinte lefutottunk a lépcsőn, a kocsijáig. Egy 5 perces autóút után,hirtelen lefékezett. Nem tudtam mit akar. Kiszállt,majd kinyitotta az ajtót nekem is. -Ezt szerettem volna mutatni! -mutatott boldogan egy gyönyörű  házra. Emeletes volt,nem volt túl nagy,de kicsinek sem mondhatjuk. Egész barátságosnak tűnt.

-Igen,ez egy ház,és mi ebben a különleges? -néztem rá furán.

--Ez az én házam. Vagyis,a mi házunk. Az enyém meg a tiéd. Karolta át a derekamat.

-Ne hülyülj már. -néztem rá furán.

-Nem viccelek. Gyere. -fogta meg ismét a kezem,előkereste a kulcsokat,és bementünk.

Mikor beértünk egy nagy nappali fogadott minket. A földszinten volt még egy konyha,egy nagy étkező ahol 10 vagy akár több ember is elférhetett,és egy kisebb ,,dolgozószoba". Az emeletre gyönyörű lépcső vezetett fel. Ott volt egy hatalmas csodaszép háló,egy nagy fürdő,egy vendégszoba,és egy kis nappali,ahova akár az ember el is tudott vonulni.
Színben a barna és a fehér dominált mindenhol. Csodálatos volt. A döbbenettől meg sem bírtam szólani.
Nem elég,hogy a barátom kivitt New Yorkba,emellett vett kettőnknek egy nagy házat. Hát igen,aki megteheti.

-Na,mit gondolsz? -feküdt le a nappaliiban lévő kanapéra.

-Mesés. És,ez öhhm,most komolyan kettőnké? -néztem rá értetlenül,és megszeppenve.

-Igen. a miénk. -húzott oda magához,és hosszan megcsókolt. -Köszönöm ezt a csodás nyarat. Ez volt az eddigi legjobb.

-Hát,én szóhoz sem jutok. Köszönöm. Nem bírom felfogni,hogy te tényleg ilyen komolyan gondolod a kettőnk kapcsolatát.

-Ha tudnád mennyire komolyan. -mosolygott és ismét megcsókolt.

♦~♦~♦~♦

Anyu is örült,hogy Harryvel van közös házunk,de még arra,hogy teljesen egészében hozzá költözzek,arra nem adott engedélyt,ami talán jogos is. hamarosan 20 leszek,és lassan több mint 2 éve együtt leszünk,még mindig a családom a legfontosabb.

Én elkezdtem a tanulást,öcsém pedig a gimnázium 10.osztályát. Felnőtt Ő is. Megkomolyodott,és sokkal helyesebb,és férfiasabb lett az évek során. Aminek örülök is.
Viszont rossz társaságba keveredett,ami kevésbé boldogít.

Február körül,épp amikor Harry házában voltunk,és egy vetélkedőt néztünk a tv-ben,megcsörrent a telefonom.

-Szia Anyu. mondjad. -szóltam bele.

-szia Kicsim. Felix nincs véletlenül nálatok? -kérdezte aggódva.

-Nem, nincs,miért?-kérdeztem csodálkozva.

-Reggel óta nem láttuk,nem veszi fel a telefont,pedig be van kapcsolva,és úgy indult el,hogy este elmegy a haverjaival,de 9-re itthon van. Erre fél 11 múlt,és nincs sehol. Kezdek aggódni. Esetleg megtennéd,hogy felhívod? -kérdezte idegesen anyu.

-Persze,hívlak,hogy mi van. Pussz -raktam le gyorsan a telefont,és már hívtam is Felix-et.

-Mi történt?-nézett rám aggódva Harry is.

-Az a barom öcsém,valami hülyeséget csinált. -modntam ingerülten,és egy könnycsepp szökött a szemembe. Annak ellenére,hogy elítélem, és néha veszekedünk,nem bírnám ki ha valami baja esne.

A telefon kicsöngött,majd az 5. csörgés után egy fiú vette fel a telefont.

-Igen,itt Ed. Anne édes miben segíthetek? -kérdezte bájosan,én meg szívem szerint pofont vágtam volna.

-Hol van Felix?vele szeretnék beszélni. -mondtam idegesen.

-Jól van,és boldog. Éli az életét. Nem kisfiú már. Ne aggódj baby,minden oké.-mondta a srác,majd kinyomta a telefont. A háttérből pedig hallottam hogy az öcsém ordibál,és énekel.

-Harry. Öltözz fel,kérlek. És hozd a kocsikulcsot! -adtam az utasításokat,és dühtől lángoló arccal magamra vettem a kabátom,felhúztam a csizmám,és beleszórtam a táskámba a telefonom,meg pár fontos dolgot,2 perc múlva indulásra készen vártam a a barátomat. -Meg kell találnunk! -indultam ki,és majdnem kitéptem az ajtót.

                        

Na sziasztok! Úgy láttam,hogy az előző rész nem nyerte el a tetszéseteket. Remélem ennél másképp lesz. Bár nem lettek meg a kommentek,meglett a 100 (sőt több) rendszere olvasó,és a 100,000 oldalmegjelenítést is túlléptük. Köszönöm! Imádlak titeket♥

Ennek örömére (is) feltettem oldalt a kérdést,hogy szeretnétek-e karácsonyi játékot. Eddig örömmel látom, hogy tetszik az ötlet. Aki még nem tette meg kérem,hogy szavazzon, és várom az ötleteket, hogy mit szeretnétek díjnak. 

És mivel mint már írtam az előbbi részekben,hogy azt kérném karácsonyra tőletek, hogy legyen meg a 100 rendszeres olvasó és a 100,000 oldalmegjelenítés,ezért cserébe én karácsonyig akkor hozok részeket,amikor tudok. Ennek ellenére azért örülnék a kommenteknek,és a tetszikeknek!
Várom a díj ötleteket,és a véleményeket a játékról! 

Anna xoxo.