66.Elment

Reggel Harry gyönyörű énekhangja ébresztett. ,,I'm broken,do you hear me? " Kezdett bele a More Than This -be. Több sem kellett. A szövege már reggel könnyeket csalt a szemembe, hisz tudtam, csak pár óra, és felszáll a gép, ami Amerikába viszi őket. 4 hónapra. Talán életem legszörnyűbb 4 hónapja lesz ez.

-Jó reggelt kicsim. Hogy aludtál? -kérdezte, mikor kinyitottam a szemeim.

-Rosszul. Kérlek ne menj el. -néztem rá, már könnyimtől megtelt szemekkel.

-Hidd el, hamar el fog telni ez a pár hónap, és utána a tiéd vagyok. -mosolygott biztatásként. -Nade gyere, menjünk reggelizni, aztán meg még pakolnom is kell. -húzott ki az ágyból.

-Jó reggelt. -mosolygott ránk kómásan Niall.

-Szép napot, szőkeség. -öleltem meg, talán Dorothy helyett is, aki majd csak a reptéren csatlakozik a búcsúzók társaságához.

-Danielle, és Liam? -kérdeztem a konyhában Louis-éktól.

-Már pakolnak. Vagyis Liam, Danielle pedig segít neki. Bár azért kár, hogy egy lány sem jön velünk. Így magunkat kell ellátni. huppant le mellém Lou.

-Hát kössz, azért reméltem, hogy a szeretetem is hiányozni fog. -mondta tettetett szomorúsággal Eleanor.

-Jajj, tudod, hogy te is. Egy az egyben. -mosolygott a barátnőjére, majd pedig megcsókolta.

Nekem egy falat sem akart lemenni a torkomon, de Harry gond nélkül ette a pirítósát. Amíg ő megreggelizett, körbenéztem a házban. szinte sehol semmi. 4 hónapig üres lesz a ház. Legalábbis nem a fiúk nevetésétől fog visszhangozni. Nekünk lesz kulcsunk, és bármikor jöhetünk, de az mégsem az igazi...

-Kicsim, segítesz pakolni? -kérdezte Harry, miközben megtörölte a száját.

-Persze, megyek. csak elbambultam.-mondtam, és kizökkentem a gondolatmenetemből.

Kézen fogva felmentünk a szobába, és elkezdtünk válogatni.

-Nem kell ám sok cucc. Úgyis kapunk minden fellépésnél. Meg majd veszek ott ruhákat. -mondta a barátom  miközben már a 3. nadrágját dobtam az ágyra.

-Akkor ennyi elég. Még pár póló, és kész is? -néztem rá furán. Ezt nem gondoltam volna. De hát ez a sztárság.

-Igen nem kell sok 7 póló, 2-3 ing. Cipőből meg egy fekete ünnepélyesebb, meg egy tornacipő. a fehér Converse-emet pedig most veszem fel.

-Tökéletes? ezek a pólók jók? -emeltem le a legfelső 7 pólót, majd a nyolcadikat is egyszerre kivettem.

-Erre emlékszel? -kérdeztem mosolyogva, és magamhoz szorítottam a pólót.

-séta, Temze part, első randi. -mosolygott, majd hátulról átölelt, és megcsókolt.

-Így igaz. -bólintottam helyeslésként, és magamhoz öleltem Harryt.

-Tudod mit, legyen nálad amíg Amerikában leszek, és ez is. -mondta, és a kezembe nyomott egy plüss mackót.

-Harry, Kész vagy. Indulnánk. -hallottam Liam hangját lentről.

-Persze, megyek. -mondta, és beledobálta a cuccait a bőröndjébe.-Tisztálkodószerek, borotva,hajzselé,hajlakk,fésű, tusfürdő, alsógatyák, póló, nadrág. -olvasta a listát. -minden megvan, mehetünk. -mondta, és utoljára körbenézett a szobába.

Mikor leértünk a taxi már várt minket. Bepakoltuk a cuccainkat, és elindultunk a reptér felé.
Útközben nem beszélgettünk, én csak Harry kezét szorítottam.

-Srácok, van 20 perc a gép indulásáig. Lassan fel kéne szállni. Csajok, ideje elbúcsúzni. -kezdte Liam, mikor az órára nézett. Közben pedig Dorothy is társult hozzánk.

-Hát akkor Anne, eljött az ideje a búcsúzásnak. -húzott félre Harry. -Vigyázz magadra, tanulj jól, és légy hűséges, én is az leszek. És minden nap hívlak majd. Vagy beszélünk skype-on. Nem ígérem, hogy haza jövök, de ha lesz rá lehetőségem, mindenképp meglátogatlak. Szeretlek, és mindig is szeretni foglak. Vigyázz magadra, légy jó. -nézett bele könnyes szemekkel kék szemeimbe.

-Ne menj el. -mondtam, majd szorosan megöleltem, és vállába fúrtam a szemem, és könnyeimtől a pulcsija is vizes lett.

-Muszáj. Nyugi, minden rendben lesz. Pikk pakk elmegy az a 4 hónap. -mosolygott erőltetetten.

-Harry! -zavart meg minket Louis.

-2 perc! -szólt vissza, majd ismét rám nézett. - Nagyon. Szeretlek, és úgy gondolom, a távolság már nem fog az utunkba állni, és egyszer, majd Mrs. Stylesként ismerhetnek majd meg az emberek. Hiányozni fogsz. -ölelt szorosan magához, majd két kezével megfogta arcomat, és hosszasan megcsókolt. Ebben a csókban benne volt minden. Fájdalom, szenvedés,szenvedés, és szerelem.

-Nagyon fogsz hiányozni. Ígérd meg, hogy minden nap beszélünk majd.És bár tudom, hogy az Amerikai lányok szebbek, kérlek légy hűséges. -néztem rá kisírt szemekkel.

-Amikor tudunk, beszélünk. És nekem te vagy a legszebb lány az életemben, úgyhogy nem érdekelnek az amerikai lányok. Viszont lejött a pillanat, indulnunk kell. Szeretlek, és még egyszer mondom, vigyázz magadra. -mondta, majd ismét hosszan megcsókolt. Mikor a csók véget ért pedig mégegyszer utoljára megöleltem, majd ő elindult a gép felé, én pedig vissza a többiekhez.

-Meli? -kérdeztem csodálkozva.

-Nem jött el, nem üzent. -mondta El.

-Szegény Zayn. -modntam, majd utána kiabáltam. -Zayn, várj. Még éppen vissza tudott fordulni, és kérdőn nézett rám. -vigyázz magadra, és te is üzenj, meg írj bármikor. Aztán ha Amerikában lesz egy szabad órád, megdumáljuk, a Melis dolgot, látom, hogy bánt. -néztem bele barna szemeibe.

-Ezt jól látod. -mondta dühösen, és egyben szomorúan is.

-Ne csinálj hülyeséget. Minden rendben lesz. -mondtam, majd megöleltem. -Jó utat. -tettem hozzá, egy bíztató mosollyal.

-Köszönöm, és igyekszem nem hülyeséget csinálni. Majd írok, és köszönöm. Szia. -mosolygott, és ő is csatlakozott a fiúkhoz.

Mikor visszaértem, már csak Danielle, és Dorothy álltak ott. Az utóbbi szeme könnyes volt, és kisírt, még az előbbié csak egy cseppet könnyes.

-Csajok. Nyugi. Tényleg hamar elmegy az idő. Csak ne gondoljatok arra, hogy még ennyi ,meg annyi hónap. Maximum majd az utolsó 10 napban számoljatok vissza. Fel sem fog tűnni, milyen gyorsan megy az idő. Mindegyik srác hűséges, és nem tudnám elképzelni, hogy mást talál magának. Nektek pedig most a tanulás a fontos. Tapasztalatból tudom, hogy ilyenkor néha kicsit lassan megy az idő, de aztán egyszer csak az tűnik fel, hogy december van, és jönnek haza.

-De mi még soha nem voltunk ennyi időt távol egymástól. -mondta szomorúan Do.

-Nyugi. -ölelte meg Danielle.

-És, elmentek. -sóhajtottam, majd a gép felé néztem, ami éppen akkor szállt fel.

-El. -mondta Do, majd kisétáltunk a reptérről.

Mikor hazaértem, becsaptam magam mögött az ajtót, a párnába temettem a fejem, és ismét rámtört a sírás. talán a reptéren annyira nem is, az ottani stressz is most jött ki.
Csak sírtam, és csodálkoztam, hogy még minid tudok könnyezni, nem száradtak ki a szemeim.

-Kicsim. Fél 7. Kérsz vacsit? -jött be anyu kedvesen.

-Nem. -mondtam egyhangúan, és akaratlanul is kissé bunkón. 

-Hát jó. Tessék, hoztam kakaót, és ne felejtsd el, holnap suli. -moslygott bíztatóan, és a kezembe nyomta a gőzölgő kakaót.

Gyorsan lezuhanyoztam, hajat mostam, beállítottam az ébresztőm, és befeküdtem a puha ágyamba. Magamhoz szorítottam a Harrytől kapott pólót, és a mackót, s azon gondolkodtam, hogy milyen rossz lesz ez a 4 hónap nélküle.
Már most hiányzik...



Na Sziasztok. Köszönöm a kommenteket, és akkor tetszikeket. Kicsit előbb hoztam a részt, és már többen jeleztétek, hogy kicsit unalmas a sztori. Tudom, de kellenek ilyen részek ahhoz, hogy tovább gördüljön a történet. Szóval még semmi sem dőlt el, jönnek még meglepetések, és már a befejezés is megszületett a fejemben, de arra még várni kell. Addig rengetek minden fog történni, és remélem nem unjátok meg, hanem kivárjátok  végét.
A 67. rész, már garantáltan izgalmas lesz. addig pedig közkívánatra lejebb vittem a komment, és tetszik határt, úgyhogy 45 tetszik, és 18 komment után jön a folytatás. ha több van, természetesen nem haragszom meg, és az sem baj, ha reklámozzátok a blogot :))
Anna xX.